Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
I ♦ Furkó két arca 1973. július 26. Furkó” a magyar anyanyel. vűek számára nem a legmindennapibb település-elnevezés. A Bátaszék és Báta környékén lakók azonban valószínűleg éppúgy megszokták, mint a Mohács felé vezető úton rendszeresen közlekedők. A „Fur- kótelep” felirat olvastán valószínűleg nem ébred bennük az egymás mellett földbe dugdo- sott, sorba rendezett furkósbo- tök képzettársítása, mint az idegenben. (A nyelvünk saino. nim értelmű szavai közt járatosak még kevésbé hízelgőt is gondolhatnak ...) Ne sértsük azonban a furkóiakat, nem szolgáltak rá. Szokatlan nevű lakóhelyük egyáltalán nem tartozik azok sorába, amelyekbe lódulnak a letelepedni igyekvők. Pedig Furkó nem is egy van, hanem kettő. Furkó- telop az 58-as közút mentén és alább, a jegenyefák közt Fur- kópuszta, ahová külön, por. mentesített út vezet. Némi túlzással, a kettő között ég és föld eltérés van. Haladjunk azonban sorjában és kezdjük a kettős település múltjával. Ami úgy tűnik, hogy nincs, vagy tanulságos módon mindenki elfeledte, netán igye_ kezett elfeledni. Annyit sikerült kiderítenünk, hogy a fel- szabadulás- előtt egy Lipták nevezetű férfiú bérelte az itteni uradalmat. Kitől? Alighanem a bécsi Theresianum alapítvány, tói, vagy mástól, nem érdekes Kiesett az közemlékezetből, nincs is értelme terhelni vele/ Tehernek épp elég az örökség, ami itt maradt és elsősoroan a bátai tanács vezetőinek okoz fejfájós órákat. Furkótelep tán tizenöt ház. Az egyiknek oldalát nem régiben döntötte ki a vihar. „Légmodernebb” jelzővel a régi ONCSA-házak illethetők. A hosszú nevű Országos Nép- és Családvédelmi Alap a harmincas évek végén szoba- konyhás-kamrás házakkal igye. kezett könnyíteni a lakásgond dokon -— nyolc-tíz, vagy még több tagú csalódok esetébe.i. Az általános iskola megszűnt, épülete eladó lenne, de kinek? Az -iskolásokat autóbusz viszi, hordja Bátaszékre, ahová az iskolát körzetesítették. Ök jól jártak, mert megfelelő környezetben végezhetik tanulmányaikat. Az idősek, akik napközben is itthon maradnak, több-kevésbé megszokták az életviszonyokat, melyekre csak azért nem lehet mondani, hogy „megállt felettük az idő”, mert a félszabadulás óta eltelt években valamelyes változás mégis történt. Javítottak az úton és viszonylag sűrű a buszközlekedés. Jó öt esztendeje, nem csekély számú tanácstag; inter. pellációra és a községi tanácselnök aktív segítségével sikerült kiverekedni a villanyt. A legnagyobb változás azonban a csökkenő lélekszám. Az évtizeddel, kettővel ezelőtti száz- ötven-százhatvanas lélekszám száz körülivel apadt. Most jó, ha ötvenen-hatvanan laknak itt. A telep sorsa elvégeztetett. Építési engedélyt itt senkinek nem adnak, a házak adlig állnak, amíg lakójuk lesz, vagy össze nem dőltek. , daságtalanná vált kenderüzem könyvjóváívással a termelőszövetkezet tulajdonába került, nem csekély go időt, problémát jelentett az itten dolgozók munkafeltételeinek megterem, tése. Furkópuszta nem a főváros, ahol az ember csak felül a villamosra és ha kikopott az egyik munkahelyről, keres két megállóval odébb egy másikat. Az itteni nehézségekkel annak idején lapunk hasábjain is foglalkoztunk. Megoldódtak, noha a megoldás nem mindenkinek tette könnyebbé az életét.. Simlacsik János tanácstag, a termelőszövetkezet telepének vezetője: — A tizenhat itteni család közül négynek fenntartói a termelőszövetkezetben dolgoz, nak. Sokan járnak a mohácsi téglagyárba. Ezek helyzete még viszonylag jó, őket hozza-viszi a gyár gépkocsija. Mások Báta- széken találtak munkát, vagy éppen Szekszárdon, úgy tudom, hogy a MEZöGÉP-néí. Ök kerékpárral mennek be minden reggel a telepig, ott buszra szállnak, majd műszak után vissza jövet ismét a kerékpár nyergébe. Ez már nem leányálom. Éppúgy nem, mint ahogyan az ingázók sorsa sehol az országban nem az. A termelő- szövetkezetnek FurkópuSztán milliós értékeit gondozzák. Több tízezer baromfit, hatszáznál több juhot, csikókat és itt van a szarvasmarha-elkü- lönítő is. A pusztának ezért van jövője — és ugyanakkor gondja is, — Állategészségügyi tényezők indokolják — mondja Fü- löp László, a termelőszövetkezet elnöke —, hogy a pusztában ne engedjünk semmiféle jószágot szabadon kószálni. Az eljáró dolgozók is érthető módon sok állatot tartanak, amiből aztán bőségesen származik köztünk súrlódás. A termelőszövetkezet ingyen ad akácfa oszlopokat, olcsó árért használt drótot. Az itteniek mintegy felénél már sikerült harmóniába hozni magánérdeket a közérdekkel, ami más szóval annyit jelent, hogy kerítettek. A pusztabeii munkafeltételek nem mérhetők semmilyen korábbihoz. Az egyes épületek végén szerényen berendezett, de tiszta munkás, szállások. Á baromfigondozás, bán foglalkoztatott lányok-asz- szonyok kétszer huszonnégy órát dolgoznak itt, ugyanennyit otthon tölthetnek. Báláról Fur- kópusztára járni is ingázás, de legalább a gyakoriságán sikerült ritkítani. A fekhelyek a szállásokon tiszták, van fő' ';.V í/v . íV:-; Egészen más a helyzet Fur- kópusztán. A bátai November 7. Termelőszövetkezet által tavaly átvett kenderfeldolgozó épületeinek falai patyolat fe. hérre festve. A lakások java része körülkerítve. Mindenhol a gondozott ság, úgy is mondhatnánk, hogy az életképesség jegyei. Amikor a gazzési és tisztálkodási lehetőség, a telepvezető irodája folyosójának végében ott a zuhanyzó. Befejezésül bocsátkozzunk némi jóslásba. Mi lesz a két Furkó, a te'.ep és a puszta sor. sa? A telepe a biztos sorvadás. Lakói munkahelyükhöz közelebb költöznek, így jó és természetes. A puszta lélek- száma is csökken majd, hiszen a távolra járók (vagy a gyerekeik) előbb-utóbb lehetőséget teremtenek maguknak nagyobb községekben a letelepedésre. Néhány család azonban bizonyára marad itt, akiket ide köt az egyre jobban megfizetett munka. Ök egyre kevésbé érezhetik magukat a „Világvégén”, ahogy javulnak majd a közlekedési lehetőségek és még emberibbé, üzemszerűbbé, egy nagyüzem rangjához méltóbbá változnak a munkafeltételek. O. I. foto: Oottvald Károly — Szó sincs ilyesmiről. Tulajdonképpen a gyerekek gondozását látják el, vigyáznak rájuk, levezetnek égy-egy foglal kozást. — Hogy honnan, milyen környezetből kerülnek ide a lányok, az köztudott. — Hát igen. Most volt nálam egy nagymama. Visszahozta a kisunokáját, aki nála nyaralt néhány hétig. A hét végén megint elviszi. Az aPá- hoz mennek, beszélőre. — Mit jelent a nyár. a vakáció a nevelőotthon lakóinak? ' — Itt nincs az a nyár, nincs az a tél, nincs olyan szünet, hogy gyerek ne lenne. Egyébként a nyár nálunk is a felüdülés, pihenés időszaka, de nem a semmittevést jelenti. A gyerekek egy része négyhetes eltávozási engedélyt kap — gondjaikba veszik őket a szülők. hozzátartozók, patronáló csaiádok. ügy hatvan-hetven százalékuk kimozdul az intézetből. — És a fennmaradó har. minc-négy ven százalék? Ök január 1-től december 31-ig a kerítésen, illetve a községen belül maradnak? — Nagyszerű patronálási mozgalom indult meg megye- szerte. Jó a kapcsolatunk a Bonyhádi Cipőgyárral, a Láng Gépgyár dombóvári egységével. a dombóvári vontatási főnökséggel. állomásfőnökséggel. Ezen kívül jó néhány családra is számíthatunk. így aztán egyre kevesebb lesz ez a harNyár a nevelőotthonban NYÁR, VAKÁCIÓ, NAPFÉNY, KIRÁNDULÁS, ÜDÜLÉS — micsoda öröm a gyerekek számára. Nagyszerű lehetőség az országjárásra, a nagyszülők, ismerősök, rokonok meglátogatására. Mindenütt szívesen fogadják, kedveskednek nekik, azt se tudják, hová tegyék őket. Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy teljes egészében kiaknázza a nyár adta lehetőségeket. Mert ott vannak például a nevelőotthonok kis lakói. Ök vajon hova menjenek? Azért a többség hazalátogathat — igaz, csak néhány napra. A kapu tárva-nyitva. Kendben tartott utak, ösvények, gondozott park. benne jókora, vastag falú épület, az egykori Aponyi-kastély. Petőfi Sándor Nevelőotthon. Hőgyész. Bardócz László igazgató az irodájába invitál. Antik hangulatot áraszt a szép. boltíves mennyezet, de alatta nagyon is mai dolgokról beszélgetünk. Bardócz László kevés híján két évtizede áll az intézmény élén, azóta nyomja vállát a sok gyereksors, nemegyszer tragédia. — Kik az otthon lakói? — Lányok, hatévestől egészen a nagykorúság határáig. Most százötvenen vannak. Tizennégy pedagógus és négy gyermekfelügyelő foglalkozik velük. — „Gyermekfelügyelő” — ez olyan „javítóintézetesen” hangzik. minc-negyven százalék. Különösen a dombóvári vontatási főnökségnek köszönhetünk sokat. KÖRBEJÁRJUK AZ ÉPÜLETET. Szép fekhelyek, éjjeli- szekrények sorakoznak azokban a szobákban, amelyekben egykor a grófok háltak. A folyosón lévő szekrényeknél hathét esztendős kislányok rendezgetik a „ruhatárukat”, önkéntelenül is az iskolaköpeny-his- tória jut az ember eszébe. Szépen. rendesen öltözöttek az otthon lakói, de itt azért mégsem jelent akkora gondot az iskolákban eluralkodó divathóbort' mint kint. a jól szituált családi környezetben élő gyerekeknél. AZ UDVARÖN száll a nagyi pöttyös labda, ebéd előtt jólesik egy kis mozgás. Néhány kislánnyal szeretnék szót váltani. Nehezen indul a beszélgetés. mígnem aztán hozzánk sündörög egy ki* szöszi. — Mit csináltál mostanáig t — Labdáztam. — Mi a legkedvesebb játékod? — Babázni azt nagyon szeretek. — Van-e babád? — Nincs, de szoktam kapni az intézettől. Julikénak hívom — Voltál-e már valahol ezen a nyáron? — Igen. otthon voltam Szekszárdon, tizenhét napig. — Mit csináltál, segítettél-e a mamádnak? — Igen, mosogattam, meg a kistestvéremet tologattam, meg az apukámnak is segítettem. Azt is mondta az Iboly (ő a nővére), hogy apukám elvisz bennünket Németországba. Az apuka ebben az esetben a kislány édesanyjának élettársa. Hogy milyen apuka lehet, nem tudni, de az biztos, hogy nem véletlenül került a kis Erzsi állami gondozásba. A diskurzust egy „esemény” szakítja félbe. — Meghozták a kis Kolompárt — szól oda az igazgatónak az egyik nevelőnő. — Olyan szépen néz ki. alig lehet ráismerni. Finta Margit, a Bonyhádi Cipőgyár egyik szocialista brigádjának tagja hozta vissza a csakugyan bájos, hat év körüli kislányt. Náluk volt vendégségben. Nehezen búcsúzik, hatalmas könnycseppek pereg, nek le az arcán. A többiek körbefogják, vigasztalni próbálják, de ő csak sír tovább. Pici még. nem érti, hogy miért kellett visszajönnie, hiszen olyan jól érezte magát kint. a családi környezetben, az emberek között. — QV — Furkópuszta
