Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-27 / 97. szám
A jelentkezők közül 109-et elutasítottak Népszerű az óvónői szakközépiskola '' £1 .Nagyon sokat sírtam elkeseredésemben. Ha leányom az Önök segítségével mégis felvételt nyerhetne, úgy gondolom, nem vallanának vei i szégyent...” „Fellebbezésemmel azért is fordulok a megyei művelődésügyi osztályhoz, mert leányomat annyira letörte az elutasító határozat — mely mialc hivatását» és nagy álmát nem tudja va’óra váltani —, hogy szinte az egész családnak fájdalmat és csalódást okoz.” „Nagyon szeretnék óvónő lenni, és amíg van remény felvételemre, fenntartom igényemet.” „Kis keresetű fizikai dolgozók vagyunk, akiknek nagyon 1 fontos lenne, hpgy gyermekünk az érettségivel együtt szakmát is kapjon.” Néhány önkényesen kiragadott idézet abból a tizenhat fellebbezésből, melyet Szenczi Lászlónak, a szekszárdi Garay János Gimnázium és Övónői Szakközép- iskola igazgatójának kell továbbítania a megyei tanács művelődésügyi osztályára. Tizenhat fellebbezés — ahány, annyiféle „küllemmel”, kéz. Zel vagy géppel írva, de valamiben mindegyik megegyezik: a felvételi bizottság elutasító határozata ellen protestál, az írója azt szeretné, ha a most végző nyolcadikos kislányt mégis csak felvennék az óvónői szakközépiskolába. Tavaly százhatvanöten jelentkeztek a negyven helyre, idén 145-ena 36-ra. * A gimnázium fizikai előadótermében folyik a nevelési gyakorlat. Verset mond az óvó néni, azaz a leendő óvó néni. A többiek kritikus szemmel, füllel figyelik, hogy aztán elmondhassák a véleményüket, mely szerint á szavaló hangja nem volt elég harsány. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy egy 15 éves kislánytól nem lehet túlságosan dörgő hangokat várni, még akkor sem, ha az óvodai gyakorlaton már óvó néninek szólítják az apróságok. Az órán nemcsak a versmondásról beszélgetett, vitatkozott az osztálynak az a része, mely a német nyelv tanulása helyett a nevelési is- tneretek fakultatív tantárgyát választotta, hanem sok egyébről is, például a gyermekversek pedagógiai vonatkozásairól. Az osztályba negyvenegyen járnak, ők a szerencsés bejutottak. Szerencsések? Igen, azok, még akkor is. ha a tavaly megindult középfokú óvónőképzés sok „gyermek- betegséggel” küzd. — Sajnos nagyon kevés az anyanyelvi órák száma. Nincs tankönyv, aminek aztán az az eredménye, hogy egy-egy óra után fáj a lányok csuklója a sok jegyzeteléstől, és ezt ráadásul a helyesírásuk is megsínyli — mondta a gyakorlatot vezető Kamarás Józsefné, miközben a versmondáshoz használt magnetofont összecsomagolta. Már javában tartott a szünet, de a lányok cseppet sem unták a beszélgetést. — Melyik a legnépszerűbb tantárgy — tettük fel a kérdést, bár a választ előre sejteni lehetett: az óvodai gyakorlat. Sajnálják is, hogy az első osztályban erre csak heti két órát biztosít a tanterv. Tolna megyében, akárcsak az ország többi megyéjében, tavaly kezdődött a középfokú óvónőképzés az óvónőhiány megszüntetésére, de legalábbis mérséklésére. Amennyire új ez a képzési forma, annyira népszerű. (Elég, ha a már említett jelentkezési számokra gondolunk.) És bár a laikusok számára furcsán hangzik, a középfokú képzés némi előnynyel is jár a felsőfokúval szemben. Kamarás Józsefné elmondta, hogy az osztályból sok lány tagja a bábszakkörnek. Erre azért van szükség, hogy a leendő pedagógusok megtanulják a gyerek szemével látni a világot. A 14—18 éves lányoknál sokkal köny- nyebb az ilyen látásmódot kialakítani. mint azoknál, akik a felsőfokú képzőbe járnak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egyik-másik elméleti tárgy tanítása — a közép- iskolások életkori sajátosságai miatt — nehezebb. Éppen ezért már most is sokat beszélnek a lányoknak arról, hogy érdemes lesz a felsőfokú képzőt nappali vagy levelező tagozaton elvégezniük. — Tanulmányi és fegyelmi szempontból egyaránt jó az óvónőképzős osztály összetétele — mondta Szenczi László, az iskola igazgatója, mikor egy kis beszélgetésre leültünk az igazgatói irodában. Mások Hamar János a neve és két éve végezte el Miskolcon a, műszaki egyetemet. Bennszülött szekszárdi. Nagy bajusza van és egy külön kis magazinképekkel dekorált szobája. No meg egy műhelye, ahol önthetne. önt is? — Januárban váltottam ipar- engedélyt. — Miért? — Nincs a városban ... úgy tudom nincs a megyében rajtam kívül más. Egű volt. Ma már idősebb. A faddi öntödét vezeti. De neki sem volt ipar- engedélye. — Szóval csak másodállás. — Az. — Volt már olyan megbízatása, ami említésre méltó? — Mondtam már... — kezdi, azután egészen másról kezdünk el beszélgetni. Másról? Végül is, hogy jut eszébe egy Az informátor felelőssége Nemrégiben megírtuk, hogy az Ezermester és Uttörőbolt Vállalat barkácsműhelyt nyit Szekszárdon, boltjának hátsó részében. Az akkor közölt időpont szerint ma már amatőr lakatosok szerelők, műszerészek kedvelt „fészkd" lenne a műhely. Ehelyett olvasói reklamációk jönnek. Az Ígéret a vállalat budapesti megbízottjának szájából hangzott el. íme válaszul a szekszárdi bolt vezetőjével tegnap lefolyt beszélgetés: — Sajnos a panasz jogos. A műhely ez ideig tényleg nem nyílt meg. — Miért? — Hiányzanak még szerszámok. Ez ügyben már Pesten is jártam. — Mi az új dátum? — Egyelőre fel sem merül pontos időpont. Korai volt az ígéret. Akkor mi sem tudhattuk bizonyosan... — Jó az a vállalatnak, ha félrevezetik az olvasókat? — Semmi esetre. Nálunk vásárlók. is dicsérik a lányokat — joggal, hiszen tavaly a nyolcadikból 4,I-es átlaggal érkeztek, és félévkor sikerült 3,9-es eredményt elérniük, ami szép teljesítmény. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felvételi bizottság a 165 jelentkező közül válogathatta ki a 40-es létszámú osztályt. 165 kislány közül 40-et vettek fel. És a többiek? Ök bizony nagyot csalódtak, akárcsak az idei 145 jelentkező közül 109, holott az általános iskolai pedagógusok értelmes pályairányítással elérhették volna, hogy a felvételi bizottság elől kevesebb gyerek távozzon kisírt szemmel. A fel nem vettek tekintélyes része nem Tolna megyéből jelentkezett — tehát eleve el kellett utasítani. Mások egészségügyi, leg voltak alkalmatlanok a pályára, annak ellenére, hogy az előzetes orvosi vizsgálaton mindannyian „megfeleltek”. Jónéhányan a zenei alkalmas, sági vizsgán „szereztek” 0 pontot. Végül is hatvanötén feleltek meg a követelményeknek, közülük kerül ki a szeptemberben induló 36 fős létszámú első osztály. Az idei jelentkezések termé. szetesen már befejeződtek, a fellebbezések elbírálása is hamarosan megtörténik: a tizen, egynéhány fellebbező közül mindössze két tanuló számára lesz hely. Némi vigaszt jelenthet az elutasítottaknak, hogy előttük is nyitva van még egy lehetőség: a középiskola elvégzése után — akárcsak korábban — a felsőfokú képzőbe jelentkezhetnek: persze csak akkor, ha a most oly sokat emlegetett hivatástudat a négy esztendő múltán is megmarad. GYURICZA MIHÁLY A szekszárdi onío fiatalembernek kohómérnöki karra jelentkezni — Szekszárd- ról. Mire számított? A majdani nehéziparra? Vagy el akart költözni Ózdra? Miskolcra, Csepelre, Dunaújvárosba? Ott igazán nem szúrna szemet az a tábla a kapun, hogy öntő. A cégtáblára még egy üstöt is rajzolt a piktor. Sok szekszárdi nem is látott még olyat, mint ahogy sok csepeli sem látott szőlőprést. — Amikor érettségiztünk, elkezdtünk gondolkodni a barátommal, hová van esélyünk, így kerültem Miskolcra. Aztán a szakosodás már más dolog: volt kohász technológus, metallográfus és öntő. Hopplá — mondtam — ez nekem tetszik. így. — Aztán végzett, diplomát szerzett és visszajött a szülői házba. Hogyan gondolta tovább? — Elmentem a MEZŐGÉP Vállalathoz. Felvettek szívesen. Technológus vagyok. Van egy kis öntöde. El sem tudja képzelni mennyi érdekes feladatot kell megoldanom. Béröntést végzünk, más MEZÖNép újság 1973. április 37. lm izem — egy iskola A centenáriumát ünneplő Budapest talán egyik legszebb ajándékát kapta attól a mozgalomtól, amely a történelmi múltat idéző évfordulót a jövő gazdagításával és építésével kapcsolja össze. A fővárosban a budapesti pártbizottság kezdeményezésére bontakozott ki és vált rendkívül népszerűvé az „Egy üzem — egy iskola” akció. Az üzemek, vállalatok és intézmények lelkes és megértő támogatásának eredményeképpen a fővárosban valósággal kivirultak a különböző gyermek- és oktatási intézmények. 704 iskolában társadalmi munkában vállalták oz üzemek dolgozói a karbantartási és felújítási munkákat. Köztük 640 üzemből szocialista brigádok keresték fel szabad szombatjaikon az óvodákat, iskolákat és végezték pl mindazokat a munkákat, amire csak kérték őket. Számos Hivatal és intézmény dolgozói pénzt utáltak a kerületek művelődési és oktatási osztályainak és a tanácsok ezekből az összegekből gondoskodtak a tanterem festéséről. Az átutalt összegek fedezete azonban mindig munka volt, ha másutt nem, akkor saját munkahelyükön vállaltak kommunista műszakokat a gyermekekért a budapestiek. Színvonalas Az országos diáknapok helikoni ünnepségeire megyénk középiskolás fiatalsága jelentékeny számú, és ami épp ilyen fontos: színvonalas pályaművet juttatott, el a KISZ Tolna megyei Bizottságához. A legnagyobb aktivitást a szekszárdi Garay János Gimnázium, valamint a paksi Vak Bottyán Gimnázium fiataljai tanúsították. GÉP vállalatoknak. Sokszor nem szériát, csak egyetlen darabot. — Gondolom, ez egy hagyományos kis öntöde. Lehet, hogy elegendő lenne egv technikusi oklevél az itteni t hnológusi munkához. Nem pazarlás, hogy ott van? Hogyan hasznosítja azokat az ismereteket, amit a korszerű öntési eljárásokról tanult? — Mint fiatal műszaki, minden engem érdeklő tanfolyamra beiratkozhatok. Most is járok egyre. — De hogyan hasznosítja? — Nem mondom, hogy mindenre szükség van, amit tanultam, tanulok. De olyan munkahely nincs is. Itt megtalálom a számításomat. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg elmegy egy melléküzemágba? — Látja, az lenne az igaz „elkaparás”. Az elsüllyedés, úgy értem. Semmi pénzért nem mennék. Hobbim is, ha úgy tetszik, szerelmem az öntés. Kis műhelyemben könnyűfém- öntést vállalok. Előbb-utóbb jönnek a rendelők. Szobrokat, plasztikát? Nem, azt meghagyom másoknak. — Most lehet, hogy a szakmai sovinizmus beszél belőlem, de meggyőződésem, hogy egy különleges egyedi darabot leönteni művészet. Számomra a legnagyobb. Amihez nincs képességem, abba soha nem kontárkodnék bele. Ekkor már tégeződünk. KÁDÁR PÉTER A fővárosban 25 milliós tanácsi költségvetésen felül így járultak hozzá az üzemek dolgozói még 38 millió forintot érő társadalmi murykávdl az iskolák, a gyermekintézmények gazdagításához. Ez az akció azonban nem maradt meg csupán a szünidei „nagytakarítás” keretei között, Az üzemi pártszervezetek és a tanácsok összefogásának eredményeképpen rendszeres, szinte naponta szélesedő mozgalommá vált az iskolák és az üzemek együttműködése. A gyárak és iskolák hosszú távú szerződéseket kötöttek, amelyeknek a gyermekek nevelése látja a legnagyobb hasznát. Az iskolatámogatási mozgalom nem maradt csak fővárosi ügy. Bizonyítására számtalan példát hozhatnánk bármelyik megyéből, megyénkből is. Úgy tűnik azonban, különösen ami a segítségnyújtás hosszú távú szerződéseit illeti: távolról sem használtuk ki helyi lehetőségeinket. üzemeink, szövetkezeteink sokat tehetnek azért, hogy az „Egy üzem — egy iskola" akció megyénkben is naponta szélesedő mozgalommá váljék. k. é. pályaművek Saját költeménnyel, importtal. novellával 17-en pályáztak: Sántha Julianna (dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium), Varró Sándor (Dombóvár), Biczó Ernő (szekszárdi Garay János Gimnázium), Takács István (Szekszárd), Müller Erzsébet (paksi Vak Bottyán Gimnázium) és Kiss Erzsébet (Paks) munkája jutott tovább. Helytörténeti pályamunkát nyolcán küldtek be. Fehér Rózsa (Dombóvár), Monostori Mariann (Dombóvár), Farkas Gyöngyi (simontomyai Vak Bottyán Gimnázium), Hűsíti Annamária (Simontomya), Farkas László (Szekszárd) és Jánosi Ferenc (Szekszárd) művét ítélte továbbjutásra érdemesnek a zsűri. Az irodalmi tanulmány kategória mind a hét pályázója továbbjutott! Az alkotók: Győri Sándor (palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola), Bártfai Imre (bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium), Bernáth Miklós (Bonyhádi, Rikk Magdolna (tolnai Földvári Mihály Gimnázium), Szabó Rózsa (Simontornya), Varga Borbála (Simontomya), Felden Erzsébet (Szekszárd). Néprajzi pályamunkát hatan küldtek be, közülük további versengésre Gaál Hedvig (Szekszárd), Parrag Ferenc (Szekszárd). Szabó Gabriella (tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium) és Kántor Mária (Tamási) művét ítélte alkalmasnak a bíráló bizottság. Német eredetiből hatan küldtek be műfordítást. Braun Melinda (Szekszárd), Kővári Teréz (Szekszárd), Koszorús Éva (Paks) és Agócs Judit (Paks) munkája továbbjutott. Franciából ketten vállalkoztak műfordításra: közülük Péter Bencze Anikó (Szekszárd) bizonyult, jobbnak. Olaszból öt műfordítás ér- .kezett, mindhárom továbbjutó szekszárdi diák — Halasi Gabriella, Gacsályi Mónika és Thész Judit — az alkotója. Orosz eredetiből 22 fiatal készített műfordítást. Ebben a kategóriában Weisz Mária (Paks), Nagy Krisztina (Paks), Vadas Anna (Szekszárd), Krantz Zsuzsa (Szekszárd) és Müller Teréz (Szekszárd) írása jutott a helikoni ünnepségek zsűrije elé. B. Z.
