Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
% Nincsenek perlten, haragban de valami azért van Három évvel ezelőtt hat község ÁFÉSZ-tagsága arra utasította az iregszemcsei ÁFÉSZ vezetőit, hogy kerüljön, amibe kerül, biztosítsanak jó, ehető kenyeret. Ire^szerpcsán rövid idő alatt felém'tettek egy pékséget és valóban jó kenyeret sütöttek. A héten kaptuk a hírt Tamásiból: perben van a s;ítő- in--* „<naiot a-7. ÁFÉSZszal, mert azok jobb kenyeret sütnek. A Tamási Sütőipari Vállalat főkönyvelője meglepődik a híren, szólni alig tud: — Tudomásom szerint nem vagyonit perben, nem vagyunk haragban az ireCTi elvtársakkal. Sőt, kapcsolatunk meglehetősen jó. hisz állandó- vevőink. Reggelente mi szállítjuk a péksüteményt az i”«'»! sütődébe és onnan az ÁFÉSZ szállítja ellátási területére. Ha ügy adódik nagvohb ünnepek előtt például, még ken veret is küldünk Tregszemcséve. Szóval kapcsolatunk ió. Szóba került ugvan. hogv átvesszük a sütődét. de encől méa nem érdemes beszelni. A tárgyalások ig“u kezdeti stádiumban vannak. — Tehát akkor a hír álhír. — Igen. Januárban járt. itt nálunk az iregszQmcsei ÁFÉSZ főkönwelőie a bérezéssel kapcsolatban vizsgálódott. Mi se- g'icttüpk, tanácsot adtunk. Mondom, a kapcsolatunk jó. Perben nem vagyunk az ire- giekkel. Jávori Vince, a tárás! pártbizottság muriv''t.=-co már többet tud az „afférról”. — Azért kellett az íregl ÁFÉkZ-oek sütőüzemet létesíteni, mert a lakosság nem volt > mege’égedve a Tamásiból küldött kenyér minőségével. A siófoki Sió Áruházban árusított kenyér állítólag „világ- színvonalon” áll, ahogy mondják Siófokon és Tamási kör- nvékáo. a siófoki sütőüzem vezetőiét hívták tapasztalat- cserére. amikor az iregi üzem elkészült. Néhánv hét alatt vnlóheo oiőf-,ví színvonalú kenyeret sütöttek Tressremcsén is. Szabó Imre pékmester. a kezdettől itt dolgozik. Azelőtt a tamási központi üzemben 16 évig sütött kenyeret. Tud ösz- szehasonlítást tenni: — Kicsit eltúlzom, úgy nem lehet kenveret sütni, hogy az éjjeliőrnek adjuk az utasítást:- Két órakor borítson a dagasz- tóba négy vödör langyos vizet és fél kiló élesztőt. Sok rossz ken-veret megetettek már a tamási pékek a környék lakosságával. Az iregi főkönyvelő véleménye szennt a hat község ellátását a két év óta megszokott színvonalon kell végezniük, kerüljön ez bármibe. Ugyanis az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet ráfizet a pékség üzemeltetésére. Bár naponta 20 mázsa kenyeret sütnek, az üzem mégsem nyereséges. Magasabbak a bérek, a berendezés sokba került. Százhúszezer forint nyereségrészesedést vontak el, pontosan ennyivel kevesebb jut a szövetkezet 203 alkalmazottjának a pékség üzemeltetése miatt. Ezért az alkalmazottak körében — bolti eladók, adminisztrátorok, gépkocsivezetők, raktári munkások stb. — nem jó a hangulat. Cégeredményben ők érzik meg elsősorban a nyereségrészesedés csökkenése révén. hogy hat községbe, 12 ezer lakosnak mindeneim finom, friss kenyere* szállítanak. Az ÁFÉ.Í57. vezetőség» most azt tervezi, hogy a helvs4,i és a körevé1?beh mezőgazdasági te'melőszövetke’'°tektől támogatást Fér a sütőüzem bővítésére. MŐ-* p-»v kemencét akarnak felállítani. Akkor a süteményt is itt készítenék. De pác-, ía keHeae ehhez. legalább az a kétszázezer forint, arn»n-et a magvei tan-íes toppal visszavont a s-mvetkevet- t"1. Ugvanis a tanács által gp[r)tt TV'T‘' —— t-á rvancrc, __ nem arra a célra használták fel, amire kanták. Ha ezt a két- száza-e- forintot isrrvH megkapnák a tanácstól. ak*c pz év végén üzembe tudnák állítani az óighh kem“"o°t, és tovább javulna Iregszemcse kömvék»n a kenyér, a péksütemény-ellátás. Az a kénvszerű intézkedő vHpn pryp fp_ vén Iregszemcsén sütőüzem létesült és most már fciss és ió kenveret kap a lakosság, áldozattal járt. És vitákat is eredményezett. A tamási vállalat emberei nem e°v alka- lurpm»! monőiák. hogv jozta- lanul versenyez velük az iregi sütöde, még olyant is hallani. onz>a\ Tv,r‘'lclják módszerüket. Merthogy a kenvérhszt közé finomlisztet is kevésnek, azért jó a kenyér. Nésv hét óta egyetlen d»ka finomlisztet sem kevertek az irenzzczcc-oi sűtőí'-’erp- ben a k"n vé^Uszt közé. Azóta nem változott a kewér m<uö- s»<*»t TTzvanolvan kelt, jól sütött, mint korábban volt. A lakosság jóformán észre sem vette, hogy a finomliszt kimaradt ízletes és mindig friss kenyeréből. Szabó Imre és társai azt mondják, ők nem haragszanak a tamási pékekre, de elvárják, hogy ne szapulják őket. Ha úgy gondolják a tamási szaktársak, az iregszemcsei ek szívesen elmennek módszereiket átadni Tamásiba is, hogy most már nem siófoki, hanem iregszemcsei színvonalú kenyeret tudjanak sütni. PÄLKOVÄCS JENŐ Gyors munka Nemcsak a korábban költözködő fácánkerti növényvédő állomás dolgozói örülnek a hírnek, hanem maguk az építők is: a növényvédő új szekszárdi központja az eredetileg tervezett Hc'ándő- nél lényegesen hamarább készül el. A szerződés szerint, az 1970-ben kezdett 18 millió forintos beruházást jövőre adták volna át. Ehelvett még az idén korszerűbb körülmények között folytntódha* a növénvvédő, kutatómunka. A TOTÉV munkásai a belső szerelési munkák nyolcvan százalékát elváoezték. A laboratóriumi szobák, az ebédlő, a hőközpont, a növényházak és a műhely a laikus szemlélő számára már- már készen állnak. Persze sok munka van mén az átadásig. A hom'okzat különleges burkolásának az elkészítése egyedül is hónapokat követel. E^azarlas ®ss SgGBS’nyetee Pazarlás. Mire gondol? E kérdést hallva voltak, akik meglepődtek, mások elbizonytalanodva mosolyogtak, megint mások úgy viselkedtek, mintha a pazarlás idegen szó lenne, spanyol, francia, esetleg hottentotta, tehát érthetetlen. Talán szokatlan, hogy néven nevezzük a gyereket. Ebben az esetben elég általános hogy a magyar nyelv pontos megfelelője helyett, vagy a szakmai, vagy a körülíró értekezletzsargont használjuk, „kerekperec” helyett. Becsomagolva a pazarlást így szoktuk mondani: „az anyaggazdálkodás terén lazaságok taoasztalhatók”. „Irányt kell venni a munkaidő jobb kihasználására”, „A szervezettség mint olyan visszahat a termelékenységre”. Mindenesetre körülírva és általában a pazarlás rendszerint veszít az éléből, a súlyából és nem az, ami a valóságban. Nehéz ez a terep. Segítőtársainkkal most mégis megkíséreljük bejárni. • * A sárszentlőrinci Petőfi Termelőszövetkezetben járunk. Az elnök hivatalos ügyben távol, a főagronómus époen előttünk kiment a határba. Ez most baj, mert látszólag nincs illetékes. A beosztott dolgozók sehogy se akarják megérteni, hogy ebben a témában illetékes nyilatkozni valamennyi nagykorú magyar állampolgár, ilyenformán a vélemény- nyilvánítás joga az üzemgazdászt, vagy á tehenészt ugyanúgy megilleti, mint az elnököt, vagy a főagronómust. Kérdés persze, hogy van-e véleményük, illetőleg van-e bátorságuk? Kasza József üzemgazdász körülményes, a főagronómust és az elnököt emlegeti, minthogy a témát hatáskörtúllépésnek érzi. Az üzemgazdász álláspontja esy jól ismért „magatartásforma”, s nem ártana egvszer alaposan végére tárni annak is, hogy a beosztottak m!ért viselkednek úgy, mintha nekik tilos volna gondolkodni. Igaz, nem könnyű e’dönt^ni, hogv meddig terjed a kollektív felelősség, és hol kezdődik az illetéktelenség. Szó ide, szó oda, végül az üzemgazdásszal abban maradtunk hogv párttagként saját véleménvét mondja el, azt tehát, ami nem teltét1 _uj!. azonos mások véleményével Helyben vagyunk. Elvégre? époen ide szerettünk volna kilyukadni, tehát a saját véleményhez. Hol is kezdjük? — Mi jut eszébe nyomban, azonnal? Kasza József üzemgazdász sorolja: — öt k'lögramm vegyes abrakod] állítunk elő e«v kilogramm sertéshúst. Némelyik környékbeli t‘?vme1őszöv"'+kezet- ben jobb. korszerűbb körülmények között más a* arány. — öt kilogramm vegyes abrak? Mindenképpen sok. Pazarlásunk érzi? Gondolkodik. — Hát ez nem is olyan egyszerű. Annyi bizonyos, hogy ezen a területen nincs minden a legnagyobb rendben. Az most más kérdői , hogv .miért nincs. _ XTgv gondoljuk, egy kilogramm sertéshús előállításánál minimum ötven deka vegyes «b»-olrr>t meg lehetne takarítani. Egyetért ezzel? E gy kis simontornyai üzletbe immár két esztendeje több száz kilométerről is járnak vásárlók. Ez első hallásra az üzletvezető enyhe túlzásának tűnne, de a tények beszélnek. Legközelebb csak Pécseit van hasonló vállalkozás, de az is csak részben végez konfekciós munkát. A helyi Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat szolgáltató üzletéről van szó, ahol hét szabász a vevő kívánsága, ízlése és megrendelése szerint méretre készíti el a gyár termékeit. Äz új Szekszárdi bolt készárut hoz forgalomba, hasonló messze környéken nincs, így még Szekszárdról, vagy éppen Zalaegerszegről is jönnek vásárlók. A bőráru, és a szőrme reneszánszát éli, világszerte divatos. Felvételünk eyi új kreációt mutat be, mely iránt már a külföld is érdeklődött. A kis üzlet évi másfél százezer körüli forgalmat bonyolít le. de részt vállal a gyár „oktatás- politikájában” is. Két tanuló ismerkedik itt a szabászat mes- ' térségével. T,, foto: G. K. — Hát a körülményeken sok múlik. Ne szépítsünk semmit. Pazarlás ez, bárhonnét nézzük. S ha a Petőfi Termelőszövetkezetben négy és fél kilogramm vegyes abrakból állítanák elő a sertéshús egy kilogrammját, akkor egy esztendő alatt mintegy hétszáz mázsa vegyes abrakot takaríthatnának meg. Erről ennyit. Hallgatunk. , Eszembe jut: mi lenne, ha egyszer a termelőszövetkezet vezetősége asztalhoz ülve áttekintené a pazarlást, csak úgy egyszerűen, szó szerint értve azt. Egyebek között szóba kerülhetne az alkatrész. Itt hallom: évek óta hever a raktáron jó pár ezer forint alkatrészben. Az üzemben már géptípus sincs mindegyikhez, tehát fel sem használhatják. Beszélgetünk az utak állapotáról. Gyalog László inszeminátor, egyúttal tanácstag, az Arany János utcát emlegeti. Azt, amelyiknek olyan az állapota, hogy eszi a gépet. Törik, szakad minden, s olykor két traktor küszködik a szállítással, duplán fogy az üzemanyag, duplán használódnak a motorok, a munkaidő-pazarlásról nem is beszélve. A Petőfi Tsz egy üzem a sok közül. Ugyan hány millió forintot „foghatna meg” minden további nélkül „egycsapásra” Tolna megye, ha valamennyi üzemben konkrétan megnéznék, hol úszik el, hol hever kihasználatlanul, s hol van meddőségre kárhoztatva az idő, a pénz, az anyag, s a szakértelem egy része. Pazarlás már maga az is. hogy túlzottan beosztottnak érzik — kénytelenek érezni? — magukat a „nem vezető” emberek, s rejtve marad önálló véleményük, legtöbbször hasznos, saját meglátásuk. A pazarlás sokarcú. ✓ Egyik megnyilvánulásával époen Sárszentlőrincen, a Petőfi Termelőszövetkezetben találkoztunk. Nevezzük ember- pocsákolásnak. Gyalog László inszeminátorról van szó. íme a vele folytatott beszélgetés. — Arról szeretnénk szót váltani, ami a pazarlásról eszébe jut. Úgy gondoljuk, közügy. — Semmit nem mondok. — Nincs véleménye? Megmagyarázza a dolgot. — Baj van az egészségemmel. Kerülnöm kell minden izgalmat. Az orvosok rámparancsoltak: nyugalom, nyugalom. Ehhez tartom magam, saját érdekemben. Olyan beosztásban dolgoztam, ahol teljesen kikészültem — mondja. Kórházi ápolás, gvomorvérzés, gyógyszerek. Gyalog László tulajdonképpen még fiatal ember és teljesen érthető, meggondolásból egészségi állapotát szem előtt tartva, nem nyilatkozhat. Újból felidegesítse magát? (A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek ellenére belemelegedve a beszélgetésbe mégiscsak nyilatkozott). Tény azonban, hozv sp'át személyével példázza az olykor nagyvonalú és hányaveti egés-cíc-)i~«r'ást. Könnyű észrevenni, hiszen, mutatja magát. (Folytatjuk) SZEKVLITY PÉTER
