Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
Ameddig a takaró ér Szemüveget a bírónak! Ha a fejemet veszi is a futballrajongók egyre gyérülő tábora, akkor is kijelentem: vannak a focinál fontosabb dolgok is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ellensége volnék a labdarúgásnak. Sőt, kedvenc csapatom is van! De ha kimegyek a meccsre, soha nem kiáltom: szemüveget a bírónak! Mostanság azonban néha odakívánkozik a szómra a kiáltás. De ez nem a zöld gyepen bíráskodó sporttársnak szólna, hanem azoknak a „bíráknak" szánnám keresetlen szavaimat, akik egy sokkal-sokkal nagyobb pályán keverednek a „játékosok" közé. Lényegesen nehezebb a dolga a futballbírónak, mint azoknak, akik közöttünk élve, unos-untalan tetteinket bírálják. Hogy azután ehhez van-e joguk és erkölcsi alapjuk — az más kérdés! Aki a többiekkel együtt tisztességgel él és dolgozik, s azt akarja — és tettekkel is alátámasztja —, hogy jobban menjenek a dolgok, annak minden alapja megvan ahhoz, hogy olykor esetleg elmarasztalóan nyilatkozzék. Az ilyen embertől az „ejnye-ejnye” is másként hangzik, mert segíteni akar. Az a bíráskodó viszont, aki nem az élet „játékszabályai" szerint illeszkedik a hazájukat és a szocialista közösséget formálók nagy táborába, vajon milyen jogon ítélkezik? Van-e erkölcsi alapja hozzá, hogy szapulja, becsmérelje eredményeinket? Megvallom, főleg nem az a bosszantó, hogy a semmittevő, fegyelmezetlen, az állampolgári kötelességre fity- tyet hányó olykor mennyire igazságtalan: csak a rosszat keresi (sajnos talál ilyet is), abba köt bele, ám a jó kibökheti a szemét. Az a bosszantó, hogy az efféle bíráskodás nem paprikáz fel bennünket. Pedig nekik odamondhatjuk ám: Szemüveget a bírónak! A kibic-bírók bíráskodása egyáltalán nem befolyásolja a „mérkőzést”. Ebben az esetben mégcsak nem is a szurkolói vérmérsékletről van szó. Hanem dolgos, kötelességtudó száz- és százezrek önérzetéről. Mondjuk csak meg nyugodtan a bennünket és tetteinket jogosulatlanul bíráló bíróknak: jó lesz az a szemüveg, jobban látnak vele. A fura csak az, hogy a szemüveget ők is SZTK- receptre kapják! A társadalom javait ők is elfogadják. Méghozzá nagyon is természetesen! CSALA LÁSZLÓ Zárszámadás Szedresen: Nincs szavalókórus, énekkar, irodalmi színpad, magánparo- dista. A tagok feszes ünneplőben gyülekeznek, mindig a hátsó székeket foglalva el. Sok éves megszokás: nem jó elöl ülni. Most, mikor már nincs ok a félelemre, most is hat a tartózkodás. — Nálunk a zárszámadás csöndes ünnep — mondja az elnök. — De nagy ünnep ma. Majd meglátják, miért Az elnök: Pelhös István. Károm éve érkezett Szedresre, — í — Hetvenben a közgyűlés nem volt ilyen csendes — emlékezik Rózsa László főagro- nómus. — A régi elnök már el sem jött. A helyettes tartotta a beszámolót Elmaradt az igazi vihar. Hozzászólás így is tucatnyi érkezett Nincs súlyosabb, mint mikor a tagság vádolja a vezetőit A zárszámadás után szinte az egész vezetőség kicserélődött Másfél millió forint volt a mérleghiány. A szövetkezetei szanálásra ítélték. — „Nem!” — ez volt az új Vezetőség első döntése. Cva- dékhitelt kértek a megyei tanácstól, amit — ahogy kell — még abban az évben visszafizettek. I Akkor ötmillió forint volt a tagság jövedelme. Ma a kétsze. lesei e Á kifelé tóduló tömegből patyolat inges, újdonat öltö- nyű bácsi válik ki. — Beszélni szeretnék magukkal. Ugye, itt a zárszámadáson nem hangzott el minden. Mondanék még egy-két dolgot. Amit mi, szedresiek tudunk. — Mészáros János vagyok, a növénytermesztési brigád vezetője. Azé, amelyet az előbb megdicsértek a beszámolóban. Harmincegyen vagyunk, s nem akad a tagok között olyan, aki ne érdemelné meg azt a dicséretet. Kétszer annyjt dolgoztak, mint három éve. — Elsők között arattuk le a búzát, takarítottuk be a kukoricát. Elsőnek végeztünk az őszi mélyszántással..; — Ezt akarta mondani János bácsi? Ez benne volt a beszámolóban. — Nem ezt, csak ezért. Mi is tudjuk, mit jelent gondolkodni. A mi vezetőségünk gondolkodik. Menjen el a tanácsházára is: ott osztják a pénzt. Nézze meg az eredményt. A régi vezetőkből hiányzott valami. Talán a rátermettség. Nekem is volt az osztáskor hét és fél hold földem. Szűcs János volt itt az elnök, talán tetszik ismerni. Mondom neki: János, én különbül gazdálkodtam, annak idején. Fejetlenül mennek itt a dolgok!” Ö meg: „Nem úgy van az Jani bátyám, hogy mondunk valamit, aztán meg is csinálják a tagok...” Én meg: Nem jól megy itt. Nem így kell gazdaságot vezetni. Ha nem csinálja a tagság pontosan, amit mondtok, akkor a prímás rossz. Mert úgy hegedül a banda..; tudod.” — ötvennégy éves vagyok. Sokszor volt kapa a kezemben eddig. Mi itt Szedresen mindnyájan zsellérek, részes aratók voltunk. Nekünk nem voltak tanult gyerekeink. Mert az is számít ám, hogy ki honnan indult negyvenötben. Tengelic talán húsz évvel is előbbre járt. Ott előbb volt villany, előbb volt minden. Ezek az emberek — a mostani vezetőség — nem szedresiek. De segítettek rendbe hozni a szövetkezetünket Ezért együtt vagyunk velük. ® Az elnök már Szedresen él. Odakötött. A főállattenyésztő is, a főmérnök is. A főagronó- mus Tolnán lakik, a főkertész Medinán. Azon a bizonyos 70-es zárszámadáson azt mondták a tagok: „Nem bánjuk kit küldenek, ki vállalja az elnökséget, csak szedresi ne legyen.” Ez is igaz lett, az ellenkezője is. A vezetőség máshonnan jött, de falubelivé változott. A közös munka meghatározó. © — Fogasoltuk a paprikának való két holdat Egyszer csak jön az akkori főagronómus. „Gyorsan, adjátok a két gépet Nem tudjuk vetni a kukoricát” — emlékszik a főkertész — „Mi lesz akkor a paprikával?” — mondtam. — „A kukorica késhet két napot. De a paprika? Mi lesz, ha esik egy eső?” „Vessétek el, ahogy tudjátok.” Húsz mázsa termett holdanként. Tavaly hatvan, illetve az egyik fűszerpaprika-fajtából nyolcvan mázsa is. — Most a szervezésről beszélünk, ugye? — Arról is. A tervszerűségről, a munkafegyelemről, az összetartásróL Három éve az őszi búza holdanként! termésátlaga nem érte el a kilenc máz.sát. Tavaly csaknem huszonhárom volt. A kukorica 28 helyett 31 és fél, a napraforgó 8,4 mázsáról tíz mázsás átlag fölött termett. Akkoriban végigkéregettük a fél járást, — mondja a főkertész — hogy egy kis trágyát kapjunk, mert melegágyakat akartunk csinálni. Nem volt szalma. A termésnek hat mázsa szalmája, ha volt holdanként Takarmányhiánnyal is küszködtünk. Tizenhárom “vagon takarmánybúza és 61 vagon kukorica szemestakarmány-kész- lettel kezdték az évet idén a szedresiek. A számok önmagukban csak a hozzáértőknek jelentenek sokat Az eredmények hogyanja azonban tanulságos lehet. Mert a szedresihez hasonló minőségű földeken még mindig akadnak rosszul gazdálkodó szövetkezetek. A megyében is. e Dr. Tóth Bálint, a megyei pártbizottság tagja: — Gratulálok a mostani eredményekhez. Ezen az úton menjenek tovább. Én is tudom, hogy néhány éve bizony nem lehetett itt ilyen megnyugtató beszámolót hallani. — A szövetkezet eredményei nem kimagaslóak, hanem jók. Ami eredményeik jelentőségét növeli, az a fejlődés mértéke és az a mértéktartás, az a felelősségérzet, ami a mostani zárszámadási beszámolót és a tagság magatartását jellemzi. Addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Az árbevétel növekedése sokkal nagyobb, mint a ráfordításoké. Évről évre gazdagodnak tehát. Ne felejtsék el, hogy most már egy másik osztályba léotek. A jó szövetkezetek között is úgy kell dolgozni, mint eddig. o Három éve, amikor a nyolcvan százalékot fizető szövetke. zetek között volt a szedresi Petőfi, a javítóműhely dolgozói azt mondták: „Alkalmazotti állományba akarunk kerülni. Nem leszünk tagok.” Alkalmazotti állományban minden hónap elején megkapták a teljes bérüket. így van most is. De a zárszámadás nem érinti őket. Kimaradnak a pénzosztásból. A zárszámadás előtti vezetőségi ülésen huszonhét jelentkező felvételi kérelmét tárgyalták. Alkalmazotti állományúak voltak valamennyien. Tagok akartak lenni. A vezetőség kilenc kérvényt elutasított. A felvettek között olyanok is akadtak, akik harmadszor adták be jelentkezésüket. Eddig kétszer elutasították. Bizonyítaniuk kellett, hogy érdemesek a tagsággal járó előnyökre. Szövetkezeti tagnak lenni ma már rang Szedresen. A közösség nem fogad be akárkit. © Zárszámadás után mindenki a tanácsháza bejáratánál gyülekezik. A bevált kezdeményezések, a lótenyésztés, a kertészeti ágazat növelése, a jó talajerő-gazdálkodás, ott változik át, most forintokká. A pénzt mindenki átszámolja, gondosan. Van, aki kétszer, háromszor is. Nem csoda: az átlagos összeg tízezer forint fölötti, Ennyi pénzt jóleső érzés számolgatni — akárhányszor. Részlet a beszámolóból: „Szükség lenne az öregségi és munkaképtelenségi járadékok és az alacsony összegű nyugdíjak saját erőből történő kiegészítésére is. Ezt szövetkezetünk jövedelme még nem engedi meg. Néhány éven belül azonban...” A tartalékolt szociális pénzeszközökből tavaly a betegségi és szülési segélyként 210 ezer forintot fizettek ki. Nyugdíjasok és járadékosok segélyezésére is akadt némi pénz: J.7 ezer forint. A szövetkezet arról is nevezetes, hogy a járásban a legmagasabb tejátlagot éri el. Egy tehéntől átlag 3880 litert fejtek tavaly. Szép szám, viszont az is igaz, hogy a törzs- könyves állomány kicsi. Száz tehén. A következő években saját tenyésztéssel a mennyiséget 300-ra növelik. Nyolcvan ló, hetven csikó az állomány. Tavaly csaknem hárommillió forint bevételt jelentett a szövetkezetnek a lótenyésztés. Kétmillió forint valutaként érkezett az országba A' másik jó jövedelmi forrás a kertészet. Négy éve a kertészetből holdanként alig tizenötezer forint volt az árbevétel. Tavaly kétszerese. Másfél millió forinttal többet hoztak a növények, mint tervezték. Annyival többet, mint ameny- nyi a 10 és fél ezer négyzet- méteres fóliatelep beruházási költsége volt. Idén a fóliás területet még két és fél ezer négyzetméterrel növelik. Az elmúlt három évben hatmillió forintért vásároltak gépeket. A géppark most új, korszerű. A beruházások eredményei következnek. © , \ A mezőőr bácsi Balzac egyik regényét olvassa az irodában. A szövetkezet pénzére vigyáz. Még nem osztották ki mindet. — Amit én a szakvezetésben becsülök — mondja — az, hogy olyan jól feltalálják magukat. Mire más felébred, addig ők már egyszer vettek és el is adtak. — Ami a legfontosabb, — mondja az elnök — hogy szorgalmas, dolgos nép az itteni. Velük nem nehéz menni valamire. Nem félek, a számokat nézve sokat lehet még javítani. Ha jövőre eljönnek, meglátják: fogunk is. KÁDÁR PÉTER FOTÓ: GOTTVALD
