Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
Biológiai pokolgép Oriana Fallaei. az olasz riporternő, az amerikai űrhajósokról írt kitűnő kötetében (Ha meghal a Nap) az egyik helyen így vall: „...az ember valami olyasmit alkotott, ami kicsúszik kezéből és nélküle önálló életre kel.” Ez a magában is hátborzongató idézet G. R. Taylor: Biológiai pokolgép című könyvének minden lapjára mottóként kívánkozik. A Medicina Könyvkiadó az év első hónapjában második kiadásban jelentette meg, ami bizonyára helyes cselekedet volt. Miről van szó tulajdonképpen ebben a könyvben, melyet ha valaki hozzákezdett nem lehet letenni és amelyhez viszonyítva izgal- masság dolgában a XX. század egész krimitermése legfeljebb egy liliomos leánykaregény okozta idegfeszültséggel ér fel. Arról, hogy az ember olyan lehetőségeket teremtett magának, melyeket jószerivel felismerni sem képes, nemhogy élni azokkal. És olyan nehézségeket, melyek legyőzése legalábbis kétséges. A biológia forradalmáról van szó, ami részben már lezajlott, részben előttünk áll. Színhelye a laboratóriumok világa, ahol az elért eredményekről olyan szaknyelven vitatkoznak a tudósok, ami a hétköznapi ember, de még a legképzettebb politikus számára is érthetetlen. Gordon Rattray Taylor a londoni BBC tudományos rovatának szerkesztője, több könyv szerzője a megértetésre vállalkozik. Bertrand Rüssel szavaira hivatkozva nem éppen indokolatlanul, hiszen „Az emberek jobban félnek a gondolattól, mint bármi mástól a világon — jobban, mint a rombolástól, vagy akár a haláltól.” Márpedig nehéz szokványos gondolkodásmódunk révén megérteni azt,- ameddig eljutottunk és a jövőt, ahová eljutunk. Az „egyszerűbb” példákból: „A hímivarsejtek tárolási technikájának fejlődése folytán már most is az a helyzet, hogy a gyermek fogantatása megtörténhet jóval az apja halála után is. Egyszer talán a nők saját dédapjuktól is szülhetnek majd gyereket.” A neurológusok előrehaladott kísérleteket végeznek az intelligenciaszint növelésére, a memória javítására, a hangulat és érzelmek befolyásolására. „A genetikusok annyira bíznak az öröklődés irányításának lehetőségében, hogy már figyelmeztetnek is: jobb lesz ha óvakodunk tőlük”. A szervátültetések sikere máris felvet etikai problémákat. Mi lesz azonban, ha megoldhatóvá válik a génsebészet, az életkornak a fiatalos életerővel kombinált kitolása, vagy félintelligens ember-állatok ki- tenvésztése? Mindez tűnhetne egy sci-fi író eszmefuttatásának is, csakhogy a szerző a legnevesebb tudósok véleményét név, hely és tudományos intézet meaíe- lölésével tömegével idézi. Közös véleményük szerint 1975-ig ihegvalósul a végtagok és szer. vek kiterjedt átültetése, emberi oeteseit megtermékenyítés^ kémcsőben, a megtermékenyített petesejt beültetése a méh- be, petesejtek és hímivarsejtek korlátlan tárolása, utódok nemének megválasztása, hatásos eljárások a klinikai halál LOVÁSZ PÁL VERSEI: EQOCOSMOS A Mindenség határa benn tárul koponyámba, agyam csöpp, zug helye tejutak fényiére JÓ REQQELT „Jó reggelt!" mondjuk, s élni indulunk; nem tudjuk: délig merre visz utunk. Minden perc: forduló, rejtett kanyar, nem látjuk: jöttünk estig mit takar CSEND A szó, beszéd burjánzik, a hallgatás virágzik A Csend a zene hangon-inneni kezdete PÁKOL1TZ ISTVÁN: ANTOLÓQIA Sárkánylesen strázsál a griffmadártojásból kelt dárdás-pajzsos Szentgyörgy A szigorúan pontos Toronyör lódítás nélkül meséli viharos tengeri kalandjait Szeretet-lakomára invitál a csordultszívű Világvőfély Az ágrólszakadt Táltosfiú szamárfüles krajcáros irkába kótázza' Mindenség-szimfóniáit Égő csipkebokorban táncol a csillagrúgó-hancúros Tűzcsikó Az Ismeretlen Istent szimatoló Garabonciás csillagközi dűlőutakon kóborog Orfeusz berekedt kölykeit kötésig földbe dalolja a mezétlábas glottgatyás Jokulátor Zengő szavait gyémántüllőn kalapál,in a gyermekszemtisztatekintetu Varé z AJÁNLÁS: Istenszagot érzek késleltetésére, elmebefolyásoló szerek, a nemi vágy szabályozása, memóriakitörlés, tökéletlen mesterséges méhlepény, mesterséges vírusok. Ha itt égy pillanatra megállunk, meg- borsödzhatunk a gpndolattól. hogy milyen lehetőséget kínálnak az elmebefolyásoló szerek, vagy a memóriakitörlés — illetéktelen kézben. Szervezetünk számtalan betegséggel szemben ellenállóvá vált, de még csak nem is sejtjük, hogyan reagálna, ha egy ismeretlen hatású vírűs elszabadul — és mivel ehhez megvan a képessége — 30—40 év múlva, utódainkban kezd el hatni. Ebben a pillanatban ott tartunk, hogy az unokáink élet- körülményeit alapozzuk, részben nagyszülőink gondolkodás- módjával. Nem csigázzuk az olvasót a kétezredik évig és a harmadik évezred küszöbén túl joggal várható lehetőségekkel. Inkább befejezésül egykét mondatot idézünk: „A hagyomány szónak ma már rossz íze van." — írja Taylor. — „Ha azt mondjuk, hogy hagyományos, azonnal arra gondolunk, hogy elavult. A hagyományok azonban olyan dolgok_ amelyek leegyszerűsítik a döntéseket. Nélkülük az élet hihetetlenül nehéz volna. A család szerkezete — amely annyira eltérő lehet a különféle kultúrákban — a hagyományokon alapszik, törvényeink pedig rangra emelik és támogatják ezt a hagyományt. A ,robbanás’ utáni (biológiai robbanás. A szerk.) világban, az újfajta döntések korában új hagyományokra és a hagyományok iránti megújhodott tiszteletre lesz szükségünk.” Ezzel egyet lehet érteni. A szerző sok — elsősorban ideo1r'giai vonatkozású — megállapításával már kevésbé, de nem ezek, hanem a tudományos tények képezik könyve gerincét. Vitathatatlanul humanista, fé’tőn humanista beállítottságát tükrözi a kötet befejező részéből vett idézet is: „Míg azonban a primitív társadalmak, amelyek még nem tanulták meg, hogy szem- beszálljanak saját hagyományaikkal, békésen és kiegyensúlyozottan élnek, korántsem bizonyos, hogy ugyanez sikerülhet-e egyáltalán a modern, korlátlan utazási lehetőségeket és magas színvonalú képzést biztosító társadalmakban. A mát értelemben vett modern élet alighanem egyre több, a társadalomtól elidegenedett egyént jelent. De senki nem vonhatja kétségbe annak a javaslatnak a létjogosultságát, hogy sürgősen ki kell derítenünk, hogy ez így van-e. S ha igen, akkor meg kell találnunk. a szétzüllés minimumra csökkentésének a lehetőségét és módszeréit.” ORDAS IVÁN Juhos László rajza Uj könyvek Múltunk gazdag forrásainak föltárása mindig kínál meglepetéseket. Ilyen érzéssel forgatjuk Mácza János tanulmányainak „Legendák és tények” címmel megjelent kötetét, azt a munkát, amely sok tekintetben új nézőpontból világítja meg a XX. század művészettörténetének néhány kérdését. Mácza, akiről idehaza hosszú ideig alig vettek tudomást, rendkívüli felkészültséggel, sallangmentesen elemzi — egyebek mellett — a színház- és a képzőművészet egyes korszakait, alkotóit, így Uitz Béla munkásságát, az architektúra korszakváltását, a szovjet képzőművészet irányzatait. A Corvina Kiadó gondozta könyvet bőséges — s nagyon érdekes, hazánkban jórészt most először megjelenő — képanyag egészíti ki. Két további Corvina-kiadvány , is említést érdemel az újdonságok között. Hahn István és Máté György „Karthago” című munkája elsősorban azért tarthat számot az érdeklődésre, mert e nagynevű település teljes történetét fogja át. Punok, rómaiak, vandálok, bizánciak fészke, erődje, magasba emelkedő és lehulló csillaga volt a város, amelynek régebbi történetét Hahn István, arab kori krónikáját pedig — immár Tuniszként — Máté György írta meg. A másik, jellegében ehhez hasonló kötet szerzője Remé- nyi-Gyenes István, címe pedig „Granadától Segoviáig.” A spanyol művészet a főszereplője^ könyvnek, s ízléssel, mértékkel keveredik lapjain az útibeszámoló és a művészet- történeti ismeretközlés. Az író szellemes, kedves kalauz. a rengeteg fénykép pedig varázslatosan szép látnivalókat tár elénk. (M. O.) Nem lehet mindent egyszerre ! Stirpák Sándor, a Rex-gyár balsorsú igazgatója nagyot trombitált kék kockás zsebkendőjébe. — Átkozott nátha! No, hol is hagytam abba? Megvan! Tisztelt termelési értekezlet! Amint mondottam, gyártmányaink minőségére az utóbbi években igen sok a panasz. S ami különösen bosszantó: napilapok, hetilapoka nagy nyilvánosság előtt kritizálják áruinkat, termékeinket. Különösen sok a panasz a luxuscsomagolású, fényezett „Rex"- timsóra. Számtalan panaszos levél jelent meg róla a különböző 1 sajtótermékekben. íme, néhány megjegyzés a sok közül: „A .Rex'-timsó kétnapos használat után szilvalekvárszerű péppé vált. Miért csinálják ezt velünk? Tisztelettel: Temeslaki Rudolf, apátion, anyátlan árva". „Borotválkozás közben elvágtam az arcomat. Azonnal használatba vettem a két napja vásárolt ,Rex’-timsót. Azóta mindkét orcám úgy néz ki, mint egy hegy-vízrajzi térkép. E timsó fő tulajdonsága, hogy elősegíti kül- sérelmi nyomok létrejöttét. Azonnali intézkedést kérünk! L. Z.” „Rövid leszek. .Rex’-timsót használtam. Címem: Lajos kórház, 117-es kórterem." Stirpák dühösen csapta az asztalra a levélköteget: — S mit írt minderre Debegé- nyi kartárs, akit azzal bíztam meg, hogy válaszoljon a panaszos levelekre? Tessék: „Panaszának jogosságát elismerjük. Utasítottuk kereskedelmi osztályunkat, hogy máskor ne vegyenek ót selejtes árut”. Más: „Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket a ,Rex'-timsó hiányosságaira. U ásítottuk dolgozóinkat, hogy a jövőben..." stb. stb. Kérdem a tisztelt termelési értekezletet, meddig mehet ez így? A teremben néma csend honolt. Szórakozott, kifejezéstelen tekintetek bámulták a gyár kéményéből gomolygó szürke füstöt. — Mi hát a teendője gyárunk kereskedelmi osztályának? A panaszos levelekre eddig ír' válaszaink sablonosak, semmitmondóak. Nem győzik meg a v '•-áriát arról, hogy nekünk van igazunk. -Azonnal szerződtetnünk kell néhány aranytollú írét, eny pár szellemes írásm Vészt, vá!a- mint tudósokat, akik népszerű ismeretterjesztő stílusban válaszolnak a kötekedő vásárlónak. Be kell bizonyítanunk, hogy a Per-gyár feladata magaslatán áll. Világos tehát, hogy mi a teendőnk. Továbbfejlesztjük, javítjuk, csiszoljuk gyártmányaink védelmében írt válaszlevelein! minőségét. Magáról a tirhsóról majd legközelebb beszélünk. Galambos Szilveszter
