Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-28 / 149. szám

/ W Lesz klub Szentgál-pusztán ? Dalműhely A napokban hozta a posta a következő le­velet: „A szentgál-pusztai fiatalok nevében hók. Bátran állítom, hogy ebben a faluban semmi szórakozási lehetőség nincs. Egyedüli »szórakozóhely* a kocsma. Ide viszont nem ajánlatos elmenni. Van viszont egy kultúrhelyiség legalább tíz szobával, de egy sincs berendezve, üresek. Kértük a tsz vezetőségét, hogy legalább egy szobát bocsássanak a rendelkercsünlcre. Ezt mi, fiatalok saját erőnkből, saját Ízlésünk sze­rint berendeznénk és itt jönnénk össze szabad időnkben. Eddig a nagyteremben felállított asztalitenisz-táblák mellett játszottunk néha. De a tsz vezetői megtiltották, azon a jogcí­men, hogy rendetlenséget csinálunk. Ezenkí­vül olyan dolgokkal vádoltak, amelyek nem feleltek meg o valóságnak. Egyszóval rossz a vezetők és a fiatalság között a kapcsolat, Sem a tsz-elnök, sem pedig a párttitkár nem hajlandók foglalkozni kérésünkkel. Pedig megígértük, hogy társadalmi munkát is vég­zünk. Erre sem reagáltak. Ezért fordulunk az újsághoz, vagyis ezen keresztül a nyilvános­sághoz. Kérjük, emeljenek szót a szentgáli fiatalok mellett. Nincs több lehetőségünk, hogy kihar­coljuk magunknak. A szentgál-pusztai fiatalság nevében tisz­telettel: Monostori György” Kedden jártunk Zombán, a termelőszövet­kezet központi irodájában. Hiezl Ádámmal, a főkönyvelővel beszélgettünk a szentgál- pusztai ifjak panaszáról. (Az elnök és a párt- titkár. akiket a levélben emlegetnek, éppen úton volt.) Hiezl Ádám szerint a termelőszövetkezet vezetőségéhez sem szóban, sem írásban ilyen kérés nem érkezett. Valószínű, hogy a szent- gál-pusztai kirendeltségen beszéltek a fiata­lok valakivel, ahol már csak azért sem ígér­hettek meg semmit, mert nem is áll módjuk­ban. Szentgál-pusztán valóban van egy több helyiséges egykori kastély, amelyben jelen­leg a termelőszövetkezetnek egyetlen irodája működik. A termelőszövetkezetnek ugyanis nincs Szentgálról fiatal tagja, de ennek ellenére beleegyezne, hogy a fiatalok „birtokba vegye­nek” egy szobát, ha vállalják, hogy társadal­mi munkában átalakítják maguknak klubbá. A termelőszövetkezet nem tud más segítsé­get adni, azon kívül, hogy az ifjúsági klub céljaira átenged egy helyiséget. A falfestés, berendezés munkája é« feladata miatt tehát az ifjak feje fog majd főni, no de hát az or­szágban számtalan helyen teremtettek klubot még rosszabb alaphelyzetben is. Ennyit a szentgáli klub ügyében, amelynek megnyitójára szívesen elmennénk. A szentgáli fiataloknak még annyit: nem a lap tekintélyének köszönhetik ezt az ígéretet. Ha elmentek volna a termelőszövetkezet köz­pontjába. ők is ugyanezt a választ hallhatták volna. Ahhoz persze oda kellett volna menni. És az azért fárasztóbb, mint egy levél meg­írása. és az újságíró „felbiztatása” ... Ennek ellenére most mégis javasoljuk, ha valóban klubot szeretnétek, menjfetek el sze­mélyesen is a tsz központjába, és adjátok elő személyesen kéréseteket, terveiteket!-g Skaldowie A lengyel „Illésék”. Erről meggyőződhetnek azok, akik a nyáron Lengyelországba készülnek: gyakran hallható felvételeikre a folkos hangvé­tel jellemző. A skald jelentése: középko­ri skandináv vándorénekes. Mivel az együttes öttagú, így többesszámban használják a nevet. Illésékkel az is roko- nítja őket, hogy tagjaik kö­zül ketten testvérek. Jacek és Andrej Zielinski. Hét éve ze­nélnek. 5 naevlemezük jelent meg, most pedig egy albumot készítenek. Az együttes székhelye Krak­kóban van, zenéjük jellemzője a gural hangvezetés — ami jellegzetes lengyel népzenei stílus — a polifónia, a vonós­négyesek és a barokk elemek felhasználása. Úgy hírlik, hamarosan ma­gyarországi turnéra érkeznek. Mintaszabályzat Hasznos kiadványt bocsá­tott az ifjúsági klubok rendel­kezésére a tamási Gőgös Ig­nác járási művelődési központ. Címe: „x-i ifjúsági klub működési szabályzata ’, és en­nek megfelelően egy típus­szabályzatot tartalmaz. Első tíz pontja meghatároz­za a klub jellegét, fő célkitű­zéseit, helyét, a foglalkozások időpontját, fenntartó és támo­gató szerveit, programjainak jellegét, rögzíti a klubtagság jogait és kötelességeit, a klub­vezetőség feladatait, A továbbiakban részletesen taglalja a klubvezetők felada­tait. a klubtagság kötelessé­geit és jogait, további hat pontban. Valószínűleg valamennyi if­júsági klub szívesen venné, ha munkájában ilyen tömör és irányt szabó „mintákkal” segí­tenék. mm Üzenetek Kis Attila és mások: Terveink szerint legközelebbi művészeti mellékletünk a tamási fiatal alkotókat mutatja be. Ter­mészetesen akkor, amikor megfe­lelő .színvonalú anyag gyűlik ösz- sze. Verseket, rajzokat ennek el­lenére is fogadunk és megvála­szoljuk őket. ahogyan ezt. számo­sán bizonyíthatják. Sőt: rajzokat, fotókat a ..síma” oldalakon is közlünk. miírcsmiii VIT-küldöttünk : Várallyay Gizella — Nehéz neved van. — Az. Hol Várajjainak. hol Váraljainak írják. Mikor hogy. Akaratlanul is kisgyerekek­re gondolok, a millióm cumi láttán. Gizi elneveti magát. — Ami azt illeti, elég szo­katlan volt kezdetben. Cumit gyártani? Soha sem gondoltam volna rá. A dolog mégis úgy alakult, hogy a tizennyolc éves lány 1969-ben elpártolt régi mun­kahelyétől, és idejött dolgozni, e Dombóvári Univerzál Szö­vetkezethez. — Jól érzem magam, szere­tem az üzemet. Talán azért is, mert imádom a gőgicsélő csöppségeket, jó érzés tudni, hogy amiért dolgozom, az ne­kik jó lesz. Maró, fojtogató a szalmi­ákszesz szaga. — Meg lehet szokni — mondja Gizi — különben ál­landó orvosi felügyelet alatt állunk, baj nem lehet. Hirtelen homlokához kap és titokzatosan int, hogy köves­sem. Egy terem, tele meglepeté­sekkel. — A KISZ-szoba — magya­ráz Gizi, és mint az idegenve­zető. mindent elmond, amit a látottakról tudni kell. — Két hele készült el. Komolyan, olyan mint egv gyönyörű klubszoba. — És az? — No. nem. Inkább csak disz a bárpult. Gizi még nem járt külföl­dön. Országjáró kiránduláso­kon volt már, nem is egyszer. — Izgulok is egy kicsit. Készülődöm, válogatok a ruhá­im között, melyiket vigyem, melyiket ne. — Mit hozol majd Berlinből, Gizi? — Kapjam néhánv megbí­zatást. Jó néhány jelvénygyűj­tő ismerősöm van. Nem tudom, hogy teszek majd eleget a kérésüknek. A KISZ-szobát magunk mö­gött hagyva végigjárjuk az üzemet, Gizi otthonos, ismer mindenkit, tudja, hol, mit csi­nálnak. — Igaz, mosolyoghatnak ér­te, de én innen szeretnék majd nyugdíjba is menni. A gumiüzem lányai-asszo- nyai azt mondják az alapszer- vezeti KISZ-titkárról. Gizi­ről. hogy örökmozgó, nyugha­tatlan. Állandóan azon töri a fejét, hogyan lehetne a tizen­hal tagot még jobban egység­be kovácsolni. — Barátok is vagyunk, nem­csak munkatársak. Szerintem nagvon fontos, hogy azok. akik egv munkahelyen dolgoz­nak. minél többet tudjanak egvmásról. Gondokról, de örö­mökről is. — Milyen öröm ért mosta­nában?. — Bár elég régen volt, hadd említsem meg. 1971-ben Ki­váló Dolgozó lettem. No, és most a VIT-út. Semu elvtárs. a szövetkezet elnöke hivatott egy délután. Mondta, megvek a VIT-re. Nem akartam elhin­ni. — De most már elhiszed? — Alig várom, hogy indul­hassunk! Várallyay Gizella betanító*1 munkás rövidesen — a többi­ekkel együtt — útnak indul. — vj — „Szoktál énekelni? Ó, hogyne, a fürdőkádban vagy házi­bulin, egy kicsit emelkedett hangulatban." Azok, akik kinőttek az énekórákból és akik nem tagjai kórusnak, megdöbbentően keveset énekelnek. Pedig ez a leg­egyszerűbb „aktív zenélés", hiszen hangszer sem kell hozzá, viszont kikapcsol és megnyugtat. Számos klubprogramot for­gattam már a kezemben, de olyat egyben sem láttam, hogy ..daltanulás", avagy „nóta". Egyszerű megállapítás, de csak bele kell gondolni: ez a tény végeredményben igen-igen furcsa! Azt már régebben megállapították, hogy'a mai tizen­évesek alig ismerik a mozgalmi dalokat, jóllehet zömük KISZ-tag. Hogy egyáltalán — elfelejtenek énekelni: ennek a lehetősége olyan misztikusnak tűnik, hogy egyelőre senki sem gondol rá komolyan. Pedig a veszély itt van a közelben.! Egyik barátom a múlt nyáron Erdélyben járt. Szent Anna-tónál egy ifjúsági tábor vendége volt. Este tábortüzet gyújtottak, és mindenki elénekelt egy-egy kedves népdalt, nemzetközi tábor volt, ki-ki a maga népéét. Volt, aki még néhány tánclépést is bemutatott a dal mellé. Barátom kény­telen volt szégyenkezni, lévén hogy népdalt ugyan ismert, csak elénekelni nem tudta, mert sohasem próbálta, és táncnak is csak egy suta csárdás-lépegetést mutathatott be. Te meg- állnád a helyed hasonló helyzetben? Nagyon tetszik nekem az NDK fiataljainak mozgalma. Kétezer „dalműhelyük” van, amelyeknek a révén rengeteg fiatal énekel rendszeresen. Többnyire tiltakozó dalokat és folk-beat számokat tanulnak meg és írnak közösen, amelye­ket aztán évente egy nagy központi dalműhelyben bemutat­nak egymásnak. A dalműhelyek afféle speciális klubok, amelyeknek profilját a közös éneklés adja, mint ahogy más szociális kluboknak valamilyen hobbi. Van egy központjuk Berlinben, az Október-klubban. Ide neves folk-énekeseket, tiltakozó-énekeseket hívnak meg, akik nem egyszerűen műsort adnak, hanem meg is tanítják a jelenlévőket dalaikra. Járt már az Október-klubban Dean Read, és magyarok is: annak idején a Gerilla-együttes, aztán Tolcsvayék. * Két éve részt vettem egy klubfoglalkozáson, amelyen Dinnyés József volt a vendég. Nagyon jó volt a hangulat, az. egyórás műsor után három óra hosszat énekelt Dinnyés és a klubtagok. Ahogy mondani szokás, feldobódott mindenki. Fél éve egy másik klubban hallottam újra Dinnyést. Most is próbálkozott a „megénekeltetéssel”, de csak vér­szegény, cérnahangokat tudott előcsikarni. Az arcokon vívó­dás tükröződött: engedjen-e kedvének az ember és énekeljen, vagy viselkedjen „divatosan”, és pléhpofával meregesse a szemét ? Az utóbbi stílus győzött, az énekes is. a klubtagok is morcosán távoztak. Talán eszébe is jutott valakinek, hogy ez az egész furcsa lett így. (virág) Zomba: ifjúsági találkozó Az egésznapos programon részt vettek a harci, kétyi és a felsőnánai fiatalok is, több mint százan. Délelőtt tíz órakor harci túra kezdődött, melynek ke­retében szellemi vetélkedőt is tartottak. A délután a sporto­lóké volt. Labdajátékokban mérte össze tudását a négy KISZ-alapszervezet, A két verseny összesített eredményei alapján a legered­ményesebben a felsőnánai és a zombai fiatalok szerepeltek, őket a zombai tanács értékes tárgyjutalomban részesítette. A parton. Kőszegi István felvétele. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom