Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-14 / 137. szám
ARCKÉPCSARNOK VIT-küldöttiínk: Vájer Katalin — Mit mondanál el magadról? — Azt, hogy bizonyára én leszek a legmagasabb Tolna megyei VIT-küldött. Gimista koromban kosaraztam is. Gépek, üvegek, emberek, emberek, gépek, üvegek. & zaj. Zakatolnak a hatalmas gépszömyetégek. A futószalagok végtelen csíkján törékeny üvegek siklanak megállás nélkül. — Huszonhárom éves vagy. Egy a gyár fiataljai közül. Mit gondolsz, szükség van itt rád? — Gondolkodtam már ezen. Az az igazság, senki sem szeret felesleges embernek lenni. Ügy érzem, szükség van rám, és számítanak a munkámra. A görígyölegraktárban csoportvezető vagyok. — És még mit csinálsz ezenkívül? — Diktálom: Tagja vagyok a KISZ paksi nagyközségi végrehajtó bizottságának, a 28-as számú választókerület tanácstagja vagyok, beválasztottak a Konzervipari Tröszt ifjúsági bizottságába. — Hol tanultál? — Itt, a gyárral szemben, a gimnáziumban. Érettségi óta itt dolgozom. — Pontosabban? — 1968. június 14 óta. Azt hiszem, épp azon a naporf jelenik meg rólam a Népújságban ez az írás. Nem, nem beszélhetünk tovább. Hárman is állnak mellettünk, és hívják Katit. Mindnyájan valami fontosat akarnak. Egy lány a készáruraktárból: — Hát ezt a Katit mindenki ismeri itt a gyárban. Legyen a legfiatalabb vagy a legöregebb. No, végre. Újra előkerült. — Mi volt mostanában a legnagyobb bánatod? — Mint KISZ-csúcstitkárt bosszantott a dolog. A tavalyi Duna menti fiatalok találkozóján a gyári KlSZ-tagság- nak csak a fele vett részt a felvonuláson. Pedig majdnem mindenki Ígérte, hogy jön. — Örömök? — Nemrégen jártunk egy KISZ-alapszervezettel a jugoszláv tengerparton. Azután a gyártól egy napon szép KISZ-helyiséget kaptunk, és megalakítottuk a mägnosok klubját. ■ — Kati, azt mondják, férjhez mész? Igaz? — Igaz, és ha minden jól megy, jövő tavasszal lesz az esküvőm. A leendő férjem szakmunkás az egyik ktsz-ben. — Mióta vagy KISZ-tag? — 1964-ben kezdtem, amikor elsős gimnazista voltam. — Testvéreid? — Hatan vagyunk. A többiek valamennyien munkások. Én vagyok a legfiatalabb, de nem a legkisebb. — Nagyon sok társadalmi funkciód van. Nem aprózod el magad? — Nem. Bár voltak, akik azt mondták, hogy ne vállaljak annyi feladatot. Azt mondtam, csak annyit vállalok, amennyit el is tudok végezni. — vj _ A holnapi Ml Országszerte megrendezték az ifjúmunkásnapokat: ez ügyben tanácskozott a KISZ KB győri ifjúmunkástanácsai zalai olajbányászok, s szerte az ország különböző megyéiben voltak összejövetelek, amelyekből sok hasznos tapasztalatot szűrhettek le a résztvevők. Védnökök találkozója Fe- hérvárcsúrgón: az állami nevelőintézet tanácstermében az iskola vezetőivel, a patronált gyerekekkel együtt beszélték meg a továbbiakat. Szeptembertől új gazdájuk lesz a szakmunkásképzőknek — a helyi tanácsok. Két álmatlan éjszaka a címe annak az írásnak, amely Lovai István állami díjas komlói szocialista brigádvezetőről szól. Brigádmunkáért érte a megtiszteltetés. Szép riport szól Gólyafészek címmel Magyarfalva községről, ahol nincsenek gyermektelen házak. KOVÁCS ZSUZSA Tipn h Szokatlanul nagy az idei szúnyogjárás a megyében. Nem haszontalan idézni a híres lengyel Pollena kozmetikai cég ajánlatát: hogyan lehet elriasztani a szúnyogokat, és hogyan lehet frissen tartani bőrünket kánikula ■idején? Tehát:' végv égy. liter vizet. egy kanál ecetét, két kanál konyhasót, az egészet jól rázd össze, és töröld le a folyadékkal arcod, kezed lábaidat. Sötét üvegben tárolható is. A tippet — őszintén szólva — nem próbáltam ki, és némileg kételkedem is. Miért ad egy kozmetikai vállalat tanácsot otthon, és ingyen előállítható szerekre??? Hogy utána lélekszakadva visszatérjenek a kedves páciensek a bevált kenőcsökhöz? H Jegyzetek a Helikonról Helikon. Május végén júliusi ..teltház-hangulat" Keszthelyen. A presszók, az éttermek tömve. Mindenhol fiatalok. Keresem a szekszárdiakat. Tegnap kezdődött a diáktalálkozó, de még nem találkoztam ismerőssel. Miért? Lehetetlen lenne meghatározni hányadszor megyek végig a város központján, amikor nevemen szólítanak. Na végre itthon vagyok, egyik szekszárdi ismerősöm viharos üdvözlése ez a váratlan ölelés. — Hol vagytok, hogy még nem találkoztunk? — kérdezem köszönés helyett. — Csak páran vagyunk még itt, mi irodalmi színpadosok lejöttünk a kezdésre, mert tegnap léptünk fel. Az énekkar csak pénteken lép fel, ők holnap jönnek. Ma 1973. májusában, ha pár napra is, de felsorakozott itt a Dunántúl középiskolás tehetségeinek színe-java. Úgy érzem, ma is érvényes, hogy nemcsak a tudásuk bemutatására, hanem találkozni, tapasztalatcserére és egymás munkájának megismerésére szervezik a helikoni ünnepségeket. Ezért tartottam furcsának, hogy a szekszárdiak csak a fellépés idejére érkeztek meg a találkozóra. Persze a szűkös pénzügyi keretek nehéz helyzetbe hozzák a gimnázium vezetőit, de ezen a találkozón a Dunántúl jelentős iskolái mind képviseltették magukat és keserűen állapítottuk meg, hogy épp Szek- szárdon nem tudtak kellő anyagi alapot teremteni ahhoz, hogy szűkebb hazánkat nevéhez és híréhez megfelelően képviselhessék az arra érdemesek. Uj arcok. — Ti is felléptek? — Nem, csak eljöttünk tapsolni. Többen vannak, akik elutaztak Keszthelyre, hogy a hazaiakat lelkes tapsukkal buzdítsák. Az összes szereplő néptánccsoport közül csak a mieink felé repült virágcsokor műsoruk végén. A lelkesen tapsoló szekszárdi nézők magukkal ragadták a többieket is. Beszélgettem a „maszek" alapon érkezett gyerekekkel. „Miért jöttetek?” A válaszokból kiderült, hogy vagy a menyasszonyjelölt, vagy valamelyik jó barát volt, akinek a fellépése megérte az utazást * Gálaest. Még délután kitették a táblát: Minden jegy elkelt. Nagy tömeg ácsorog az ajtó előtt titkon remélve, hogy későb beengedik, vagy lesz eladó jegy. Szekszárdi egy sincs köztük. Bent vannak? Nem. Még délután hazautaztak. Keresem a művelődési ház igazgatóját. Megmutatom az igazolványomat, erre beenged a hátsó ajtón. A zsúfolásig megtelt terem izgatottan várja a díjkiosztást és a legjobbak gálaműsorát. Kiosztják a Garay Gimnázium néptánccsoportjának az aranydiplcimát és a menettánc első helyezett csoportjának járó aranyétmet. Gyér taps. Lelkesen tapsolok, de megértem, a körülöttem közömbösen ülőket is, ha nem láíiák tegnap a csoport műsorát,\nekik csak egy név a sok közülA Két sornál mögöttem még valaki tapsolA nagy odaadással. Hátranézek.\ Szőke, hosszú hajú 'lány. Biztos,\ hogy most látom először. A díjkiosztás utón szünet következik. A büfében a falnak támasziVzdva meglátom az előbb lelkesen \ tapsoló lányt. Megszólítom. — Szevasz. T»e is szekszárdi vagy? \ — Nem. PécsiA Miért kérdezed ? \ — Azt hittem falíiimbeli vagy, hogy ilyen lelkesen V éltetted a szekszárdiakat. ' — Á nem, csak rrtegsajnólta- lak, kellemetlen lehet\ egyedül tapsolni, ;— neveti el magát. — Sokan vagytok itt^ Pécsről? .— Az egész iskolcr- Előre megvették a gálaestre a belépőnket. Gondolom észrevetted, hogy a baranyaiakat mévnyién éltetjük. \ Később a második részben ■ c.\ gálaest műsorában fellépő jnép- táncosaink „Dobozi csárdása" után hosszasan zúg a ■ tapsi; A hozzáértő nézők most már tudják, miért tapsolnak. V Tamási János í népművelő \ Harci túra a Sötétvölgylren A Bonyhádi Cipőgyár KISZ-bizottsága júniusban megrendezte a vállalat fiataljainak hagyományos harci túráját, ezúttal a X. VIT jegyében. Az idei harci túrának két új vonása volt: az egyik, hogy a megszokott Öbártya helyett a Sötétvölgyben rendezték, a másik, hogy az idén a vállalat szocialista brigádjai együtt versenyeztek a KISZ-esekkel. A túrának mintegy 235 résztvevője volt, akik 20 csapatba tömörülve versengtek az elsőségért. Volt lövészet, kézigránátdobás, távolugrás, kötélmászás vizesárok felett. KISZ-szel, VIT-tel, munkavédelemmel, politikával kapcsolatos kérdés, majd az ún. szennyezett terepszakasz leküzdésére került sor. Míg a csapatok versenyeztek, addig egy „alkalmi brigád” ebédet főzött bográcsban. A KISZ-esek közül a versenyt ismét a „Szabadság" alapszervezet nyerte meg, s így az ő nevük másodízben kerül már a jubileumi serlegre. Emellett jelentős pénzjutalomban is részesültek. A versenyek lebonyolításában az MHSZ vállalatunknál dolgozó aktivistái ez alkalommal is segítséget nyújtottak. A „Béke” KISZ-alapszervezet technikai brigádja kitűnően előkészítette és megszervezte a versenvt. VANYA GYÖRGY Bonyhád Menyasszony- tánc A Dunamenti Egyesülés KISZ-íiataljai Nyiry Tibor: Menyasszonytánc című három felvonásos darabját mutatták be. A darab, amit Lacza Istvánná kultúrfelelős rendezett, a tsz-ek szervezésének idejében játszódik. A közönség tetszését fejezte ki az is, hogy egy-egy sikerültebb jelenet után felcsattant a taps, a műsor végén — vastaps. A főszerepekben Haag Rozáliát és Ledneczki Istvánt láthattuk. Mindössze néhány soros hír; de példa lehet vidéki, falusi ICISZ-szerveze- tekrfek, termelőszövetkezeteknek: hogyan lehet a szabad időt kellemesen, másoknak is örömet szerezve eltölteni. MÜLLER ERZSÉBET Paks IM — és Beethoven Vitaest és komolyzene — így foglalhatnánk össze röviden legutóbbi két összejövetelünk programját. Május 26-án R. Székely Julianna, az Ifjúsági Magazin, és Révbíró Tamás, a Fiiles munkatársa volt vendégünk. Az IM-ről indult beszélgetés — melyik rovatokat szeretjük, milyen jellegű cikkeket olvasnánk többször, milyeneket kevesebbszer — vitává kerekedett. Néhány IM-es írás alapján a fiatal szakmunkásokról, anyagi helyzetükről, az üzemi KISZ-szervezetek helyzetéről, a fiatalok és a KISZ kapcsolatáról, a KISZ és az üzemek kapcsolatáról vitatkoztunk. Június első i programja közös volt a „zenebarátok" klubjáéval. Nagyszerű, felejthetetlen kamaraestet hallgattunk meg. Az I est előadói a Pécsi Nemzeti (Színház zenekarának művészei, Gy. Vass Ágnes hegedűművésznő, V. Pachmayer Hona hárfás. Barth István Liszt-díjas fuvolaművész és Gyermán István brácsás voltak. Műsorukon Beethoven-. Debussv- és Bágya-művek szerepeltek. VÖRÖS GYÖRGYI a tolnai ifjúsági klub tudósítója készülnek. (MTI fotó — Behkő I. íelv. — KSj
