Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-20 / 92. szám
A gazdasági eredmények hatására javultak az állami gazdaságban dolgozók életkörülményei A MEDOSZ Tolna megyei bizottsága szerdán délelőtt aktívaülésen számolt be az elmúlt évi munkáról, kitűzött programjának teljesítéséről. A beszámoló azt állapította meg, hogy a párthatározatok végrehajtása jól halad a mezőgazdasági üzemekben, a sok kedvezőtlen tényező ellenére is növelték termelésüket, több növényből rekordtermést értek el. Az üzemekben a szak- szervezeti vezetőségek jó! együttműködtek a gazdasági vezetéssel, segítették a termelési feladatok megvalósítását. Reálisan vették figyelembe a helyi erőforrásokat, ezek felhasználásával igyekeztek meg. valósítani az életszínvonal-politikai célokat, kialakítani a megfelelő személyi jövedelmeket. Az állami gazdaságok munkáslétszáma a múlt évben két százalékkal csökkent, ugyanakkor emelkedtek az átlagbérek. A bérfejlesztés mértéke, a bérszínvonal emelkedése négyszázalékos volt — az állami gazdaságok kihasználták a halmozott termelési érték és a bértömeg arányában szankciómentesen felhasználható bérfejlesztési lehetőséget^ A nő- és ifjúságpolitikai határozatok végrehajtására, anyagi és szociális helyzetük javítására a MÉM—MEDOSZ irányelveknek megfelelően a gazdaságok vezetői a szak- szervezeti szervekkel együttesen intézkedési tervet készítettek. Elsődlegesen a gyermekes anyák, és a nagycsaládosok szociális helyzetén javí. tottak, folyamatos munkaiellj abb segítség lakásépítőknek Nyilatkozott dr. Tóth Bálint a megyei NEB elnöke A lakásellátottság az élet- színvonal alakulásának egyik igen lényeges és jól érzékelhető mutatója. Többek között azért, mivel a népgazdaság erősödése mellett az állampolgárok jólétének növekedését is szemlélteti, örvendetes példa erre Tolna megye, ahol a IV. ötéves terv első két esztendejében mintegy 2600 lakás épült fel magánerőből, jóllehet a terv készítői erre az időszakra csak 2000-rei számoltak. Emlékeztetőül: a tervidőszak 7500 új lakása közül mintegy 5400 születik magánerőből. Közérdek a javából, hogy az építkezés továbbra is ilyen lendületesen haladjon, sőt — ha lehetséges — a tervezettnél több lakás készüljön. — A dombóvári, a paksi és a tamási járási NEB a megyei NEB-bel közös vizsgálatot végez májusban és júniusban, — tájékoztatta munkatársunkat dr. Tóth Bálint, a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. — Közismert, hogy a magánerős építkezés támogatására jelentős központi intézkedések történtek. A népi ellenőrzés 1971-ig visszapillantva és 1975-ig előretekintve azt vizsgálja, hogy a helyi szervek — tanácsok, az OTP, a kereskedelem, a kivitelezők, stb. — mit cselekedtek a megnőtt igények kielégítéséért; s azt is, hogy a gazdasági egységek hogyan élnek a rendeletek által a lakásépítők részére biztosított támogatás lehetőségeivel. — A programból úgy tűnik, hogy a népi ellenőrzést egyaránt érdekli, milyen lakástípust választottak az új tulaj, donosok, milyenre vágynak azok, akik egyelőre csak az építkezés szándékáig jutottak eL — Az építkezés számszerű alakulása, területi megoszlása, a különféle formák (például kertes családi ház, kétszintes épület, magásépítésű társasvagy szövetkezeti ház) iránt mutatkozó érdeklődés fontos jelzés a holnapra. Ennek ismeretében folytatódik majd a vizsgálat azzal, hogy a lakosság által óhajtott lakástípusokhoz van-e elegendő és kellően közművesített telek. Ha esetleg nincs, megkezdődött-e már a kisajátítás, vagy csupán tervezik. — Kisebb településeken a tanácsi vezetők körülbelül kér- dezősködés nélkül is tudják, ki szeretne úgy építkezni, hogy a szükséges pénzzel is rendelkezik. De ki tudja ezt járási, megyei szinten? — E tekintetben tanácsi és gazdasági vezetők egyaránt becslésre vannak utalva. A népi ellenőrzés szeretné ezt a becslést még megbízhatóbbá tenni, és ezzel hozzájárulni az építés elé gördült akadály elhárításához. Nem ismerjük eléggé, milyen gondjaik, nehézségeik vannak az építtetőknek, az építeni szándékozóknak. Ezért örömmel és köszönettel fogadnánk tájékoztatást, észrevételt, javaslatot mindazoktól, akik a közelmúltban építkeztek, jelenleg építkeznek, vagy erre készülődnek, sőt azoktól is, akik vettek, vagy venni készülnek társasházat, akik szövetkezeti házhoz társultak, társulnak. — Aki az OTP útján jut la. káshoz, az a szó klasszikus értelmében nem építtető, hiszen nem alkudozik a kőművessel, nem bajlódik anyagvásárlással. Az ilyen személyek információját is igényli a népi ellenőrzés? — Feltétlenül. Most induló vizsgálatunk kiterjed a jelenlegi hitelformákra, a hitelek mértékére is. Érdekesnek ígérkezik — többek között — annak elemzése, hogy a megállapított hitelkeretek megfelelően ösztönöznek-e a társadalmilag legcélszerűbb építési formák választására. Az állami kedvezmények sorában ott a szociális kedvezmény, a munkásoknak, pedagógusoknak és másoknak biztosított kedvezmény. Melyik réteg képviselői élnek, melyik rétegé nem élnek és miért nem élnek a kedvezményekkel, minderre választ keresünk... Dr. Tóth Bálint a továbbiakban elmondotta, hogy az egyes szakterületeken legjártasabb népi ellenőrök foglalkoznak majd olyan bonyolult kérdésekkel is, mint például a szerződési fegyelem, a kivitelezői kapacitás, az anyagellátás hely. zete, az építési költségek alakulása, szavatossági és garanciális problémák. Nem lehetetlen, hogy a vizsgálódás itt- ott joghézagot is feltár, — amire nem egy példa akad a népi ellenőrzés másfél évtizedes történetében. — Részletesen tájékozódunk arról is, hogy az éníttetőkön kívül ki és milyen sikerrel tö. rekszik a célnak megfelelő, de az eddiginél olcsóbb formák megtalálására. És különösen behatóan vizsgáljuk majd, hogy a lakásépítési formák megfelelnek-e a velük szemben támasztott jogos igényeknek — fejezte be nyilatkozatát dr. Tóth Bálint, a megyei NEB elnöke. B. Z. hetőséggel, a családtagok üzemi konyhai étkeztetésével, a tanulás és továbbképzés lehetőségének megadásával, tanulmányi idő-kedvezménnyel, jutalomszabadsággal. i A tájékoztató és a beszámoló részletesen foglalkozott a kollektív szerződések végrehajtásával, a versenymozgalommal, a szocialista törvényességgel, a munkavédelemmel, munkásellátással, a munkakörülmények, a szociális körülmények javításával. Az üzemek éves munkavédelmi intézkedési tervei szerint szociális munkavédelmi és üzemegészségügyi célokra nyolcvanegy és fél millió forintot fordítottak a múlt évben, több mint felét a negyedik ötéves terv előirányzatának. Az állami gazdaságok anyagi lehetőségeikhez mérten a múlt évben is igyekeztek javítani a lakáshelyzeten újak építésével, és a meglevők korszerűsítésével. Viszont a régi uradalmi majorokban sok még a múltból örökölt, elavult, egyszobás lakás. Ezek felújításához még évek kellenek — bár hozzászólásában Somogyi József, az ÁG-főosztály képviselője kijelentette: nem marasztalják el azt a gazdaságot, amelyik a szociális beruházások túlteljesítése miatt lesz veszteséges. Az üzemek nagy többségében nagy súlyt helyeztek a dolgozók általános műveltségének növelésére. Megszervezték a dolgozók iskoláját; az általános iskola elvégzését több gazdaságban. A beszámolót több hozzászóló egészítette ki. Bartus György, a paksi gazdaság párttitkára a pártvezetőség és az szb együttműködését ismertette, amely érvényre jut a politikai nevelésben, a szocialista munkaversenyben, a kulturális tevékenységben, a sportlehetőségek megteremtésében. A szakszervezet szerepe a gazdaságban óriási, hiszen ezer tagot számláló tömegszervezet. Ördög Árpád, a MEZŐGÉP szakszervezeti titkára a vállalatnál tett bér- intézkedést ismertette, Dank« Vilmos, a Hőgyészi Állami Gazdaság szakszervezeti titkára pedig azt, hogyan végezték az új üzem- és munkaszervezést, az új bérszabályzatot, munkavédelmi szabályzatot hogyan dolgozták ki. Kemény István, a szekszárdi gazdaság párttitkára, és Dabi József, a dalmandi gazdaság szakszervezeti titkára lakásépítéssel, a kedvezményes építési akció adta lehetőségekkel foglalkozott. Komorói László, a ME- DOSZ-központ osztályvezetője, Reinhardt Jenőné, az SZMT titkára, Perei Dániel, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője a mezőgazdasági üzemekben végzett szakszervezeti munka eredményeit méltatta. BI. Lehet-e szavalni a forradalmiságról — tánc közben ? „Ez van, ezt kell szeretni" — ilyen klubhelyisége van a tolnai fiataloknak. Egy terem, ami kopár, ha látnivalóan igyekeztek is hangulatossá tenni. Persze van, amihez teljesen lényegtelen, hogy milyen a környezet. Például ahhoz, hogy az ember körbe álljon — vagy éppen a kör közepére — és táncoljon. Ami mosta- > nában, a shake abszolút térhódításával rázkódást jelent, zenére, avagy a zenétől teljesen függetlenül, de mindenesetre zenehallgatás közben. A felnőttek csodálkozásától és kételkedésétől függetlenül, ez a tánc is alkalmas rá, hogy feszültséget teremtsen, hogy izgalommal töltse el az ifjakat £s vannak — amióta a világ világ, voltak is — akiket az élet ezer izgalma közül éppen ez az egy érdekei leginkább, vagy legalábbis nagyon. Tehát: dübörög a zene, megy a tánc. Szünet következik, és egy apró termetű, feketébe öltözött nő jelenik meg. Ö Margittay Ági, aki verseket fog mondani: nem játszi, súlytalan, tánchoz illő verseket, hanem József Attiláét, Nagy Lászlóét, Csoóri Sándorét és Juhász Ferencét Közbe- közbe Lukács György-idézetekkel. A lányok közül többen várták is. A két gimnazista, egy selyemgyári munkáslány, a GÉM utókalkulátora kérte a verseket a klubba, habár táncolni is szeretnek. A szőke fiú nem kérte, nem várta, unja. És meg is mondja, a színésznő reménykedő kérdésére, hogy „ugye, nemcsak táncolni jöttetek ide, tudtátok, hogy versek is lesznek?". Mondja, hogy nem érdeklik a versek, és sajnálja, hogy itt van. Persze, ez már javarészt virtuskodás is, hiszen el mégsem megy. A színésznőt — aki van olyan okos, hogy átlát a kamasztrükkön — mégis felborzolja egy kicsit. Mondja, először a „Levegőtl" József Attilától, és tovább, izzó verseket a forradalomról, a forradalmiságról. Enyhe derűt kelt Weöres Sándor Majomország című verse, és tetszenek oz örkény-egypereesek. Margittay Ági közben az ablakhoz szalad elküldeni egy csoport provokatív-csevegő ifjoncot, kétszer-háromszor a klubvezetők pironkodnak ki, hogy szóljanak az ajtó előtt nevetgélőknek. — Hányán olvastok rendszeresen verseket? — kérdezi a színésznő, vagy nyolc kéz a magasban. Margittay Ági szerint ez a többi ifjúsági klub viszonylatában „egész jó". — Milyen fiatal költőt ismertek? — a másik kérdés. Soós Zoltán neve röppen fel, aztán arcjáték következik. A gyerekek sejtelmesen mosolyognak, „ugye, hogy ismerünk valakit és éppen egy ilyen jó fejet, aki jól kiírja a versben és amin aztán nem kell töprengeni", a színésznő értőn és sajnálkozón visszamosolyog. O nem szereti Soós Zoltánt, látni való. Az utolsó vers: Babonák napja, csütörtök, Juhász Ferenc talán legszebb költeménye. Szépen, gazdagon mondja Margittay Ági. Csend van, jól hallatszik a kintiek sus- mogása. Dt perc múlva: a színésznő az előtérben beszélget néhány fiúval, egyre gyűlnek köré, mindenki meg akarja nézni az „egy igazi színésznőt". A magnó újra szól, és néhányon billegnek a zene ütemére. Végre táncolhatnak! Micsoda öröm! A tolnai ifjúsági klub a jó klubok közé tartozik. Sok értelmes, érdemes műsora van, és több mint száz tagja. Ami ezen az estén történt, az is csak viszonylag kínos, van olyan klub is, ahol egyenesen bojkottálják az irodalmi műsorokat, az elődásokat, olyanról is hallottunk, hogy elkergették a művészt— Valahol azért hiba van Tolnán is. Két tánc között roppant nehéz mély gondolatokra felhívni a figyelmet, és nehéz azokat befogadni is. Az ember vagy táncolni készül, vagy verseket vár: ha egyszerre jön mindkettő, egyik alulmarad. És a legtöbb ifjúsági klubunkban még nem a vers a győztes. Talán célravezetőbb gyakorlat lenne, ha különválasztanák a különböző profilú műsorokat. A hét egy bizonyos napján csak táncolni, a másikon csak „gyarapodni" lehetne a klubtagoknak. A gyakorlat bizonyítja, hogy ennek a megoldásnak nagyobb a haszna, mint a kára: igaz, hogy eleinte kevesebben lennének a tartalmasabb programokon, de legalább megfelelő légkörben kerülne rájuk sor. És arra is van mód, hogy fokozatosan megnyerjék a mai dörmögő-vihogó rendbontókat (virág) Országos borbemutató Tegnap befejeződött a mező- gazdasági szövetkezetek eláő országos borbemutatója Keszthelyen. A bemutató három napig tartott Az országos borbemutatónak az volt a célja, hogy az egyes termőtájakra jellemző különböző típusú borok bemutatásával a szőlőtermesztés technológiai, feldolgozói és borkezelési színvonalát összehasonlítsák. A borbemutató eredményei alapján a fajta, a termesztéstechnológia és a feldolgozás fejlesztési iránya az elkövetkező évekre meghatározható. A borbemutató egyben mutatta a szövetkezeti gazdaságok szakmai fejlődését is. Az időszerű országos kezdeményezés kapcsolódott ahhoz a határozathoz, amit a közelmúltban a Minisztertanács hozott a szőlőtermesztés és a borgazdaság fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről. Megyénk négy termelőszövetkezete mutatkozott be a nagyszabású országos versenyen. A legtöbb érmet a szekszárdi Jóreménység Termelő- szövetkezet borai nyerték. Két vörös és három fehér bor ezüst érmet kapott, egy fehér bor pedig bronzérmes lett. A paksi Duna-menti Egyesülés Termelőszövetkezet három ezüst érmet, a tolnai Aranykalász Tsz szintén három ezüst érmet, a szedrésd Petőfi Termelőszövetkezet egy bronz érmet és egy oklevelet hozott Keszthelyről. A Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezet Területi Szövetségének különdíját a Jóreménység szövetkezet kapta a bemutatón elért eredményeiért.
