Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
TS távírópózna drótjain. Zümmög az oszlop, az árokból gazgömbölyeget fordít ki a szél, elindítja a porta felé. Előbb odaér mint én. Az üzemet lánc választja el tőlem, a lánc végében pedig ott a porta. Mintha a portát — és a benne ülő két embert láncolták volna ide. Az ablak kicsi, meg piszkos. Sildes sapkás ember néz merőn kifelé, látom az arcán a kérdést: no, mi újság? De ezt csak úgy tudom elmondani, ha benyitok. Meleg, pokoli meleg csap szemközt. Mintha a kazánajtót nyitnák rám. — A traktorbemutatóra jöttem, merre van? Felém sem fordul az ember, háta mögé bök: — Arra, az öltözőn túl, a műhelyben. — Hát akkor bemegyek. — Ha autóval, akkor írunk belépőt, ha gyalog, akitor mehet. Hátamba kapom a szelet, ballagok a szélsöpörte úton... Mennyi kormos, meg milyen fajta traktor zúgott itt. Most meg csöndes, minden csöndes. Az udvaron nem traktorok állnak sárba-jégbe süppedve, hanem valamiféle vas-tartóalkatrészek. Meg nagy vasládák, szürkére föstötten. A klozetnál süvít a műhelyből a ventillátor, a hegesztőpisztoly okozta gázt fújja a semmibe... Még meg kell kerülni ezt a műhelyt, és ott van máris a bemutató. Talán húszán topognak a nagy, vörösre föstött traktor körül. A traktor román gyártmányú, az UTOS-nak valamiféle utóda, korszerűsített változata a típusszáma U—650 M. — Tudod, az a rossz, amikor az ember az ekét akarja fölakasztani. Hiába meresztge- tem a szemem, a szakramen- tumban sem találok a horogba. Két ember kell. Kettő. Egyik aki a traktoron ül, egyik meg aki akasztja. Az MTZ-nél? Csak hátravetem a szemem, máris látom hogyan nyomj ak hátra... — De a román azt mondja, hogy lehet rá ajtót vágni, aztán azt ilyen esetben le kell majd hajtani... — Hajthatod, öregem, hajthatod. Az MTZü Az igen! Öra előtt, a tapasztalat- szerzés második napján a MEZŐGÉP várdombi üzemében a traktorosok ismerkednek a mezőgazdaság legújabb gépével. — Szóval, embereit, figyeljünk csak ide — mondja az oktató. (Figyeljünk. Halló! Ide-e, gyerünk közelebb! Hé, ott maguk is! Gyertek, na kezdheti.) — Amint már tegnap is mondtam, ehhez a géphez jó Diesel-olaj kell. Ugyebár ismerünk két fajtát, a téli, meg a nyári üzemre valót. Hát most a télit kell használni. (— Nálunk a télen egy csöpp olaj sem volt, nem tudtunk szántani, pedig az idő engedte volna.) — Ha a külső hőmérséklet eléri a mínusz öt fokot, akkor ajánlatos tizenöt liter petróleumot tenni a tartályba, nem kocsonyásodik, könnyen indul a motor. (— A sógornőm is jön valamelyik nap, azt mondja, hogy nem folyik az olaj. Mi a fene lehet vele. Azt mondja olyan, mint amikor nem sikerül a kocsonya. Mondtam neki. Bözsi, hozd be előbb a konyháJó-e az a traktor? Már hogyne volna jó, ha az... Népújság 5 1973. március i. ba, aztán ha kiengedett, akkor öntsd a kályhába.) — Amikor a külső hőmérséklet eléri a mínusz húsz fokot, akkor hatvan százalék petróleumot is adhatunk hozzá. (— Petróleumot? hat forint literje. Ha az ipari petróleumot vesszük, még drágább, mint az olaj. De hol, s hogyan tároljuk?) — A motor megbízható, igen könnyen indul. De ajánlatos, hogy ilyen téli időben nyolcvan, kilencven fokos vízzel töltsük fel a hűtőrendszert, hogy a gép könnyebben induljon. (— Meleg víz kezet mosni sincs, nemhogy a gépbe azt töltsünk. Fűtött garázs?) ...éa folyik a szó, vége, hoez- sza nincs. A traktoros, aki már használt is ilyen gépet, a rossz oldalát szedi elő, a várdombi ember meg a jó tulajdonságát.. Bent a zárt műhelyben darabokra szétkapkodták a traktort. Külön állványon a motor, a sebességváltó-rendszer, a szétszedett szupport, a kormánymű. Horváth József, az AGRO- KER szervezte tanfolyam előadója, az U—650M típusú traktor kitűnő ismerője, az érdeklődés középpontjában áll. — Több mint ötven szerelő és traktoros jött el a tanfolyamra. megtanulni, milyen ez a gép, hogyan kell kezelni, javítani, vezetni. Ez már modernebb, finomabb, mint az MTZ. Szóval ez már jó traktor. Jelenleg hatvan ilyen működik a megyében, az idén további száz érkezik, készén állunk a garanciális javításra, van elég alkatrész is. Kisérdi József, az AGROKER embere: — Gyakorlattá tesszük, hogy minden hazánkba érkező és a közös gazdaságok részére vásárolt gép kezelésére rövid tanfolyamot tartunk. Akik itt vannak, mind régi szakemberek. Nincs közöttük olyan, aki legalább öt traktort ne szagga. tott volna el. Mégis nagy- nagy kíváncsisággal hallgatták a román traktorgyár! szakember és Horváth elvtárs előadását is. — Meg kell ismerni ezt a gépet, — mondja az egyik mő- csényi traktoros. — Még kurb- li is van rajta, a helyét, ahova be kell dugni, akkor találtam meg, amikor leszakadt az eleje. — A fűtése is jó. — Borulésvédő a keret, az oldal- és előrelátás kifogástalan. — Már lötyög a kereke, pedig még alig ment száz kilométert „két napon keresztül vizsgáztatták. szapulták, dicsérték a traktort... — Tudja milyen gép ez?! Ha közrefogjuk két MTZ-vel, az első fordulónál kiáll a sorból — nem bírja az iramot — Én egész télen dolgoztam vele, havonta több mint kétszáz órát Nekem jó, nekem tetszik. A kérdésfeltevő ezúttal én vagyok, válaszadók Barabás Dénes kalaznói, Gáncs Ferenc tolnai és Pálinkás Imre szintén kalaznói traktorosok: — Milyen traktoron dolgoznának szívesen: Gáncs: Amelyiknek olyan az ülése, hogy az ember hátát is támasztja. Barabás: A Zetor-Matic meg az új D4KB keverékéből kelle. ne egy új traktor. Pálinkás: A jó MTZ-nél nincs jobbi Ahány traktoros, annyi vélemény. Egy kétségtelen, ez a román traktor már jobb, kényelmesebb, s talán üzembiztosabb is, mint az eddig használtak. Közúton kifogástalan, könnyű munkára szintén. Ára is kedvező. A tanfolyam nem azzal a szándékkal indult, hogy ezek a résztvevők majd rábeszélik a tsz-vezetőséget, vegyék ezt a gépet, ne a másikat... Itt az a cél, hogy a traktoros, a szerelő okosabb legyen, ura legyen a lóerőknek, a technikának. Az egyik ember föl is mászik a gép vezetőfülkéjébe. Az imént arról folyt a vita, hogy az U—650M reggel, hidegen, nehezen indul... Kettőt, hármat hördül a motor, kiköpi (a fekete füstöt, amit elősűrített, aztán világosabb színű vágó- dik a mennyezetre. Újabb indítózás, a motor harsog, hangja betölti a szerelőcsarnokot. Az emberek beszélnek, persze, mutogatnak kerékre, ékszíjra, hűtőre, de hangjukat nem hal. tani, csak szájuk tátog, minta ha némafilm peregne előttünk. Aztán leállítják a gépet. A zúgás után a csönd szinte fáj. Egy ember bicskát vesz elő, gondosan levágja az ékszíjról lógó szálakat: — Kétnaponta kell rá ékszíj — mondja. Becsattintja bicskáját, zsebre teszi. — Emberek! Jó ez a gép! Minek szapulják! .Csak gondozni kell, vigyázni rá, mintáz asszonyra. Ez már nem kormos! — töri meg a csöndet az egyik szerelő. Ezzel mindenki egyetért —■£ de csak egy percig. Aztán előveszik a várdom- biak a véleménykönyvet, mindent gondosan felírnak — a tapasztalatok, amelyeket a román traktor üzemeltetéséről itt Tolna megyében gyűjtöttek, eljutnak majd a gyárba —hogy még jobb legyen a jó traktor. PALKOVACS JENŐ Könyvhónap után A jó bornak is kell cégér ? Hozzánk közel, Kaposváran nyitotta meg a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter idén a mezőgazdasági könyvhónapot. Februárban összesen harminchét szakkönyv jelent meg 264 450 példányban. Új szakkönyvek kerültek a könyvesboltok polcaira, magas példányszámban, termesztési és tartásiech- nológiai könyvek, s mellette az üzem- és munkaszervezés, az élelmiszergazdaság vertikumának elvi és gyakorlati kérdéseit tudományos igénnyel tárgyaló művek. A szakkönyvek megismertetését és főleg megszerettetését természetesen nem lehet csupán az év egy hónapjára korlátozni. Az év minden hónapjában, napjában állandó munkát kíván, nemcsak a propagandától, hanem a szakkönyvet ismerő, s főleg használó vezetőktől is. Főképp tőlük, hisz ők találkoznak nap mint nap a szakmunkásokkal, betanított munkásokkal. Ahhoz, hogy értelemszerűen, ne mechanikusan, gépek módjára hajtsák végre az utasításokat, elengedhetetlen a jó szakkönyv, szakfolyóirat. Ahol a termelést irányító szakemberek nem foglalkoznak a szak- irodalommal, hanem csak jó paraszti érzékükre és tapasztalatukra hagyatkoznak, a gazdálkodás eredményein elöbb-utóbb meglátszik. Ügy van ez valóban, ahogy mondani szoktuk: a jó szakkönyv termelőeszköz, s szaktudás nélkül nem fejlődhet a termelés. A könyvből gazdálkodni szégyen” szemlélet már csak elvétve mosolyogtatja meg az embert. Érdemes megnézni egy egy termelő- szövetkezet kézikönyvtárát; csaknem valamennyi alapkönyv ott van az agronómusok szobájában. S ami a jobbára felsőfokú isko- J lát végzett vezetőknél természetes, korántsem magától értetődó a szakmunkások, a betanított munkások körében. A megállapítás nem csupán feltételezéseken alapszik, hanem tény: csupán néhány mezőgazdasági dolgozó enyhíti szakmai éhségét a könyvek forgatásával. Az ötvenes évek jutalomkönyvein, kalendáriumokon kívül a legtöbb mező- gazdasági dolgozó nem tart az otthonában könyvet, sem szépirodalmi, sem szakkönyvet, és szaklapot sem járat Mindez azt mutatja, hogy a mezőgazdaságban dolgozók többségében nincs meg az igény az olvasásra. Most, 1973-ban a kisszámú kivételtől eltekintve az olvasás nem általános szokás. A legtöbb emberben még a minimális igény sincs meg arra. hogy könyvet vegyen a kezébe. Még a fiatal szakmunkásokban sem. Pedig így elkerülhetetlen, hogy idővel a szocialista nagyüzemi gazdálkodás és a hiányos szakmai tudás ellentmondásba ne kerüljön egymással. A kívántnál lassabb ütemben jut el a tudomány, a technika fejlődése a termelésbe. Megépül például az új tehenészeti telep, vagy sertéshizlalda. az üzem becsülettel eleget tesz kötelességének: a dolgozókat tanfolyamra küldi. A tanfolyamot elvégzik, a telep üzemelésével együtt a dolgozók elfoglalják munkahelyüket. És ezzel megállt a tudomány. Se előre, se hátra. Ritka eset, hogy még a jó szakmunkás is könyvet, vagy folyóiratot vegyen a kezébe. Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy nem érné-e meg például mező- gazdasági hetilapot járatni egy-egy brigádnak. Talán a hozzájuk közelálló téma felkeltené az érdeklődést, először a szakirodalom, s talán később a szépirodalom iránt is. A mezőgazdasági könyvhónap elsősorban szakkönyvek iránti érdeklődést hivatott felkelteni. Gondoskodni arról, hogy a lehető legrövidebb időn belül eljusson az új könyv gyakorlati munkát végző dolgozókhoz. méghozzá azért, hogy „a mezőgazdaság dolgozói, szakemberei megismerkedjenek a szak- irodalom újabb termékeivel, megértsék jelentőségét, gyarapítsák szaktudásukat, és azt jól hasznosítsák a mindennapi munkában.” Eljut-e valójában a szakkönyv oda, ahova leginkább kéne, a mezőgazdasági munkásokhoz? Megtalálja-e egymást a könyv és az ember? Vajon érezhető-e egy fizikai munkát végző kollektívában, hogy könyvhónap van? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására indultunk el Dombóvár környékére. A Dalmandi Állami Gazdaság felsőleperdi szarvasmarhatelepén a válasz egyértelműen nem. Egyetlen egy plakát, falragasz nem hirdette, hogy mezőgazdasági könyvhónap van, az itt dolgozó középvezetők, szak- és betanított munkások nem tudták, hogy milyen -könyvek jelentek meg, mennyibe kerülnek és hol lehet azokat megkapni. A telepen ötven állandó dolgozó van, s Kilián József telepvezető szerint mindössze egy-két emberen lehet észrevénnl, hogy szaklapot forgatnak. Ez rögtön kiderül, ha valamilyen szakmai témához szaknyelven szólnak hozzá. A szakfolyóirat, a szakkönyv itt sem, és másutt sem tölti be azt a funkciót, ami miatt egyáltalán készült, amit be kellene, hogy töltsön. S ezt elsősorban a munkán lehet észrevenni. S vajon egy mezőgazdaságban dolgozó szakvezetőnek jut-e elegendő ideje szakmai művelődésre? Még akkor is, ha azt nézzük, hogy ilyenkor, télen valamivel kevesebb a munka, mint máskor. Itt azonban akár van könyvhónap akár nincs, a jó könyv olvasóra talál, akár kíváncsiságból, akár kényszerűségből. Ha máskor nem, munkaidő alatt. Szerencsére egyre kevesebb az olyan vezető, aki elől az asztalfiókba kell dugni a szaklapot, vagy a könyvet, ha éppen akkor toppan be a brigádirodába, amikor olvasnak. A járművezetőknek rendszeresen tanulniuk kell a KRESZ-t, hogy minél kevesebb legyen a baleset Mezőgazdasági szakkönyvet azért kellene forgatni minden mezőgazdaságban dolgozó embernek, hogy például lelkiismeretesen öntözzön, mert Így lesz szebb a paprika, és jól fejje a tehenet, hogy ne apasszon el. Magával a könyvvel, a papírral kereskedni nem túlságosan jó üzlet. A pénzt az egészséges, szép nyúl hozza, a zsíros tej, az első osztályú paprika. Ne csak az igényt firtassuk, s a propagandát bíráljuk. Nézzük meg, milyen könyvek jelentek meg a könyvhónapon. Többek között „A mezőgazdasági termelési folyamatok gépesítése”, „összetett és kevert műtrágyák”, „A lineális programozás matematikai alapjai”, „A fehérjék titkai nyomában”. Jó, hogy ezek vannak, de nem nehéz összeszámolni, hogy hány ilyen könyvre van szükség például egy állami gazdaságban. A most kiadott könyvek között egyetlen olyan sincs, ami az olvasáshoz nem szokott Fizikai dolgozók nyelvén íródott volna. S hiába a könyvhónap, ha nem lehet beszerezni olyan könyveket, amelyek például a ház körüli kertészkedéssel, vagy a kisállattenyésztéssel foglalkoznak. Ezeknek a könyveknek pedig még propaganda sem keli: eladják saját magukat Nem csupán Felsőleperd az egyedüli, ahol a mezőgazdasági könyvhónap nem esemény. Mégsem lehet megkérdőjelezni a könyvhónap szükségességét legfeljebb a tényleges hasznán, a hatékonyságán érdemes elgondolkodni. Mert néhány rádió- és tévényilatkozat, vezércikk és statisztika nem elég. V. M.
