Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

jK * Békés egymás mellett élés és konvergencia A szocialista országok párt. vezetőinek legutóbbi, krími találkozójáról kiadott közle­mény hangsúlyozza: az egész nemzetközi helyzetben jelentős pozitív változások mentek végbe: mind átfogóbb nemzetközi elismerésre talál­nak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének elvei...” Naponta tanúi lehetünk an­nak, hogyan valósulnak meg ezek az elvek a gyakorlat­ban: a szocialista és a tőkés­imperialista országok között — mindenekelőtt a Szovjet­unió és az Egyesült Államok viszonylatában — megállapo­dások születnek konkrét po­litikai kérdésekben, amelyek a nemzetközi feszültség enyhí­tését. a katonai szembenállás mérséklését, a békés, egyenjo. gú együttműködést célozzák és eredményezték. Szaporodnak az egyezmények a gazdasági, műszaki-tudományos, környe­zetvédelmi problémák kölcsö­nösen előnyös megoldására, bővülnek a turisztikai, kultu­rális és sportkapcsolatok. Mindez azt a benyomást keltheti — és találkozni ná­lunk részben ilyen illúziók­kal, részben ilyen aggodal­makkal —, hogy a két anta- gonisztikus társadalmi rend­szer lényegét tekintve közele­dik egymáshoz. A burzsoá pro­paganda céltudatosan táplál­ja is ezeket a nézeteket : szét­hinti a Nyugaton dívó ún. kon­vergencia-elméletek ideológiai magvait, azt állítva, hogy a békés egymás mellett élés so­rán (megvalósuló együttműkö- 'dés és közeledés a két ellen­tétes társadalmi rendszer egy­más felé haladását (konver- gálását), végső soron Összeol­vadását jelenti. A különböző társadalmi rendszerű államok mai közele. désének (mindkét részről szi­gorúan osztályalapokon álló) gyakorlata és a burzsoá kon­vergencia-elméletek — külö­nös módon — egyazon tőről fakadnak. Mindkettő a békés egymás mellett élés korsza­kának a terméke, a nemzet­közi erőviszonyok alapvető módosulását tükrözi. A nem­zetközi erőviszonyok gyökeres megváltozásának következmé­nyeként fogadták el ugyanis a tőkésosztály realitásokat felismerő körei a békés egy­más mellett élés politikáját. Ezt rá kellett, és naponta rá kell kényszeríteni a tőkés or­szágokra. S ez azért sikerül­hetett, azért tudtuk elvileg elismertetni, a gyakorlatban pedig alkalmaztatni velük, mert erőnk kilátástalanná tet­te- számukra a háborút, szét- foszlatta reményeiket, hogy kívülről vagy belülről, kato­nai nyomással vagy gazdasá­gi blokáddal, nyílt vagy „csendes” ellenforradalom ki­robbantásával megdöntsék a szocialista rendszereket. A konvergencia-elméletek is erről a tőről fakadtak. Ezek ugyanis — ha a megoldást hamis irányban látják és lát­tatják is — tulajdonképpen az imperialista háborús politika, a szocializmus elleni frontális támadás, a katonai lerohanás és a hidegháború csődjét is­merik be. Úgy is mondhat­nánk: a békés egymás mellett élés történelmi szükségszerű' Bégének kifejezői. Mit állítanak ezek a kon­vergencia-elméletek? Azt, hogy a tudományos-technikai Népújság 4 1973. augusztus 18­forradalom azonos követelmé­nyeket és feladatokat, azonos problémákat, és következmé­nyeket hoz mind a kapitalis­ta. mind a szocialista világ­ban, s ezért a két társadal­mi rendszer útjai egymás felé tartanak. A kapitalizmus technikai-gazdasági módszere­it alkalmazza a szocializmus. — a szocializmus „jó voná­sait”, a központosított terve­zést. a nagyobb szociális gon­doskodást stb. pedig átveszi a kapitalizmus. így aztán egyik behatol a másikba, s ebből a „házasságból” megszületik va­lamiféle új társadalom, amely sem szocializmus nem lesz, sem kapitalizmus. Hogy mi lesz? Egy megfoghatatlan, kö­dös, de összes lényeges kate­góriáiban inkább a tőkés rend­szerre emlékeztető „modern ipari társadalom”. Mint látható, ez az elmélet már nem tagadja teljesen a szocializmust, elismeri nem­csak létét, hanem azt is, hogy van mit átvenni tőle, mert bi­zonyos problémákat csak ez a rendszer tud megoldani. En­nek ellenére a konvergencia- felfogás nem kevésbé vesze­delmes — éppen tetszetős cso­magolása miatt —, mint az imperializmus más módszerei a szocialista országok aláak- názásáta. Először is ez az elmélet azt sugallja, hogy a szocializmus sohasem győzheti le a kapita­lizmust — nincs is rá szükség, hiszen a két. rendszer nem ki­békíthetetlenül ellentétes, ha­nem csak eltérő, vagyis ele­mei egymásba olvadhatnak, é, egymásba is kell olvadniok. Tagadja tehát, hogy a szo­cializmus megdönti és tör­vényszerűen felváltja a kapi. talista társadalmat. A két rendszer — különö­sen a kibontakozóban lévő tudományos-technikai forrada­lom idején — sok mindenben találkozhat egymással, hasonló fázison mehet át. De ez nem változtat lényegükön: azon, hogy az egyik a magántulaj­don, a kizsákmányolás, a pro­fitra termelés ‘társadalmát igyekszik konzerválni, a má­sik pedig a termelőeszközök társadalmi tulajdonának, a kizsákmányolás megszünteté­sének, a társadalom tudatos fejlesztésének alapján az osz­tály nélküli, kommunista tár­sadalom felé halad. A konvergencia-elméletből logikusan következik, hogy „nincs szükség” a szocialista forradalomra, el kell vetni a forradalmi harcot, sőt egyál­talán az osztályharcot. Miért is kellene egymás ellen har­colniuk osztályoknak, amikor — mondják — közös az érde­kük: egy „modern ipari”, egy „jóléti, fogyasztói” társadalom megteremtése. Együtt kell tehát küzdeniük. — persze nem a kapitalizmus megdön­téséért, hanem „tökéletesítésé­ért”: a szocializmusból átvett, „jó, használható” módszerek­kel kell „feljavítani” a kapi­talizmust. Mert ez a „modern ipari társadalom” félreérthe­tetlenül és alapvetően tőkés jegyeket' visel magán: hiszen ezeknek az elméleteknek a hirdetői a tulajdont csak ma­gántulajdon, a termelést csak piact viszonyok formájában tudják elképzelni, E felfogás alapvető ideoló­giai célja tehát, hogy elmossa az - osztálylényeget, elaltassa az osztályszemléletet, és az osz­tálybékét hirdesse. Ezért ta­gadja a munkásosztály vezető szerepét, sőt kétségbe vonja a munkásosztály létét is. A proletárforradalom helyébe az „elit forradalmát”, a proletár- diktatúra helyébe a „tech­nokraták uralmát” állítja. Ta­gadja az osztályszemlélet jo­gosságát olyan kérdésekben A gazdálkodás felügyeleti és belső ellenőrzéséről is, mint az állam, a hatalom problémája. Azt bizonygatja hogy az állam, a hatalom jel­lege. funkciója mindkét társa­dalmi rendszerben ugyanaz. Az osztályszemlélet felszámo­lására irányuló törekvés je­lentkezik az ún. ideológia­mentességben is. A modern korban —<- mondják — a tech­nika, a tudomány, a művészet egyforma bármely társadalmi rendszerben; nem szükséges tehát ideológiával, politikával törődni, jó szakemberré kell csupán válni, az ideológia ma­radjon csak a politikusoké. És innen már csak egy fél lépés a fellazítás politikájáig. Mert ha a két rendszer úgyis összeolvad, ha csupán „tanul­nunk kell egymástól”, akkor nekik — így értelmezik és te­szik — „joguk van” beleszól­ni a szocialista országok dol­gaiba. „megtanítani” minket arra, mi is a szocializmus, számon kérni tőlünk, hogyan valósítjuk meg a marxizmus tanításait, és arra ösztönözni a szocialista országok dolgo­zóit, hogy a marxizmus cégé­re alatt valamiféle „liberali­zálást” követeljenek. „Általá­nos emberi eszmények” nevé­ben próbálják kikezdeni a lé­tező szocializmus alakuló er­kölcsi világának normáit, pél­daként állítva a kispolgári életideálokat, életvitelt, maga­tartást; a „jólét társadalmá­nak” azonnali megteremtését követelik a szocialista orszá­gok dolgozói számára, a „fo­gyasztói” szemléletet propa­gálják, a szerzés, az önzés, a birtoklás mohóságát igyekez­nek beléjük plántálni. Ezért egyik konvergencia-el­mélet sem puszta teória, nem elvont ideológia, hanem ölyan ellenséges eszmeáramlat, amely ellen világnézeti-politi­kai érvekkel, gyakorlatunk tö­kéletesítésével szüntelenül harcolnunk kell. Láng György Mint jelentettük, a kormány csütörtöki ülésén határozatot hozott a gazdálkodás felügye­leti és belső ellenőrzésének fejlesztéséről. A Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság elnöke és a pénzügyminiszter közös előterjesztése alapján született kormányhatározat irányelveket tartalmaz annak a tavalyi kor­mányhatározatnak a végre­hajtásához, amely szerint fo­kozni kell az állami, szövetke­zeti és egyéb gazdálkodó szer­veknél az ellenőrzés hatékony, ságát és szigorát. Ennek szük­ségességét gyakorlati tapaszta­latok támasztják alá. Kétség­telen, hogy az utóbbi években született párt- és kormányha­tározatok végrehajtása javítot­ta a gazdálkodásban az ellen, őrzések hatékonyságát, azon­ban a vállalatok és a szövet­kezetek gazdálkodásában, nyil­vántartási és elszámolási rend­jében, a törvényes rendelke­zések végrehajtásában még föllelhető fogyatékosságok, va­lamint a társadalmi tulajdon elleni cselekmények továbbra is aláhúzzák az ellenőrzés sze. repének fontosságát. A felügyeleti ellenőrzés tar­talmát mindenekelőtt az je­lenti, hogy érvényesíteni kell a gazdálkodásban az állam tu­lajdonosi érdekeit, s ennek megfelelően kell rendszeresen és átfogóan értékelni a válla­lati és vezetői tevékenységet. A gazdasági ellenőrzés a vál­lalatok fölötti általános fel­ügyeletnek elsőrendű feladata, annál is inkább, mert magába kell foglalnia mindazoknak a tapasztalatoknak a hasznosítá. sút, amelyeket a funkcionális ellenőrzést végző egyéb szer­vek vizsgálatai eredményez­nek. Rendszeresen és átfogóan keli ellenőrizniük a felügyeleti szerveknek a vállalatok gaz­dálkodását, fejlesztési felada­taik megvalósítását, távlati döntéseit. Az irányelvek értei­■ -»lift; mében különös figyelmet kell fordítani a kiemelt nagyválla. latok ellenőrzésére. Jogos igény, hogy az eddiginél jobb munkakapcsolatot építsenek ki egymással az ellenőrzést vég­ző szervezetek. Az utóbbi idő- , ben való tapasztalatok szerint nem minden tekintetben haté­kony — a felügyeleti szervek eddigi erőfeszítései ellenére sem — a belső ellenőrzés, nem j mindig megfelelő az összhang }, a vállalatok belső ellenőrzése | és vezetése között. Fontos gaz- | dasági folyamatok, területek j olykor hosszabb ideig kellő el- | lenőrzés nélkül maradtak, s ■ előfordult, hogy a feltárt hiá- f! nyosságok megszüntetésére, a £ mulasztók, károkozók felelős- í ségre vonására nem eléggé ha- f tározottan intézkedtek. « Az eredményesebb gazdálko- «1 dás elősegítése érdekében — |l a Minisztertanács által elfoga- | dott irányelvek szerint — a ■ vállalatok, szövetkezetek fele- , lős vezetőinek kötelességük % olyan belső ellenőrzési rend- ? szert kialakítani, amely bizto­sítja a gazdálkodás állandó és teljes körű ellenőrzését, elő- i segíti a döntések előkészítését, f a megfelelő tájékozódást. Eh- j hez szükség van természetesen arra is, hogy gondoskodjanak az ellenőrök képzéséről, to- s vábbképzéséről, működésük , feltételeinek megterem léséről f> * anyagi és erkölcsi megbecsü-4 lésükről. i A felügyeleti szervek az ala­pító szerv jogán felelősek a felügyeletük alá tartozó válla­latok és egyéb állami gazdál­kodó szervezetek eredményes működéséért, az állam tulaj­donosi érdekeinek és ennek kapcsán a központi gazdaság- politikai döntéseknek az érvé­nyesítéséért. A belső ellenőr­zésnek pedig hozzá kell járul­nia a gazdálkodó szervezetek tevékenységének javításához, a gazdálkodási fegyelem állandó fokozásához. (MTI) ...'■ne - -tm '■ "«UV. V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 23. — íme, egy igazi ejtőer­nyős! — Azt már nem! Nincs olyan hatalom, amely még egyszer arra kényszeríthetne. hogy kiugorjak az égből! — Hogy él odaát Heckert úr? — Jól és forró üdvözletét küldi. i ÚJABB MEGBÍZATÁS — Régen időzik Bakuban? — Már több mint egy hete itt vagyok. Felkerestem God- zsajevet, Heckert őrrfagy meg­bízásából átadtam neki bará­ti üdvözletét. Egyébként saj­nálom Montasevot. Ügyes, eszes fickó volt. Hogyan ke­rült ilyen csávába? Peszcovot nem fogták le, ellenőriztem. Világos, hogy az ő keze van a dologban. Nem lehetne el­kapni ezt a sátánt7 í — Nem. Hodzsa Ali. még nem. Nem szabad kockáztat­nunk. Majd kedvezőbb körül­mények között elkapjuk őt. — Jól van — egyezett bele az öreg. — Valóban meggyő­ződött róla. hogy Montasev megmérgezte magát? — Saját szememmel láttam. Olyan gyorsan csinálta^ hogy senki sem vette észre, de én tudtam, hogy a zakója gomb­jában mérget tart. Letépte a gombot - és - bevette a szájába. Hodzsa Ali sajnálkozva in­gatta a fejét. — Van hol laknia? Itt ma­radhat nálam. — Köszönöm, agai Szerge- jev. Régi barátaim kisegítet­tek. — Talán valami másban1 se­gíthetek? — Nem. Szergejev úr. He­ckert őrnagy megkért, hogy ad­jak át önnek, egy megbízatást. El kell küldenie Godzsajevet Moszkvába, hogy „vonjon ki a forgalomból'’ egy iráni dip­lomatát, bizonyos Mirza As- rafit. Hodzsa Ali egy . fényképet húzott elő a zsebéből, átadta Szergejevnek. Jakov figyelme­sen ránézett Asrafi portréjá­ra. Idősebb embert ábrázolt. Belső zsebébe rejtette a fény­képet. — Heckert szerint Asrafi esténként szívesen sétál a kö­vetség környékén. Az utcák ekkor már néptelenek. ezt kell kihasználni. Godzsajev akció­jának nem szabad a rablógyil­kosság látszatát keltenie, el­lenkezőleg, ki kell fejeznie, hogy kimondottan politikai ügyről van szó. Allah akara­tából így feszültté válik majd a viszony Irán és az oroszok között. Megérti, hogy ez most fontos német barátainknak. Azt hiszem, ön tudja, ho­gyan kell végezni Asrafival. hogy az meghozza a várt eredményt v . . f — Természetesen, Hodzsa Ali. Jól kioktatom Godzsaje­vet. Meg fogja érteni a meg­bízatás komolyságát. — Hogy van az egészsége? — Kissé gyöngének érzem magam, Hodzsa Ali. Éppen az orvost várom. — Gyakorta megfordultam a kereskedelmi képviseleten, láttam Ligyija kisasszonyt. Nincs semmi baja. készül az elutazásra — hízelgőn, moso­lyogva mondta ezt Hodzsa Ali és jelentősen rápillantott Ja- kovra. Nyomban föl is állt. — Mennem kell, agai Szerge­jev. Sok a dolgom. Még azt sem tudom, hogyan térek visz- sza. „Terhes az éjjel, valamit szül a hajnal'’ — mondják mifelénk. — Régen találkoztunk, be­szélgethetnénk még egy ki­csit. — Nem, ríines kedvem a doktorral találkozni. Majd benézek önhöz valahogy. Hodzsa Ali akkurátusán •meghajolt, megnyitotta az aj­tót, s a keletkezett résen ki­tekintett. Csak ezután hagyta el a lakást. Az utcán egy sovány, ma­gas, teljesen ősz, legalább hatvan esztendő® férfi vonta magára a figyelmét. Megfor­dult, s látta, hogy a férfi ab­ba a házba lép be, amelyben Szergejev lakik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom