Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
r Beton (lat.-fr.): mesterséges építőanyag, amelyet kellő arányban adalékanyagból, kötőanyagból és .vízből, gépi v. kézi keveréssel állítanak elő. Készítésekor lágy, alakítható; a kötőanyag és víz vegyi reakciója következtében mesterséges kővé szilárdul. Az adalékanyag lehet homok, kavics, kőzúzalék, téglatörmelék, salak; a kötőanyag általában hidraulikus cement, de lehet gipsz is. A ^ keverék a bement vegyi tulajdonságaitól függően bizonyos idő múlva (1— 4 óra) megköt, majd egyre szilárdabbá válik. A szabvány a a 28 napos 20 cm oldalélű próbakockán mért nyomószilárdsága alapján minősíti (pl. B. •200). A ^ felhasználása különösen acélbetétekkel (vasbeton, i. előfeszített beton) igen sokrétű; • 'tpilrbérek,. gerendák, ^födémek, csa- ■fjtorjiá'k; burkolatok stb. előállí- ' 'fására • egyaránt kiválóan alkal» ... wips. ; j Ä betonárut készítő • üzemek tavaly majdnem csődbe jutották, Ezerszám állt a gyárak udvarán a födémtest, a gerenda, .a nagyméretű stázsa, az át. hidaló, a járdalap. A beruházási 1 korlátozás megijesztette a vállalatokat és szabadon maradt az építővállalatok kapacitása, ennek következtében az anyagipar fuldoklott — hiába kapott kártérítést a megrendelőktől — bánatpénznek is mondhatjuk — az áru a' nyakukon maradt. Különösen a kisüzemeket, a tanácsi és szövetkezeti iparhoz tartozó üzemeket hozta nehéz hely-' zetbe a betonárupiac eldugulása. mert a nagyipar gyorsabban tudta abbahagyni az addig, gyártott nagy elemeket — százsakat, feszített és nagyméretű gerendákat stb —, és éppoly gyorsan állt át a kis ‘■építkezéseken szükséges BH- ■rft és. rövid gerendákra. Piaca ■ii akadt: hisz a hatvanszor Hatvanas BH-t például nyolc főrinttal olcsóbban dobta a - -piacra a nagyipar. Versenyez- ; nji egy szövetkezet, vagy tanácsi vállalat kisüzeme nem fü4 olyan céggel," amely egy >iÄnap alatt több BH-t képes-i - ; Zöld úton a beton gyártani, mint egy kisüzem egész évben ... Tavaly úgy tűnt, a betonáru többé, nem üzlet kisüzemnek. Amint elmúlt az 1972-es év, és kis élénkülés volt a beruházások körül, a nagyipar máris áttért szokásos termékeire, mire szükség lesz a nagy gerendákra, stázsákra beépíthető elemeket tudjanak az építők rendelkezésére bocsátani. Végeredményben egy nagyvállalatnál a BH-ról nagyelemre, vagy fordítva az áttérés nem okoz gondot, hisz megfelelő anyagi eszközök állnak rendelkezésre: a technológiát, az új terméket különösebb költségek nélkül — még ha veszteséggel is—tudják bevezetni. ' Es mi van a kisüzemekkel ? Néhány, ipari szövetkezet és ÁFÉSZ betonáruüzeme ráfizetéssel működött, legtöbb helyen csak azokat az elemeket gyártották, amelyek a saját kivitelezéshez kellettek. Másutt megszüntették a „profilt”, új termék után kutattak és ahogy a költségek engedték, meg amint a piac felvevőképessége várható volt, hozzáfogtak a termelésszerkezet átalakításához. így aztán tapasztalhattuk, hogy egy helyen megszüntették a betonáru gyártását — a TÜZÉP dombóvári üzemében—, másik helyen csak saját szükségletre gyártották — paksi építőipari szövetkezet —- harmadik, helyen meg új terméket kerestek — építőanyagipari vállalat paksi üzeme. Szóval a betonárut készítő üzemek nehéz éve volt 1972. Idén már valamelyest változott a helyzet: a BH-t keresik, van már „G” jelű gerenda is. Az üzemekben a termelés üteme, összetétele kielégítő, visszatért majdnem az 1971-es szintre. Persze még nem tart ott. A paksi betonüzemben 1971- ben a kétféle BH-ból — 100x60-as és 60x60-as — háromnegyedmilliót gyártottak, ezenkívül háromszázezer kerítésoszlopot, ugyanennyi járdalapot. Ezenkívül több tízezer más betonelemet is készítettek, főleg a lakosság részére. Tavaly már visszaesett a termelés, olyannyira, hogy számos új termék után kellett nézni, amennyiben tartani akarták a kapacitást egy későbbi időre, amikor a beruházások területén ismét szabadabb kezet kapnak a vállalatok. Végeredményben a paksi üzem tapasztalatait vizsgálva általános képet alkothatunk arról, hogyan kellett a vezetőknek a nehéz helyzetben intézkedni, új terméket, vállalkozást kitalálni. Kavics flotta A legfontosabb vállalkozás a sóderkitermelő flotta vásárlása volt. Meglehetősen használt víziedényeket vettek, készíttettek ezekhez kirakó gépet — a nagymányoki bányaüzemmel —, felkutatták a piacot, „saját” anyagot használtak a betonáruhoz, szerződést kötöttek sóderügyben számos nagyvállalattal, fuvarozóval — és a sok költséget felemésztő vállalkozás — a flotta vásárlása hatmillió forint körüli összegbe került, a ráfordított javítás eddig meghaladta a Rút és fél millió forintot — ma már a.legjobb úton van a nyereséges üzemelés felé, hogy még pontosabbak legyünk: remény van rá, hogy a most körülbelül tizenöt évig üzemeltetést ígérő flotta, néhány év alatt még talán a ráfordított költséget is visszaadja! Végeredményben ez a vállalkozás nagy kockázattal is járt — de hol van ma már az a gazdaságvezető, aki nem mer kockáztatni? Igaz, viszont olyan kevés van, aki annyit mert. mint az anyagipari vállalat vezetői. dalap — nem is olyan régen — még 19 forint is. Betonblokk falazáshoz És itt jutunk el a betonelemek árához. A szakemberek — a gyáriak — véleménye szerint a betonárun nincs nagy haszon. Az ár reális a ráfordításhoz, anyagköltséghez stb. viszonyítvá. A lakosság lényegében „megszokta” a betonelemek árát — akkor van probléma, ha a betonáru minősége — és a zöldbeton ? Amint a flotta üzemelése elkezdődött, szinte ezzel egy időben szorgos munkával folytak a kísérletek új termékek gyártásának kidolgozására, piackutatásra. A vízügyi fed- lapok egyre keresettebbé váltak, megszervezték ennek tömeges gyártását. Ma a vízszabályozás, vízgazdálkodás sok előregyártott építőanyagot igényel. Ez az elem, mellyel rézsűt, árkot stb. lehet kirakni, hihetetlenül meggyorsítja a helyszíni munkát; nem kell sódert, cementet, betonkeverőt, energiát. a helyszínre vinni, hanem csak a kész elemet. A KPM is jelentkezett: egyik mérnök feltalált egy újfajta útépítési módot: betonkockákból. A kísérlethez szükséges mennyiséget, kiváló minőségben legyártották, valószínű ez a következő hónapok, vagy a jövő év „új” terméke lesz. A KPM egy másik „terméke” az útjelző kő. A „százhatvanas” háromszög alakú betonkaróból rengeteg kell, ehhez is, mondani sem kell, a helyszínen készítették a sablont, és ma már sorozatban képesek ezt is gyártani. A hektométer- köVek — kilométerkövek — is a KPM rendelkezésére készülnek, úgyszintén a táblatartó bakok: Ezek az. új termékek már „futnak”, azaz a termelés és értékesítés megoldott kérdés. „Zöldbeton” Vállalkoztak arra — a megyei tanács támogatásával — hogy a külföldön már ismert zöldbeton gyártását is megkezdik. Ez olyan betonelem, amelynek „fele” füvesíthető. „H” betű alakú elemről van szó, ezek egymáshoz illesztve üres térséget képeznek, amely alkalmas arra, hogy földdel kitöltsék és fűvel vessék be, ugyanakkor az elem a legsúlyosabb tehergépkocsit is elbírja. A zöldbetonból néhány száz darab készült eddig. Valószínű Szekszárdon rakják le az első autóparkolót ebből az új termékből. Ez «egyben kezdetét jelentheti — reméljük, így is lesz — annak, hogy városaink parkjai ne csupa betonból álljanak / — lásd a pártbizottság mögött, a százhatvan lakásos bérház előtti, stb. tereket. A fejlődő járási székhelyek vezetői nyilván kapva kapnak ezen az új terméken. a községek „városközpontja” most van kialakulóban, hisz barátságosabbá, otthonosabbá tudják tenni a tv Delta műsorában is bemutatott zöldbetonnal a lakótelepeket. Az elmúlt években úgy tűnt, hogy BH-elemekből telítődik a piac, ma már a pesti, az egri, a zalaegerszegi és a pécsi TÜZÉP szinte naponta küldi a sürgető üzenetet: szállítsanak minél előbb. Megélénkült a járdalapforgalom is. Bár a fogyasztók ennek árát meglehetősen magasnak tartják: a gyár kilenc forintért, a TÜZÉP 13,60-ért adja, De volt a járnem megfelelő. Ilyen azonban csak a legritkább ecetben fordulhat elő. A Tolna megyei betonüzemekben — Duna földváron, Tamásiban, Pakson, Mázán stb. — a betonáruk minőségével a TÜZÉP elégedett, a fogyasztók is... Más kérdés hogy a lakosság — az építtetők — egyre újabb építőelemeket keresnek. Például családi házakhoz szükséges lábazatbetont, lépcsőt és leginkább falazóanyagot. Székszár- don, Pakson és egyebütt megfigyelhetjük. hogy igen sokan betonblokkot használnak falazáshoz. Ez a blokkféleség kohósalak alapanyagból készül. Kiválóan lehet használni falazáshoz: gyors és szép munkát lehet vele végezni. De ez a blokk is drága. Kezdetben, hat éve még 4,50 forint volt egy; majd felemelték 7,50-re, jelenleg 9 forint az ára. A szekszárdiak, paksiak Dunaújvárosból, Kecskemétről és Budapestről hozzák ezeket a blokkokat. Felvetődik azonnal a kérdés, miért nem lehet Pakson, vagy másutt a megyében habsalakbeton-blokkot gyártani? Lehetne persze, csak ennek bevezetéséhez is pénz kellene. A vasműtől vásárolt salakot akár uszállyal is Paks- ra lehetne szállítani és a gyártást megszervezni sem volna gond: ugyanis ez az elem is vas nélküli, tehát egyszerű sablon é* gondos utókezelés szükséges gyártásához. A csa- ládiház-építést támogató sok hasznos rendelet és nem kevés anyagi áldozat az állam részéről, úgy hisszük engedne költséget ilyen blokkgyártás elindítására is. Minden bizonnyal a lakosság körében nagy keletje lenne a betonüzemek ilyenfajta új termékének ... — Pj Áz ünnepi könyvhét könyvei Chronica Hungarorum 1473 Szép versek 1972. Körkép ’73. Szép szó antológia A szlovén irodalom kistükre Irószemmel 1972. Áprily Lajos: Megnőtt a csend Garai Gábor: A szenvedély évszakai Csokonai Vitéz Mihály minden munkája I—II. Váci Mihály: Százhúszat verő szív Hidas Antal: Világot járt sorok •Szabó Magda: Katalin utca Radnóti Miklós: Ikrek hava. Katkó István: Vadhajtás Kodolányi János: Égő csipkebokor I—II. Böll, Heinrich: Csoportkép hölggyel K. Szimonov: Az utolsó nyár Mihail Solohov: Feltört ugar Marosán György: Az úton végig keli menni. Veres Péter koszorúja Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak Fekete Sándor: Petőfi Sándor é'etrcjza I. Keszi Imre: Pest-Buda Móra Ferenc: A hatrongyosi kakasok Várnai Zseni: Favágó Péter kincse Somogyi Tóth Sándor: A gyerekek kétszer születnek Erdődy János: így élt Gutenberg Cpül a bonyhádi községitanácsháza. Érdi Judit rajzai
