Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
Egy falu útra kél... Az 1968'72-es esztendők átlagában Tolna megyében évente 2771 tonna görög- és 306 tonna sárgadinnyét termesztettek, elsősorban Heves megyei, csányi dinnyések keze munkájával. A dinnyetermő területek 98 százcl^iát a paksi és szekszárdi járás termelőszövetkezetei biztosították. A vándordinnyések életformája országosan, sőt Európa-szerte is egyedülálló. Azért látogattunk el a távoli községbe, hogy ennek a sajátos termesztési módnak múltját, jelenét, jövőjét, eredményeit, következményeit és az életvitelben, élet- szemleletben okozott változásait bemutassuk olvasóinknak. A dinnye a tökfélék családjának ismert, közkedvelt gyümölcse. A „gö- rög”-dinnyének eredete szerint semmi köze Görögországhoz. A tudományos nevén Cúrullus vulgaris őshazája Afrika, az Egyenlítő' mindkét oldala. Testvére a ..sárga” -dinnye (Cucumis meló) Dél- nyugat-Ázsiából származik. Előbbi a történelmi múltban Magyarországon elsősorban „paraszti” növény volt, utóbbi évszázadokon keresztül csak a kastélykertek terménye. A XVI. században már mindkettő elterjedt nálunk, egy 1584 áprilisából származó levél hozzávetőleges időpont meghatározásul használja a „dinnyevetéskor” kifejezést. Egy Pesten 1798-ban megjelent kertészeti kézikönyv. Veszelszky Antal: A növénypalánták országából való erdei és mezei gyűjtemény hosszú című munka így említi: „A Dinnye a Magyarnál nem nagy Újság, esméri még a gyermek is, tudják is termeszteni mindenütt, de enni is.” A dinnye termesztés révén nagy hírre jutott hazájában, Hevesben már a múlt század elején az a mondád járta: „Ahol a szőlő megterem, ott virít a dinnye is." Eleinte irtásföldekbe, majd gyeptörésbe vetették és az irtásföldek fogytának idejéből származtatható az az összehasonlítás, hogy „Úgy búsul, mint akinek nem jutott dinnyeföld!” Csány napjainkban 3.340 lelkes község, r-em messze Hatvantól. Az egykori jobbágyok valamikor a Vay család földjein termesztették a dinnyét. A XIX. század harmincas éveiben akkor volt jó termés, ha egy holdról háromszáz szép. nagy görögdinnyét lehetett szüretelni. A jobbágyok kitűnően elsajátították a termesztés minden fogását, annak valóságos mestereivé váltak, olyan fokon, amelyről később Erdei Ferenc A magyar paraszttársadalom című művében az „agráriparos”’ kifejezést alkotta. A földek azonban nem szaporodtak, az uraság egyre kisebb területeket adott ilyen célra és a század végére bekövetkezett a dekonjunktúra. Csány akkori jó módját nem a dinnyeter- . mesztés teremtette meg. hanem a belterjes zöldségtermesztés. a kertgazdálkodás. Ez uralkodik máig is. A faluba Hort felől érkező végtelen paradicsomtáblákat és más zöldségféléket lát. i A dinnyések, akik akkor vándorolni kényszerültek és a lényegében máig sem változott szerződéses alapokon feles munkát vállaltak, a falu legszegényebb rétegéhez tartoztak. Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című művében erről a termesztési módról így vélekedett: „...a természetbeni haszonbér, vagyis a ledolgozás vagy feles bérlet, rendszerint mindenütt drágább, mégpedig jóval drágább, a pénzben fizetett haszonbérnél, olykor annak kétszerese. A természetbeni haszonbér a parasztság legszegényebb rétegei közt van elterjedve”. Itt is így volt, ami azonban ugyanakkor nem cáfolja Boross Marietta néprajz- tudós. a csányi dinnyések legjobb ismerőjének megállapítását: „A nagybirtokon űzött feles dinnyetermelés ... haladó üzemrésze volt a kapitalista gazdálkodásnak. Magyarországon a dinnyének ezt a fajta fe. les művelésű piacos termelését teljesen a csányi kisparasztok és agrárproletárok alakították ki, és egymás után következő nemzedékek formálták a termelési technikának arra a magas szintjére, amelyből a mai szakszerű agrártudomány is gyakorlati ismereteit és termelési tapasztalatait meríti. Hagyományosan kimódolt eszközeik ékes bizonyságai alkotó elméjüknek.” Az egymást követő nemzedékek első ismert képviselői Haskó János ér Kovács János voltak, akik az 1880-as években keltek útra otthonukból. Példájukat az első világháború előtt Nagy Józsa János. Csuka János, Lovász János és Pila István, követték. Napjainkban évente 250—320 család. 1000—1200 személy. Kisebb hullámzásokkal a dinnyének immár több mint harminc esztendeje konjunktúrája van Magyarországon. Rogyásig lehet dolgozni és szemmel is láthatóan gazdagodni, ami idáig teljesen rendben van. hiszen a munkával szerzett jövedelmet senki nem kárhoztatja. A házait okozzák az első meglepetést a Csányba érkezőnek. Csák ( télen. a Balaton partján látni ennyi leeresztett redőnyű villát. A távozók régebben keresztbe szegezett lécekkel zárták le az ajtókat-ablakokat. de ilyesmit csak a hagyományos építésű parasztházaknál lehetett megcsinálni. Csányban 1939 és 1944 között 31 új ház épült. 1945 és 1952 között 13, de közben két esztendőben (1947, 1951) egy sem. 1953-ban húsz. 1954-ben negyvenhat, 1955—56-ban 32, 1957-ben 18. Ezután két évig hiányoznak az adatok, majd a hatvanas számokkal végződő években 119. A múlt évvel záródóan további 28 és esv nyolclakásos, emeletes KISZ-lakóház. — Előfordult már, hogy máshol még évtizedekig használhatónak ítélhető házai bontottak le, — meséli az iskola- igazgató — mert emeleteset kívántak a helyébe. Most ez lesz a „divat”. Boross Marietta: „Célkitűzésünk a múltban a középparasztság célkitűzésével volt azonos. Szép és jó ház, polgári bútorzat és ruházat, de nem utolsósorban a hazai földből való szerzés ösztönözte őket munkájukban ... Mai vágyaik kispolgári szinten mozognak: szép bútor, sok ruha, gépesített háztartás, jó élet, sok szórakozás és minél kevesebb föld.” A feles dinnyések számára a nagybirtokok felosztása és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megalakulása közti időszak volt — viszonylag — nehezebb, amikor nem akadt kitől földet felesbe bérelni. Azóta tavasztól őszig az otthoni udvarokat ismét felveri a gyom, a portákra (villákra) szomszédok, rokonok ügyelnek és a ház körüli kis kerteket a felesek felesei művelik meg. Az életforma » a maga társadalmon kívüliségével joggal késztet elgondolkodásra. — Február derekától — mesélik a tanácsnál — már naphosszat itt állnak tízesével-hú- szasávai átellenben. a bisztró előtt, akárcsak a valamikori régi emberpiacon. Nézik az eget. latolgatják az időjárás kilátásait és egymástól tudakolják. hogy ki, mikor indul. Induláskor a pap külön „dinnyés misét” mond, visszatéréskor hálaadást tart. A visz. szatérés októberben van. A közbenső időben ezer-ezerkét- száz személy kikapcsolódik szülőfaluja társadalmi életéből, de nem kötődik annak a településnek társadalmához sem, melynek határában munkát vállal. Az elmúlt tanácsválasztásokkor á szavazópolgárok százai hiányoztak, akik itt nem voksoltak, ha pedig valahol — az ideiglenes letelepedés jogán — igen, így nem tudták hogy kire és miért. A magukkal vitt iskolás korú gyerekek szeptemberben ott kezdik a tanulást, ahol a szülők még vannak. Később hazajönnek és tavaszi szünetig Csányban vannak. Az év végi bizonyítványt — ha közben a csányi dinnyéd mondjuk Szedres helyett a következő évre Tengelicre vagy Dunaszent- györgyre szerződött — esetleg egy harmadik helyen kapják. Ez persze még mindig jobb a felszabadulást megelőző, évek helyzeténél, amikor egyszerűen félévi tanulás után osztályozták őket és aki kijárta az akkori elemit, tulajdonképpen f é 1 iskolát végzett a tényleges tanulmányi idő alapján. Az eltávozok csak elméletben „világlátottak”, noha hazatérve szeretnek erre hivatkozni. Munkájuk a bérelt földhöz, az érő termés őrzéséhez köti őket, legfeljebb ha a falusi boltokba jutnak ei (ők a legnagyobb konzerv- és készételvásárlók!), vagy az értékesítési piacokra. Jövedelmi adójuk nem Csányban csapódik le. éppen ezért itt az a furcsa helyzet. hogy a magánházak nem egv esetben luxusigényeket elégítenek ki. de a község közművesítése, útjainak állapota nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Távollétük a helyi boltok forgalmán érthető módon meglátszik. A csányi ÁFÉSZ hét kiskereskedelmi é* három vendéglátóioari egysége évi forgalmának 56 százalékát akkor bonyolítja le, amikor a dinnyések itthon vannak. A Hort-Csányi Takarékszövetkezet itteni kirendeltségén 833 betétkönyvet őriznek, ottjártunk idején 23 millió forinttal. Egy könyvben a legnagyobb összeg 400 ezer forint. Október-novemberben betesznek négymillió forintot is. Amikor a dinnyések távol vannak, jóval kevesebb a faluba érkező újság, vakon néz a világba a szinte valamennyi házban ott lévő televíziók jó része és a 3340 lelkes községben lévő 140 személygépkocsi és 250 motorkerékpár 80 százaléka távoli utakon gördül. Egy régi dinnyés Zölei János, az ÁFÉSZ elnöke. egyben társadalmi tanácselnök-helyettes mondotta: — 1947-ben jöttem meg fogságból. Két évig voltunk diny- nyések a feleségemmel, akinek az egészsége akkor még bírta ezt a nehéz munkát. Szokatlan helyre mentem. Hajdú-Bihar- ba, fekete földre. Az első évben nyolc holdat vállaltunk, a másodikban tízet. Az első év terméséből felruházkodtunk. a másodikéból megvettem a régi házamat. Mert tudják, olyan szakma ez, hogy ha rossz esetben csak a föld egyik darabja terem tisztességesen, az ember akkor is megtalálja a számítását. A földet magunk munkáltuk, napszámost csak csúcsidőben, kisegítésre fogadtunk. Ez így hihető. Hídvégi Lajos iskolaigazgató, aki ősszel a huszonegyedik tanévét kezdi a faluban, megkérdezte egy alkalommal valamelyik régi tanítványát: — Aztán mondjad, hogyan birkóztok meg te, meg a feleséged negyven holddal? A volt tanítvány nevetett: — Ugyan, igazgató úr! Hiszen csak napszámra hetvenezer forintot fizettem ki az idén. A dinnyések jó része, úgy véljük túlnyomó többsége, kis- kapitalista módszerekkel folytat a szocialista mezőgazdasági üzemek területén, kétségtelenül hasznos, termelőmunkát. Ez még akkor is így van, ha — ami ugyancsak a túlnyomó többségre jellemző — magukat sem kímélik a munkában és látástól vakulásig dolgoznak. Még egy helybeli információ amelyben nincs okunk kételkedni: — Ha a dinnyés hazajön és panaszkodik, mert nem volt jó a nyár, akkor százezer forintot hozott. Ha úgy véli. hogy „ma. radhatós”, akkor háromszáz- ezret. Ha „kitűnővel” dicsekszik, akkor félmilliót. vagy többet. Az idősebb, vaffv meglett korú dinnyések előtt a fix fizetéses szellemi és adminisztratív munkának nincsen becsülete. Az itt elérhető fizetés számukra szinte nevetséges. A községben alig-alig lehet olyan vezetőt találni, aki helybeli lenne és ezek fluktuációja is nagy. Az iskola igazgatója két évtized alati hét tanácselnök, nagyjából ugyanennyi vb-titkár, tíz körüli termelőszövetkezeti elnök és 23 párttitkár jöttének és távoz- tának volt tanúja. pen az említett iskolázási nehézségek miatt, a dinnyésekre az alacsony végzettség, a mérsékelt kulturális érdeklődés volt jellemző. 1953—54-ben az iskola tanulóinak harmincöt százaléka volt a dinnyések gyereke. Valamennyi eljárt. 1972—73-ban ötvenhat százalék. de ennek több mint harmadrésze itthon maradt rokonoknál, nagyszülőknél, iskolai tanulmányaikat töretlenül végzik. Korábban tizennégy kicsivel alig-alig lehetett fenntartani az óvodát, most túljelentkezés van, mert a szülők nem akarják, hogy a gyerekeik — szavuk szerint — „vadó- cok módjára” kerüljenek iskolába. Inkább már szeptember előtt elhivatják a feles földre a nagymamákat, hogy vigyék haza a gyerekeket óvodába. A gyerekeket (ez nemcsak csányi sajátság!) ugyan túltömik zsebpénzzel, de általános a továbbtanulási igény, a többség a nyolcadik osztály elvégzése után szakiskolába technikumba jelentkezik. A gyerekeket a pedagógusok telente színház- és operalátogatásra Budapestre viszik. A vallás korábbi ideológiai egyeduralma megtört. 1953—54-ben még a gyerekek 73 százalékánál igényelték a szülők a hittanoktatást, 1963—64 óta senkinél. Vallásosság természetesen még van. közel az egri érsekség. A templomban kiszögezett lista hirdeti, hogy 1971-ben 260-an, 1972-ben 195-en adakoztak az új termésből az orgona építésére. A 227. sorszám alatt szerepel a „dinnyések miséje” bevételi tétel. Távollétükben jártunk a három Mák, apa és két nős fia, portáján. Utóbbiaké a falu legszebb házai. Gazdáik érettségizettek, egyikük felesége közgazdasági technikumot végzett. Valamennyiüknek autója van, az egyiknek villája Fonyódon. Ha itthon vannak, nemcsak dísznek tartják, de otthonként lakják is házaikat, eljárnak Csányból, kultúr- életet élnek. Se ők, se a diny- nyések többsége nem akarja az ősi életmódra nevelni gyerekeit. A szaktudás, a termesztési módszerek bizonyára nem enyésznek el a jövőben sem és kár is lenne, ha veszendőbe mennének, csak megváltoznak majd. ORDAS IVÁN Fotó: KOMÁROMI Z. Az élet azonban köztudomású módon nem áll meg. Korábban, épNépújság J 1973. július 8,
