Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
1 > Ásványkutató'” tehenek A kagylók maroknyi titka Ásványi kincseinket felkutató geológusainknak nem kevés bosszúságot okoznak a notórius „kincskeresők”, az avatatlan dilettánsok. A Magyar Állami Földtani Intézet - irattárában több kötetnyi olyan bejelentés porosodik, amelyekben csodálatos érclelőhelyeket, olaj-, szén-, vagv drágakőmezőket véltek felfedezni a botcsinálta kutatók. E jó szándékú, de többnyire minden reális alapot nélkülöző bejelentések sok fölösleges munkát adnak az intézet munkatársainak. A hivatali rendtartás ugvanis előírja, hogy minden efféle „híradást” ellenőrizni kell. ami a kényszerű kiszállások mellett tetemes adminisztrációval is jár. A bosszantó körülményekhez azonban olykor egy-egy derűs epizód is társul, ami némiképp enyhíti a hivatalos kiszállásra ítélt szakember tortúráját. Ilyen történet színhelye volt a Vértes-hegység egyik falucskája is, ahol két felbuzdult atyafi gazdag sólelőhelyet, illetve só tartalmú sziklákat vélt felfedezni. Miután bejelentésükre nem reagált az intézet, a derék honpolgárok a Nehézipari Minisztériumhoz fordultak panaszukkal, hogy az ő sólelőhelvüket az illetékesek nem hajlandók megnézni. A szent és sérthetetlen rendtartás jegyében, jött is a leirat a minisztériumból, s egyhetes határidővel érdemi jelentésre kötelezte az intézetet. A helyszínre kivezényelt szakember a két felfedező kíséretében nyakába vette a hegyet, de természetesen a kopár mészkősziklákon kívül egyebet nem talált. A két elbizonytalanodó atyafi végül is Kedvezmények rád m éheknek Amerikában egyes mező- gazdasági cégek azzal foglalkoznak, hogy ... vadméhek lárváit tenyésztik, ill. mesterséges fészkeket árusítanak számukra. A mérgező vegyszerek túlzott használata ugyanis arra vezet, hogy a méhészek nagyon nem szívesen helyezik el méheseiket a lucernatáblák közelében. A vadméhek pedig kitűnően beporozzák ezt a növényfélét, csakhogy számuk csekély. Ezért kell hát a vad- méheket szaporítani. kibökte, hogy egyik alkalommal marhákat hajtottak fel a Vértes-tetőre, s miután a barmok útközben erőteljesen nyalogatok a fehér sziklákat, hát bizonyosra vették, hogy sóféléből áll a hegv. A sókutató expedíció a kivezényelt geológus sajátos bosz- szújával zárult. Elhitette a felfedezőkkel, hogy állataik esetleg a mélyben fekvő sórétegeket érezték, s további kísérletre buzdította kísérőit. Az atyafiakkal órákon át nyald* a az útjukba kerülő mész- kősriklákat, s keresztűl-kasul bemászatta velük a hegyet. Az . egzakt” kutatási módszertől kimarjult nyelvű felfedezők végül is önként mondtak le a további sókutatásról, s lehet, hogy azóta sem tudnak undor nélkül tehénre, vagy kősziklára nézni... A fekete kagyló óránként 2—3 liter vizet szűr át, hogy ilyen módon hozzájusson a tengervíz lebegő anyagaihoz, amelyek táplálékát adják. Elképzelhetjük, mekkora víztömegekre van szükség, hogy elegendő táplálékrészecske jusson azoknak a vastag kagvlóoámáknak. amelyek a tengerfenéken helyezkednek el cs egy négyzetméternyi területen együttesen egy egész ember súlyát teszik ki. Sok száz kagylócska tapad egymáshoz erős szálakkal, amelyek egyúttal a tengerfenékhez kötik őket. A tapadószál anyagát egy speciális mirigy választja ki, s ez az anyag a vízzel történő érintkezéskor automatikusan megkeményedik. Mindegyik állatka vízáramlatot szivattyúz a köpenyén át, feltartóztatja a Mesterséges Térrel életben tartott egerek A Harvard egyetem biokémikusa, Robert Geyer bejelentette: sikerült helyettesítenie 35 kísérleti egér vérét olyan oldattál, amely lehetővé teszi, hogy az állatok életben maradjanak és néhány nap leforgása alatt pótolják elvesztett vérüket. A Geyer professzor által használt oldat legfőbb összetevője fluorkarbidnak nevezett félszervesanyagok csoportjából származik. A fluorkarbidok legfőbb tulajdonsága az, hogy a vörös vérsejtekhez képest jóval nagyobb mennyiségű gázt képesek elnyelni. A hangya egyedül tehetetlen Rémy Chauvin, az ismert francia tudós közzétette megfigyeléseit a hangyákról. Az egyes hangya teljesen tehetetlen; jóformán arról sincs fogalma, mit kell a bolyba ciVédekezés eápák ellen Az amerikai Aerospace Goodyear társaság olyan puskát hozott forgalomba, amelynek segítségével fel lehet fújni a cápákat. A cél: biztosítani a tengerbe zuhanó pilóták és tengerészek életét. A puskából kilőtt lövedék szén- monoxidot lövell a cápa testébe, aminek következtében a vérengző fenevad megfullad. Ennek a módszernek még egy előnye van: az állat nem vepelni, azt viszi oda, amivel egyszerűen meg tud birkózni. A hangyacsoport már sokkal válogatósabb, főként a fűzfagallyakat részesíti előnyben. Sőt mi több: az egyes hangya legtöbbször eltávolodik terhével a bolytól. A csoport pedig mindig egyenesen a cél felé cipeli a terhet. Természetesen nem arról van szó, hogy a hangyák valamilyen tudatos segítséget nyújtanak egymásnak. Csupán az történik, hogy amikor a hangyák messziről észrevesznek egy mozgó tárgyat, oda igyekeznek, és taszi- gálni kezdik azt. Csak az érthetetlen, hogy a csoport, az egyes hangyától eltérően, miért választ mindig helyes irányt? szemmel már nem látható ki- csinységű táplálékrészecskéket és a használhatatlan alkotórészeket ismét kiválasztja oly módon, hogy nyállal körbefonja és „kiköpi”. A bélsár is lesüllyed a tengerfenékre, állandóan növelve a fekete kagylótelepek aljzatát. Néhány más kagylófajtával összevetve a fekete kagylók igen szabályozott, egyhangú, „unalmas” életet élnek. A távoli tengerek egy kagylófajtája albérlőt szerzett magának. Köpenyüregében legtöbbször kis gömbrákot találunk. A kagyló szerencsétlenségére a rák nem csupán ingyenes lakásként használja a kagylót, hanem egyúttal terített asztalhoz ül, s lehalássza a kagyló kopoltyúiról a nyálba burkolt táplálékrészecskéket. A ravasz rákocska ritkán hagvja el lakását, hogy kisebb sétákat tegyen, és még ritkábban érez kedvet arra, hogy maga szerezze meg táplálékát. Ez a kagyló egyébként nem az egyetlen a kagylók családjában, amelynek nemkívánatos vendégeket kell ellátnia. A mi vizeinkben is van néhány olyan kagylófajta, amelyet pici algák „laknak”, ha többnyire csak egészen fiatal korukban is. A kagyló sem hagyja azonban teljesen bántatlanul a többi 'vízilakót. A folyami gyöngy, kagyló úgy „áll bosszút” a kagylók kihasználtságán, hogy lárvái egy-két hónapig élős- ködnek a pisztrángokon. Egyetlen folyami gyöngykagyló néha egymillió apró tojást is világra hoz, s közülük azok, amelyek nem kerültek azonnal egy éhes hal gyomrába, a pisztrángok ko- poltyúiba telepszenek, s itt a kibújó lárvák gondtalan életet élveznek, mígnem néhány hét múlva a patak fenekére úsznak, és megkezdik szüleik egyhangú kagylóéletét. A tavi kagylók lárvái hasonlóképpen viselkednek. Fogazott héjuk van, amelyen ragadós szál helyezkedik el és addig várakoznak a tó fenekén, míg ez a szál hozzá nem tapad valamelyik halhoz. A hal bőre hamarosan ránő a kis élősködőre és addig táplálja, míg a fiatal kagyló kiszabadul, és önálló életet kezd élni. Megemlíthetjük a festőkagylót és a szivárványos öklét is. Itt kiegyensúlyozottabb a viszony, mert a kagyló, ha csak tenyérnyi is, gyerekszobát nyújt a szivárványos ökle utódainak. A szivárványos ökle nősténye hosszú tojócsövével villámgyorsan a kagyló köpenyébe rakja a tojásokat és a kagyló még négy héttel a születés után is kénytelenkelletlen táplálja a szivárványos ökle gyerekeit. A festő* kagyló utódai semmivel sem jobbak, mint a tavi kagylóé.' Fennakadnak hájuk finom fo- gacskáival a tovaúszó bőrén és szemölcsszerű bőrtasakban élnek tovább. Nincs a kagylók gyöngyeinek keletkezése sem kellően feltárva, de a megfejtés nem várathat már sokáig magára. Törpe fák A koppenhágai Risoe kutató intézet kísérleteket folytatott annak érdekében, hogy ember- magasságú gyümölcsfákat neveljenek ki, amelyekről köny- nyebb leszedni a gyümölcsöt. A kísérlet során gammasugarakkal kezelték a frissen metszett fiatal fákat. Elsőként cseresznye- és almafákkal kísérleteztek. A kutatók véleménye szerint tíz évre van szükség ahhoz, hogy a jelenlegi kísérletek eredményeit összegezhessék. Halak csővezetéken Mi mindent nem szállítanak csövön: ércet, cementet, ként, gyapotot, tejet, teát, sört. Az NDK-ban nemrég megkezdték egy Rostocktól Berlinig vezető csővezeték építését, amelyben a Balti-tengerből kifogott hal áramlik, illetve úszik majd kizárólag. A halak öt óra alatt teszik meg ezt az utat a csőben. szít vért, tehát nincs, ami odacsalogassa a többi cápákat. Ezért csókolóznak a halak ... Skandmáviáhan gyilkolt az antibébi pirula A fogamzásgátló pirula gyilkolhat is. Erre a megállapításra jutottak az orvosok egy oslói per nyomán. Az a szenzációs felfedezés, hogy több mint 200 nő halt meg az utóbbi években a skandináv orszá. gokban az antibébi pirula másodlagos hatásai következtében, neves szívspecialistáktól és nőgyógyászoktól származik. A svéd Erik-Ask-Upmark professzor kijelentette, hogy Svédországban több mint 100 nő halt meg a fogamzásgátló pirula előidézte embóliában, azt pedig egyelőre meg sem lehet határozni pontosan, hány fiatal nő szenved — ugyancsak másodlagos hatásként — szív- és érrendszeri zavarokban. Ask-Upmark professzor azt is leszögezte, hogy vannak nők, akiknél a pirula súlyos agyi sérülést okozott, amelynek következtében részleges bénulás lép fel. Ask-Upmark professzor többek között kijelentette: „A fiatal nők körében rendkívül ritka az infarktus. A fogamzásgátló pirula áldozatainak boncolása során kiderült, hogy érrendszerükben fém koleszterol, sem mész nem található. Az embóliát tehát csak az okozhatta, hogy az antibébi pirula megváltoztatta ezeknek a nőknek vérösszetételét. Egyáltalán nem igaz, hogy a fogamzásgátló pirulát felesleges dolognak tartom. Sőt, szükségesnek vélem annak az elvnek az alapján, hogy két rossz közül a kisebbet kell választanunk. A pirulára igenis szükség van az elmaradott országokban, vagy például Indiában, ahol a demográfiai robbanás túlmegy bizonyos tűrési határokon. Kijelentem azt is, hogy ha a fogamzásgátló pirula és az abortusz között kell választanom, a pirulára szavazok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy annak másodlagos, káros hatásaival szemben struccpolitikát folytathatunk.” Ha egy laikusnak, aki az akváriumi halakat csak látásból ismeri és közelebbről csak a serpenyőben figyelte meg, azt mondjuk, hogy a halakat szerelmük vadsága tekintetében csak alig néhány állat múlja felül, valószínűleg hitetlenkedve csóválja a fejét. Mégis így van pedig, hogy a némának és letargikusnak tűnő vizilakók ívás idején olyan heves és ötletgazdag szerelmi életet élnek, hogy a természet, barát, aki veszi a fáradságot, hogy az akváriumban, vagy a szabad természetben figyelemmel kísérje, egyik csodálkozásból a másikba esik. Azzal kezdődik ez, hogy az ismeretséget kereső hímek csillogó színekben és mintákban pompázó nászruhát öltenek, s ezt elegáns vonaglás közepette mutatják be. Tudják, hogy a színek gazdagsága az egyetlen mérce, amely szerint a nőstény párt választ. A hím ezzel szemben sokkal igénytelenebb, ami a külsőségeket illeti és sokkal prózaibban az utódok számára gondol. A nőstény értékét számára egyetlen dolog határozza meg, ez pedig a test kerülete; a karcsú halakat elüldözik és azokkal flörtölnek, amelyeknek különlegesen nagy a hasuk, s így valószínűleg rengeteg ikrát hordanak. A nőstény ennek szintén tudatában van, s ezért fejének és farok-uszonyának felemelésével még erősíteni igyekszik ezt a benyomást. Ez a hiúság egyébként az egyetlen engedmény, amelyet a nőstényhal a hímnek tesz. Ettől eltekintve hölgyválasz van. Nem csoda, hogy a mi szempontunkból fordított vi. lágban egyedül a hím felelős a nász előkészületeiért. A tüskés pikó hirpje például növényi rostokból és a veséjével kiválasztott anyagból művészi fészket épít, mielőtt elszánja magát, hogy színeit felvonultassa az arra úszó nőstények előtt. Ugyanakkor vigyáznia kell arra is, nehogy valamelyik vetélytársa a szó szoros értelmében beüljön a kész fészekbe. Ha a nőstény úszik a körzetében, akkor a tüskés pikó hímje kecses cikk-cakkos táncot lejt, s ez vagy azt eredményezi, hogy a nőstény szén. de ártatlansággal közeledik a hímhez, vagy a jobbhoz szokott nőstény pánikszerűen elmenekül, a kudarcot vallott hím elől. Ha azonban egy* másra találnak, akkor a kérő a nőstényt fészkéhez kíséri, száját szorosan a fészek bejáratához fekteti, hogy a nőstény már semmiképp sem tévedhessen el. A nőstény a hím türelmetlen taszításai felhangolják, s hozzákezd az ikrák lerakásához. A tarka sügéreket különösen fejlett nászceremóniák jellemzik. Ha kettő egymásra talál, akkor úgy mutatják ki kölcsönös rokonszenvüket, hogy az ikra lerakásának helyét szimbolikusan megtisztítják ajkaikkal, oly módon, hogy köveket dörzsölnek és homokot köpködnek. A szerelmi hangulat csúcspontjának rituáléjában más díszhalakhoz hasonlóan a sügér meglepően hasonló módon használja ajkait, mint mi, emberek. Egy másik fajtánál a hímek és nőstények fantasztikus sebességgel köröznek egy. más körül, s a hím egyre szűkíti a köröket és egyre közelebb hajtja a nőstényt a nyállal rögzített légbuborékokból álló habfészekhez. A halaknak is különböző módszereik vannak tehát a cél elérésére,
