Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-03 / 52. szám
Húsz év alatt száz új város Az urbanizáció, a városiasodás hatása hazánkban is egyre inkább érzékelhető. 1960 —70 között az 1500 lakosú községeink tényleges népessége majd félmillióval, a 2000 alattiaké együttesen több mint egymillióval (0 százalékkal) fogyott Ez a tendencia az ország minden megyéjére, tájegységére jellemző. A legna- gyobbmérvű apadás a hagyományosan agrárszerkezetű alföldi megyékben mutatkozott. Viszonylag kisebb a népesség csökkenésének aránya az ipari több központú (Borsod. Nóg- rád, Veszprém) és a fővároshoz közelebb eső (Pest, Komárom, Fejér) megyékben. Bár a tényleges népességcsökkenés az utóbbi években némileg mérséklődött, az irányzat továbbra is lefelé tart. A kis népességű községek többsége — közel 80 százaléka — a Dunántúlon és északon helyezkedik el, ahol a közelfekvő, sűrűbb ipari, bányászvárosok felszívó hatása továbbra is növekedni fog. (Előbb ingázás, aztán szükségszerűen áttelepülés a folyamat vége.) A túlnyomórészt szántóföldi gazdálkodást folytató agrár kisközségek népessége — egyebek mellett — a mezőgazdasági gépesítés fokozódása következtében is tovább csökken. Az urbanizáció összetett folyamat. Jelentős demográfiai, gazdasági — ipar-kereskedelem, szolgáltatás, stb. — továbbá társadalmi, műszaki és más változásokkal jár. E folyamat módszeres vizsgálása és a jelentkező problémák megoldása a közigazgatás foTolnai díszí tőművészek Zalában A megye gazdag népművészetének elismerése volt, hogy Tolnában alakította meg a Népművelési Intézet az ország második díszítőművész-stúdióját. Az „alapítólevél” indoklásában az áll, hogy a megye sok színű, tisztán megőrződött motívumvilágának feltárása fontos feladata a népi művészet ápolóinak. Tolna megyében sok asszony van, aki rendelkezik a I díszítőművész- szakkörvezetői működési engedéllyel, csaknem harminc szakkörünk van. A stúdió tagjai a megye jellegzetes motívumait dolgozzák fel. Lőrincz Aladárné, a népművészet mestere Majoson a székely mintákat, Lackner Aladárné és Dancz Zsófia Keszöhidegkúton a sváb, Kárpáti Jánosné és Gazsó János- né Pincehelyen a Kapos menti, Schmidt Károlyné a váraljai, Cser Mária a sióagárdi, Németh Pálné népi iparművész pedig a sárközi és a bogyiszlói motívumokat gyűjti és alkalmazza mai igényeink szerint. A stúdió évente hat-hét alkalommal tart foglalkozást, az idén három gyűjtőutat is terveznek. Az első gyűjtőútra az elmúlt hét végén került sor, Nagykanizsára utaztak az asz- szonyok. A helyi múzeum anyagát dolgozták fel, csaknem száz mintát. Az asszonyok az eredeti mintákat elkészítik, megtervezik mostani felhasználásukat, majd a Néprajzi Múzeum fogja lezsürizni a munkákat. A múzeum jóváhagyása után a minták kikerülnek a szakkörökbe, később a lakásokba, hogy tiszta forrásból merített szépséggel adjanak hangulatot az otthonöknak. A stúdió következő útja • Néprajzi Múzeumba vezet, lyamatos és intézményes közreműködését igényli. Az urbanizáció eredményeként a közigazgatási feladatok arányaikban változnak, sőt újabb feladatok is jelentkeznek. A községi igazgatási szervezetben az utóbbi évek lényeges strukturális változásokat hoztak: kialakult a községi egységes szakigazgatás, a községek eltérő jellegét, differenciálását a nagyközségi kategória létrehozása 'fejezte ki, a közös tanácsok alakításával, és egyes szakigazgatási feladatok helyenkénti körzetesítésével törekvések indultak meg az integráció irányába. A változásokat az új tanács- törvény állandósította. A községek, a helyi tanácsok hatásköre, önállósága erősödött. A feladatok végrehajtását biztosító községigazgatási szervezet azonban formáját és működési módszereit tekintve még számos átvett, régi vonást tűk. röz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közigazgatási szervezeti formák és működési módszerek a szocialista társadalmi fejlődéssel nem tartanak mindig lépést. Az eredményes, a szocializmus célkitűzéseit jól realizáló közigazgatás, alapvető társadalmi érdek. Ma minden ország igazgatásának egyik alapproblémája a községi igazgatási szervezet korszerűsítése. A községi tanácshálózat nagyságrendileg megvénként és országrészenként még ma is meglehetősén eltérő. Például a községi tanácsok népességszámának szélső értékei között közel százszoros különbség van. Az alsó határértéket képező néhány száz és a felső határértékeken álló 30 ezer főnyi népességgel rendelkező községek közötti skálán helyezkedik el a többi község. Zömük a kisközségek sorába tartozik. E helyzeten kívánt változtatni a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, amikor Békés. Kiskőrös; Mezőkövesd és Nyírbátor nagyközséget várossá szervezte, — valamint községegyesítéseket és községi közös tanácsok szervezését határozta el. A hazai településhálózat fejlesztésében 100— 110 város kialakulásával számolnak 2—3 évtizeden belül a településhálózat-fejlesztés szakértői. Ez a tendencia a városok és vonzáskörükbe tartozó községek, falvak jövőbeni kapcsolatainak, szervezeti- igazgatási problémáinak rendezését is új oldalról veti fel. A városigazgatás témakörében fontos problémát jelent a nagyvárosok, városok vonzáskörének igazgatása is. A községi és városi igazgatás önállóságának, a központi kormányzati irányítás hatékonyságának növelése, valamint a növekvő jelentőségű területfejlesztési és szolgáltatási feladatok koordinált ellátása a megyei igazgatási szervezet és tevékenység lényeges átalakításával jár együtt. A megyék igazgatási szervezeteire hárulp feladatok olyan új követelményeket támasztanak, amelyek ellátása az igazgatási szervezet sokoldalú vizsgálatát igényli. Dr. Berkes József Lakásszocio(ó«iai vizsgálatok a házgyári épületekben A lakás és a társadalom kapcsolatának, kölcsönhatásának feltárását célozták azok a szociológiai vizsgálatok, amelyeket az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízásából végeztek Budapest, Győr, Mosonmagj’aróvár, Sopron és Ajka házgyári lakótelepein az Építésgazdasági és Szervezési Intézet dolgozói. A megkérdezett családok többsége elégedett volt lakásával, elsősorban az összkomfort és a fölszereltség miatt. A lakások telítettségével, tehát a lé- lekszám növelésével arányosan azonban csőiéként az elégedettek száma, kicsinek tartották a szobákat. A lakók többsége — elsősorban a fizikai dolgozók — a különbejáratú, előszobából megközelíthető szobákat tartja előnyösnek. A gyakorlatban is Igazolták véleményüket, mert a lakások nagy részében bútorokkal zárták el a szobák közötti ajtókat. Korszerű igényként vetődött fel a családok többségénél, hogy a lakás több kisebb félszobából és egy nagyobb, nappali tartózkodásra használható szobából álljon,, ígv a győri házsvári lakásoknak egyharmadában fekvőhelymentes vagy csak fekvőhellyel berendezett nappaliszobát találtak. A lakások bútorzatának, berendezéseinek használatánál sok korszerűtlenséget tapasztaltak. A beépített szekrények többségében olyan tárgyakat tároltak, amelvekuek helve ■" ' '•« »•>'■ '• i:-í i n másutt' lett volna. Gyakran előfordult, hogy a szobákban különféle kombinált- és ruhás szekrényekkel foglalták el a helyet. A lakások használati értékét tehát jelentősen növelné, ha a ruhaneműktől eltérő használati tárgyakra a lakáson belül vagy kívül külön tárolóhelyet alakítanának ki, s így a beépített szekrényeket rendeltetésének megfelelően ■ hasznosítanák. A jelenlegi konyhák az egyedülállóknak és a gyermektelen házaspároknak étkezés céljára is megfelelőek, de az vélemény, hogy a család bővülésével a konyhával összekapcsolt étkezőfülkére vagy étkezőkonyhára lesz szükség. A vizsgált lakások 88 százalékában a lakók saját mosógéppel, 55 százalékában saját centrifugával, 3 százalékában pedig automata mosógéppel rendelkeznek. A lakóknak csak 2 százaléka tartja megfelelőnek a Patyolat jelenlegi szolgáltatásait, 17 százalékuk az épületen belül közösen üzemeltetett mosógépet. 15 százalékuk pedig lakótelepi önkiszolgáló mosodát venne igénybe. A szabad idő eltöltésének módjáról érdeklődő kérdésekre adott válaszokból megállapítható, hogy a hazai lakótelepek családjaival általában „otthonülők”. A lakások, mintegy 90 százalékában van televízió-készülék, s a családok majd 80 százaléka minden _/adásnapon nézi a műsort. KEREKES IMRE; 14. Ilyenkor tavasszal, amikor már igazi tavasz van, legrosz- szabb az éjjeliőrnek. Mert akárhogy is mennek a dolgok, nappal aludni kell, hogy éjszaka jó legyen a kondíció. Mi jut így a tavaszi napsütésből? Estefelé, fáradt kis fények, amint éppen lecsurognak a háztetőről. Nem több. Most már igazi tavasz van. Ma este hallottam először tücsköt a rét felől. Ennek a hangját még sokáig megismerem, ha el nem költözik. Később, ha már kórusban szól a tücsökzene, ezt az első hegedűst akkor is. kiszúrom. Ha még itt húzza. Az éjjeliőrnek jó füle van. Megfigyelésem szerint, akinek nincs jó hallása, ne menjen éjjeliőrnek. Jó hallással lehet jelentkezni. Ahogy belejön a hivatásba, ez a hallás úgyis javul. Kell, hogy javuljon, míg csak olyan nem lesz, mint a vadaké az erdőben. Ha ez nem következik be, akkor olyan védtelen lesz, mint aki ouska nélkül ődöng a háborúban. Akkor jobb, ha az éjjeliőr elmegy nappali portásnak. A tavaszi éjszakák a legrosszabbak. Ilyenkor jön meg igazán a tolvajok és betörők kedve. Elolvad a hó, felszárad a sár, lábnyom nincs. Ez nem hátrány! Nem kell a hidegben várni, hogy jön az alkalmas pillanat. A hidegben türelmetlen a tolvaj, mert fázik, ezért aztán siet, így viszont sok ügvet elpuskáznak. A biróság csak örülhet, ha késik a tavasz. Most már itt vani X tolvaj már nem fél a hidegtől, nem borítja ki, ha az éjjeliőr a sötét kerítések mellett csigalas- san halad, minden öt lépésre megáll, hallgatózik. újra megáll és ellép a kerítés mellől, elfordul és megtámasztja a hátát a kerítésfalnál, mert gondol valamit és vár tovább, mintha soha nem akarna többé arról az átkozott helyről elmozdulni. A fix pontok mindig jól szuperálnak. Már akinek. De az biztos, hogy a tavasz nem tesz jót mindenkinek. Mindig tavasz- szal akartam itthagyni ezt a posztot. Mindig ilyenkor világosodik meg igazán, persze csak úgy éjféltájt, az első és második kör között, hogy milyen lekvársűrű tavasszal a sötétség. Ehhez nem kell nagy ész. Most van az az éjszaka. Langyos a levegő és rongyosak a homályos szélű felhők, mert a tavaszi széljárás rongyossá tépi a felhőket. Ha e1- tákarják a holdat, a rét felől úgy támad a sötét, hogy még a macskák is kúszva közlekednek az alján. Csak a kutyák nem zavartatják magukat. Ahogy most araszolok, aztán meg-megállok. a sötét kerítésnél, a tücsök mellett hallom a neszeket. Kóbor kutyák kaparnak a gödrökben, mennek a szimat után. Látni egyet se lehet. De hallani igen. Ha az éjjeliőr megtanulja hogyan neszeznek a kutyák. Ha ezt nem tudja, vége. Akkor azt hiszi, hogy a tolvajok körülfogták a gvárat és csak a jelre várnak, hogy meginduljon az általános támadás. Az ilyen éjjeliőr aztán hamar bérezel. Nem bírja idegekkel, egy-kettőre elinal, fellármázza a rendészetet, a rendőrséget, a gyárvezetőt, még a tűzoltóságot is. kivonul az egész apparát Valami ne- azez. így van ez. A kóbor kutyák tudnak ezen jóízűt nevetni. Nekitámaszkodom a kerítésfalnak. Mind kutyanesz ez, alig hallható, szaggatott, óvatos. A macskanesz más, az folyamatos. Mintha kígyó csúszna a száraz fűben, , ;ivt Továbblépek, most már erősebb a zaj. Farkaskutya sompolyog előttem, még a sötétben is látótávolságra, feje lekonyul, farka csüng. Az ilyen kutyának a szálából kétoldalt csurog a nyál. De így a sötétben ez már nem látható. Mintha nem is lennék, isz- kol el a kerítéstől, a feje csüng, de szünet nélküL Előkapom a stukkert. A kutva fordul egyet, mire kibiztosítok, már hörög. Még meg is áll, beroggvan a hátsó lába. Ilyen állásból minden kutya támad. Van még köztünk öt méter, ha elvétem, megmar. Mint akit a falkerítéshez szögeztek, csak az ujjam játszik a ravaszon, hogy biztos legyen az érintkezés. Hörög, de most már mélyebben. Szóval támad. Úgy meglódul, hogy alig van időrn meghúzni a stukkert. Félreugrik és felvisít, mint öléskor a disznó, visszahempereg, de talpra ugrik. Eltaláltam, de csak a bordái közt, maradt benne erő, hogy újra induljon. Most kell megcélozni, de most már én támadok. A lövés pofán találja, ettől hanyatt esik, hempereg, vadul felém dobálja magát. Mindig a szája van hozzám legközelebb. A harmadik lövés után nyúlik csak el, de az élet még mindig benne van. Megvárom, míg elcsitul. A veszett kutya a legszívósabb. Megtörtöm a stukkert. körbejárom még egyszer a helyet, a zseblámoám fényét belemártom a sötétbe, rávilágítok. Bele nem rúgok. Ma éjszaka még kétszer meg kell kerülnöm a gyárat. De egy lövés is elég ahhoz, hogy utána halálos csend legyen a környékezi Milyen könnyű csendet csinálni. A világosabb oldal sarkán, ahol a kerítés már a hosszú utca lámpái felé vezet, megállók. Előre-hátra nézek, viszszavilágítok a zseblámpával, ,xaagarn sepn tudom miért, nehezen indulok tovább. Talán a fények miatt, ahogy az útról ideviláglanak. Ilyenkor tavasszal játszik a fény, ahogy játszanak a gondolatok, megkeverik az embert és idegesítik, nem hagyják lecsillapodni még akkor sem, ha már csillapodna. Elindulok, de hát- ra-hátranézek, mert úgy hallom, hogy a veszett kutya most lábraáll. És kit nem követtek már veszett kutyák? Valamivel el kellene takarni az éjszakát. De nem mindig ilyen ez az éj. Nem mindig ezt az arcát mutatja. Ha Nelli jön, mintha valami más áradna az éjszakából. Mintha valahonnan a föld alól valami fényt kapna, amelynek nincs is forrása. Ott forrnak a fények valahol az éjszaka üstjében, csak nem lehet hozzájuk férni. Aztán valaki jön és felszabadulnak, mintha nem is az az éjszaka volna, ami volt. Nem mindenki tudja így megváltani az éjszakát. Nelli tudja. Nem a cigarettával, a lecsókonzervvel, a főtt kolbásszal, üveg sörrel. Ettől nem lesz más. Ezt délután is meg lehet vásárolni a KÖZÉRT- ben, a Vajda úrnál. Csakis attól ahogy Nelli kezeli az árut. Pedig csak egyszerűen benyúl a szatyorba, aztán kirakja itt a puhafa asztalra, ami még koszos is, mert a portás is azon könyököl, de hiába, mert attól, ahogy ezt Nelli teszi, megszelídül az éjszaka. így van ez. És ezért nem lehet tudni, hogy az ember mitr kap az éjszakától. Sötétséget, veszettséget vagy fényt. Csak az éjjeliőr tudja, akinek hol a fejét szorítja, hol a lábánál hever a sötét. Hol tolvajok ütik le, hol a szelíd fény, abból a bizonyos forrásból. De sajnos. Amíg sötét lesz, addig a veszettséget se lehet kiirtani. (Folytatjuk)
