Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

KORUNK Egy autóút és a biológiai egyensúly Olajtároló a tengerben Készül a világ egyik leg­hosszabb autóútja, a Transz- Amazonas út, amely a brazí­liai Recife kikötőtől indul ki és több ezer kilométer után éri el a perui határt. Az útvonal 3000 kilométeres szakasza az Amazosan őserdőrengetegén vezet át. A világon eddig egyetlen út építése sem kí­vánt olyan mérvű erdőirtást, mint amilyen most folyik az Amazonas-dzsungelben. Az autóút mentén ugyanis 10 ki­lométer széles sávot irtanak ki. Ebben a sávban földeket osztanak az indiánoknak, akik a brazil kormány elképzelése szerint itt maid mezőgazdasá­gi tevékenységet folytatnak. „Fejlesztés minden áron” —ez most a brazil kormány jelsza­va. Igen, de milyen áron? Az Amazonas menti dzsun­gel széles sávban történő kiir­tását sínyli az ember és a környezete egyaránt. A nagy folyam mentén 1964-ben még 200 ezer bennszülött élt, de ma már csak 100 ezer a számuk. A bulldózerek meggvorsítiák az indiánterületek elnéot>íí- nedését. A Xingu rezervátu- ’mot például 1970-ben vágta ketté az új autóút egyik ága. Természetesen az Amazon as- medence fő problémája nem az elnéptelenedés. Számos ökológus osztja azt a véle­ményt, hogy a dzsungelirtás valóságos „ökológiai katasztró­fa” az emberiség számára. Az atmoszféra, a víz és a talaj szennyezettsége szem­pontjából Franciaország élen jár az európai államok között. A biológiai egyensúlyt ebben az országban egyes állatfajok túlzott pusztítása is veszélyez­teti. A konferenciák korszaka mellett Franciaországban is megkezdődött a technikai küz­delem a környezetvédelem ér­dekében, amely több-kevesebb sikerrel folyik. Egyes kutatók a múltba tekintenek és azt vizsgálják, hogyan állt a kör- hvezetvédelem kérdése három- négy évszázaddal ezelőtt, ami­kor itt sem ismerték a demog­ráfiai robbanás fogalmát és a technika áldásos eredményei mellett a negatív tényezőket. Az embernek még nem kel­lett számolni az ipar, a köz­lekedés okozta szennvező for­rásokkal. az atomerőműveket nem hűtötték folyók vizével, olaiszállító hajók százai nem szelték a tenger hullámait... . Nemrégiben XIV. Lajos-év- fordulót ünnepelt Franciaor­szág. A „Napkirály” idejében a biológiai egyensúly kérdését még nem ismerték, az embe­rek nemigen törődtek a fo­lyók szennyezésének káros kö­vetkezményeivel, hiszen jóval kevesebb volt a szennyező forrás. Az ország vezetői még­is gondoltak már a környezet Népújság 6 1973. június 14. A szakértők szerint az Ama- zonas-dzsungel Földünk leg- sterilebb szűz talaja, amely hosszú evolúciós folyamat végső stádiuma. Ez a hatal­mas erdőség önellátó, eltartja magát, magyarán nem igényel emberi beavatkozást. Amikor azonban az erdőt egy bizonyos területen kiirtják, ott felborul minden, megszűnik a talaj vé­delme és megkezdődik az eró­ziós folyamat. Érdekes a tró­pusi erdőtalajok természete. Évtizedekkel ezelőtt a Xingu folyó mentén kísérleteket vé­geztek a trópusi gazdálkodás­sal kapcsolatban. Bizonyos te­rületeken kiirtották a dzsun­gelt. A kisebb fákat kivágták, a nagyobbakat felégették. A területen gabonát, rizst és ma- niókát ültettek. A következő évben mesés termést arattak a dzsungeltól elhódított terüle­ten. A harmadik évben azon­ban már semmi nem termett itt. A kiirtott talajt az eső. a szél és a nap terméketlenné tette. Mi a további története az ilyen kiirtott, majd rövid időn át kihasznált területnek? Az ember néhány év után odébb­áll, mert látja, hogy nem ér­demes tovább próbálkozni. A kipusztított- részen kb. 20 év múlva már kinőtt a másodla­gos erdő. Néhány évtized múl­va a másodlagos erdő lassan kezdte felvenni a primitív ős­erdő képét. Végső soron az er­dő visszahódította azt a terü­védelmére. amit bizonyít az egykori királyi rendeletből vett idézet: „Azért, hogy a jelen edictum szavait a jelenben és a jövő­ben szó szerint be is tartsák, az az óhajunk, hogy az ellene vétők elnyerjék büntetésüket. Azok az egyének tehát, akik szarvast, bölényt, vagy dámva­dat vadásznak a tilalom elle­nére, addig vesszőztessenek, amíg a testükön kiserken a vér. Ha visszaesnek bűneikbe, akkor az erdő körül kell ker­getni őket és úgy vesszőzni. Ha az sem használ, és harmadszor is elkövetik bűnüket, gályára kell őket küldeni. És ha a ne­vezett büntetések közül egyik sem lesz hatásos, akkor majd felelni fognak a végső menv- nvei igazságszolgáltatás so­rán. ..” XIV. Lajos idején különböző vadászati és halászati tilal­makkal igyekeztek az ország vad faunáját és halvilágát vé­deni. A halászati tilalmak kü­lönösen az ívás idején, halfa­jok szerinti felsorolásukkal, szakmai szempontból szinte napjainkban is megállnák he­lyüket. A Naokirály udvari tanácsosai gondoltak a folyóvi­zek szennyezésére is: „Senki nem dobhat a folyókba, pata­kokba szemetet, hulladékot és a nagyobb folyókba olyan tár­gyakat, amelyek akadályoz­hatják a hajózást...” Vaev: „Tilos a folyókba meszet. mér­gezett diót, vagy bármiféle mérgező anyagot dobni akár hnlászás. akár más célból...” 1669. Luis (XIV. Lajos). A probléma tehát régi, az eltelt évszázadok alatt pedig a helyzet csaknem katasztrofá­lis mértékig súlyosbodott. letet, amelyet az ember irtott ki, vagy katasztrófa következ­tében pusztult el. A trópusi erdőket nagy te­rületen azonban nem lehet büntetlenül kiirtani. Nemcsak a biológiai egyensúly borul fel, tehát az ilyen területen az egyes állat- és növényfajok eltűnésével, hanem az irtás a talaj jellegét is megváltoztat­ja. Próbálkoztak olyan megol­dással is, hogy a kiirtott erdő­területen állattenyésztést foly­tattak. Az állatok lelegelték az aljnövényzetet. Az őserdei ta­laj, amely addig befogadta a vizet, most tömörebb talajjá változott, ahol lassan elkezdő­dött az eróziós folyamat. A dzsungel először szavannává alakult át. majd később ter­méketlen sivataggá változott. Sajnos a trópusi erdők pusz­tulása más kontinenseken is megfigyelhető. Mexikói bioló­gusok éveken át tanulmányoz­ták a kiirtott dzsungelterüle­teket ökológiai szemszögből. Szerintük is nemcsak egyes ál­latok és növények. hanem egész ökológiai rendszer eltű­nése a következmény. Az Amazonas-őserdő, ez a hatalmas kiterjedésű dzsungel egész Földünk klímájára hat, amikor elnyeli a hőséget, el­vágja a szeleket, a nedves év­szakban begyűjti és száraz év­szakban útjára bocsátja a vi­zet. Ugyanakkor a hatalmas „zöld pokol” széndioxidot asz- szimilál és nagy mennyiségű oxigént bocsát az atmoszférá­ba, tehát tisztítja a levegőt. Kipusztítását, ha ez részleges mértékben történik is. az egész emberiség megsínyli. Ez a nagy méretű erdőirtás így nemcsak Brazília ügye. amint azt a legutóbbi stockholmi kör­nyezetvédelmi konferencián hangoztatták, ___________________ H. J, A konténert néhány évvel ezelőtt „a jövő szállítóeszkö­zének” tartották; ma pedig már világszerte elterjedtek. A konténerek — hivatalos nevü­kön: nagy szállítótartályok — a jelen szállítóeszközei, be­váltották a hozzájuk fűzött reményeket. A konténeres áruszállítás legfőbb előnyei: termelékeny a rakodás, meggyorsul az át­rakás, jelentősen, mintegy 70 százalékkal csökkennek az ál­lásidők és ezzel lehetővé vá­lik a szállítóeszközök fokozot­Norvégia partjainál, az Eko- fisk olajmezőn rövidesen átadják rendeltetésének azt a hatalmas építményt, amelyet 160 ezer köbméter kőolaj befogadására készítenek. Egy órási méretű, tengerfenéken álló, hullámtörő fallal körülvett olajtárolóról van szó, amelyben kilenc vasbeton tartály tölthető fel a tengerfené- ki fúrásokból nyert kőolajjal. Az Ekofisk olajmező környé­kén a tenger 70 méter mély, a tartályok fala 20 méterrel nyú­lik majd a tenger színe fölé. A hullámtörő fal valamivel alacso­nyabb lesz, 12 méterre emelke­dik ki a tengerből. A hullám­verés ■ lecsillapítására 80—130 cm átmérőjű áteresztőlyukakat •képeztek ki a 135—183 cm vas­tag hullámtörő falban. Az építmény 7350 négyzet- méter területű, 6 méter magas üreges — tehát a vízben el nem tabb kihasználása. A konténe­res szállítás bevezetéséhez per. sze nem elegendő csupán kon­ténereket venni vagy bérelni, hanem ki kell építeni a gépe­sítésre alapozott szállítási lán­cot is. amelynek nem szabad megszakadnia: minden átraká­si ponton, minden feladónál és átvevőnél biztosítani kell a konténerek mozgatásához szük­séges berendezéseket. Jó pél­da erre a képen látható ma- gasemelésű, traktorral vontat­ható nyergeskocsi, mint a szállítási lánc egyik eleme. süllyedő, csak lebegő — alap­ját a parti részben készítették el, majd valamivel mélyebb ten­gerrészre vontatták, ahol erősen lehorgonyozták. A tartályokat csúszózsaluzással építik rá az alapra, a hullámtörő falat pedig előregyártott elemekből állítják össze. A munka előrehaladtával a szerkezet egyre mélyebbre süllyed a tengerbe. Amikor az építmény ez év végén elkészül, a nyílt tengerrészre, az ekofiski kőolajfúráshoz vontatják. Itt az alap üregeibe vizet bocsátanak, amire az egész komplexum le fog „ülni" eredetileg kijelölt helyére, a tengerfenékre. A nagy tartályhajók az óriási olajtároló mellé állva, a nyílt tengeren vehetik majd fel az értékes rakományt, de csőveze­ték is összeköti majd az ekofis­ki olajtárolót a parti részekkel. Tíz-húsz tonna összsúlyú kon­ténert is könnyedén, bizton­sággal megemel, akár több mé­ter magasra. Hazánkban a konténeres szállítás alapfeltételei biztosí­tottak: tudunk szállítótartá­lyokat gyártani, és jelen va­gyunk a nemzetközi szerveze­tekben (a MÁV például ala­pító tagja az európai vasutak „Interkonténer” nevű közös konténerkölcsönző vállalkozá­sának). A csepeli Szabadkikö­tőben korszerű konténerátra- kodó telep működik. A környezetvédelem történelmi múltja A teherszállítás forradalma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom