Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

\

'nianirii

A Faddi Lenin Tsz kettőezer-ötszáz holdas búzatábláján teljes kapacitással (9 kombájnnal) folyik az aratás. Az első eredmények biztatóak.

Fotó: Gottvald

Jelen időben egy földműves család

3.

Es ró Sémát a bonyhádi járásban. Cikó kézségben él. Termelőszövetkezeti nyugdíjas és a Bíró családban ő ci utolsó igazi földműves, vele sza-' kadt meg a mesterség folytonossága, ilyenformán történelmi személyiség: ,,befejezés” és ,,kezdés” egyszerre.

Megrendülve érezzük, hogy Bíró Bernét személyében a magyar parasztság beszél, s az asztalnál a jelen idő szól hozzánk százezrek átváltozásairól.

— Biztos alapokon nyugszik n népes Bíró család megélhetése?

— Azt az egyet nem mondhatjuk, hogy akármelyik gyerek. bármiben is hiányt szenved. Az Ani meg a Berni kivételével szép háza, lakása van mindegyiknek. De ők még fiatal házasok. Aninak előttünk, a ház előtt adtunk telket, s itt fognak immár ők is építkezni Ugv van ez szóval most már, hogy fizetést kap mindenki, egy hónapban egyszer vagy kétszer, és azzal gazdálkodhat saját belátása szerint. Nemcsak a ház. pjaj! A szép kerítést. azt mondja, vaskerítést ka, a Vilma lányom férje elrontotta a jó. zöldre festett kerítést, azt mondja, vaskerítést akar csináltatni. Aztán, a berendezés. Ha nem tetszik a régi bútor, eladják, és vesznek helyébe kombináltat, olyat, ami mostanában divat. Mert minden évben má« a divat. El lehet menni megnézni akármelyikhez. Nem úgy van ez most. mint régen. Azelőtt, ha bejött a pénz, szerszámot kellett venni, hogy megint csak tudjunk dolgozni. Most, ha vesz valaki egy kaszát, el- kaszálhat vele élete végéig. A földműves embernek mindig be kellett fektetni. Hol kocsit vett, hol szerszámot. Egyszóval mezőgazdasági felszerelést. Van most a téesznek minden, csak dolgozni kell vele. Abba törekednek a gyerekek, hogy mindenük legyen, jobb mint a másiknak. Nekem is van szép nyugdíjam a téesztől. Meglennénk belőle amúgy is, de nem állja ki az ember, hogy ne dolgozzon. Reggel még min. denki alszik, csend van, én meg már megyek etetni. így volt ez mindig, és így is lesz amíg csak élek. Nem mondom, azelőtt is voh azér’, ami kellett. Tehenünk volt. a tejet leadtuk a csarnokba, így aztán minden hónapban jött a pénz. nemcsak aratáskor, vagy mikor eladtuk a jószágot. Igaz. dolgoztunk sajnos, nagyon sokat. Hajtottam én is a gyerekeket, pirkadatkor már keltettem, pedig elszundikáltak volna még egy kicsit. De nem volt mese. Emlegetik, ja/ de sokat emlegetik.

— Nyár vagy tél, a munkaidő ugyanannyi. Mit tapasztal.

belefér a család szabad idejébe a könyv, az újság, a tévé a rádió?

— Régebben dologidőben az ember épp, hogy alig pihent valamit. Este amíg látott, reggel amint világosodott neki a munkának. Hát olvasás az nem volt. Most meg akármelyiknél ott a sok újság. A rádió, a tv egynél sem hiányzik. A Berninek meg lehet nézni, egész könyvtára van. Jött a múltkor egy nagy csomag. Azt hittem tán valaki küldött valamit. Bontom ki, hát tele van könyvvel. egy egész sorozat könyv volt ott. A fiam rendelte valahol. 150 forintot fizettem érte a postásnak. Vakarja a fejét, mondja, édesapám majd fizetéskor megadom. Adja azóta is. De én nem bánom. Legyen meg minden, ami a mostani világba kell. Úgyse viszek el a hátamon semmit a sírba. Hát nem igaz? Ezért aztán úgy vagyok, hogyha az asz- szony pakol a gyerekeknek, oda se figyelek. Hadd vigyék! Mert még, ami azt illeti, szopik mindenik idehazulról. A tévét szoktuk nézni, átmegyek a gyerekekhez de úgy járok valahányszor, hogy elalszom. Azért, ha jobb műsor van, megnézem. Látom a múltkor, a Jóska is bóbiskol a tévé előtt. Mondom neki. hagyja a bányát, mert igen odavan. De nem hagyja, azt mondja, jól keres és kell a pénz.

— Miben méri le leginkább

a változást?

— Ez nagy dolog, ez a műszak, hogy nyolc órát dolgoznak, és rendesen kapják érte a fizetést. Bár onnét nem lehet elkésni. Nincs az, hogy na még szundítok egy kicsit, oszt elindulok, majd odaérek. A műszakról egy percet nem lehet késni. Felöltöznek szép, rendes ruhába, ingbe, nyakkendőbe, fogják az aktatáskát és mennek a buszhoz. Se tarisznya, se gyaloglás. Öltözködés dolgában szépen állnak, divatosabb van az egyiknek, mint a másiknak. A berendezkedés is szép, fényes, kényelmes, nem úgy, mint minálunk. Adják a régit, veszik az újat. Ez az idő, ez a mostani a kényelem ideje. De csak a fiataloknak. Mi régi öregek, már nem kaptunk belőle. Ezt csak úgy szűk körben mondja az ember, mert sajnos, mi még rengeteget dolgoztunk. El lehet képzelni, kilenc gyerek, éq mind a magunk erejéből kellett felnevelni, ök se pihennek sokat, az igaz. mert kert van, jószág van, és csak akkor teszik le a munkát, ha műszakba kell menni. De úgy csinálnak mindent, hogy az államnak is meglegyen, nyugdíj is legyen, és közbe’ azért

úgy haladnak, hogy én erre két életemben sem lettem volna képes.

*

A községi tanács vezetői kiegészítették Bíró Bernátot. Elmondták, ami erre a családra jellemző, más családoknál is megtalálható.

Cikó község munkaképes lakossága 1480. 1500 között ingadozik. A felnőtt lakosság mind dolgozik, a közlekedés jó. az emberek időbén elérik a munkahelyüket. A bonyhádi üzemek, a zománcgyár. a cipőgyár. a vasipari szövetkezet sok cikói embert foglalkoztat. A bányászokat a községből induló külön autóbusszal szállítják, A lakosság zöme az átszervezés óta eljáró dolgozó. A háztartásban dolgozó asz- szonyok száma egyre inkább csökken. Tapasztaljuk, hogy

ezek az asszonyok is az üzemekbe, téeszbe mennek. Az utóbbi öt-hat esztendőben kö-r rülbelül ötven háztartásbeli nő helyezkedett el. Konkrét példa erre Cseke Ferencné. ötgyerekes anya. A gyerekei fel. cseperedtek, már csak egy iskolás lány van otthon. Az asz- szony a Bonyhádi Ruházati Ktsz-ben, férje a Hidasi Vegyiműnél dolgozik. Csekéné földműves volt, mint besegítő, a termelőszövetkezetben dolgozott. A szövetkezet megalakulása előtt az apósa földjét művelték. Körülbelül hat éve jár Bonyhádra dolgozni.

A községben tapasztalható, hogy a családos anyák azért mennek dolgozni, hogy nyugdíjuk legyen, özvegy Keresztes Vilmosné például hosszabb ideig egyéni gazda volt. Átszervezéskor belépett a téeszbe évekig ott dolgozott, majd a zománcgyárban vállalt munkát. Van olyan vegyes összetételű család, ahonnan az ipar* ba is. a téeszbe is. és hivatalba is járnak. Illés Lőrincéknél a szülők a téeszben dolgoznak. az egyik gyerek tanárnő* a másik képesített könyvelő a téeszben, a harmadik most szabadult föl, villanyszerelő- szakmát tanult. A szakmák, a foglalkozások keveredése, a családokon belül csaknem mindenütt tapasztalható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a község foglalkozási összetétele az átszervezés után megváltozott. Az átszervezés idején a lakosság fele, tehát ötven százaléka foglalkozott földműveléssel, a másik ötven százaléka pedig az iparban keresett munkát. Jelenleg negyven százalék dolgozik a mezőgazdaságban, hatvan százalék pedig eljáró ipari dolgozó.

V. P. Sz.

Ülést tartott a megyei tanács vb

(Folytatás az 1. oldalról.)

az általános gazdasági biztonság szolgáltatott megbízható, jó alapot.

Nemzetiségi lakosságunk teljes állampolgári egyenlőséget élvez, a jó politikai légkör következtében megnőtt a nemzetiségi dolgozók körében a köz ügyek iránti érdeklődés, a politikai, társadalmi, kulturális aktivitás. Nagyon jó érzés ezeket a tulajdonképpen elég széles körben ismert — és ami igen lényeges: személyes tapasztalatokból ismert — eredményeket papírra vetni, hiszen azt dokumentálják, hogy pártunk nemzetiségi politikájának szellemében munkálkodtunk.

Számos nemzetiségi községünk teremtett az elmúlt évek során hivatalos kapcsolatot a szomszédos népekkel. Szálka például az NDK-beli Mützellel, Medina a jugoszláviai Rumával. a gyönki és paksi gimnáziumok NDK-beli gimnáziumokkal keresnek kapcsolatot.

Kiépült tehát a kapcsolatok, következésképpen információs láncok rendszere. Rendszeresen foglalkozik mind a megyei sajtó, mind pedig a pécsi rádió megyénk nemzetiségi lakosságának problémáival. Igen eleven munkakapcsolat alakult ki az NDK kulturális centrumával is.

Az idézett — 1969-ben tartott — együttes vb-ülés hatá- • ozatában megállapította egyebek között, hogy megyénk kulturális értékei között jobban számon kell tartani és fejleszteni kell a nemzetiségek sajátos kultúráját és hagyományait. A megye 1970—75 évre készített közművelődési irány, elveiben éppen ezért szerepelnek már kellő súllyal a nemzetiségekre vonatkozó közművelődési feladatokat.

Emlékezetes talán még, hogy az 1971-ben meghirdetett „Reich Brüderlein die Hand” tehetségkutató-verseny milyen imponáló indítóerőt kölcsönzött a német nemzetiségi kul- túrcsoportok munkájának. A megyéből mintegy háromszázan vettek részt a versenyen és ami igen örvendetes, a csoportok zöme ma is aktívan működik. Főként a bonyhádi és paksi járásban indult meg nagy lendülettel a nemzetiségi folklór ápolása. Jövőbeli feladatunk még, hogy több szakavatott segítséget biztosítsunk a nemzetiségi folklórcsoportoknak.

Jelentős javulás kezdődött a nemzetiségi lakosság könyvtári ellátásában is 1969 óta. Szekszárdi bázissal épült ki a német nyelvű könyvellátás háló* zata 32 fiókkönyvtárral. A medinai szerb könyvtár a mohácsi bázishoz tartozik. Az induló könyvállomány évi 50— 80 000 forintos értékkel gyarapodik, a tervek szerint a nagyobb települések könyvtárait a bázisintézmény gazdag állománnyal látja el. míg a kisebb településeken az olvasási kedvet letéti rendszerrel szolgálja. Jelenleg a legnagyobb forgalmat a bonyhádi és a várdombi könyvtár bonyolítja le. Sajnos, a tájnyelvi korlátok miatt a német nyelven írt műveket az idősebbek nem olvassák elég sokan, a fiatalok pedig nem ismerik a nyelvet olyan fokon, hogy élvezni tud. ják a német irodalmat. '

Az 1969-ben meghatározott feladatok között kiemelt helyet foglalt el a nemzetiségi nyelvoktatás lehetőségeinek bővítése iskoláinkban. A fejlődés talán e téren a legjelentősebb.

Húszról huszonötre emelkedett a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák száma, a tanulócsoportoké pedig 61-ről 95-re.

Huszonötről 35-re emelke-' dett a nemzetiségi nyelvet oktató pedagógusok száma, a tanulólétszám pedig 1246-ról 1837-re. Két gimnáziumban — Gyönkön és Dombóvárott — indult meg szakosított tanterv szerinti német nyelvoktatás. Ez. eddig 158 tanulót érint. Közéo- iskoláinkban pedig második idegen nyelvként további 2578 tanuló sajátítja el a német nyelvet.

összegezve: az 1969-ben meghatározott feladatok végrehajtása során biztosítottuk nemzetiségi lakosságunk számára sajátos hagyományainak megőrzését, anvanvelvi kultúrájának ápolását. A megyei tanács vb.' a beszámolót egyhangúlag vette tudomásul, s megállapította, hogy az kedvező képet ad nemzetiségi lakosságunk életének alakulásáról, nemzetiségi nautikánk eredményes gyakorlatáról.

A végrehajtó bizottság teg- nan délelőtti ülése a bejelentések megtárgyalásával ért véget