Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
f Pályamódosítás Pálya: valamely test mozgásának az útja; legtöbbször görbe alakú. Lassú felívelés, a csúcson való. rövid stagnálás, majd gyorsabb zuhanás. A legtöbb ember pályája is, akár a fizikai jelenség. Hosz- szú készülődés — tanulás — lassú kibontakozás, — a munka első évtizede — évek az alkotókedv teljében, a lehetőségek birtokában, aztán fogyatkozó energia, szándék. Pályamódosítás: Ha a testre erő hat, az mozgását megváltoztatja. Külső erő beavatkozását pályamódosítás követi. Egy ember életében számtalan módon jelentkezhet az grő, ami pályamódosításra, késztet, kényszerít. Felismert tehetsége, hirtelen támadt hajlama, kényszerűség, és a több pénz. A pénz, pénz, pénz. * Házi kivitelezésű Dior-kol- lekció: szoknya, furcsa blúz, kabátka, bodros paróka, ezüst szemhéjak, festéktől súlyos szempillák, bordó körmű ujjak között billegő amerikai cigaretta. íme, Sz. Klára, titkárnő. A „belvárosi” megjelenés júdáspénzből van. A hivatását adta értük Klári. Nagyokat szippant a cigarettából, miközben beszél: — Szakképesítésem gyermekápolónő. Minden nő alapvető érzése a gyermekszeretet, bennem meg felfokozottan jelentkezett. már kislány koromban. Érettségi után óvónőképzőbe jelentkeztem, nem vettek fel, így kerültem az ápolónőképzőbe. Nagyon szerettem a munkámat. A beteg kicsik nem éppen szívderítő látványt nyújtanak, segíteni rajtuk annál nagyszerűbb dolog! Klára olyan hévvel beszél a gyermekápolónői hivatásról, mintha toborzót tartana. Arról, hogy miért hagyta mégis el e szépséges pályát, sokkal szűkszavúbb. Pedig nem hirtelen szánta el magát. Még a kórházban dolgozott, amikor gépelni és gyorsírni tanult. Aztán megvárta, hogy a legjobban fizető állás felbukkanjon. — Az ápolás állandó feszültség,' betöltötte az életünket. Én élni is akarok! Itt kevesebb munkával négyszáz forinttal többet keresek, a napok kellemesen telnek. Állandó a sürgés-forgás a szó- bániban. Szóval szép emlékeim vannak az ápolónői hivatásról, de így jobban élek. — Mikor érezte magát teljesebb embernek? Amikor hivatása volt, vagy most, amikor foglalkozása van ? — Most. Mert van időm magammal törődni, és energiám úgy öltözködni, hogy akár az Intercontinentalban is megjelenhetek. * S. Péter és társai a vicclapfigurák. ők azok, akiken a kabaréban nevetnek, és akiket sokan irigyelnek. S. Péter közgazdász, aki kabinosként gazdagodik hónapról hónapra. Feltételeztem, hogy nem szívesen beszél a dologról, de biztosított róla, tévedek. Ő öntudatos alkalmazott, tudja azt is, mit miért csinál, t — Egy-két év lébecolás, katonaság után kezdtem az egyetemet. Amir? végeztem, már tisztában voltam a lehetőségekkel. Szívós meló, és húsz év múlva már kezdődhet is a kalandozás, utazgatás, élet. Amennyire az addig összeszedett szív- és epebántalmak engedik. Hivatás ? Rendszeresen olvasom a szaklapokat, és tudják a munkahelyemen is, hogy nálam átmeneti állapot a kabinosság. \ (Hetedik éve tart.) — Megvalósítom a „felezési” időt: fele annyi idő alatt szedem meg magam, mintha főkönyvelő lennék, aztán elmegyek valahová a szakmábá. A fürdő álruhás közgazdásza némi töprengés után elképzelhetőnek tartja, hogy esetlég1 nem: fognak a vállalatok ‘kapva kapni a negyven körüli kezdőért. És hogy tévedés-1 lenne hinni- abban; hogy akkor 'ugyanott kezdi majd, ahova kortársai — akik nem „felezték meg az időt”. — eljutották 'äddigräT — Tulajdonképpen nem rossz dolog itt sem. — válaszol egy kicsit gondterhelten. * B. Lajossal egy peremkerületi munkásklubban találkoztam. Már hallottam rólá, a „Szakma ifjú mestere” mozgalom kapcsán. P4r hónappal előbb szabadulhatott osztálytársainál, igen ügyes kertésznek tartották. — De aztán gvárba mentem dolgozni. Segédmunkás , vagyok. Enyhe bánattal emlékezik régi munkájára. Amikor a'növényekről, virágokról, a föld illatáról beszél, még a dákót is leteszi. — Nem akarom a barátaimra hárítani a dolgot, akik idehívtak, nem csaptak be. Tényleg több itt a pénz, több az időm is. De a gyárban csak segédmunkás vagyok, a kertészetben lassan tekintélyem is lenne. A több idő sem ér sokat, lejövök a klubba, bi- liárdozunk, pingpongozunk. Nincs semmi, ami kitöltené az életemet. Mondta anyám, hogy majd ha megnősülök, más lesz, nem fog" hiányozni a kertészkedés sem, és akkor kell majd a pluszkereset is. De azt hiszem, akkor is Mányozni fog az olyan munka, ami betöltené a gondolataimat. Terveztem, hogy kitanulom a szerszámlakatosságot, de egyre húzódik., Nem tudom elszánni magam. * Á riport nem fejeződik „happy end”-del. B. Lajos nem döntötte el hamarjában, az újságíró megörvendezteté- sére, hogy visszatér a kertészetbe. A majd ezer forint, ami a két fizetés közötti különbség, megnehezíti az elhatározást. Hogy végül megszületik, abban mégis bízzunk, ha hisz- szük, hogy &i emberi élet érteim? és tartalma a munka, az okos, fontos tevékenység. És a boldogság az, ha az ember hivatásra talál. Ha a pályája módosítás nélkül ívelhet. V. F. É. FA-TANULMÁNY Érdi Judit rajza Aki á-t mond — mondjon b-t is A gyenge táncos mindig a kályhától indul... Kezdjük mi ís onnét. Az olajkályhától. Követve a gyenge táncos — az ipari, kereskedelmi, szolgáltatási együttműködés — lépteit. 1960-ban 8,2 ezer olajtüzelésű alkalmatosságot adtak el az üzletekben. 1971-ben meg 365 ezer darabot. Micsoda különbség — mondaná kedvenc szólásainak egyikével az állampolgár. Ám nem mondja. Hanem szenvedi. Mert igaz ugyan, hogy rohamszerűen növekedett a keresett — éveken -át hiánycikknek számító — termék gyártása, 1966-ban mindössze 52 ezer, 1972-ben. pedig majd’ félmillió darab készült, de a belévaló olaj helyett nemegyszer csak keserűséggel töltögethették a Mostanában sűrűn töprengek azon, hogyan viselkednék, ha felfedeznének. Nem a nemzetközi Pen- klub, vagy a Nobel- dij-bizottság, ennek édeskevés a valószínűsége. Még az újságíró-szövetség' elnökségére se gondolok. Ehelyett valamilyen buzgó kutatóra, aki életveszéllyel, fáradalmakkal mit sem törődve kereszlülve- rekedné magát azon a Vadonon, melyben a felfedeztetés elől megbúvni igyekszem, és ha akarom, ha nem, juszt .is felfedezne. Mint azokat a jobb sorsra l érdemes pigmeus méretű törpe embertársainkat, akik egy újsághír szerint Argentína és Bolívia határvidékéij, Argentína Salta tartományinak sűrű erdők borította hegyei közt jí'tak igy. Valószínűleg nem voltak eléggé kis termetűek Ha felfedeznének . . . ahhoz, hogy, még jobban elbújjanak. Tulajdonképpen mit mulasztottak? Észrevétlenül megszülettek és elmúltak körülöttük a nagy indián birodalmak. A konkvisztádorok kardját éppúgy nem ismerték meg, mint az ink- ■ vizíció kínzókamráit és számlálhatatlan nemzedékük szállt sírba kereszteletlenül. Az átlagosan évi dél- amerikai polgárháborúk és forradalmak egyikében se vettek részt. Kimaradtak . a társadalom gyorsuló fejlődéséből, még csak bérrabszolgának se mehettek el egyetlen haciendára sem. Nem láttak géppisztolyt, tranzisztoros rádiót, whiskysüveget, grillsütőt, közlekedési dugót, és mivei az őserdő fái Molnár Gábor tanúbizonysága szerint is jól árnyékolnak, egy valamirevaló sugárhajtású vadászrepülőgép se került a szemük elé. Nem érte őket stresszhatás, tudatukon kívül maradt századunk, két világháborúja, továbbá az üdvhadsereg tevékenységé éppúgy, mirt a békehadtesté. Soha egy lyukas cen- tavót nénit adtak újságra, nem ismervén egyiket sem, legfeljebb csak a lyukas mogyorót. Aztán jöttek a felfedezők. Bizonyára hozták aszpirint, bő egészségügyi ismeretekét. magnetofont, filmfelvevő gépet, kinin, t és égetett szeszes italokat. Talán nylon fehérneműt is hoztak. Nem tudom hogyan ment végbe az első találkozás. Ha kis méretű embertársaink netán fúvócsőből kilőtt mérgezett tüskékkel fogadták a felfedezőket, akkor ma már valószínűleg nincsenek életben. Arrafelé jól képzett szakemberei vannak az indiánirtásnak. Ha körtáncot lejtettek. „hurrIá, bennünket végre • felfedeztek!” örömrivalgással, akkor valószínűleg még élnek. Hogy én mit tettem volna, ha közöttük vagyok? Alighanem igyekszem még kisebbre összehúzódni, megvárom egy lapulevél alatt, amíg az első felfedezők hazamennek, de nem várom meg, amíg jön utánuk további hatszáz. Ehelyett la- puíevelestől sürgősen / beljebbvonulok a dzsungelbe. O. I. kannákat a tulajdonosok. Akik tisztes tábort alkotnak, hiszen mintegy 1,7 millió kályha sorakozik városokban és falvakban, tüzelőanyagra éhesen. Hatalmas bendő ez, s hogy ne maradjon üresen, a mostani telet megelőzően terven felül 200 ezer tonnányi tüzelődlajat kellett sürgősen beszerezni. Robbanásszerű fejlődés — mondják az érintett szakemberek. Igaz. Valóban elegendő volt néhány év az olajtüzelés diadalához. Ám miért kíséri, kell-e, hogy kísérje ekkora zaj, méltatlankodás a hódítását? Lefolyhatott volna ez a csata csendesebben. Valamit persie mindenki tett. Az ipar bővítette^ termelési képességét, ma már úgy tűnik — három vállalat készíti az olajkályhákat — túlzott mértékben. A kereskede'em forgalmazott, de közben elfelfjtődött, hogy ha egyszerű eszközök is ezek, azárt karbantartásra, javításra, alkatrész-utánpótlásra szükség van. S legalább eny- nyire: .olajra. Amelyet nem elég a vákuumdesztillációs tornyokban. előállítani, hanem tárolni, szállítani, újból tárolni, majd eladni kell. Amihez tartályokra, töltő- »és lefejtőberendezésekre, szállítójárművekre, kiszolgáló kutakra éppúgy igény mutatkozik, mint szervezettségre. Ma már háromezer helyen adnak el tüzelőolajat az országban. Ha van. Pontosabban, mivel van, ha odaér időben a szállító kocsi. Mert sűrűn kannákkal to- porgó emberek egész figyelő- szolgálata lesi, reméli: jön-e, mikor érkezik? A fázó. fűteni nem tudó, kihűlt kályháját bámuló polgárt pedig nem melegítik, nyugtatják meg a magyarázatok. Ha eladtak neki valamit, azt használni szeretné. Valójában arról van szó; hogy egy-egy termék nagy tömegben történő előállítása ezernyi más dolgot von maga után, s mindezeket számításba kellene venni. Mielőtt úgy istenigazában megkezdik a kályhagyártást, tisztázni illett volna: mi lesz a szervizekkel, az az olajtermeléssel, -tárolással, -szállítással, -kiszolgálással.» Liehet, abban bizakodtak, hogy majd — mint ez sajnos gyakran szokás — menet közben minden kialakul, lesz valahogy. Valahogyan lett, hiszen 1.7 millió kályha fűt — ha olykor kényszerű szünetekkel is —, olaj van elegendő, a tárolótér ugyan még kevés, de valamelyest nagyobb lett a szállítási kapacitás... A kapkodás, az időlegesség, az átmeneti megoldások következményeit viszont a vásárló, a felhasználó viselte, viseli. Ez az. ami gondolkodóba ejt. Bizonyos vajdasági felületesség, előrelátás-elmule sziás, szervezetlensági hercehurca árát nem azok fizetik, következményeit nem azok viselik, akik lelkén — cége nevén — száradnak mindezek, hanem az őket eltartó, fenntartó fogyasztó. S ezért ítélem jogos kívánalomnak, hogy aki a-t mondott, az mondjon b-t is. A termékek gyártásában és felhasználhatóságuk feltételeinek megteremtésében éppúgy, mint a számonkérésben, az anyagi és erkölcsi felelősségvállalásban. S persze, nemcsak az olaj- kályhák esetében. MÉSZÁROS OTTO 2sas Népújság 7 10?”-ír 11.
