Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

INDOKI IVA Pusztulástól az újjáépítésig 2. Hétmillió tonna bomba ? Vietnam két részében és Laosxban már béke van, ha törékeny is. Kam* bodzsában még ez is csak álom, de hamarosan ide is el kell jönnie a békét hozó fegyvernyugvásnak. Korai lenne tehát még végső mérleget ké­szíteni arról, hogy mit is okozott Indokína népeinek az Egyesült Álla­mok háborús kalandja. De az ame­rikai pusztítás körvonalai, a második viláaháború utáni időszak legvére­sebb, leghosszantartóbb konfliktusá­nak következményei kezdenek kiraj­zolódni. Halottak és sebesültek mil­liói. szétrombolt falvak és városok, lebombázott gyárak, hidak, iskolák, kipusztított er­dőségek — ezek diókéiban a földfelperzselés módszerének „eredményei”. Az amerikai szenátus menekültügyi bizott­ságának bevallása szerint az 1965 januárjától 1972 októ­beréig tartó időszakban csak Dél-Vietnamban másfél mil­lió polgári áldozatot (halálos és sebesült) követeltek a har­ci cselekmények. A Pentagon által kiszivárogtatott adatok szerint az említett időszakban hétmillió tonna bomba zú­dult Indokína földjére. Hétmillió tonna bomba? Számos nyugati laD szerint tudatosan kis számot adtak meg az amerikaiak. Annyi bi­zonyos. hogy csak a Vietnam területére ledobott bomba- mennviség háromszorosa a második világháborúban az eurónai hadszíntérre hullott bombák mennyiségének. És Kambodzsában még ma is rendre felszállnak a B—52- esek... A bombázások milliókat tet­tek földönfutóvá. családok, közösségek tízezreinek életét bolygatták fel. Dél-Vietnam 17 millió lakosából 6 millió. Kambodzsa 6.4 millió lakosá­ból 2 millió. Laosz 3 millió lakosából 1 millió kénysKerjilt otthonának elhagyására. Az indokínai agresszió;­pusztítás amennyire céltalan, értelmetlen volt. annyira drá­ga. Az amerikai hatóságok szerint a vietnami háború költségei 137 milliárd dollárra rúgnak. Ez fölöttébb szerény összeg, nincs benne a. háborús veteránokkal kapcsolatos kö­telezettség 50 milliárd dolláros tétele. Hogy morálisan, politikailag milyen rombolóan hatott az indokínai háború az Egyesült Államok tekintélyére, ezt fö­lösleges részletezni. Megté­pázta azonban gazdasági te­kintélyét is; legalábbis egyik előidézője volt annak az át­rendeződési folyamatnak. amelynek eredményeképp az Egyesült Államok és a dollár elvesztette hegemón szerepét a tőkés világgazdaságban. — Amerika kivonul Viet­namból, de Vietnam még hosszú ideig itt marad Ame­rikában — állapította meg ta­lálóan James Reston, a New York Times neves publicistá­ja a vietnami fegyverszüneti egyezmény megkötését kom­mentálva. Persze ennek a háborúnak is megvoltak a haszonélvezői. A Thieu-rendszer kisstílű hi­vatalnok üzletelőitől kezdve a iaoán nagytőkéseken át az amerikai óriás monopóliumok­ig sokan húztak sápot Wa­shington agressziójából. A sokat szenvedett Indokí­na végre hozzákezdhet a rom­eltakarításhoz. a kiláboláshoz, ú j iáépítéshez. A béke. a helyreállítás megannyi bonyo­lult gazdasági problémát vet fel. melyeket Indokína saját erejéből végtelenül hosszú idő alatt tudna csak megoldani. A külföldi segítség létfontossá­gú. Az Egyesült Államoknak nedig aligha vitatható erkölcsi kötelezettsége hozzásegíteni Indokína államait a háborús sebek begyógyításához. Washington, amely meglehe­tős precizitással vette számba saját emberi és anyagi veszte­ségeit. ugyanezt nem tartotta fontosnak Indokína esetében. Nixon az év elején egyszerű­en bejelentette, hogy kérésére számadást készített az AID (Nemzetközi Fejlesztési Ügy­nökség), amelyben 7,5 milliárd dollárra becsülte az indokínai félsziget négy országának újjá­építéséhez szükséges hitelek összegét. Ennek kétharmad ré­szét. kereken 5 milliárd dol­lárt kapna Dél-Vietnam, Kam­bodzsa és Laosz, a fennmara­dó 2.5 milliárd dollárt pedig a VDK-nak juttatná. Washing­ton szemmel láthatóan kevés­bé nagyvonalú az újjáépítés támogatásában, mint az ag­resszió pénzelésében; az indo­kínai háború amerikai költsé­geinek alig tizenötöd részét hailandó Indokína újjáépíté­sére fordítani. Indokína újjáépítése egyéb­ként egyfajta kollektív nem­zetközi vállalkozás lesz. Nagy aktivitást mutat Japán, hozzá­járulását jelentette be Fran­ciaország. NSZK, Nagy-Britan. nia. Svédország és még jó né­hány állam. A VDK, ahogy a háború idején, úgy a béke beköszöntekor is számíthat a szocialista világ. mindenek­előtt a Szovjetunió széles kö­rű támogatására. Az amerikai légierődök né­hány év leforgása alatt meg­ingatták Indokína gazdaságá­nak alapjait, a regenerálódás­hoz hosszú. szívós munkára van szükség. Az újjáépítés In­dokína minden államában a sajátos társadalmi-gazdasági viszonyoknak és a politikai helyzetnek megfelelően megy majd végbe. GYŐRI SÁNDOR Oroszország főutcája — A Volga—Balti csatorna. A Szovjetúnió víziútjainak összes hossza több mint há­romszor nagyobb az egyenlí­tőnél. Olyan hatalmas folyók képezik ezt a víziút-rendszert. mint a Volga, a Jenyiszej, az Ob. a Léna. az Amúr. a Dnyeper az Észak-Dvina. Va­lamennyi a Föld legnagyobb folyói közé tartozik. A Volga az északi ország­részben ered és dél felé ha­ladva olcsó vízi úttal köti ösz- sze a Szovjetunió fontos gaz­dasági területeit, majd a Kas­Húsfeldolgozó üzemünk­höz AZONNALI BELÉPÉSSEL HÚSIPARI SZAKMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK. Fizetés megegyezés sze­rint. Felvétel esetén úti­költséget térítünk. ÁFÉSZ Enying. Telefon: 15. (37) Gereneaéri Jenő: Szívtrombózis Népújság 4 1973. június 3. 9. Az asszorfy hangja elcsuk- lik, több szó nem jön ki be­lőle. Csak a végtelen zokogá­sa hallatszik. A párttitkár nézi a zokogó asszonyt és maga előtt látja a férjét, aki 43 éves kora el­lenére is fiatalos, jóképű férfi. Daliás termettel, őszülő halán­tékkal és csontos, kemény, napbarnított arccal. Néhány évvel korábban még aktív sportoló volt. Jelenleg az üze­mi ökölvívó-szakosztály edző­je... A múltkor végignézte egyik tréningjüket. Még meg is döbberft rajta, hogy a 43 éves ember úgy mozgott a ringben, úgy verte ki a 20— 22 éves fiatalokat, hogy azok elhulltak mellette, mint ősszel a legyek. Igen ... Most már emlékszik a raktároslányra is. Ott ült az egyik sarokban, nézte a tréninget és bámulta a férfit... — Nyugodjon meg Hajdúné — szólt vigasztalóan — majd én beszélek a férjével. Az asszony úgy néz rá. mint valami megváltóra, aki feltét­lenül tud segíterfi. — Segítsen titkár elvtárs! Segítsen valahogy, az isten is megáldja! Felkel, menni készül. A párttitkár tudja, hogy nehéz ilyen ügyekbe beavatkozni. A közbelépés néha többet árt, mint használ. Érződik is a hangján: nem nagyon bízik abbarf, hogy ezt a szétesett há­zasságot még egyszer össze le­het reparálni. De azért ismé­telten megígéri: — Beszélek vele. * A gyárudvaron teherautó -íi vr‘i'-7 zsákokat raknak le róla a munkások. Hordiák be a raktárba. Fent a kocsin Haj­dú Vince csoportvezető dol­gozik, rakja a behordok vál­lára a zsákokat. Felsőtestén fehér atlétatrikó. Mezítelen karján és vállán feszülnek az izmok. Kezében könnyedén repülitek a zsákok, mintha sú­lyuk sem volna. A raktárajtóban miniszok­nyás lány áll. Számolja a be­hordott zsákokat és közben né2i a férfiakat. Különösen Hajdút csodálja. Itt a férfiak között az egész lány egy ka­cér jelenség. Tudja, hogy szép és kívánatos, és csakazértis hívja, csalogatja a faló tekin­teteket. Az utolsó zsák is lekerül a kocsiról. Hajdú egyetlen mozdulattal átdobja magát a magas kocsioldalon és úgy szökken le a földre, mintha rugóból volrfa a teste. A lány a kocsihoz megy. Fellép a kerékre, megkapasz­kodik a kocsioldalban és úgy ellenőrzi a rakteret. Hajdú Vince vágyakozva né­zi a gumiként nyúló, hajla­dozó, karcsú lánytestet. Észre sem veszi, hogy megáll mel­lette a párttitkár. — Tetszik? — súgja a fü­lébe Vajda. Egy pillanatra meglepődik, aztán elmosolyodik. — Naná! — nyalja meg a szája szélét. A lány leugrik a kocsiról és beszalad a raktárba. A munkások sóvárogva nézik. A gépkocsi tovább gurul, amire észreveszik már le is marad­nak. Szaladnak utárfa és me­net közben kapaszkodnak fel a hátulján. A párttitkár és a csoportve­zető ottmarad a gyárudvaron. — Szerelmes vagy? — kér­dezi Vajda inkább pajkoskod­va mint felelősségre vonva. — Én? Kibe? — Belé — int a raktárajtó felé, ahol a lány eltűnt. — Ugyan ... Majdnem eny- rtyi idős lányom van. — Na és ... Az öreg kecs­ke nem nyalja meg a sót? — Nem mondom, ha úgy adódna... A lány kilép a raktárajtón, a kezében szállítólevél blokk. Könnyedén, szökdécselve el­szalad a két férfi előtt. Mi­niszoknyája fel-fellibben a maga körül kavart légörvény­ben. Olyan kecses és fürge, mint a körtnyű tavaszi szellő. A férfiak utánanéznek. — Hát most mond meg őszintén — fordul Vajdához a csoportvezető — ha úgy adód­na ... te mit csinálnál? — öregem... ! A párttit­kár sincs fából. — Na látod. — Rendben van — mondja elgondolkozva Vajda —, de attól félek, hogy szerelmes le­szel és ez a csitri átdob a pa- lánkorf. — Ne félts te engem. — Nem féltelek, de tudod, hogy van az már a mi ko­runkban. Ebben a pillanatban még tetszel neki, mert több vagy mindenkinél, akit ismer. Ma még megőrül érted, de holnap már mást gondol és tovább áll egy 20 éves sráccal. Ezen meg Hajdú Vince gon­dolkodik el. Egy ideig hall­gat, aztán váratlanul megkér­dezi: — Volt hálád az asszonv? — Volt. Hajdú hosszan, hallgatagon bámul maga elé. — Mit mondott? — Eléggé el van keseredve. — Nem csodálom. Vajda szeretne mondani va­lami okosat, de egy értelmes szó nem jut az eszébe. így aztán csak annyit mond. — Ez az élet. Hajdú felkapja a fejét, mé­lyen a párttitkár szemébe néz. — Mondd Imre. te még so­hasem vesztél össze az asz- szorfnyal ? (Folytatjuk) pi-tengerbe ömlik. A folyón már ősidők óta szállítanak fát, ércet, illetve felfelé vontatva eljuttatják a Kaspi-tenger ola­ját, halállományának nagy ré­szét és sok más értékes ter­méket Közép-Oroszországba. Híres városokat összekötő út­vonal is ez. Gorkij szavaival; „Oroszország főutcája”. Az orosz mérnökök már régóta tervezték, hogy meg­hosszabbítják ezt a vízi utat. a Balti-, illetve a Fekete-tenge­rig. Elhatározásukat több évi kemény és nagy szakértelmet igénylő munkával megvalósí­tották. A Balti-tengertől a Fe­kete-tengerig vezető vízi út legnagyobb kikötői: Lenin­grad, Cserepovec, Ribinszk, Gorkij. Kazány. Volgográd, és a Don menti Rosztov. A Szovjetunió mesterséges vízi útjairól szólva, meg kell említeni, hogy a szovjetrend- szer éveiben adták át a Fe­hér-tenger—Balti-tenger csa­tornát. a Moszkva-csatornát, a ribinszki. a cimljánszki. a kahovi, a kujbisevi, a gorkiji. a volgográdi a bratszki, a krasznojárszki víztárolót, va­lamint más vízierőműveket, tárolókat és csatornákat is. Az Oroszországi Föderáció. Ukrajna. Belorusszia. Kazah­sztán és a többi szövetségi köztársaság folyóin 1972-ben több mint 400 millió tonna ra­kományt szállítottak. Ugyan­ebben az időszakban körül­belül 50 millió utas vette igénybe a folyami vízi utakat. A teherszállításban a hajók és a tolatással eljuttatott szál­lítmányok befogadókénességé­nek növelése a cél. A közpon­ti országrész vízmedencéiében hatékonyan alkalmazzák a Blücke-Marsall típusú, 4 ezer lóerős tolóhajókat, amelyek, összesen 16—20 ezer tonna te­herbírású szállítóeszközök mozgatására készültek. A Vol­gái flotta nemrég egész soro­zat ilyen hajót kapott. A szi­bériai folvókra továbbra is 2 ezer lóerős. 10—14 ezer tonna rakomány mozgatására képes tolóhajókat gyártanak. Az utasszállító járatokon kényelmes, nagy befogadóké­pességű, vagy gyors járatú szárnyas. légpárnás hajókat használnak. A folyami tengerjáró hajó­kon évente több mint 10 mil­lió tonna terhet szállítanak. Hogy csak néhány példát em­lítsünk: a Baltikumból Iránba berendezéseket, a belső or­szágrészek kikötőiből Bulgá­riába és Romániába illetve az Amúr medencéjéből Japánba fát továbbítanak, a Volga- vidékről oedig kőolajszármazé­kokat szállítanak Finnország­ba. JURIJ FJODOROV

Next

/
Oldalképek
Tartalom