Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-06 / 156. szám
1 \ Embereit a számok mögött Dal maiid célba ér 1. \ „A mezőgazdaság fejlesztésében élenjáró szerepük volt és van az állami gazdaságoknak. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az állami gazdaságok szerepe tovább erősödjön és fokozottabban járuljanak hozzá az egész- mezőgazdaság intenzív fejlődéséhez." (Idézet az MSZMP X. kongresszusának határozatából.) Ha számba vesszük, állami gazdaságainkat, akkor számuk és területük arányában is jelentős helyet foglalnak el az ország mezőgazdaságában. Magyarországon jelenleg 171 állami gazdaság működik 1 706 000 hold összterületen, amelyből 1 140 000 hold a szántó. Az állami gazdaságok az ország mezőgazdasági területének 10,7 százalékát birtokolják és művelik. Mint minden ebben az országban, az állami gazdaságok is óriási fejlődésen mentek keresztül. Ma már az állami gazdaságok példát mutatnak a korszerű termelési módszerek és eljárások alkalmazásában, jelentős árutermelést folytatnak. Röviden: az állami gazdaságok ma már olyan korszerű és jól gazdálkodó nagyüzemek, amilyenekről megalapításukkor csak álmodni tudtunk. Az állami gazdaságok az elmúlt években már a magyar mezőgazdaság bruttó termelési értékének 14 százalékát adták, a mezőgazdasági áruértékesítésben pedig 20 százalékos részesedéssel szerepeltek. Termelőszövetkezeteink is gyors ütemben fejlődtek. Ezt a fejlődést mindenki á saját községében is érzékelheti, lemérheti. Ha ezt teszi, akkor jobban megérti a következő számok nagyságát és jelentőségét. Az állami gazdaságok egy hold termőterületre eső halmo- zatlan termelési értéke — a termelőszövetkezetit száz százaléknak véve — 151,9. az egy foglalkoztatottra jutó halmo_ zatlan termelési értéke 220 százaléka annak, amit a termelőszövetkezetekben elértek. Ehhez hozzá kell tenni: az állami gazdaságokban az anyagi, műszaki feltételek is jobbak, mint a termelőszövetkezetekben. Az állami gazdaságokban az egy hold területre jutó álló- és forgóeszközérték 197,3, az egy főre jutó állóeszközérték pedig 335,4 százaléka a termelőszövetkezeti átlagnak. Tehát lényegesen magasabb, mint a termelőszövetkezetekben : egyik esetben közel n duplája, a másikban több. mint a kétszerese annak, ami a közös gazdaságokban jut. Még egy országos adat. 1971-ben az ország állami gazdaságainak vállalati eredménye — nyeresége — egymilliárd-százhetvenötmillió fou rint volt. A termelési és pénzügyi eredmények nem máról holnapra születtek, hosszú évek kitartó munkája és sok-sok bátor kezdeményezés van mögöttük. Visszatekintve az elmúlt évekre, a tapasztalatok birtokában megállapítható: az állami gazdaságok törekvései közül is azok bizonyultak tartósnak, eredményesnek, amelyek az összehasonlítás mércéjét nem a múltban, hanem a jelen legkorszerűbb színvonalában keresték. Ez a bevált út — ezen kell a jövőben is járni és nemcsak állami gazdaságainknak, de termelőszövetkezeteinknek is. A gazdasági reform bevezetése után az állami gazdaságoknak — és termelőszövetkezeteknek is — még inkább feladatuk lett: állandóan emelni a gazdálkodás színvonalát, a termelés meny- nyiségi fejlesztésével együtt javítani a gazdaságosságot, növelni a nyereséget és jobban kihasználni a termelőberendezéseket. E célok elérése érdekében változtatni kellett és kell a gazdálkodási felfogásban a módszereken. Adottságaik birtokában ma már — az eddigieknél sokkal határozottabban — a mezőgazdasági termelés minden ágában — az intenzív fejlesztési feladatok megvalósítása a cél. Ennek so. rán nemcsak a termőföld, hanem a termelés során felhasznált anyagok és eszközök, a munka hatékonyságát is jelentősen növelni kell. Erre kötelezi az állami gazdaságokat — és nemcsak őket — a X. kongreszus határozata. E rövid áttekintésre azért volt szükség, hogy az ország mezőgazdasága, állami gazdaságai előtt álló feladatok bemutatásával jobban érzékelni lehessen egy állami gazdaság szerepét, eredményeinek jelenmandi Állami Gazdaság, amelynek eddigi eredményes gazdálkodását a következő évszámok és „trófeák” is bizonyítják: 1960- ban és 1966-ban Élüzem cím, 1967-ben oklevél, 1968-ban és 1971-ben Kiváló Vállalat kitüntetés és az 1972-ben elért eredményeikért ismét elnyerték a Kiváló Vállalat címet. Mindezt annak köszönhetik, hogy az elmúlt évtizedben nagyon céltudatos, kitartó munkát végeztek. Ez tette lehetővé, hogy lényegesen jobb helyet foglalnak el az állami gazdaságok nagy családjában eredményeik, mint területük alapján. A Dalman- di Állami Gazdaság nagyüzemi területnagyság alapján az ország állami gazdaságai között harmincadik, összes átlagos eszközérték alapján 10—13, halmozatlan termelési értéke alapján a 6, a vállalati nyereség alapján viszont a 3—5 körüli az utóbbi évek átlagában. A gazdaság vagyona álló- és fogyóeszközökben mégha, ladja a félmilliárd forintot, halmozott termelési értéke pedig 1972-ben meghaladta a 340 milliót, ami 1967-es bázisszámon 204 százaléknak felel meg. Eredményeik önmagukban is sokat mondanak, de még inkább mutatja a megtett út nagyságát, ha csak két adattal is. de jelezzük a mögöttük hagyott távot. A Dalmandi Állami Gazdaság vállalati eredménye 1967-ben 16 971 000, 1972-ben pedig 55 615 000 forint volt. Árbevétele is hasonló felgyorsuláson ment keresztül. 1967-ben 167 953 000, 1972-ben pedig 311 750 000 forint volt a dal- mandiak árbevétele. Termelési eredményeik 1972- ben is, a rendkívüli nehézségek ellenére jónak, sőt egyes esetekben kiemelkedőnek mondhatók. Búzából és takarmánybúzából 43,77 mázsát, hibrid kukoricából 28,79, árukukoricából 56,37, lucernából 95,11, cukorrépából pedig 420 mázsát termeltek hektáronként. Ezek a termésátlagok az országosan elért állami gazdasági eredményeket meghaladják, egészen közel vannak a legfejlettebb tőkés mezőgazdasági üzemek termésátlagaihoz, sőt egyesek fölözik is azokat Az állattenyésztésben nem értek el ilyen sikereket, bár sertéságazatuk eredményei jók, meghaladják az állami gazdasági átlagot, szarvasmarhaágazatai viszont még nem ki- elégítőek. Tógazdaságuk azonban kiváló. —y —s tőségét. Ez a gazdaság, a DalMúlt és jelen. Az idén befejezik a sertéstenyésztés rekonstrukcióját. Szarvasmarha-ágazatuk eredménye még nem kielégítő, tógazdaságuké azonban kiváló. Jó programmal, jő munkával A Központi Bizottság június 27-i ülésén, a terv idei teljesítésének tárgyalásakor megállapították, hogy az év első felében a fejlődés arányos és tervszerű volt; az ipar termelése a tervezett ütemben emelkedik, az építőiparé — a tervnek megfelelően — mérsékelten növekszik, viszont meggyorsult az építkezések befejezése és a lakások átadásának üteme a korábbinál egyenletesebb. A mezőgazdaság 1973. évi kilátásai kedvezőek — (remélhetőleg az azóta bekövetkezett esőzések sem mosták el a kedvező kilátásokat) —; a lakosság jövedelme és fogyasztása a tavalyinál gyorsabban növekszik, az árualapok a kereslet kielégítését általában biztosítják. A kiemelt programok tervszerűen valósulnak meg, és általában javult a beruházások előkészítése, megalapozottsága. Vagyis a beruházói kedv a korábbinál jobban alkalmazkodik ma már a realitásokhoz, az építőipar teljesítőképességéhez, a népgazdaság teherbírásához. A gazdaság alapvető folyamataiban tehát a fejlődés a tavalyi kedvező irányban és megtervezett ütemben haladt tovább 1973-ban is. Mindezt tükrözi a külkereskedelem idei eredménye is: változatlanul, a tavalyihoz hasonlóan gyorsabban növekedett a kivitel, mint amennyire a behozatalt szükséges volt növelni. Egyértelműen jó eredmény az is, hogy az első félévben, akárcsak tavaly, egész éven át, a termelés növekedését túlnyomórészt a munka termelékenységének javulása hozta. A vállalatok többségénél szervezettebb, fegyelmezettebb, tervszerűbb a munka, korszerűbb módszerekkel, eszközökkel bővítik a gazdaságot, a belső tartalékokat állítják csatasorba, és egyre tudatosabban szervezik az átállást az extenzív fejlődésről az intenzívre. Igaz, a pénzügyminiszter, a legutóbbi országgyűlésen, azért egy-két problémát szóvá tett a vállalati gazdálkodást elemezve. Olyan teendők elvégzését sürgette, amelyek egytől egyig jelentősen növelhetik a vállalatok pénzügyi eredményét, s ezzel a költségvetési bevételeket gyarapíthatják. Hármat ezek közül említsünk meg külön is. Elsőnek például az iparszerkezet átalakításának, korszerűsítésének feladatát! A Központi Bizottság ülésén elhangzott értékelés szerint a legutóbbi hónapokban valamelyest meggyorsult ez a folyamat. A hatékonyabb, korszerűbb ágazatok, vállalatok súlyának, arányának növelése azonban változatlanul a leglényegesebb gazdaságfejlesztési munka. Az is igaz persze, hogy az íparszerkezet korszerűsítése kevésbé vállalati program, erre a kormányzati szerveknek kell odafigyelni. Az ilyen célú beruházások, szinte kivétel nélkül, nagyságrendjüknél fogva — csak központi alapból fedezhetők. Másik nagyon fontos teendő — pénzügyi eredmény gyarapításához — a gyártmányszerkezet korszerűsítése: az elavult áruk helyett — újakat készíteni, s ezekhez átalakítani, megújítani a technológiát, a gépparkot is. Ez már a gyárak dolga. Itt már a vállalatok kezdeményezésének döntő szerep jut. Igaz, hogy a gyártmány- és technológiakorszerűsítés kezdetben Aiagyobb kiadással jár — így az eredmény, a fejlesztés időszakában — többnyire kisebb, de a jól megválasztott új áru, gép, eljárás — ezek harmóniája — rövid idő alatt sokkal nagyobb eredményt nyújt, mintha egy-egy vállalat a régi gyártmánylistájával vegetálna tovább. Egyébként, a kedvező változás e területen is megkezdődött a gyárakban. Lényegében ezt bizonyítja az, hogy bár a termelés jól alakult, az export nőtt, az import csökkent — a vállalati nyereségek valamelyest mégis elmaradtak a várakozástól 1972-ben: megkezdődött, felgyorsult a korszerűsítés a gyártmányoknál a gépparkban — és ez pénzbe kerül. Mindezért kell nagyon fontos teendőnek tartani a harmadikat: az önköltségcsökkentést. A korszerűsítés kiadásait a költségek csökkentésével lehet ellensúlyozni. Legelsősorban pedig a selejt elkerülésével, a minőség javításával, és tartósításával. Fél százalék selejtcsökkentés egy-egy ágazatban — milliárdos eredménytöbblet az év végén. A kevesebb selejt — megtakarítás: anyagban, időben, energiában, munkaerőben. A legdrágább bélyegző — ebből a szempontból — a MEO II, vagy III. osztályt jelölő stemplije, nem beszélve arról, ha hulladékba kerül az áru. A hatékonyság emelésének legrégebbi eszköze a minőség megtartása, a hibátlan munka. A selejt elkerülése viszont többnyire — nem kíván új beruházást, csak figyelmet, gondosságot, hozzáértést. Június közepén leszállították a hűtőgépek, lemezjátszók árát, s az árleszállítás folytatására hangzott el ígéret a legutóbbi országgyűlésen — más-más árucikkeknél. Ennek eredményeként — a számítások szerint az év végére — 6—800 milliós megtakarítás keletkezik — a vásárlóknál. Ezért nem lényegtelen, hogy mekkora megtakarítás kerekedhet az év végéig — a termelőknél. Ha ehhez a felismeréshez eljutunk —, s mindenki valóban eljut ehhez a gondolathoz a munkapadok mellett és a vállalatok vezetésében is — akkor itt' már a gondolatsort vissza is kanyaríthatjuk legidőszerűbb politikai céljainkhoz. Címszavakban: árstabilitás, lakásprogram, az egészségügy fejlesztése, a nagy családok támogatása, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a nyugdíjak növelése, csakúgy, mint az utak, a közműhálózat és bolthálózat fejlesztése, vagyis népünk életkörülményeinek szüntelen javítása — mindez a munkánk közvetlen értelme. Ezért kell az év második felében ils két irányban dolgozni: korszerűsíteni —, s erre nem szabad sajnálni, a lehetőségekhez mérten, a pénzt; s a másik teendő: megtakarítani, s nem szabad engedni, hogy egyetlen forint is feleslegesen elguruljon — a ki nem használt munkaidőben, az elrontott anyagban, a hanyag munka miatt gyorsan használhatatlanná váló szerkezetben. Megalapozott optimizmussal állíthatjuk: jó programmal, jó munkával szép eredményekre számíthat népgazdaságunk a második félévben is.
