Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-18 / 193. szám
i 46000 forintos forgalom, r. Dohányipari rekonstrukció Nagydorogon három óra alatt Új iixletháx nyílt Felsőnyéken ' A felsőnyékiek évtizedek óta íarra kényszerültek, hogy külön, „kishatármenti forgalmat” bonyolítsanak le — a szomszédos, Fejér megyei községekbe, Szabadhídvégre és Me- zőkomáromba jártak ruhaneműt. iparcikkeket vásárolni. A hajdani kis szatócsboltokat nem lehetett a mai kor igényeinek megfelelő üzletekké átalakítani, megfelelő választékban árut tartani. Főleg, ha a bolt már annyira elavulttá vált. hogy vétek lett volna egyetlen forintot is költeni a felújításra. Ezek a megokolások vezették az iregszemcsei ÁFÉSZT, hogy Felsőnyéken üzletházat építtessen. Igaz, az építkezés tovább tartott, mint számították, de a nyár elejére kétmilliós költséggel elkészültVégül is, elérkezett kedd délután, a megnyitó napja. Mint Bazsonyi Rudolf, igazgatósági elnök, és Szántó Ferenc kereskedelmi osztályvezető elmondotta : egymillió-háromszázezer forintos árukészlettel várták a vásárlókat. Mint kiderült, a vásárlók is felkészültek a megnyitóra. Pinczési Ferenc üzletvezető kapásból sorolja, hogy az esti zárásig, alig három óra alatt eladtak három hűtőszekrényt, két sezlont, három televíziót, egy motorkerékpárt, jó néhány csillárt. A vásárlók nem kevesebb, mint negyvenhatezer forintot hagytak az üzletben a megnyitó első napján. Szerda délig ez az összeg kereken százezer forintra növekedett. Segesdi István, a korábbi, túlzsúfolt élelmiszerbolt vezetője — most az üzletház helyettes vezetője — arról beszélt rendkívüli örömmel, hogy mennyire más körülmények vannak itt, mint a régiben. A hűtőpult révén nagyobb a töltelékfélék; a tejtermékek választéka, és az öltöző, mosdó révén mennyivel jobbak a munkakörülmények. A szövetkezet vezetői, az üzlet dolgozói is akként nyilatkoztak; igyekeznek olyan árukészletet tartani, hogy a község lakosságának ezután ne kelljen a szomszéd megyébe járni vásárolni. Ezt a törekvés jól felfogott üzleti érdek, a vásárlóknak pedig nem kevés időmegtakarítás. Ä dohányipar jelentős átalakuláson megy keresztül, ennek jeleit lehet már látni a Nagydorogi Dohánybeváltó Üzemben és az Ujbarázda Tsz-ben is. A tsz az idén vásárolta meg a második Balthes dohánykombájnt. Ezzel a két géppel végzik a tsz ötven hektáros dohányföldjén a talaj- munkát, az ültetést, a permetezést és a törést. Az idén mintegy háromezer mázsa zöld dohányt várnak, ennek kétharmadát a két kombájnnal már letörték. A termés egy részét saját tűsorkeretes szárítóikban szárítják (mintegy 100 mázsát), a többit zölden adják át a nagydorogi beváltónak, ahol az idén megkezdték a hat éve épült széntüzelésű DV-szárítópajták átalakí. tását. Az idén négy pajtát alakíttattak át a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalattal korszerű, tűsorkeretes szárítóvá. A program szerint jövőre átalakítanak hatot, hetvenötben pedig már mind a tizenhat szárító tűsorkeretes lesz. Az új szári, tokba kevesebb dohány fér (60 mázsa, a régibe pedig 80), de a „világoskihozatal” legalább húsz százalékkal jobb, könnyebb a kezelése is és feleslegessé teszi a fonás nehéz munkáját. Az üzemben az idén minden eddiginél nagyobb mennyiségű termésre számítanak. A körzetükhöz tartozó nyolo tsz-től és a 83 egyéni gazdától mintegy tízezer mázsa zöld dohányt várnak. Eddig a várható termés egyhar- mad részét vették át. a .minőség közepesnek ígérkezik. Félév alatt 2,9 millió hektó sör Az első félévben minden eddiginél nagyobb teljesítménnyel dolgoztak a hazai sörgyárak, megjavult az ellátás és a választék is bővült — tájékoztatták az MTI munkatársát a MÉM illetékesei. A söripar 1973 első hat hónapjában 2,9 millió hektoliter sört értékesített, 317 ezer hektóval többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A teljesítmény növelését az tette lehetővé, hogy az év első hónapjaiban bekapcsolódott a termelésbe az új borsodi sörgyár, a Pannónia Sörgyár is 6000 hektóval többet adott, mint egy évvel korábban. Az első félévben az elmúlt év azonos időszakához képest 300 ezer hektoliterrel több sört értékesítettek. Az adatok szerint az ímportsörök visszaszorulóban vannak. (MTI) A kisbíró, aki nem dobol Néhány esztendeje történt a hátai tanácsnál, hogy tüdő- szűrésre hívták a község lakóit. Az igazgatási előadó elő is vette a lakónyilvántartó könyvet, hogy abból majd kiírja. kinek kell idézést küldeni. Csakhogy az elnök közbeszólt, hagyja a könyvet, nem elég pontos az, majd a kisbíró — ha úgy tetszik: hivatal- segéd — megmondja, kinek címezzék a sok papírt. így is lett, merthogy a kisbíró memóriája lényegesen megbízhatóbb volt, mint a száraz adatokra épülő lakónyilvántartó könyv. Ez a kis történet jutott eszembe, míg a nagy nyári dologidőben elnéptelenedett sárpilisi utcákat járva a községi tanács, pontosabban a tanácsi kirendeltség épületét kerestem. Ott találtam meg Gutái Istvánnét, aki éppen az augusztus 20-i ünnepségre szóló meghívókat címezte az öreg írógépen. — Egy hivatalsegédnek gépelnie is tudni kell? — Tizennyolc évi szolgálat alatt sok mindent megtanul az ember. Ez tulajdonképpen nem a hivatalsegéd dolga, mert 1969 óta — akkor 6zűnt itt meg az önálló tanács — a ki- rendeltség vezetését is rám bízták. — Tizennyolc év nagy idő. — Bizony huszonöt eszteneb«» Népújság 1973. augusztus 18. dős fejjel, mikor ide kerültem; a hajam még nem volt ilyen fehér. — Fiatalasszony létére él merte vállalni ezt az állást, amit általában férfiak szoktak betölteni? — Sokan mondták akkor nevetve, hogy „kisbíró lett a Tóth Juli”. A férjem barátja máig ezzel akar ugratni, ha utánuk megyek a kocsmába, vagy máshová: Na, megjött ám a kisbíró. De hát nem szégyellem én. — Dobolni szokott-e? — Azt nem. Azzal a kikötéssel vállaltam az állást, hogy dobolni nem fogok, inkább külön-külön elmegyek minden házhoz. — De a hangosbemondót csak kezeli? Mi volt a legutolsó hirdetés? — A növényvédelmi állomás permetezett, azt olvastam be. meg az eboltást. Ez utóbbit egyébként doboltattuk is. Horváth Péter, a mezőőr dobolja ki a legfontosabb dolgokat. A beszélgetés néhány percre megszakad, mert egy ügyfél érkezik, aki nem is hivatalos dologban jár, hanem szom- szédasszonyi minőségben keresi Gutainét A ház elejét meszeli, kettős létrára lenne szüksége. Aztán meg Kovács János érdeklődik az állatior- galmisok után. Mindjárt itt is hagy egy járlatlevelet, átírás végett. — Nem unatkozik így egye. dűl ebben a nagy épületben, ahol néhány éve még öten dolgoztak? — Azért mindig van mit csinálnom. A szomszédos szoba üres. A falon jókora ingaóra mérné az idő múlását. If.a lenne aki felhúzza. Valamikor a titkár székelt itt —■ Hogy fogadták a falubeliek a hírt, hogy Sárpilisen megszűnik a tanács, csak ki- rendeltség lesz? — Ki hogyan. Mert sokfélék az emberek. Van aki akkor is mondja a magáét, ha tudja, hogy nincs igaza. De én ismerek jóformán mindenkit. Tudom kire lehet rábízni a szomszédnak szóló idézést, ki. re nem. . — Előfordult már, hogy elkallódott valami fontos irat? — Ez még nem történt meg, de vissza is kérdezem ám, hogy átadták-e. Jóba vagyok az egész faluval. Hetvenegyben a választáskor kettőnket jelöltek egy körzetbe tanácstagnak. Én kaptam több szavazatot. Meg lehetnek velem elégedve, mert legutóbb megint csak megválasztottak. Igyekszem az emberek kedvé, ben járni. Vasárnap is este nyolc órakor szóltak, hogy másnap mennének a szekszárdi vásárra, de a malacoknak nincs járlatlevele. Persze, hogy megcsináltam. A református templom tornyában éppen megkondul a déli harangszó, amikor Gutainé a tanácsház kellemes hűvöséből kikísér a napfényben fürdő sárpilisi utcára. Siet haza ő is, gyorsan megebédel, aztán vissza a hivatalba. Mert a százötven meghívót nem elég megírni, el is kell juttatni a címzettekhez. — ry — fiiá*. Fonják a dohányt a nagydorogi dohánybeváltó üzemben. t J Az új tűsorkűreíes szárítók. Foto: Gottvald Munkában a Balthes rendszerű dohánykombájn, a nagy-' dorogi tsz-ben. rV?fff9ti ... •
