Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-28 / 49. szám
? I Szocialista módon élni A faddi példa „Mély megrendüléssel hallottuk a hírt a Kecskeméten történt autóbusz-szerencsétlenségről. Szocialista brigádunk nevében most azzal a kérésbei fordulok önökhöz, segítsenek megtudni, hogy van-e a szerencsétlenségnek olyan áldozata, aki után árva maradt. A brigádunknak a Május 1. szocialista brigádnak ugyanis az az elképzelése, hogy öt éven keresztül a brigádnak a kitüntetésekkel járó pénzjutalmából éve,:ként ezer forintot takarékbetétkönyvbe teszünk a szülök nélkül maradt kisgyerek részére, amit ő 18 éves korában vehet majd fel. Kérésünk tehát, hogy segítsenek megtudni brigádunknak a címet, ha van ilyen. Elképzelésünk ugyanis. hogy személyesen is meglátogatnánk a tragédiának áldozatul esett szülők gye7sót VARGA ISTVÁN , telepvezető" í „Hozzánk küldött felaján- i lásukat nagyra értékeljük. : Tekintettel arra, hogy nekünk nincs módunkban intézkedni, levelüket a Bács- Kiskun megyei Tanács elnökének. Gajdocsi elvtársnak továbbítottuk. FÖLDI IVÁN a Krónika vezetője" Két levél. Az elsőt Varga István, a Paksi Konzervgyá faddi gyáregységének vezetője, a Május 1. szocialista brigá i tagja küldte a Magyar Rádió Krónika rovatának, a másodikat a Krónika rovatvezetője a brigádnak. A brigádban kilencen vannak. Nyolc nő és egy férfi. Majdnem mindegyikük egy, vagy több gyereket nevel. Ketten most is szülési szabadságon vannak. Kézenfekvő lenne tehát a válasz. A gyerekért. Kis, félig laboratórium, félig irodahelyiségben beszélgetünk. A brigád tagjai, Bitter Ferencné, Eigner Lászlóné, Kohári Lászlóné, Molnár Józsefeié. Récseí Józsefné, Szup- rics Jánosné és Varga István felváltva szólnak. nek az iskolába tornafelszerelést, meg csokoládét karácsonyra. Most úgy érezzük, kicsit többet tudunk adni. — A faddi iskola Fenyő őrsét patronáljuk. Felkészítjük őket vetélkedőkre. Meg kirándulni megyünk velük. Ott mi főzünk nekik. — Régebben vietnami mű szakot szerveztünk. A múltke úgy döntöttünk, egy szab?, szombaton a kecskeméti k rambol esetleges árváján? dolgozunk. Összejött kilencszá forint. Százzal kiegészítettük. — Egész egyszerűen, az ember arra gondol, ha minkéi érne egy ilyen baleset, milyen könnyebbséget jelentene a gyerekeinknek, ha valahonnan ők is kapnának segítséget. És tudjuk, hogy ha magára marad sok gyerekkel, vágy akár eggyel is a szülő, annak milyen jól jön a segítség. Kon. . Lászlóné: Két lányom van, az egyik négy és fél éves, a másik tizenhat hónapos. í — Csak annyit tudunk a szerencsétlenségről, amennyit a rádió bemondott. De lehet, hogy van olyan család, ahol mindkét, vagy az egyik szülő életét vesztette. Vagy talán, sok gyerekre kereső apa esett áldozatául a balesetnek. Ha van ilyen, mi lesz a gyerekkel? — Hát ez jutott eszünkbe. — Régebben két faddi családot is patronáltunk. Szegények voltak. Sok gondot okozott a betegség. Vettünk a gyerekekEgyensúlv és differenciálás Molnár Józsefné: Egcäz egyszerűen, az ember arra gondol, ha minket érne egy ilyen baleset. Hazafelé egy szó motoszkált a fejemben: gazdagok. Rájuk gondoltam, a faddi Május 1. rigád tágjaira, és a többiekre akik segítenek, segíteni akarnak. Ök olyan gazdagok, hogy adni akarnak. SZEPESI LÁSZLÓ Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN A vállalatoknál alkalmazott bérpolitika régi, és a mai napig is megoldatlan problémája a differenciálás elvének gyakorlati alkalmazása. Talán azért is, mert amíg „elvileg” tanácskoznak erről a követelményről, addig mindenkinek azonos a véleménye, arra gondolván, hogy „úgysem én leszek az, aki kevesebb pénzt kap, hiszen a kollégám, a mellettem levő munkapadnál jóval gyengébb teljesítményt nyújt..." A gondok, a munkahelyi légkört mérgező viták ott és akkor szoktak kezdődni, ahol és amikor valamelyik vezető elszánja magát, hogy a rendelkezésre álló pénzt kinek-kinek végzett munkája, érdeme szerint ossza szét. Ezekben a napokban □ munkások és mindenki más, akit illet felfokozott várakozással tekintenek az esedékes béremelés, illetve a nyereségrészesedés szétosztása elé. S bár elhangzottak a figyelmeztetések, hogy az iparban, építőiparban dolgozó munkások és közvetlen termelés- irányítók részére központilag elrendelt, átlagosan 8, illetve 6 százalékos béremeléseknél csak az előírás szerint differenciálhatnak — éppen azért, hogy mindenki közel azonos mértékben részesüljön a rendkívüli béremelésekre szánt összegből —, mégis érezhető a feszült várakozás: valóban eszerint történnek-e a béremelések, nem lesznek-e „kivételezettek", olyanok, akik társaiknál több pénzt kapnak? A részletek vizsgálata előtt, hadd idézzük meg: az efféle közhangulat eredőjét sok-sok évvel Eigner Lászlóné: Úgy érzem, hogy nem vagyok fáradt, ha segíthetek. — Két lányom van. Az egyik négy és fél éves, a másik tizenhat hónapos. Mi is sokat utazunk. — A pénzt, amit így odaadnak, nem hiányzik? — Ha szegény gyerekekről van szó. nem. Ha kell, még többet adnánk. Ha nehezére esik is az embernek, akárhonnan, de szorít pénzt. Később elmondják, hogy a szomszédban lakik egy öreg házaspár. Nála évenként kimeszelik a lakást, taiÄritanak, segítenek. — Úgy érzem, hogy nem vagyok fáradt, ha segíthetek. A három éve alakult bri« gádban a szocialista társadalom kis alkotóelemében való- ' bán kialakult egy önzetlen, humánus szellem. A szocialista brigádmozgalom hármas jelszavából, a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni, a harmadik, de cseppet sem harmadrangú feladatot megoldották. A többiről nem beszéltünk. De biztos, hogy nem maradtak adósak azokkal sem. Hisz három év alatt a bronz fokozatot elérték. Emberiességből már most jelesre vizsgáztak. És ebben nem egyedülállóak. Elmesélték, hogy Mál- csiknéék brigádja a rádió felhívására a mozgásképtelen gyerekeken akar segíteni. Havonta 20—20 forintot adnak össze számukra a keresetükből. És hallották, hogy a paksi gyár több brigádja is segítségre szorulókat keres. Több mint 300000 dolgozó pihenhet idén a szakszervezeti üdülőkben Hamarosan kiosztják a következő félévre szóló szakszervezeti üdülési beutalókat a vállalatoknál, üzemeknél. Mint a SZOT üdültetési főigazgatóságán elmondották, . idén 337 000 dolgozó vehet részt kedvezményes jutalomüdülésen Tudósítónktól Tanácsülés Bátasxéken Tanácsülést tartott Bátaszék nagyközség Közös Tanácsa. Az 51 tanácstagból 46 jelent meg. A gyűlésen a tanács költség- vetési üzemének tavalyi munkáját értékelték, megbeszélték és jóváhagyták a jövő évi költségvetést. Beszámoltak a két éve tartott jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok vég. rehajtásáról is. A gyűlés színvonalát fémjelzi, hogy nem volt egyetlen hozzászólás sem, amely meg- alapózatlan lett volna. Nemcsak kívánságok hangzottak el, hanem pontosan meghatározták a tanácstagok, hogy mi a költségvetésből a tanácsi feladat, s milyen feladatok hárulnak a község lakóira. Nemcsak kérni kell, hanem, tenni is. A napirendi pontok után Papp János, a korábban írásban lemondott tanácsé’nők itt is bejelentette lemondását. Jó munkájának elismerése mel. lett a tanácsülés a lemondást elfogadta. Ezután György József, a járási hivatal elnöke megköszönte a távozó elnök munkáját, közölte, hogy a megyei tanács határozata alapján a nagyközségi elnöki tisztséget március 1-től a tanácstag-választásokig Hegedűs János. eddigi sióagárdi vb-elnök tölti be. Az új elnök a tanácsülésnek bemutatkozott és letette a hivatali esküt. (f. 1. b.) az ország szakszervezeti üdülőiben, vagy utazhat külföldre kedvezményes áron. A belföldi pihenés költségeinek 75 százalékát az állam viseli, s csak kisebb hányada terheli a beutalót kapott dolgozókat. A többféle üdülési lehetőség közül — családi, gyermek, ifjúsági stb. — jelentős a SZOT gyógyüdültetés, amelyet ebben az évben 77 000-en vehetnek igénybe; Hajdúszoboszlón, Gyulán, Hévízen, Párádon és Balatonfüreden két héten át pihenhetnek. Az arra rászorulókat pedig szanatóriumba utalják, ahol orvosi ellátással, gyógykezeléssel regenerálhatják szervezetüket. Az ország legszebb vidékein már meglévő SZOT-üdülőkön kívül idén Siófokon új családi üdülő épül, Sopronban pedig 600 személyes gyógyüdülőt adnak át, amely a KPVDSZ költségein épül, s várhatóan a harmadik negyedévben készül el. A tervek szerint az idén felújítják, korszerűsítik a ga- lyatetői' SZOT-üdülőt, a haj- dúszoboszlói Béke-szállót és a SZOT lillafüredi üdülőjét. A hazai szakszervezeti üdültetésen kívül a szocialista országokba is szervez kedvezményes utazásokat a SZOT. Ennek keretében a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával és Bulgáriával ismerkedhetnek meg turistaúton a vállalatok dolgozói, összesen hatezren. A SZOT két dunai üdülöhajójával 57 utat szerveznek idén egyebek között Konstancáig és Bécsig. A SZOT kedvezményes üdüléseire a vállalati alapszervezetek javaslatai alapján választják ki a jó munkát végzett dolgozókat. A beutalók elosztásánál különösen a szocialista brigádtagokat, a fizikai dolgozókat és a nagy- családosokat részesítik előnyben. (MTI) korábban . kellene keresni, azokban az esztendőkben, amikor — különböző megfontolásokból — meghonosodott nálunk a máig is fellelhető ecjyenlősdi szemlélete, cmikor a vezetők hozzászoktak a „mindenkinek egy keveset" bérezési módszerhez. Tagadhatatlan: ez a módszer kényelmes, hiszen ha a brigád, vagy a műhely, vagy a gyáregység minden dolgozója közel azonos nagyságú béremelést kap, akkor nincs vita, nincs elégedetlenkedés, igaz; az ilyesfajta bér- fejlesztésnek nincs különösebb ösztönző ereje. De legalább viszonylag nyugodt a légkör, nem kell magyarázkodni, hogy iksz, vagy ipszilpn miért kapott több pénzt, s egyetlen vezető sem teszi ki magát annak, hogy vélt. vagy valós sérelmek miatt újabb és újabb munkások kérik a munkakönyvüket és állnak odébb más munkahelyet keresve. Hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy a márciusi központi béremeléseknél, az imént vázolt meggondolásból érvényesítik az egyenlősdi módszerét. A Központi Bizottság novemberi határozata világosan, egyértelműen megfogalmazza a már ismert tényt: az állami iparban dolgozó munkásság bérszínvonala elmaradt az átlagtól, számos nagyüzemben kevesebbet kereshettek a munkásak, mint például egy szövetkezetben, vagy egy tsz-műhelyben. A központi béremelés célja: kiegyenlíteni a megbillent kereseti egyensúlyt, továbbra is kellő anyagi megbecsülést adni az állami iparban dolgozó munkásaknak. Ezért a március 1-től esedékes rendkívüli béremelésnél csak korlátozott mértékben érvényesíthető a differenciálás, csak annyira, amennyiben indokolt például a szakmunka és a nem szakmunka között különbséget tenni. A központilag elhatározott béremelés végrehajtása során minden iparvállalatnál a munkásoknak, termelésirányítóknak meg kell kapniuk a központilag előírt minimumot, amelyen belül nem szabad differenciálni. Hátravan azonban az esedékes vállalati, a szokásos évi bér- fejlesztés, amelynek nagysága ebben az évben az iparban átlagosan 4—5 százalék, s amelyből már nem mindenki részesül egyenlő arányban. Feltéve, hogy valóban bekövetkezik a személy szerinti differenciálás, tagadhatatlan, hogy bizonyos körökben felvetődik a szubjektív elosztás veszélyétől való félelem. Hogy valóságos veszélyről van-e szó, az nagyrészt a béremeléseket végrehajtó személyektől függ: az igazgatótól, a szakvezetőktől és nem utolsó sorban a párt- és szakszervezeti vezetőktől. Természetesen nem elég csak személy szerint mérlegelni, nem elég a lehető legobjektívebb mérce szerint értékelni, hanem a döntéseket indokolni, elfogadható érvekkel magyarázni is kell. S ha ezek az érvek valóban meggyőzőek, ha a differenciált elosztás valóban igazságos, akkor a döntés találkozik majd a többség véleményével. Az egyetértést pedig nehezen mérgezheti egy-egy —• a munkahelyi közvélemény szerint is oktalanul elégedetlenkedő — személy. Következésképpen nem kell különösképpen tartani a munkahelyi légkör romlásától. Arról nem is beszélve, hogy a reális, ésszerű, a kollektíva értékítéletével is egyező vezetői döntések — különösen, ha ezek egyenes beszéddel, őszinte magyarázattal, indoklással párosulnak — csak növelhetik a vezetői tekintélyt, a vezetők megbecsülését V. Cs. tíjsag 3 1973. február 28.
