Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

Betű helyett kép ? Könyvek falun 297 bejelentett rádió van, számos második, harmadik készülék — zsebrádió — ezen kívül. 236 a televíziók száma, összesen 280 ház van Vár­dombon. Egyre kevesebb hírlap, új­ság kél el a faluban, legtöbb a Népújságból jár, 148 család­hoz. Megveszik a Rádióújságot a Képes Újságot, a Nők Lap­ját, az Élet és Tudományból is négyet. Élet és Irodalomból egyetlen egyet sem. Irodalmi folyóirat egy érkezik a vár­dombi postára, a Kritika, nem szokott gazdára találni. Várdombon csendesen, jól élnek az emberek. A község 1182 lakosú, lélekszámú lassan emelkedik. 280 háza közül öt­ven a közelmúltban épült. Majd négyszázan mezőgazda- sági dolgozók, a termelőszövet­kezetben és az állami gazda­ságban, ipari munkát helyben és eljáróként ötvenen—ötve- nen végeznek. Az általános iskola tantes­tületének a fele szakképzett. Művelődési háza — takaros épület — 1955-ben épült, ve­zetője tiszteletdíjas pedagógus. Két bolt van: vegyesbolt és italbolt. A szolgáltatások: fod­rászat, óvoda időszakos nap­közi. Van vízvezeték, járda, gázolajkút, készül a gáz­cseretelep. A művelődési házban mű­ködik a könyvtár is: 3500 kö­tetes, évente 5000 forint fej­lesztési alappal. Szabad polcos, modern elhelyezésű, 120 köte­tes nemzetiségi anyaggal. 253 olvasója van, azaz ennyien iratkoztak be. Mert a könyv­tárak országos tapasztalata, hogv egy olvasó általában nemcsak magamagát, de egy­két családtagiát is ellátja könyvvel. Ezzel számolva — Várdombon sok emberhez jut­nak el a könyvtár könyvei. Kölcsönzésenként — szerdán és pénteken — 40—50 olvasó fordul meg a könyvtárban. A könvvforealom bizonysá­ga szerint Várdomb kedvenc írói: Jókai, Tömörkény, Mol­nár Gábor, Fehér Klára, Szil- vási. R. Mihályt azért kerestem meg, mert Várdombon neki van a legtöbb könyve. A nyug­díjas tanárnak 900 kötetes könyvtára van, ebből három- száznyi fizikai szakkönyv. R. tanár úr kedvencei kö­zöli: békebeli divatírók, klasz- szikusok. A2t mondja, a maiak írásait piros ceruzával olvas­sa, tarka lesz a könyv a sok aláhúzástól, mire a végére jut, annyi mindednél nem ért egyet. Főleg a tárgyi tévedése­ket fájlalja, fel is sorol néhá­nyat. R. bácsi megveti a televí­ziót, csak; a betűben bízik. Mert a tévé Csak „kivonat”, a tévé rontja az ifjúság erköl­cseit ... Szerinte amit ma rea­lizmusnak mondanak, az dur­vaság és modortalanság! A postahivatalban, ahol mindezt kifejti, szeppent csönd. Horváth néni háztartásbeli, azaz a parasztasszonyok életét éli ötvenhetedik éve. A vegyesboltban válogat a zöldborsómagos zacskók kö­zött, beszélgetünk, de jut ide­je jobbra is, balra is odaszól­ni az ismerősöknek, Élénk, ér­deklődő asszony, meggondolja mit ejt ki a száján. És most azt mondja, hogy felesleges az újság, ök is lemondták, csak a Rádióújságot járatják tovább Minek, ha van rádió is, te­levízió is? — hordja körbe te­kintetét. Ráadásul a rádió mel­lett dolgozni is lehet, a tele­vízió meg ugye „mutatja” is... A többség helyesel, valaki azért közbeveti: Harminc éve a szegényebbje örült, ha há­romnapos újság került a kezé­be, átböngészhette. A költség­vetésből évente kiszorították a kalendáriumra valót, először az apa, aztán az anya tanul­mányozta át, utána civódtak érte a gyerekek. — Van könyvünk, vagy tíz is. Milyenek? Nem jut az eszembe, mindenféle. Jókai is van közöttük. Roskatag épület a főúton, nem is ház. menedék, nem lak­ják, tanyáznak benne. Ide irányított a könyvtáros­ró, mondván, hogy A. Imre olvas Várdombon a legtöbbet. A hatvankét éves nyugdíjas gépészkovács a konyhában ül­dögél, olvasgat. Lábánál agár, feje fölött kitömött vadmada­rak, a sarokból macska zöld szemei villognak. A természet és a könyvek töltik be az életét: vadászik, ha nem, olvas. Tudatos, hatá­rozott ízlése van, egy kicsit konzervatív: Jókai, Móricz, Ady, Petőfi — de hát ez igen­csak viszonylagos. Könyvelt nagy, kétszámyas szekrényben tartja, valamikor ruhásszekrény lehetett. Hatszáz kötet. Sűrű sorokban Jókai, Petőfi-kötetek, Veres Péter, Szabó Pál-könvv, történelmi kézikönyvek, lexikonok. — Meg kell becsülni a köny­veket, mert tényleg olyanok, mint a jóbarátok. Segítenek, vigasztalnak. szórakoztatnak, tanítanak. A megviselt köny­veket nem szívesen látom. Könyvtárba sem járok, mert az elhanyagolt könyveket kéz­be sem szeretem venni. Meg hát tudom már, mi az, ami érdekel, megveszem. — Négy elemit végeztem, 14 éves koromtól dolgoztam. Akármilyen sok volt a dolog, olvasásra mindig futotta! A. bácsit Várdombon általá­ban különcnek találják. Két helyen is mutatják a könyvespolcot, glédába állított hosszú csík könyvvel. Ugyan­azok a könyvek mindkét pol­con, de a fiatalasszony úgy rendezte, hogy nincs egyforma színű' egymás mellett, a másik házban akkurátusán sorjáznak a palackzöld, a szürke, a ko­rall színű kötetek. A „Világ­irodalom Remekei” sorozatról van szó. Vászonkötéses, és ;,igazán nem is- vo)t drága ah­hoz képest, ■ hogy ilyen szép” — dicsérik. Tényleg vannak benne jó könyvek, ámbár nem tudom, biztos lehét-e az ember, hogy amit a sorozat szerkesztői re­meknek találnak, azt ő is an­nak fogja tartani? Mert a könyvrendelés a sorozatra vonatkozott, nem a művekre... • A variabútorban van egy polc a könyveknek: hát vet­tek könyveket is. Rendeléssel, mert igy a legkényelmesebb. A könyvespolc könyveket dik­tált, ahogy a bárszekrény ver­mutot, a tükrös vitrin meg nippeket. Azt mondják, majd el fog­ják olvasni a köteteket, szé­pen sorban, ha idejük lesz. Igen ám, de a szabadság a könnyű szórakozás ideje, ak­kor krimi való ä kézbe, más­kor nincs idő. Majd, a nyug­díj idején! Beszélgettem másokkal is, várdombiakkal. Egyikőjük sem látta a „Fahrenheit...” című filmet, nem hallottak az ame­rikai képregény-kultuszról, nem olvastak olyan sci-fi re­gényt, amiben a gyerekek nem ismerik a betűt, képekből ta­nulnak, a tévé életük negye­dik dimenziója. De amikor meséltem róluk, a könyvégetés­ről, a betűk száműzetéséről eí- komorodtak. Nem akarnak egy olyan világot, félnek tőle, tud­ják .hogy a kötfyvek elvesztésé múltunk, az emberiség múlt­jának elvesztése is. Furcsa-furcsa az alakuló fa­lu és a könyvek kapcsolata. VIRÁG F. É. Lichtenberg új Sokókat fogad Gerbert Fehner, Berlin főpol­gármestere nemrég rakta le a .főváros Lichtenberg kerületé­ben épülő hatalmas lakónegyed első alapkövét. Itt a hetvenes évek végére három, 16 000 la­kást számláló új lakótelep épül. A lakótelepeken öt- és tízemele­tes épületek, valamint torony­házak emelkednek majd. Mindhárom lakótelepet ellát­ják iskolákkal, óvodákkal, böl­csődékkel, egészségügyi intéz­ményekkel, szolgáltató kombi­nátokkal, éttermekkel és eszp­resszókkal. Egy év múlva 1750, 1975-re pedig 8500 lakás készül el. A tervezők kitűnő körülmények kialakítására tö­rekszenek. A gépkocsiforgal­mat a kerületek határain kí­vülre eső területekre helyezik, ugyanígy a gépkocsi-parkoló­helyeket is. Hétmillió szótár A legutóbbi negyedszázad­ban Lengyelországban több mint 7 millió példányban két­nyelvű általános és szakszó­tár került a könyvpiacra. A lengyelt alapnyelvnek tekintve a szótárak valamennyi európai nyelvet képviselik. A nem európai nyelvek csoportjába tartozik a lengyel—vietnami és a lengyel—szuahéli szótár. A lengyelországi szótárak a szocialista országok kiadóival szoros együttműködésben készülnek, de eljutnak a ka­pitalista államok könyvpiacá­ra is. A műszaki szótárakról szól­va, külön figyelmet érdemel a Lengyel Tudományos-Műszaki Kiadó kezdeményezése. A ki­adó néhány évenként alapve­tően felfrissített és új címsza­vakkal bővített műszaki szó­tárt ad ki. Ugyanez a kiadó jelenteti meg a „Szótárbiblio­gráfia” című füzeteket is, ame­lyek képet nyújtanak a világ szótárkiadásáról. 15. Mégis legjobb lenne- v'lami- vel letakarni az éjszakát. Ha volna egy nagy takaró, ami körülérné a gyárat. Ilyent kel­lene ráborítani a városra is, hogy alatta mindenki aludjon. A sötétség, úgy ahogy van, ki­szenvedne az éjjeliőr meg csak pipázna. A takaró anyagát elhasznál­ják. Egyenruha is készül be­lőle. A gyerekeknek is marad valami. Dehát nem minden éjszaka sikerül így. Mint ahogy ez se. Csak ritkán váltják meg az éjszakákat. Érdemes ezen gon. dolkozni. Megálltam itt a portásfülke előtt húzódó járdaszélen és végignéztem a hosszú utcán és végignéztem a hosszú házso­ron és az erkélyek úgy me­redtek az éjszakába, mint a fekete fogsorok, és a házak ablakai már olyan sötétek vol­tak, mintha valaki légitáma­dást jelzett volna. Egy élő lé­lek nem sok, annyi sem mu­tatkozott. A lövés, amit arra a kutyára leadtam, annyira nem érdekelt senkit, mint mond­juk engem a krumplifőzelék. Minthogy ki nem állhatom. Az emberek megszokták a lö­vést. Három lövésre, itt a kör­nyéken, már ki sem nyitják az ablakot. Jó jel. Nem igaz? így aztán nekem se maradt több, bementem a portásfül­kébe és felgyújtottam a lám­pát és megigazítottam azon a priccsen (nevezzük így) a ta­karót és az asztalon össze­hajtottam az esti újságot és vizet öntöttem a teáskannába és bezártam az ablakot. Később, hogy a tea felfor­rott és attól jobban éreztem magam, újra csak kiálltam a portásfülke elé a járdaszélre és néztem az elsuhanó kóbor taxikat és néztem a túloldalon jövő-menőket És ma is láttam a Lipták urat, isten bizony kereste a házat, amelyben lakott, mert mostanában mint hallom, már a saját utcájában sem ismeri ki magát. És megjött Richter úr is, de valami bánthatta, mert fejét lehorgasztva, zseb- redugott kézzel tűnt el a ka­pu alatt. Tölcsváry Adrienné­nek se lehetett jó napja, daxli- ja ugyanis úgy viselkedett, mint egy szamár, és nincs az a falat, amiért megmozdult volna, hiába rángatták pórá­zon. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, maszek kocsin érkezett. Ilyen márkát még soha nem láttam a környéken. Tapir orra van. Tólem még az is lehet, hogy összespórolta a vevőkörön. Emelik az árakat. Erdélyi úr, a festő, a fejfedővel tüntetett ma éjszaka, úgy feltolta hom­lokán a lityakot, mintha híd- alatti galeritagnak akarná ma. gát átképezni. A postás Laci kerékpárja, ahogy befordult a sarkon durrdefektett kapott. Slezákné ma este felemelt fej­jel érkezett, egyenesen odajött a portásfülkéhez és letett egy üveg kövidinkát. Talán, egye­dül ő az, aki tudja, hogy egyetlen éjszaka se múlik el hiába. X. Nem sok idő telt el, talán két hét vagy annyi se. Még azt se lehet mondani, hogy a tavasz igazán átváltott volna a nyárba, de már kész volt a balhé Nellivel. Ha az ember csak arra fi­gyel, ami a munkája, nem veszi észre amikor valami változik körülötte a világban. Ha valaki azt hiszi, hogy va­lami is annyira változatlan a világon, mint az, hogy nappal­ra éjszaka jön. éjszakára pe­dig nappal, az nagyon téved. Ha jobban figyeltem volna az előző napokra, már tudnom kellett volna, hogy valami ké­szül. Még nem a Nellivel, mással. Tapasztalatom szerint ugyanis a mucusok idegei any- nyira egy kaptafára mennek, hogy az nem igaz. Ha egyik rákezd a dilire, biztos, hogy jön a többi. De itt már nem is csak diliről van szó, vala­mivel több történt. A Tölcsváry Adrienné le­dobta magát a negyedikről. Míg a mentők el nem vitték, a daxli sem mozdult el az ablakpárkányról. A szőre vi­szont megfakult. Ezt nem hit­tem volna, bár Tölcsváry Ad­rienné magánéletéről annyit se tudtunk, mint a daxliéról. Ennyiből áll az egész. Az ablakpárkányra, ahonnan ki­vetette magát, mint mondják, három óra után már rávetődik a felső erkély árnyéka. De ki gondol arra, hogy egy árnyék mit jelent? Igaz, a legtöbb árnyék csak annyit jelent, hogy ott valahol fénynek is kell lenni, és talán még annyit is, hogy nyáron ott bűvösebb és nem süt szembe a nap, nem kell leengedni a redőnyt. De némelyik árnyék étinél is töb­bet jelent? líeín Sajnáltam a fáradságot, egy kora délután beballagtam: Tölcsváry Adri­enné ablakpárkányán úgy fe­küdt az árnyék, mintha sötét szőnyeget engednének rá a falra. Sötétebb ez az árnyék, mint amit azon az egész há­zon bárhol is látni lehet. Ha így utólag megnézem. De ha semmi sem történik, ki figyel az ilyesmire? És ha figyel? Nem sokat mond az ilyesmi a nappali fényhez szo­kott szemnek. Annak mond valamit, aki ismeri a sötétség árnyait. Mert, ha az éjjeliőr ezt nem ismeri, jobb ha el­megy plébánosnak. Mert az imádság valamin még segíthet, de az éjjeliőrön semmi nem segít, ha nem ismeri hogy mi az, ami sötétebb a sötétnéL (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom