Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
\ Támadás a Moncada ellen Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versaillesből végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épületek a jellemzőek. Santiagóban lágy dombokon a buja trópusi növényzet és a pálmák csendes villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így elgyönyörköddk a látványban, arra gondol, a város es Oriente tartomány Kuba történelme során menynyi nyugtalanságot takart. Végtére is Orientéből indul ki Kuba egész gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlen tehát, hogy Fidel Castro és fiatal forradalmár társai a forradalmi hagyományokban gazdag Orientét választották a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. Bayamoban és Santiago de Cubában lendül támadásba Fidel Castro 1953. július 26-án Batista parancsuralma ellen. 1953-tól a Fidel Castro Ruz vezette csoportnak „Július 26.”. mozgalom lett a neve. 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cubában a háromnapos fiesta, a karnevál. 25-én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepette nem tűnt fel senkinek. A városba érke? zőket azonnal a Siboney farmra. a gyülekezőhelyre szállították? Az a tény, hogy a diktatúra teljében ennyi fiatalt az ország egyik végéből a másikba vittek, fegyverzetről, egyenruháról gondoskodtak számukra, kiképezték őket a harcra, s midézt anélkül, hogy bárki ’ is felfedezhette volna, önmagában is nagy teljesít-? mény. A várostól 17 km-re áll a farmépület. Nem a szó igazi értelmébe« vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház egy nagyobb kerttel. Ábel Santa- maria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embere-? két és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Konspirációs okokból a forradalmárok túlnyomó többségét Havannából és a nyugati országrészből szállították Santiago de Cubába, anélkül, hogy tudták volna, mi célból érkeznek. A farmházat sem hagyhatták el a támadásig. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepődött. A támadás taktikája a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamoi figyelemelterelő művelettel kezdődött és öt óra tizenötre tűzték ki. Elinduláskor Fidel rövid beszédet mondott, amelynek befejező szavai a következők voltak: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek akik követni fogják.” A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Moncadához mint húsz esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen festett szép iskola előtt álltunk meg rajta a felirattal: Július 26-ról elnevezett városi iskola. Meglepetésem nem sokáig tartott, kísérőim ugyanis közölték, hogy a forradalom után más egyéb kaszárnyákhoz hasonlóan, a Moncadát is iskolává alakították át. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak!” Miközben az őrök sápadtan vigyázzba kapták magukat, a meglepett zsoldosok kezéből a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették géppisztolyukat. A cél ugyanis az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Azonban az előzetes számításba beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat, nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. Ebben a kavarodásban > az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztó csengőt s néhány másodperc múlva a Moncada lak- . tanya folyosói és kapui megteltek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista zsoldosokkal. Időközben a ^ gépkocsik összeszaladtak és Fidel gépkocsija használha- ■ tatlanná vált. Mindehhez még * az is hozzájárult, hogy a fegy- , veresek nagyobb részét szállító gépkocsik, tekintve hogy nem ismerték a várost, élté- i védték és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, s a revolverekkel és karabélyokkal felszerelt forradalmárok-^, nak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt ; akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, mint visszavonulni, Éppen abból a megfontolásból, hogy nem a dicsőséges halál, hanem a győzelem a cél. k , Az akciót az igazságügyi palotából Raul Castro biztosította. A palotát el is foglalta, azonban arra már nem került sor, hogy harcba kerüljenek. A polgári kórházat Ábel Satt- tamaria fegyveresei elfoglalták, bár onnan nem volt eléggé áttekinthető a helyzet, csoportja már csak utóvédként fedezhette a visszavonulást. A laktanyánál a harc során a forradalmároknak három halottjuk volt, ennek ellenére a laktanyaudvaron 40 forradalmár holttestét találták. Legtöbbjüket szétzúzott koponyával, összeroncsolt körmökkel és kivert fogakkal. Ábel Santamaria csoportját is egy kivételével megkíríózták és kivégezték. A városban a visz- szavonuláskor és menekülés közben sok fiatalt legyilkoltak Batista zsoldosai. Az akció során 68 forradalmárt gyilkoltak meg. A felbőszült Batista tisztek ugyanis kiadták a párán- ■ csőt. hogy sebesült és fogoly nincs. Fídel társaival visszavergődött a Siboney farmra, majd ezekkel együtt bevetette magát a Gran Piedra hegységbe. Ahogy az ember útja során láthatta a Gran Piedrát maga is meggyőződhetett arról, hogy a hegység túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb időre menedéket adjon a bújkálók- nak. A forradalmárok is látták, hogy más megoldást kell találniok. Fidelt és társait nyilván egy •• besúgó útjárf a laktanya megtámadása után néhány , nappal a Soteló tanyán fogta el Sarria néger hadnagy egysége. A fiatalokat halállal fenyegető zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárokat. Fidelt egy kórházi szobában hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro kifejti a Movimieríto, a mozgalom céljait, ideológiailag és politikailag felkészülten úgy, hogy abból egy rendszert vádoló monológ lesz. Az ezreA Moncada homlokzata. des ideológiailag felkészületlen, nem méltó partnere Cast- ronak. így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. ' Fidel perét elkülönítették társaiétól, azt a valótlanságot állítva, hogy egészségügyi állapota nem teszi lehetővé a tár- . gyaláson való részvételt. Az ő * perét a polgári kórház egy kis termében tartották, lényegében a nyilvánosság kizárásával j Fidel Castro, a fiatal ügyvéd örtmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtönbüntetés kiszabását kérte. Fidel i négyórás védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplezve a ,«■ korrupt Batista diktatúrát és * kegyetlenségeit, lerántva arról / az álarcot. A tárgyalás alatt t, nagy hőség volt, a terem ab- ; lakát ki kellett nyitni, s így 1 Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét nagyon sokan hallották. Egy, a mozí galommai szimpatizáló újság- , írónő jegyzeteket készített, * ami • néhány nap múlva megjelent a Bohémia című Havannában megjelenő újságban. Fidel, beszédében az volt a leglényegesebb momentum} hogy kifejtette mozgalmánál célkitűzését, programját. Be4 szédének híres zárómondata 1 A történelem, fel fog menteni J A bíró szemlesütve olvasta feiS az ítéletet, amelyben Fidelt 15| évi börtönre ítélték. Castro as»i Isla de Pinos börtönében sk 4914-es fogoly, ahonnan Íjét évr múltán amnesztiával szabadul** Ha a Morfcada laktanyái megtámadása, katonai tapasz^ tálatok híján, számos véletlent? összejátszásával, katonailag kudarc is, Fidel pere politikai- győzelem. Július 26. sok emberrel megértette, ha egyszer-* re fognak fegyvert, meg lehel} dönteni* a Batista diktatúrát^ Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után lett Havannán túl is közismert; Kubában. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai népt történetében amely elvezetet# az 1959-ben bekövetkezett győzelemhez. S a győzelem-* mel nemcsak Kubában kezdődött valami új hanem bízvást mondhatjuk, hogy Latin-Ame* rika történetében is. BOROS BÉLA V. Jegorov doltutneutumregénye r A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Hava» Ervin x — Bagateli dolog. Maga alá akart gyűrni, összeroppantani, hogy vakon végrehajtsam a fantazmagóriáit, én pedig tudtára adtam, hogy törtető, tehetségtélen fráternek tartom, fantáziátlan katonaembernek, akinek fogalma sincs a hírszerző munkáról. — Elviselhetetlen vagy. Miért rúgod össze a port olyan emberrel, akitől az előmeneteled függ! Ne haragudj, ha a barát jogán őszinte leszek: nem vagy tárgyilagos. Winkler természetesen nem eléggé tapasztalt, de nem is ostoba. Azt hiszem azért haragszol, mert ő került abba a beosztásba. amelyikre te pályáztál. — Ezzel együtt buta. mint a sötét éjszaka. S gondold el, ez a kretén vette magának a bátorságot, hogy engem kioktasson, amikor ideutaztam. Egy álló őrá hosszat ködös célzásokkal igyekezett tudtomra adni, hogy a mi egész hadmű. veletünk csak a keleti győzelemmel ér véget. Mintha én nem tudnám ezt! Mintha nem dolgoztunk volna együtt a Barbarossa-terv részletein! Tudva, hogy én kiválóan tájékozott vagyok a közel- és közép-keleti politikában, unalmasan arról győzködött, hogy alapvető célunk — a katonai szövetség Iránnal, elfoglalni Indiát, s megszerezni az iraki olajat az Oroszország elleni háborúhoz. Különösen hosszan és zavarosan ecsetelte, hogyan szervezzem meg a szabotázsakciókat Bakuban. Nem győztem cérnával és megmondtam ne kábítson engem a buta közhelyeivel. — Jobb lett volna hallgatni. Most egyre követelőzőbb lesz. — Igazán nem vallottunk szégyent. Megszerveztük az is: kólákat, tapasztalt instruktorokkal rendelkezünk, folyik a felkészítés. A közeli napokban megkezdjük ügynökeink átdobását Oroszországba. Mii akar még tőlünk?! — Winkler a bakui rezidens miatt nyugtalankodik. — Bemutattam egy sor jelöltet az orosz emigránsok közül, de Winkler ragaszkodik hozzá, hogy az illető szovjet ember legyen, aki élvezi a helyiek bizalmát... Mit csináljak — utazzam át, hogy megfelelő embert találjak?! — Sötéten látod a helyzetet Hans. Megoldhatjuk a problémát anélkül, hogy elutaznál. Téged tanítsalak rá — hogyan? — Max, te ma egyszerűen rossz hangulatban vagy. Ott hagytam az irodámban Heckertet, befejezem vele a dolgom és visszajövök. Lejátszunk egy parti biliárdot. HODZSA ALI Szergejev befordult a Sahre- zára. A sugárút széles, aszfaltozott szalagja két sorra tagolta a házak kődobozait, melyeket már a Harmadik Biroda- lam építészei emeltek, akik ugyancsak elözönlötték Iránt. A mecsetek háttérben látszó kupolái, a karcsú minaretek élesen elváltak e kincstári jel. legű épületektől. Az idő délfelé járt. a nap irgalmatlanul égetett. Egy zöld táblás üzlet előtt állt meg, amelyen szép, arab ligatúra hirdette, hogy itt rövidárúval kereskednek, a bolt pedig Musza Amirájé. Az üzletből ötven év körüli, alacsony termetű, iráni férfi lépett ki, jellegzetesen húsos .hosszú orrával hívta fel a figyelmet magára. Ritkuló, hen. návai festett haja a napfényben bíbor színűnek látszott. — Agai Szergejev1, örülök a találkozásnak. . A ház. ahová megyünk, itt van a közelben. Ez az üzlet az unokafivéremé — hadarta gyorsan és türel1 agai = úr. metlenüj elvezette Jakov Vaí sziljevicset az üzlet elől. minta ha félne, hogy belép oda. — Köszönöm a fáradozását, agai Hodzsa Ali. — Öh. semmiség, én nagyon hálás vagyok Gyemidov úrnak. Ha egyszer megkért, hogy segítsek önnek, örömmel állok a rendelkezésére. — Hodzsa Ali hosszas magyarázatba kéz?' dett. miért is lekötelezettje a képviselet gazdasági vezetőjének, Szergejev emlékezett rá; hogy Gyemirov elszegényedett kereskedőként jellemezte Hodzsa Alit, s elmesélte, hogyan tevékenykedik az iráni vállalkozók között, akik kapcsolatban állnak a kereskedelmi képviselettel. Hodzsa Ali a közvetítő szerepét vállalta magára, ami persze nem zárja ki, hogy időnként magának is szerezzen némi árút. A NEP-kor- szakban esztendőkig a Szovjetunióban élt, Iránból importált szárított gyümölccsel kereskedett. Ügyes, vállalkozó szellemű. képzett embernek számított. aki kiválóan elsajátította az orosz nyelvet. Sokat olvasott, ismerte Szaadi, Hafiz költeményeit. Emlékezetből citálta e művek részleteit, számos közmondást, aforizmát használt. — Azt hiszem, meg lesz elé. gedve. agai Szergejev. A ház gazdája nagyon tisztességes ember. Hodzsa Ali megállt. — Erre jobbra, a sarkon túl — mutatta az irányt a karjával. (Folytatjuk)
