Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-18 / 166. szám
#1 Négyszázmillió forint értékű alkatrész az aratáshoz Az elmúlt hét végén és a hét elején országszerte meggyorsult az aratás. Az időjárás általában kedvezett, bár kisebb helyi esők néha megzavarták a kombájnok munkáját. A Mezőgép Tröszt javítószolgálata eddig nem mindert esetben tudott segíteni az elromlott arató-cséplő gépek vezetőinek. A tröszt vállalatai 150 szervízautót tartanak készenlétben, ezekkel a járművekkel 460 szerelő utazik az országban, és néhány órás munkával a helyszínen javítják meg a törés, és más hiba miatt elakadt kombájnokat. Eddig mintegy 400 esetben nyújtottak segítséget a bajba jutott gépek kezelőinek, és 3100 szerelőórán át javították a kombájnokat, traktorokat és szárítógépeket. A javítószolgálat 689 új kombájnt állított össze és készített fel a bejáratásra. A Szovjetunióból és az NDK-ból érkezett arató-cséplő gépeket a szállítás után a gazdaságokban szerelték össze, és az első üzemi próbákon is részt vettek a szerelők, akik az utoljára érkezett kombájnokat ezekben a napokban adják át a mezőgazdasági nagyüzemek gépkezelőinek. Néhány hónappal ezelőtt a raktárakban nem volt elegendő kombájnmotor, dinamó, feszültségszabályzó, adagoló, akkumulátor, stb., a külföldi eredetű gépekhez ugyanis a szállítók nem biztosítottak cseredarabot. Ezért a Mezőgép Tröszt vállalatai saját erőből berendezkedtek a fontos részegységek felújítására, és több mint 34 000 egységet bocsátottak a gazdaságok rendelkezésére, a jól felújított cseredarabokat már beépítették az arató-cséplő gépekbe, így július derekán zavartalan a munka. Az alkatrészellátás a legtöbb cikkből zavartalan. A Mezőgazdasági Gépalkatrész- ellátó Vállalat az első félévben 800 millió forint értékű alkatrészt és felszerelést forgalmazott, ennek becslések szerint 50 százaléka volt valamilyen aratógép tartozéka, cseredarabja. (MTI) Uj kormányzati szerv: F az Állami Tervbizottság Eredmények, feladatok a: ' ''': Idén szeptember elsejétől a szakmunlcásképző intézmények fenntartását és közvetlen irányítását a megyei tanácsok veszik át. A szakmai irányítás és szakmai felügyelet továbbra is a főhatóságoknál marad, a valóságos gazda azonban a megyei tanács művelődésügyi osztálya lesz.. Ez kétségtelenül nagy gondot ró a művelődés- ügyi osztályra, viszont remélni lehet, hogv a közvetlen irányítás sok olyan gondot szüntet' meg. amely eddig nehezítette a zavartalan képzést. Az átadás-átvétel ezekben a hónapokban megtörtént. A szakmunkásképző intézetek végleges hálózatának kialakítása a következő időszak feladata. Ebben a helyzetben és a tennivalók megítélése szempontjából haszr/isnak tűnik felmérni, milyen képet mutat a szakmunkásképzés helyzete megyénkben, A szakmunkáskéoző intézetek tanerő-ellátottsága általában kielégítő, az elmúlt néhány év alatt jelentős fejlődésen ment át. A nevelők továbbképzése biztosított. Ami az ideológiai felkészültséget illeti., az ebben az iskolatípusban tanító pedagógusok és szakoktatók közül sokan rendelkeznek esti elvetetni végzettséggel. (Ez különösen ie- lentős abból a szempontból, hogy a jövő munkásosztálya eey jelentős részének előképzése itt folyik.) A' nevelőtestületek erősödésével nőtt az oktatómunka színvonala is. Azonban nehézséget jelent, hogv a szakmunkásképzésben részt vevő tanulók mintegy nyolcvan százaléka közepes, vagv éppen elégséges általános iskolai eredménnyel kerül az intézetbe. Ez fokozott munkát ró a szakmunkásképzésben dolgozó pedagógusokra, szakoktatókra. Nem pesszimista túlzás kimondani, hogy a szakmunkásképző iskolák egyike sem rendelkezik ma még kielégítő tárgyi feltételekkel. Kétségtelenül nagy fejlődést jelentett a szekszárdi, a bonyhádi. a dombóvári és a tamási új iskola megépítése, de ezt még csak kezdetnek lehet tekinteni. Különösen súlyos a helyzet a szekszárdi kereskedelmi és vendéglátóioari szakiskolában. A nem kielégítő tárgyi feltételek következtében a tanulóknak mintegy 25 százaléka délután részesül elméleti oktatásban. Diákotthonnal csak a lengyeli mezőgazdasági szakiskola rendelkezik, -noha a szakmunkástanulók hatvan százaléka beiáró. közülük negyven százalék húsz kilométernél messzebbről, örvendetes. hogy ez évben megkezdődött a szekszárdi kollégium építése, amely 450 férőhelyes lesz. Bizonyos javulás van a gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtésében. a helyzet azonban még korántsem kielégítő. A meglévő vállalati tanműhelyek — néhány kivételtől eltekintve — zsúfoltak, gyengén felszereltek, csak az alapképzés biztosítására alkalmasak. Amint nemrégiben a párt megyei végrehajtó bizottsága is megállapította: nagyobb súllyal kell érvényt szerezni a Központi Bizottság 1972. június 15—1 határozatának, hogy „A fiatal szakmunkások nevelésében — mindenekelőtt a gyakorlati képzésben — az üzemek vállaljanak jelentősebb szerepet". Ez a határozat minden üzemre egyaránt vonatkozik, mégis gyakran találkozni azzal, hogy egyes vállalatok idegenkednek, különböző kifogásokra hivatkozva, a szakmunkás-, tehát az utánpótlásképzéstől. Érvényesül még nemegyszer az a szemlélet, nem képezünk magunk, hanem maid kész szakmunkásokat szerzünk saját üzemünkbe. Ezt a szemléletet nem lehet eléggé elítélni. A szakmunkástanulók száma az 1969—70-es tanévig emelkedett. azóta azonban csökken. A csökkenés várhatóan az 1000—1200 első évfolyamosig tart. Ugyanakkor a vállalati. Igény évente körülbelül 3000 fő. Még egy figyelemre méltó adat: a lányok aránva, mind az igényeken, mind a felvetteken belül alacsony, öt-nyolc százalékkal alacsonyabb a kívánatosnál. Nem kis gond. hogy néhány szakma iránt nagy a fiatalok körében az idegenkedés. Ács- állvánvozó, vasbetonszerelő, tetőfedő, szigetelő, tímár, szövő, cipőgyártó, állattenyésztő szakmákra feltűnően alacsony a jelentkezés. A jobb megismertetés, a jobb irányítás feltétlenül segíthetne itt. Erre adva van és szívesen is vállalkozik a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet, amelyhez pályaválasztási ügyben fordulni nemcsak érdemes, hanem ajánlatos is. Aztán még egv probléma: a szakmunkásképzés színvonalának emelése érdekében a Munkaügyi Minisztérium intézkedést hozott egyes iskolák profilírozására. Mivel olvan jelentős feltétel, mint például a diákotthon. nem biztosított, sok fiatal inkább lemond valamely szakma tanulásáról, mintsem vállalja, hoev nél- dául cinőfelsőrész-készítést. tanulni Paksról Bonyhádra utazzon. A szelcszárdi diákotthon elkészülte után feltétlenül szükségessé válik a profilíro- zás felülvizsgálata. A szakmunkásképző iskolákban a szocialista nevelés, ezen belül a munkára nevelés elvei jól érvényesülnek. A tanulókhoz számos kezdeményezés fűződik. véleményük van, kritikai érzékük fejlett. Sok esetben azonban rossz hatással van rájuk a felnőttektől tapasztalható laza munkafegyelem- Ebben javítani elsősorban az üzemvezetés hivatott, ott ahol ez valós gond. A szakmunkáskéozés egészét áttekinteni, minden eredményt és minden gondot felsorolni, ilyen terjedelemben lehetetlen. Ezért csak néhány 'dologra kívántunk rámutatni, olyanokra egyrészt, ahol az eredmények további tennivalók meghatározói lehetnek. és olyanokra. ahol a javítást szándékoló terveket készíteni elengedhetetlen. Múlhatatlanul szükséges: a feltételek javításával, tudatos szervező és oronagandamunkávgl csökkenteni az általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló fiatalok aránvát. Céltudatos nálvairányítást kell végezni, különös tekintettel az úgynevezett hiányszakmákra és hatékonyabbá kell tenni a szakmunkástanulók gyakorlati képzését. A tennivaló sok. a feladatok adottak, a fáradságot viszont megéri, mivel a munkásosztály utánpótlásának képzéséről, neveléséről van szó. L. Gy. Az országgyűlés elmúlt évi utolsó ülésszakán törvényt fogadott el a népgazdasági tervezésről, a közelmúltban pedig a Minisztertanács életre hívta az Állami Tervbizottságot, s határozatot hozott annak feladatairól. A tervezésről szóló törvény és az Állami Tervbizottság létrehozása nyilvánvalóan a központi állami irányítást erősíti. Az Állami Tervbizottság megalakítása, feladata és majdani tevékenysége alapvetően és a legszorosabban gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítéséhez kapcsolódik. Köztudott, hogy az immár hatodik éve érvényben lévő gazdaságirányítási rendszerben a központi tervezés és a piaci mechanizmus szerves egysége valósul meg. Kezdettől hangsúlyoztuk, hogy ebben a gazdaságirányítási rendszerben is a központi tervezést illeti az elsőbbség, továbbá azt is, hogy gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítése, hatékony működése érdekében tervezési módszereinket, általában a központi irányítást-tervezést fejlesztenünk kell. Az első években, mi tagadás, a zavartalan működtetés volt a fő gondunk, de még a közelmúlt esztendőkben is inkább azok a problémák, feladatok — a jelenlegi tervidőszakra érvényes szabályozók kidolgozása - álltak előtérben, amelyek a központi irányítás érvényesítéséhez kapcsolódnak. A gazdaságirányítási rendszer fő alkotó eleme — mondhatjuk pillére — a központi irányítás, a központi tervezés fejlesztésének időszerűségét és szükségességét az MSZMP KB múlt év novemberi határozata rögzítette. E határozat végrehajtásaként alkották meg a népgazdasági tervezésről szóló törvényt, s alakult meg az Állami Tervbizottság. A Tervbizottság - kormánybizottság, amelynek részletes hatáskörét a Minisztertanács állapít, ja meg, munkájáról, határozatairól a Minisztertanácsnak számol be. A Tervbizottságnak az lesz a feladata, hogy a népgaiití dasäg tervszerű és arányos fejlődése érdekében egyrészt a nép- gazdasági tervezés hatékonyságát emelje, másrészt összehan- gólja a központi irányítást. Aki nem foglalkozik rendszeresen gazdasági életünk szakmai kérdéseivel, joggal kérdezheti, vajon mindez nem feladata a központi tervező apparátusnak is í Kétségtelen, hogy a Tervhivatal munkáját is ezek a célok vezérlik, még sincs hatásköri átfedésről szó. Gazdasági fejlődésünk menetét, belső arányait, egyensúlyviszonyait ugyan ma is a terv határozza meg, a terv azonban nem tartalmaz mindenre kiterjedő részleteket, nincsenek tervutasítások sem, azokat különféle közgazdasági-pénzügyi szabályozók helyettesítik. Bár ez utóbbiak is a terv alkotó elemei, megalkotásuk, kidolgozásuk az úgynevezett funkcionális minisztériumok, főhatóságok - ilyenek pl. a Pénzügy-, a Munkaügyi Minisztérium, az Országos Anyag- és Árhivatal — feladata és hatásköre. Az Állami Tervbizottságnak egyebek közt épp a minisztériumok és főhatóságok ilyen jellegű tervezőmunkáját kell ösz- szehangolnia, s ennek során javaslatokat tesz a kormánynak mind a népgazdasági tervre, mind a gazdasági szabályozásra. Hadd utaljunk ezzel kapcsolatban a népgazdasági tervezésről szóló törvényre, amelyből kitűnik, hogy a népgazdasági tervezés a Tervhivatal, a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek együttes feladata s ezt a Minisztertanács irányításával végzik. A Minisztertanács — egyéb teendői is lévén - közvetlenül nem foglalkozhat a tervezőmunka koordinólásónaÜ időről időre felvetődő problémáival, épp ezt a teendőt és feladatot ruházta át a Tervbizottságra, amely emellett ellenőrzi a nép- gazdasági terv végrehajtását, általában a gazdasági döntések, határozatok megvalósulását és a szabályozók érvényesülését Garamvölgyi István Lépést tartva a piac igényeivel Ötvenmilliós termelésnövekedés Simontornyán A jó gazdálkodás egyik igen fontos tényezője a piackutatás. Különösen lényeges a kereslet figyelemmel kísérése azoknál a vállalatoknál, ahol a termék eladhatóságát nagymértékben befolyásolja a divat. Természetesen emellett ugyanilyen fontos, hogy a termelőüzemek is fel legyenek készülve az igények alakulását követő tervezési, szervezési feladatok megoldására. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat példája ezeket igazolja. A múlt év decemberében elkészült terv 134 millió forint nagyságban határozta meg a vállalat termelési értékét ez évre. A terv reális volt. Januárban mégis módosították, s az összeget 50 millióval megemelték. A kérdés kettős, miért és hogyan? S a válasz egészen rövid. A vállalat vezetői élénken figyeltek a piac igényeinek változására, s amikor biztos volt, hogy a kereskedelem jelentős mennyiségű bőrkabátot, szőrmebundát igényel, szinte egyik napról a másikra átszervezték a termelést. Ami pedig különösen jelentőssé teszi az 50 milliós növekedés megvalósítását, az. hogy a gyártás során nem komolyabb létszámnöveléssel érték el a termelés felfutását, hanem a dolgozók átképzésével, jobb üzem- és munkaszervezéssel. Az üzem- és munkaszervezéssel a Vállalatnál már foglalkoztak az 1971. decemberi párthatározat előtt Is. Megkezdték a technológiák felülvizsgálását, a gépek ésszerű sorrendbe állítását, s ezzel lerövidítették a gyakorta nagy hátrányokat jelentő, aránylag hosszú átfutási időt. Nagyban hozzájárult a szép terv megvalósításához a kilenc szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigád. Természetesen az ő jó munkájukat is segítette, segíti a vállalat vezetősége. Eredményeiket havonta értékelik, s a figyelem éq elismerés új lelkesedést ad. tettekre ösztönzi ezeket a munkacsapatokat. A simontornyai vállalatnál egyébként az elmúlt évet emlegették úgy, mint a kiugrás évét. Tavaly a korábbiakhoz képest jelentősen nőtt a dolgozók fizetése, s a termelésben is elértek huszonötmillió forintos felfutást. Az 1,973-as esztendő minden valószínűség szerint túlszárnyalja a tavalyit. A korábbi, a vállalat három éve készült ötéves tervében előírt 7,6 millió forintos nyereség helyett a félév végén elérték a 8 mii. liót, S a termelés emelésével egy időben jelentős bővítést is végeznek a gyárban. Készül az új, 1300 négyzetméter alap- területű üzemcsarnok. Ennek építésével is rekordot állítanak fel. Ugyanis a Dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalattal való jó együttműködés eredményeként a KISZ-tagok és a külső segítők nagy értékű társadalmi munkájával öt hónap alatt elkészül az új üzemrész. Ezzel megoldják a régóta égető problémát. Biztosítják a vállalat valamennyi dolgozójának a kulturált munkakörülményeket. Ez már a következő évek termelésének növeléséhez biztosítja a jobb alapfeltételeket. Ami pedig ezekben a napokban aktuálissá tette mindezek leírását: a hír, hogy a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat féléves eredményét rögzítő statisztikák bizonyítják, a terv idei módosításakor a vállalat vezetői jól kalkuláltak. A dolgozók lelkes munkája eredményeként időarányosan teljesítették az ötvenmillióval magasabb tervet is. — sz. 1, — j