Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-18 / 166. szám
Magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok Közös vállalat, összehangolt gyártás A sziléziai iparvidék központjában, Katowice egyik központi irodaházában a bejárat mellett és a dolgozószobák ajtaján lengyelül és magyarul is olvasható a felirat: .Haldex Lengyel—Magyar Részvénytársaság”. S ami első látásra is feltűnik az érkezőknek: a főbb vezető állásokat — mint például vezér- igazgató — ketten töltik be: egy lengyel és egy magyar szakember. A szakapparátusban is lengyel és magyar műszaki szakemberek közösen irányítják az egyre bővülő közös vállalat munkáját. A lengyel—magyar gazdasági kapcsolatok keretében különleges figyelmet érdemlő Haldex több, mint tíz éve működik eredményesen, a jó példa arra, hogy két ország szakemberei közös célok érdekében hogyan tevékenykedhetnek. A Haldex keretében végzett együttműködés lényege, hogy magyar szakemberek által szabadalmazott technológiai eljárással és berendezésekkel, közös vállalkozások formájában hasznosítják a lengyel bánya- \ vidéken nagy mennyiségben felhalmozódott és gyakran városfejlesztési célok megvalósítását is hátráltató meddőhányók korábban értéktelennek tartott ásványait, anyagait, elsősorban közel tízszázalékos 6zén-, és egyéb, főként építőanyagként hasznosítható tartalmát. A kitermelt anyagok értékesítési nyereségéből arányosan részesedik a magyar fél és joga van a visszanyert szén megvásárlására is. A Haldexnek jelenleg öt üzeme van, amelyek a nagy kőszénbányák, a „Rokitnica”. a „Dymitrow”. a „Szombierki” közelében helyezkednek el. A nagyobb üzemekben 24 óra alatt 2700 tonna hulladékból 325 tonna szenet nyernek. Az eddig is jól működő közös vállalat most kezd „befutni”, új formával bővítheti munkáját. Erre jó alapot teremtett. hogy az eredményes munkát látva, 1971-ben mindkét ország kormánya határozatot hozott a Haldex tevékenységének bővítésére. Eleinte ugyanis csak a meddőből kiválasztott szén volt a fő cél, a szakemberek azonban már akkor is azt vizsgálták a helyszínen: hogyan lehetne a többi, érték'i lennek tartott anyagot is felhasználni/ A módszer kész, 200 milliós Haldex-beruházás folyik, amelynek célja, hogy a meddőhányók anyagából évente körülbelül 400 ezer köbméter könnyűbeton-adalékot is készítsen. Ennek többszörös haszna is van. Egyrészt olyan anyagot használnak fel, amely korábban semmire sem volt jó. Másrészt a sziléziai iparvidék közelében ritka és ezért drága a homok, a kavics, tehát a Haldex-anyag jelentős gondot mérsékel. Ezen kívül a Haldex által adott könnyűbeton - adalék révén a vasbeton kedvezőtlen tulajdonságait csökkentik: a keménységet, a súlvt, gátolják a hővezetést és javítják a hangszigetelést. A magyar-lengyel vállalat termékeit főleg a házgyárak hasznosítják, de igénylik a tégla- gvárak is. amelyek 400—500 kilométerről is elszállítják, tehát megéri: gyorsabban szárad, gyorsabban égethető, jobb hőszigetelő az így készített tégla. További felhasználási lehetősége is van a vállalattól kikerülő anyagnak: keverékként ezt használják az elhagyott bányák járatainak törmelékelésére. A mostani fejlesztések, beruházások azt jelzik, hogy a szocialista országok közötti gazdaságban elsőként megalakított közös vállalat jól vizsgázott. A Haldex azonban már nem az egyetlen példa a lengyel— magyar gazdasági együttműködésben. Más jellegű, de mégis hasonló az Interkomoo» nent. A Magvar—Lengyel Gazdasági Együttműködési Állandó Bizottság ugyanis előirányozta a híradástechnikai alkatrészek és az elektronikai építőelemek gyártásának fokozatos tipizálását, szakosítását és ezek kölcsönös szállításának növelését. E feladatok megvalósítására 1973-ban In- terkomponent néven közös koordináló irodát hoznak létre Varsóban. E témáról beszélgetve a lengyel fővárosban elismeréssel szóltak a szakemberek a magyar híradástechnikai inar jó eredményeiről, számos kiváló termékéről. A lengyel híradástechnikai ipar bizonyos ágazatai ugyancsak világszínvonalú termékekkel jelentkeznek a nemzetközi piacon. Kitűnő licencvásárlásaik eredményeként Grundig’ típusú magnetofonokat. TelefunBárányok Franciaországba E héten kezdi meg a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat a továbbhizlalásra alkalmas bárányok szállítását Franciaországba. Egy hét alatt csaknem kétezer bárányt raknak vagonba és indítanak útnak. Egyébként évente általában 25 ezer juhot exportál a vállalat a francia piacra. Emellett folyamatosan szállítják a vágóállatokat, vágott baromfit és .galambot, a különböző húsféléket, konzerve- ket stb. A Franciaországban Népújság 4 1973. július 18. oly népszerű lóhúsból például hetente 8—10 vagonnal exportál a magyar vállalat, s már készülnek a legnagyobb exportcikk, a libamáj „szezonjára”, amikor is augusztus végétől több mint 220 tonnát küldenek a világhírű strass- bourgi feldolgozó gyárba. A legutóbbi években nő a tenyészhal és halivadék kivitele is. Ezeken kívül többféle magyar tejtermék, például vaj és sajt is kapható a francia üzletekben. Az előzetes piackutatások szerint nagy az igény Franciaországban a gyorsfagyasztott ételek iránt, s főleg a magyaros készételek a keresettek, így lehetőség kínálkozik arra, hogy a következő években bővüljön a magyar export ezekből az alufóliába csomagolt készételekből is. (MTI). ken típusú lemezjátszókat, többféle fekete-fehér és hamarosan színes televíziót gyártanak, s az év végén hordozható videomagnetofonok sorozatgyártását kezdi meg a Varsói rádiógyár. Az Interkomponent a híradástechnikai alkatrészek gyártásának összehangolásában segít, közreműködik a piackutatásban, egyezteti a licenc és know-how vásárlásokat, s szaktanácsadások mellett szabványokat is kidolgoz, s hozzájárul a párhuzamos gyártások felkutatásához és megszüntetéséhez. Az alapok régebbiek: az elektroncsövek választékcseréje már mintegy tíz éve megvalósult, ez idő tájt a magyar és a lengyel gvárak egymás javára lemondtak bizonyos típusok gvártásáról. Az elmúlt évben például az Egyesült Izzó 292 ezer rubel értékben szállított Lengyelországba olyan termékeket, amelyek előállítását a gyártás megoszt ás révén magára vállalta. Mindenesetre az Interkomponent alapító tagjai, a magyar Egyesült Izzó és az Elektromodul, valamint a lengyel Unitra a nemzetközi együttműködés magasabb szintjére vállalkozott. MARIK SÁNDOR (Folytatjuk.) Nem mondhatunk le róluk A tanácstagokkal szemben évről évre nagyobb a követelmény, a választók magasra állítják a mércét, s a mérce a — munka. A közösség érdekében végzett folytonos, gyakran látszólag csekély eredményű, de mindenképpen fontos munka. Aki vállalja ezt, vállalja annak a lehetőségét is, hogy esetleg nem tud a vele szemben támasztott követelményeknek megfelelni. Mint tanácstag. Választói megvonhatják tőle a bizalmat, a legritkább azonban, hogy az embertől, a közösség munkásától is megvonták volna. Az áprilisi választásokon a tanácstagok 16—18 százaléka cserélődött ki. Számos ok miatt. Sok olyan idős, a közéletben évtizedek óta tevékenykedő ember található, aki megmondta őszintén: az évek elteltek, kissé elfáradt. Sokakat azért nem jelöltek újra, mert nem abban a körzetben lakik. Az újra nem választottak százaléka viszonylag nem nagy. Egy-egy községben átlag öt-hat ember. De az ilyen emberekből öt-hat — nagyon sok. Mert a közösségért való cselekvés, vagy akár annak csupán szándéka is nem cím kérdése. A volt tanácstagok fáradozását megköszönték a párt- szervezetek a népfrontbizottságok. Sok helyütt néhány szá! virággal kedveskedtek nekik, emléklapot kaptak. Kedves figyelmesség ez. de nem elég. Vannak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy számítanak — és joggal számíthatnak — a volt tanácstagokra. Számos városban, községben a népfront — élve a tanácstörvényadta lehetőséggel — az újjáalakult tanácsi bizottságokba volt tanácstagokat is javasolt. Múltbeli társadalmi tevékenységük tapasztalatait itt kitűnően tudják hasznosítani, hatékonyabbá válik segítségükkel a bizottságok munkája. Kevés. olyan népfrontbizottság van, amelynek az összetétele két kongresszus közötti négy évben teljesen változatlan lenne. Példák már arra is vannak, hogy a népfrontbizottságok szívesen hívják soraikba a volt tanácstagokat, s ugyanez tapasztalható a népfrontelnökségek mellett működő munkabizottságoknál, munkaközösségeknél is. S a volt tanácstagok túlnyomó többsége Szívesen megy a hívásra. Az említett példák jellemzőek egy-egy városra, községre, járásra. De a közreműködésüket váró közösségi igényre nagyon sok helyen ma még nem jellemző ez. Pedig a közösségért tevékenykedők munkájáról nem mondhatunk le. D. G. Magyar berendezések Dél-Auierika iskolásban Előzetes piackutatások alapján a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat több mint 6 évvel ezelőtt kezdte meg a komplett oktatási berendezések szállítását Dél-Ameriká- ba. Az első üzlet Brazíliával iött létre 1967-ben. 2 millió dollár értékben. 1967-ben. majd 1969-ben 10—10 millió dollár értékű megállapodást kötöttünk ugyancsak Brazíliával, Peruval 1971-ben és 1972- ben 13, illetve 15 millió dollár értékű üzleti megállapodást kötöttek, ez év júniusában pedig létrejött az első 2 millió dolláros szerződés Chilével. A tárgyalások tovább folynak más dél-amerikai országokkal is, hiszen hasonló igények másutt is vannak. Peru és Brazília sok szakmunkásképző iskolájában, egyetemén és főiskoláján már magyar berendezések segítségével képezik ki a jövő szakembereit. (Chilébe a szállítások 1974-ben kezdődnek.) Milyen berendezésekről van szó? A skála rendkívül széles. Vannak köztük elektromos és elektronikus műszerek, geodéziai műszerek, orvosi berendezések, szerszámgépek a tanműhelyek részére, komplett laboratóriumi berendezések, sőt miniatűr gyáregységek is. Ezek olyan élelmiszer- ipari kisüzemek, amelyekben kicsinyített formában minden olvan gép és berendezés megtalálható, amilyenek az „igazi” nagy gyárakban működnek. Az ilyen oktatóüzem alkalmas arra, hogy a tanulók ne csak az egyes gépeket, hanem az alkalmazható gyártási technológiát is elsajátítsák. Az eddig üzembe helyezett berendezésekkel a vevők, felhasználók igen elégedettek. Ezt nemcsak a magyar külkereskedők és ipari vezetők mondiák, hanem a nemrégiben Magyarországon járt perui oktatásügyi miniszter, Bermudez Morales is elismeréssel szólt az eddigi tapasztalatokról. A berendezések nemcsak a fővárosi oktatási intézményekben működnek. hanem Peru és Brazília vidéki városaiban, községeiben is. Mindkét országban erős a törekvés arra, hogy az oktatás decentralizálásával is segítsenek felszámolni a vidék kulturális elmaradottságát. A magyar szakembereknek az is a feladatuk, hogy az ottani oktató és kezelő személyzetet megtanítsák a gépek, berendezések, műszerek használatára, kezelésére, karbantartására. Peruban és Brazíliában már szervizállomást is létesített a Metrimpex, Chilében pedig az év végén kerül sor erre. Az oktatási berendezések exportja az elmúlt években lendületesen fejlődött. Ez egyfelől azt bizonyítja, hogy a vevők elégedettek a szállított berendezésekkel, másfelől pedig azt, hogy külkereskedelmünknek és az iparvállalatainknak hasznos és kifizetődő ez a vállalkozás. A Metrimpex most ennek az üzletágnak a további fejlesztését tervezi, nemcsak új országokat, hanem új berendezéseket is bevonva az exportba. A dél-amerikai országokkal folytatott külkereskedelmünk néhány év múlva más cikkcsoportokban is bővülhet. Várható ugyanis, hogy azok a dél-amerikai szakemberek, akik magyar gépeken, műszereken, berendezéseken tanulták meg a szakmát, magyar gyártási eljárásokat sajátítottak el — magyar berendezések vásárlása mellett döntenek majd. SZABÓ MELINDA A Taurus Gumiipari Vállalat évente csaknem másfél millió gumimatracot, fotelt és más kempingcikket készít. A divat változásait követve évente 8—10 új terméket terveznek. A kempingcikkek 94 százalékát exportálják, termékeiket a világ 70 országában ismerik. Képünkön: Meózzák a gumimatracokat. (MTI fotó — ßisztray Károly felv. — KS)
