Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

A Kopernikusz-év előkészületei Az előkészületek Mikolaj Kopernikusz Lengyelország nagy csillagásza születésének 500. évfordulójára mind Len­gyelországban, mind az e?ész világon végső szakaszukba érték. Ebben nemzetközi szer­vezetek, számos tudományos intézet a különféle szerveze­tek és társaságok vesznek reszt. A Kopernikusz-bizottsághoz .egyre nagyobb számban érkez- nek a beszámolók számos kü­lönböző országban tervezett tudományos és kulturális ese­ményről, meghívások lengyel tudósokhoz, valamint tájékoz­tatások külföldi Kopemikusz- bizottságok létesítéséről. A Kopernikusz emlékére tartott ünnepségek 1973-hoZ kapcsolódnak, amelyet a len­gve! tudomány évének nevez­tek ki. A cél az, hogy ezek az ünnepségek tartós nyomot hagyjanak a lengyel tudo­mány eredményein, h.ogy vi­lágszerte népszerűsítsék azo­kat és Lengyelország tudomá­nyos közösségét új lehetősé­gekkel gazdagítsák. •, nnek megvalósítására 1967 óta megindult a munka nagyarányú beruházási tervek kivitelezésére, amelyek kere­teben tudományos köznontokat létesítenek ott, ahol Koperni­kusz élt és dolgozott. Kopernikusz szülőhelyén, Toru.riban a esillg<rász nevét viselő egyetem új épület- komplexummal bővül. Befejezésükhöz közelednek a restaurációs munkálatok Fromborkban is, ahol Koper­nikusz sok évet töltött és ahol monumentális, korszakalkotó, ••Az égi pályák körforgásai­ról” r<m~ munkáiét írta. Min­den történelmi épületet amely kapcsolatban áll’ Kopernikusz korával eon<josan helyreállí­tanak. Olsztyn a világ egyik legmodernebb kozmikus pla­netáriumával gazdagodik. A lengyel iskolások 500 ko­pernikuszi tudományos labora­tóriumot kannak, amelyeket modern fizikai, természettudo­mányi és vegyészeti készülé­kekkel szerelnek fel. A legnagyobb ünnepségek február 19-én lesznek, ez a nagy csillagász, hazafi és hu­manista születésének évfordu- A _fő ünnepséget e nap előestéjén Torunban tartják. Ugyané napon kiállítást is nyitnak abban a házban, ahol Kopernikusz született, és a turoni régi városházán. A kö­vetkező napon az ünnepségek O’sztvnhan és az ország más részéin folytatódnak. A varsói egvetem tudomá­nyos ülést tűzött ki erre a r nra. - f""Zoológiái múzeum pedig kiállítás megnyitását tervezi amely Kopernikusz csillagászati eszközeinek mo­delljeit mutatja be. Február 20-an tudományos ülést ter­veznek a Jagelló egyetemen, amely Kopernikusznak a krakkói alma materhez, va­lamint Lengyelország hajdani fővárosának tudományához és kultúrájához fűződő kapcsola­taival foglalkozik. Júniusban megtartják Var­sóban a lengyel tudomány II. kongresszusát. A- kong­resszus első napján a részt­vevők kegyelettel adóznak a lengyel tudomány hagyomá­nyainak és legkiemelkedőbb képviselője, Mikolaj Koperni­kusz emlékének. Júniusban Kopernikusz-em- lékművet lepleznek le From­borkban és ez jelzi majd a Kopernikusz-hét megkezdését Warmiában és Mazuriában. Szeptemberben nemzetközi tanácskozásokat és kongresz- szusokat terveznek a Kopemi- kusz-évfordulókkal kapcsolat­ban. Szeptember 4-én a Nem­zetközi Csillagászati Szövetség különleges kongresszusa kezdi meg üléseit Varsóban, amely­re a világ minden részéről mintegy kétezer csillagász lá­togat el. A kongresszus ideje alatt szakosított szimpóziumo­kat rendeznek. Ugyanebben az időben Torunban a UNESCO rendezésében megtartják a Nemzetközi Tudománytörténe­ti és Filozófiai Egyesület ülé­seit: szimpóziumok sorozata lesz ez „Kopernikuszi kollok­viumok — az ember és a kozmosz” címen. Sok különbö­ző ország tudósainak látoga­tását várják, köztük számos Nobel-díjas tudóst is. Az ünnepség szerves része lesz majd az egykorú lengyel zenéből összeállított koncert, valamint Penderecki „Kozmo- gónia” című műve lengyel szólóművészek előadásában. Egy Kopemikuszról szóló len­gyel film televíziós vetítését is tervezik. Ugyanezen a naoon a pári­zsi Bibliothéque Nationale ki­állítást nyit meg Nioolaus Ko­pernikusz és kora” címmel, amelyet a franciaországi or­szágos Kooernikusz-bizottság közreműködésével rendeznek meg. A kiállításon szereplő tárgyak egy részét lengyel múzeumok és könyvtárak, va­lamint lengyel építészek ad­ják. A kopernikuszi ünnepségek egyúttal alkalmat nyújtanak a lengyel tudományos eredmé­nyek bemutatására külföldön. Ennek egyik módja lengyel tudósok részvétele lesz nem­zetközi tudományos tanácsko­zásokon és kongresszusokon. Az NDK tudományos aka­démiája Berlinben szimpóziu­mot rendez „Kopernikuszi forradalom a természettudo­mányokban” címmel. Moszk­vában tudományos konferen­ciát tartanak „Filozófiai prob­lémák korunk csillagászatá­ban” témájáról. Márciusban a Szovjet Tu­dományos Akadémia jubileumi ülést tervez, amelyen lengyel tudósok előadásai szereoelnek. Londonban a Royal Society és Royal Astronomical Society szimpóziumot rendez a boly­górendszerekről. Ez. év de­cemberében kopernikuszi ülést terveznek Washington­ban az American Socity fór the Promotion of Science (Tu­dományok fejlesztésére ala­kult társaság) rendezésében. Ugyanitt áprilisban az ame­rikai UNESCO-bizottság ren­dez szimoóziumot, „A tudomá­nyos felfedezés lénvege” cím­mel. Párizsban „Kooernikusz világa és Kooernikusz a vi­lágban” címmel nemzetközi kollokviumot tartanak, Rómá­ban pedig tudományos ülést „Kopernikusz és a korabeli kozmológia” címmel. A kopernikuszi évben sok más esemény, kiállítás és ün- nenség előkészülete folyik számos külföldi tudományos központban. Rómában Knoer- nikusz-múzeumot nvitnak. Chicagóban és Mexikóváros­ban is emlékművet lepleznek le. A Kooernikusz-évfordnló időtálló megemlékezése Ko­pernikusz írásainak monumen­tális kiadása, amelvet jelenleg a Lengyel Tudományos Aka­démia tudomány- és techni­katörténeti intézete készít elő. összes műveinek az 500. év­forduló alkalmából megjelenő kiadásában az eredeti latin szövegek, valamint a teljes lengyel fordítás és más nyel­vű változatok is szerepelnek. Székely Nem volt különösebb hír­verés, mégcsak az agyonszer­vezett farsangi báloknál már­Száz éve született Saljapin Jaltától nem messze, a festői szépségű Gurzufban két nevezetességet mutatnak meg minden turistának: az egyik a víz felé nyúló sziklatömb, mely Puskin nevét őrzi, a má­sik hasonlóképpen különleges alakú szikla, melyet Saljapin- ról neveztek el. Saljapin — az idősebb helybeliek máig emlékeznek rá — sokszor énekelt ezen a másik sziklán a környék halászai, parasztjai örömére. De ugyanígy őrzik Saljapin emlékét ma mindenhol a Szovjetunióban, ahol csak járt és énekelt. 1873. február 13-án (más források szerint február 11-én) született Fjodor Ivanovics Saljapin, Kazányban. Igen sze­gény környezetben nevelkedett. Egész fiatalon egy lcórus- ba kerül, s ismeretséget köt az ugyancsak itt éneklő Makszim Gorkijjal. 1890-ben minden előképzettség nélkül lép szín­padra Ufában, egy helyi operatársulatban. Sokat utazik, 1892-ben pl. a Kaukázus környékén jár. Tbilisziben nagy­szerű énekmesterre talál Usatov személyében, aki azonnal felfedezte rendkívüli adottságait, ingyen tanította, s ezen kívül is sok mindenben segítette. Saljapin sorsa 1894-ben fordult még jobbra: Szentpétervárra kerül, több operatár­sulatban énekel, de igazi hírnévre csak a moszkvai bemu­tatkozásával tesz szert. 1901-ben a Milánói Scala is megnyitja előtte kapuit, ezt követően pedig a világ valamennyi híres, nagynevű operája. Hatalmas erejű, szokatlanul nagy terjedelmű basszbari- ton hangjával természetes biztonsággal énekelt mindig és mindent, Schubert dalaitól a legnagyobb orosz operák cím­szerepéig. De nemcsak énekelt, hanem — kortársainak is példát mutatva — valóban alakította is az általa megfor­mált hősöket. Színészi adottságai énekesi tehetségével ve­tekedtek. Legnagyobb alakításaiban szerves erriségben ha­tott az ének és a dráma. Különleges érzéke volt az orosz ihletésű előadó és drámai művészethez, s nérvialelőadásai- ról ugyanazt írhatjuk. Az operaénekesek eg'nk le'rncgyobb- , jára emlékezünk ezekben a hetekben. Találóan írták róla: Saljapin csak önmagához hasonlítható. JUHÁSZ ELŐD ! Színházi jegyzet: Vidám hétvége A színházi program a „Ba- bits”-bérleteseknek vígjátékot, a ,.Garay”-bérleteseknek ko­médiát ígért az elmúlt hét vé­gére. A pénteki előadás Móricz Zsigmond Kerek Ferkója volt. Ismerik a könyvbarátok, az 1912-ben született regény kel­lemes olvasmány, az idill is érezteti Móricz későbbi ke­gyetlen dzsentri-bírálatát. Mó­ricz 1931-ben darabot írt a Kerek Ferkóból a Nemzeti Színház számára, méghozzá két utolsó felvonással, a má­sodikba a társadalombírálat- ból már nem maradt semmi, a színpadon ellenben megje­lent egy édesbús, ragacsos ál- dráma. Még az úri közönség sem volt rá kíváncsi néhány előadásnál többször. A nagy írónak kijáró tiszte­let tartja vissza a mai nézőt attól, hogy elintézze annyival a darabot, hogy „csapnivaló”. De Móricz tiszteletéről azok felejtkeztek el igazán, akik a fülénél fogva előrángatták a színművet, mondván „hogy ak­kor is felfedezünk, ha a fe­ne fenét eszik is”. A „felfede­zők” tovább tetőzték a bűnö­ket, amikor ráadásul a két móriczi harmadik felvonásból komponáltak egy harmadikat. Hogy egy kis társadalombírá­lat is legyen benne, de meg­maradjon a könnyes össze- borulás is. Miről is szól ez a Kerek Fer_ kó? Alföldi kisváros a szín­hely, ahol a legnagyobb úr az arisztokrata Kerekegyházi Ke­rek Ferdinánd. Maga is ékes­kedik a legjellemzőbb dzsent­ri tulajdonságokkal, mégis ki­tagadja fiát, Ferencet annak lumpsága, mérhetetlen pénz- szórása miatt. A kitagadás ha­tálytalanításának feltétele egy megfelelő házasság, amivel .restaurálják a vért és a bir­tokot.” Kerek Ferkó erre úri tromf­ból megkéri az első szemre­való lány kezét, aki története­sen a polgármester emancipált Mariskája. A polgárcsalád minden tagja a maga módján fogadja az eseményt; a néző tudja, hogy Mariska ura a helyzetnek, és hogy a sok go­rombaságnak, amit Kerek Fer­kó fejéhez vág, házasság lesz a gyümölcse. így is lón, az utolsó felvo­násban — miközben a földet ölelik a szerelmesek — ma­gasröptű és avitt elméleteket fejtegetnek a nő és a férfi kapcsolatáról és a társadalmi viszonyokról. Mindezt tessék egy csupa- színes mesedíszletben elkép­zelni, megspékelve ízesen be­szélő (az Alföldön, palóco- san) epizódistákkal... A szombati komédiával va­lamivel jobban jártunk. A közönség legalább jókat ha- hotázott, ha nem is gazdago­dott semmivel. A szerzőpár: Braginszkij és Rjazanov a Szovjetunióban népszerűek, állítólag a társa­dalom hibáit finoman meg- döfködő darabjaik révén. A döfködés, ami a Munka­társakban jelentkezik. igen­igen szelíd. Alig nevezhető an­nak. Csak hosszas töprengés után lehetett rájönni, hogy hol és miért volt az. Szerelmi történet a Munka­társak, munkahelyi környezet­ben. Arról szól, hogy a derék, ámde fiatalkori traumái miatt merev vénlány-igazgatónő mi­ként változik nővé, hogyan tanulja ki a csábítás asszonyi fortélyait. Mellékesen szó van a munkatársi kapcsolatokról: ne felejtsük el, hogy a mun­katárs is ember, de vigyáz­zunk, nehogy akkor is a má­sik nemet nézzük benne, ami­kor semmi nem indokolja .. 1 A pécsiek előadása sok lé­péssel fölötte járt a darabnak. Miért is panaszkodnánk .. ? (Virág) farsang Kakasdon már szokványossá vált meghí­vókat sem nyomtattak. Az alig valamivel több, mint kétezer­lelkes magyarországi, Tolna megyei „Andrásfalva” széke- \ lyei vasárnap délután, este és éjszaka önmaguknak vigadtak Kakasdon. Híven betartva a farsangi hagyományokat, ame­lyek tulajdonképpen ezt a szó. kást kellene, hogy őrizzék. Be­tartva és többet is nyújtva, ön­maguknak éppúgy, mint a na­gyon kevés számú meghívott­nak: — a Dunántúli Tudomá­nyos Intézet, a megyei mú­zeum, a megyei tanács nép­művelési csoportja és lapunk képviselőinek. Egy, legjobb esetben is csak ócska, régi nagyvendéglőnek nevezhető te. remben ugyanis délután a fa­lu legfiatalabbjai ismerkedtek meg eleik legszebb ősi szoká­saival, este pedig a serdülők, fiatalok, meglettebbek és idő­sek elevenítették fel ugyanazt. A farsangi bált majdnem öt­negyed órás műsor vezette be, a konferálás szerint „minden­ki munkája”, amit célszerűnek tűnne többször aláhúzni, ugyanis valóban az volt. A ré­gi fonót felelevenítő életkép páratlan mesemondója. Fábián Ágostonná, meséi színpadi rendezvénynek tűntek volna, ha mellette a népviseletbe öl­tözött asszonyok csak játsszák, de nem élik újra, amit fiatal menyecske- vagy lánykoruk­ban csakugyan átéltek, a fonó hangulatát. Ezt követték a ka­rácsonyi „megéneklések”, utá­na pedig a lakodalmi énekek^ a „kontyolás” kísérői, hiszen „Bukovinában bárhogyan jöt­tek is létre a házasságok, sze­relemből, vagy szerzésből: — nagyon komolyan vették." Na­gyon komolyan vették a máig sem felejtett (és milyen jó, hogy nem felejtett) andrásfal. vi hagyományokat az öregek éppúgy, mint ahogyan az Andrásfalvát sosem látott fia­talok is. akik egyik-másiká­nak beatosan hosszú haja sem tudta valószerűtlenné tenni, amikor a „csemovid kaszár­nyáról” énekeltek, vagy azt, hogy „Nem vagyok én zöld­erdőben remete”, netán: „Hi­deg nincsen, mégis befagyott a tó I Szeretőm sincs, mégis rólam foly a szó”. A lócákon, otthonról hozott konyhaszéke­ken ülő több száz főnyi kö­zönség az egész műsor alatt önfeledten szórakozott és való­színűleg keveseknek jutott eszébe, hogy a „mindenki munkája” melletti rendezők — Sebestyén Ádám, Sebestyén Antal, Molnár Ágoston, Koz­ma Szilvesztemé és Kelemen Gergely művelődési otthon igazgató — a legszebb érte­lemben vett népművelésről is tanúbizonyságot tettek ebből az alkalomból. Később pedig ugyanez már csak azért se juthatott eszébe senkinek, mert a vígalom a műsor után tovább tartott, ahogy illik, ki­világos kivirradtiy — illetve a hajnali mii ..... >k indulá­s áig. 1973. február 13. (ordas*

Next

/
Oldalképek
Tartalom