Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-27 / 97. szám

Óriás születik Uj vállalat a Tisza partján nyok. (Sokan a pufajkájuk hátára írták, milyen nemzeti­ségűek.) A Komszomol városi bizottságának művészeti elő­adói íelváltva rendezik az úgynevezett köztársasági hete­ket és nemzeti programokat, amelyek keretében nemcsak a Szovjetunió népei, hanem más nemzetek kultúrájával is meg­ismerkednek. Nem régen láto­gattak például a városba liti ván és jakut művészek, s ugyanebben a sorozatban be­szélgettek a fiatalok francia internacionalistákkal is. * Naberezsnije Cselni határá­ban obeliszk fogadja az érke­zőket. Az építmény alul vízi­erőművet. fölül tehergépkocsit formáz, jelképezve a város nevezetességét, a duzzasztó­művet és az autógyárat. Az obeliszken felirat: „Barátaink! Holnap; megvalósul, amiről ma álmodunk!" GÁRDONYI BÉLA Kapacitása : évi 6 millió tonna Fiatal, szocialista városunk, Leninváros egyre gazdagodik, fejlődik. Az • olefin-program’ keretében hozzákezdtek a Ti­szai Vegyikombinátban az ole­finmű, a Tisza partján egy új hőerőmű és ezek szomszédsá­gában a Tiszai Kőolajipari Vállalat építéséhez. Az új vál­lalat, rövidített nevén a TIFO, alapító oklevelét az idén feb­ruár elején írta alá a nehéz­ipari miniszter, de a munkála­tok már korábban megkezdőd­tek. 1969 decemberében határo­zott a Gazdasági Bizottság ar­ról, hogy Leninvárosban épül­jön fel az új kőolajfinomító. Hazánk energiaszerkezetének átalakulása ugyanis azt jelen­ti, hogy évente mintegy 10—12 százalékkal emelkedik az igény a különféle kőolajtermékek iránt. A távlati terv szerint a hazai kőolajfeldolgozó iparban 1975-ben 10 millió tonna, 1980- ban 16 millió tonna és 1985- ben 23—25 millió tonna nyers­anyag kerül feldolgozásra. A Tiszai Kőolajipari Válla­lat névleges kapacitása 6 mil­lió tonna kőolaj feldolgozása évenként. Ez a vállalat fogja ellátni az új hőerőművet fűtő­anyaggal, a Tiszai Vegyikom­binát olefingyárát alapanyag­gal, vegyipari benzinnel, s ezen kívül különféle üzemanyago­kat és fűtőanyagokat is gyár­tanak majd itt. A későbbiek során úgynevezett aromás ter­mékek és bitumen gyártására is sor kerül. A vállalat azt a kőolajat dol­gozza majd fel, amely a Barát­ság II. csővezetéken érkezik a Szovjetunióból. De nemcsak a nyersanyag lesz szovjet, ha­nem a technológiai berendezé­sek is és részben a tartályok is. Ugyanis a vállalat felada­tai között szerepel a másfél millió köbméter olaj- és olaj­termék-tárolótér kialakítása és üzemeltetése is. A kivitelezési munkálatok már a múlt év negyedik ne­gyedévében megkezdődtek. A3 úgynevezett TIFO-beruházás L megvalósítása, a terveknek megfelelő ütemben halad. 1977. negyedik negyedévében meg­kezdi üzemelését a kombinált üzem, a segédüzemek és el­készül a tárolótér első része. A program I. ütemének és a tárolótér második részének tel­jes befejezésére 1979 végére kerül sor. Ez azt jelenti, hogy meg­kezdi működését az úgyneve­zett kombinált — atmoszféri­kus és vákuum — lepárló üzem; évi 3 millió tonnás kapacitás­sal, a gázolaj-kénmentesítő üzem 700 ezer tonna évi ka­pacitással és a kénkinyerő üzem évi 6 ezer tonnás kapa­citással. A közel 300 hektár kisajátí­tott területből — amely ma­gába foglalja a védő erdősávot is — 245 hektár területet fog­lal el majd a finomító. Az L ütem költség-előirányzata az 1970-es árakon számolva, meg­haladja az 5 milliárd forintot. Jelenleg több mint félezer em­ber és nagy mennyiségű gépi berendezés dolgozik a kivitele«; zési munkálatokon. A TIFO vállalati szervezeté-’ nek kialakítása, a káderek ki­választása, a munkálatoknak megfelelően folyik. A válla­lat létszáma jelenleg alig ha­ladja meg a 90 főt, de 1977 végén már 750—800 dolgozót foglalkoztathatnak. Áflagos életkor: huszonhárom év Bumm. Bumm. A Duna vi­ze operettkék. Túlparton a fák színe mint a félérett dióhéj. Bőg a nagy Diesel-motor, csi­korog a szállítószalag, zörög a markoló, brummognak az öt­tonnás Skodák a kavicshegy mellett Paksnál vagyunk a Dunán. Szikrázó tavaszi napon, alig- szélben, olajban fürdetett munkásruhájú emberek között. Uszódiak. A falu Bács-Kis- kun megyében van a folyó partján. Pakstól átellenben ta­lán nyolc kilométer. A község Egyetértés szövet, kezeiének melléküzemága, a kavicskitermelés, öt esztende­je gyümölcsözik. Nem is akárhogy. Tavaly 31 ezer köbméternyit vittek el a rendelők. Legalább ötvenféle szövetkezet, vállalat, építkező intézmény, magános. Tolnából, Baranyából, még nagy kerü­lővel Bács-Kiskunból is. Mert régóta Paksnál kotorja a Duna medrét az uszódiak gépe. Egy köbméter kavics 65 forintba kerül. Ki lehet számítani, mi. lyen jó üzlet. Na, van rezsi is! Fenn kell tar­tani a két uszályt, a kotrót, a szalagot, a három szállító gép­kocsit, s a vontató kishajót, mely műszak végén hazaúszik az uszódi munkásokkal. Tizen­öten vannak. Előfordul, hogy fuvart vállalnak, későn érnek vissza, s a kis hajónak már se híre, se pora. Ilyenkor nem marad más, mint a kiszupe- rált, téglákra állított busz- roncsban lévő ágy. Modem pi­henőhely. ágyneműtartós. Nappal a legfiatalabb Kiszl Károly játszik rajta. Tizen­négy hónapos. A középső Kiszl Károly a telepvezető. Hozzá köszönnek be a rendelők sofőrjéig leszá­molva a pénzt. A valahai autó­busz munkaidőben iroda is. Legifjabb Kiszl Károly jobb­lábas piros cipőjét húzná a bal (Fotó: APN — KS.) Most például az 1528—31 kö­zötti szakaszon dolgozhatunk. Ha valahol elkezdjük a mun­kát és kiderül, hogy homokos a kavics, egy percig sem té­továzunk. Abbahagyjuk és megyünk odébb. Látja ez az amit nem csinál meg minden­ki. Ettől jobb az uszódi ka­vics. A beszélgetés kissé kiabálva hangzott. Csikorogtak a láncok, repegett a motor, zörgött a markoló kanala és a teher­autók fékjei sem maradtak el a hangkeverésben. Akik dolgoztak, úgy látszott észre sem vették, milyen gyö­nyörű az április végi folyó. (kádár) lábára. Középső Kiszl Károly mesél :> — Már a nagyapám is hajós volt. Akkor még lóvontatású hajóval dolgozott. De mire meghalt, hagyott annyit, hogy apám, idősebb Kiszl károly vásárolhasson .egy saját kis kotróhajót. Nem volt nagy, amolyan 30 köbméteres,* de önjáró. Tehát idősebb Kiszl Károly maszek kavicskitermelő volt. ötvenegyben már nagyon szo­rongatták a rendeletek, elment a Magyar Hajófuvarozó Szö­vetkezetbe. Életének végén, nyugdíjas­ként vállalta az uszódiaknak a felügyeletet és a segítséget. Azt hiszem tőle tanultuk, hogy mi termeljük a legjobb kavi­csot a környéken, — Örököltem a mesterséget. Aztán, látja, itt az utánpótlás. Lehet, hogy húsz év múlva már ő fogadná. Mert mi nem hagyjuk ám! A kavicsot és a Dunát! — Mitől lesz az uszódiak kavicsa a legjobb a környé­ken. A válasz önérzetes: — Folyamkilométerenként kapjuk a kotrási engedélyt. Naberezsnije Cselni a hirte­len nőtt, új városok életét éli: az utak még döcögősek és sá­rosak, a parkoknak még csak a helye van kijelölve és lak­nak még a váro-s szélén bara- kokban. Bár ezek a mi felvo­nulási épületeinkhez hasonló ideiglenes házacskák folyóvíz­zel és villannyal ellátottak, s legtöbbjük tetején ott a tévé­antenna, természetesen nem nyújtják azt a kényelmet, amit az új lakótelepek összkomfor­tos lakásai. Itt azonban gyor­sabban jutnak új lakáshoz az emberek, mint a régebbi vá­rosokban: a második kerület­ben például 1970 óta hatvan­ezer ember költözött új ott­honba. Tavaly tízezer lakás­nak megfelelő új lakóterületet adtak át, de ebben benne van­nak a munkásszállók is. A város nemcsak nagy és új, hanem fiatal is. Lakóinak átlagos életkora 23 év. Tavaly például 1500 esküvő volt és 3500 gyerek született. A Kom- szomolnak 25 000 tagja van, és havonta körülbelül ezerrel nö­vekszik a létszám. Az ifjúsági szervezet igen nagy tekintélyű. A komszomolista vezetők ott vannak a város életét érintő minden fontos döntés szüieté. sénél. A Komszomol egyébként az egész országra kiterjedő .mozgalmat indított a kamazi építkezés fölötti védnökségért; számos önkéntes brigád ala­kult. hogy részt vegyen a nagy munkában. Naberezsnije Csel- niben, a közrend és biztonság megszervezése is a Komszomol feladata. A rend fenntartóinak nincs sok dolga: rövid italokat sem az üzletekben, sem az ét­termekben nem lehet vásárol, ni. csak sört és könnyű boro­kat. KAMAZ-ban az építkezés fontosságára és sürgősségére való tekintettel nem ötnapos a munkahét, mint másutt a'Szov- jetunióban, hanem hatnapos, ezért a szórakozás nagyobb eseményei is inkább a hét vé­gére esnek. A munkásszállók klubjaiban rendszeresen tarta­nak -táncesteket, ismeretter­jesztő előadásokat, a három művelődési házban gyakran lépnek fel esztrádműsorok köz­reműködőiként a különböző köztársaságok színészei, muzsi­kusai, táncosai. Ennek különö­sen nagy jelentősége van,. hi­szen a Szovjetunió legtávo- ’abbi vidékeiről is jöttek ide dolgozni — gvakran más nyel­veket beszélő férfiak, asszo­Folyik a munka Naberezsnije Cselni egyik utcájában. Vízi emberek

Next

/
Oldalképek
Tartalom