Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

t Műszerész a presszógépnél Ünnepi házasságkötés A KÖRNYEZET legalábbis elfogadható, de ha valakinek az ízlése úgy diktálja, szép­nek is mondhatja. Rejtett vilá­gítás, valamiféle redőnyszerű lécszerkezet a mennyezeten. Pult. A vitrinben hidegtálak. Csillog a presszógép. Ki-ki úgy vélekedjen az ipari for­matervezőkről, ahogyan akar, de a gép szép. Formás, henge­res test. Különböző, sötét gombokban végződő karok, melyek lágy női kezek érinté­sére lehajolnak, aztán öntevé­kenyen visszatérnek eredeti helyzetükbe. Sistergés, időn­ként kisebb gőzfelhő. A vég­eredmény a csészékbe csöppe- nő-csurranó kávé, a modern társadalom sok kábító- és ser­kentőszereinek egyike. A presszóslány csinos, 6Őt amennyire ezt a sosem elfogu­latlan^ férfiszemek meg tudják állapítani, nagyon csinos. Ked­ves, mosolygós. Nagy, kék sze. me olyasféle tekintettel néz a világba, mintha a lengőajtó mögött Krudy-Szindbád fel­bukkanását várná. Aligha Szindbádra vár, nem egészen ilyen gondolatok foglalkoztat­ják. — Jó kereset? — kérdem. — Micsoda? — Hát a magáé! — Mit gondol, csinálnám, ha nem az lenne? Nem gondolom. Nem vallom be, de meglehetősen ostoba ■társadalmi közhelyekre gondo­lok. Arra, amivel évekkel ez­előtt már a Tükör hasábjain megpróbáltam küzdeni, misze. rint minden ápolónő laza er­kölcsű, valamennyi benzinku­tas illegálisan meggazdagszik, a maszek szinte „Wi'Vcítalból” kifosztja a hozzáfordulót, a íizetőpincér (főúr) részére készült ceruzákba már a Fa- ber-cég eleve a legvastagab­ban fogó grafitot tette és így tovább. Vannak ilyen, bizo­nyára sűrűn előforduló esetek­ből táplált, vélemények a ke­mény blokkal, vagyis forint alátéttel erősített kávék főzői­vei kapcsolatban is. Mellékesen: — főhivatású kávéfőző férfit még nem lát­tam. A predesztináció jóvoltá­ból nőknek szánt szakma ez? És miért megy valaki presszós. nőnek? Általánosítható példát keres­tem, egyedi esetet találtam, —■ Elmesélem, ha nagyon akarja, de ígérje meg, hogy nem árulja el a nevemet. Mondja azt, hogy Szekszárdon dolgozom, vagy akárhol, csak az itteniek ne ismerjenek rám. Kellemetlen lenne és én nem szeretem a kellemetlenségeket. Úgy kezdődött, hogy a suliban minden második lány kozme­tikus akart lenni, amin én csak nevettem. Persze minden­kinek igaza van, aki azt nézi, hol lehet nagyobb pénzt lesza­kítani és nem szenveleg azon, mihez van kedve, vagy éppen tehetsége! A „TEHETSÉG” SZÓT lep­lezetlen megvetéssel mondja. Szerinte valamihez érteni nem azért kell, mert a hozzáértés szép és önmagában is örömet okoz, hanem csak azért érde­mes, mert a hozzáértés révén az illető szakterületén pénzhez li'het jutni. A Szindbád-váró szemek már egyáltalán nem csillognak krudyasan, amikor megállapítja: — Ne mondja, hogy maga nem szereti a pénzt! Minden- k: szereti, de ezt illik tagadni. Én nem tagadom. Szóval nem mentem kozmetikusnak, pedig talán jobban mutattam volna fehé” köpenyben, mint egyik­másik osztálytársam, akik úgy festettek, mint megannyi fel­öltöztetett anyakoca. Érettségi után jelentkeztem műszerész­tanulónak. Kiderült, hogy ügyes kezem van, mint szak­munkás már nagyon jó óra­bért kaptam és rövidesen egy egész csomó helyre elhívtak, ahol nem bíztak abban, hogy a tévéjüket megcsinálni idő­ben kijön a Gelka. Annyit ke­restem, amennyit nem szé­gyenlettem. Aztán egyszer csak jött a KISZ-titkár és mondta, hogy lehet jelentkez­ni az NDK-ba. Nem vagyok liba, szeretem tudni, hogy mit miért érdemes. Akkor már az egyik fiatal mérnök hetek óta hívogatott erre-arra. Ritka málészájú srác volt, aki talán még akkor sem tud mit kez­deni egy lánnyal, ha az a hó­na alá bújik, de most kétszer- háromszor elmentem vele er­re-arra. Tudtam, hogy járt az NDK-ban és kifaggattam. Ki­derült, hogy egy kis szeren­csével majdnem ugyanazt az összeget megkereshetem, mint idehaza, de márkában. Mond­tam magamnak. Jucikám in­díts a németekhez! Kijutot­tam. Csoda rendes helyünk volt. Én fele magyar, fele sváb falubeli vagyok, így a nyelvükkel is hamar boldogul­tam. De dolgozni azt úgy kel­lett, ahogyan itthon senkinek nem kívánom. Ott nem be­széltek sokat a munka terme­lékenységéről, meg miegymás­ról, de amíg a munkaidő tar­tott, nem lehetett még egy fél cigarettányira se megállni. Minden perc számított. MEGÉRTE? Persze, hogy megérte! Két évig voltam kinn, a fél ruhatáramat ott szereztem és még hoztam ha­za is pénzt szépen. Hogy itt­hon miért nem folytattam? Nagyon egyszerű. Az újságba nyugodtan írhatja, hogy mert ott komolyabb gépek voltak, fejlettebb a technológia és nem KER£KES IMRE: 11. Ahogy legközelebb Perecz Vince meglátta Elzát a gyár­udvaron, ha akart volna, se tud ellenállni az ugatásnak. Szerintem olyan ez, mint az ének, ha ezzel nem szélesí­tem a tudatlanságom. Termé­szetesen ezzel azt akarom mondani, hogy van eset, ami­kor az éneknek sem lehet el­lenállni. Ha nem hazudnak a szesztestvérek. Elég az hozzá, hogv minden ember tud ugat­ni, ha akar. Jócskán akarnak, mert most már hiába is pró­bálnék mellébeszélni, ezt a cirkuszt a gyárban megállítani nem lehet. Nem létezik. Ha kutyás Elza megjelenik a mű­helyajtóban és körülötte nem tiszta a levegő, a gyárudva­ron úgy szólal meg a kutya­kórus. mint a holdvilógos falu­végen. Vakuljak meg, ha nem így van. Napról napra mindezt ezzel a két saját fülemmel hal­lom. Még azt is hozzáfűzöm, pusztán a tárgyilagosság ked­véért, hogy engem is szinte elkap ez a láz, ahogy Elzát lá­tom egyik műhelyből a másik, ba átslisszolni az udvaron. Mint megfigyelő állítom, már amennyire az éjjeliőr az esti órákban láthatja a terepet, az első vakkantásra végig a gyár­soron kivágódnak az ablakok, megtelnek a műhelyajtók, megáll á targoncás az udvaron és a levegő remeg az ugatás­tól. Pillanatnyilag a kutyás Elza a legnagyobb szám a tudtam visszaszokni a rosz- szabbhoz. Ez így szépen hang­zik, meg valami kevés igazság talán van benne, de azért nem ez az igazság. Az igazság az, hogy megnyílt ez a presszó és... — És itt maga többet keres! — Többet hát, és könnyebb munkával Pultos is vagyok, szóval én töltöm ki a konya­kot, vagy amit kérnek. Ide csupa jobb ember jár, még senkinek nem jutott eszébe, hogy visszakérjen néhány fo­rintnyi aprópénzt. EGY SZAKMUNKÁS-TA­NULÓ KIKÉPZÉSE a Magyar Népköztársaságnak hatvanezer forintjába kerül. Ezt a pénzt hasonló esetben még soha sen­kinek nem jutott eszébe viaz- szakérni. Nincs rá megfelelő rendel­kezés. Sajnos. ORDAS IVÁN Tizedszer rendezik meg az idén Székesfehérvár hagyomá­nyos tavaszi ünnepségsoroza­tát, az Alba Regia napokat. A május 5.—június 2-ig tartó rendezvénysorozat keretében politikai-társadalmi, műszaki­tudományos tanácskozásokra, művészeti és szórakoztató ren­dezvényekre, kiállításokra és sportversenyekre kerül sor. Az ünnepségsorozat május 5-én a város lobogójának ünnepélyes felvonásával és a tanács ün­nepi ülésével kezdődik. gyárban. Egy üzemnek is megvan a magánélete. De menjünk tovább, ha már a szórakozásnál tartunk. Már amin az éjjeliőr szórako­zik. minthogy ki van rekesztve az éjszakai murikból. Ez hét­szentség. Ha nem így lerme, nem létezne a világon éjjeliőr. De szabadság még annak is jár, amint céloztam rá. Tudja ezt még a szakszervezet bi­zalmija is, mert idejön hoz­zám, mi a véleményem, van Szombaton került sor a Csa­ládi és Társadalmi Eseménye­ket Rendező Iroda premierjé­re, az első rendezvényre: Krasznavölgyi Júlia és Gutái István házasságkötésére. A házasságkötés jelentős esemény, fordulópont két em­ber életében. Kísebb-nagyobb mértékben tudatosan vagy fel nem ismerten minden ember­ben él az igény, hogy életének jelentős forlulóit, nagy esemé­nyeit a társadalom részvételé­vel igazolja, hogy bizonyítva érezhesse: eleget tesz a közös­ség által létrehozott, elfoga­dott erkölcsi normáknak. Az egyház már régen felismerte a lehetőséget, hogy ideológiai- emocionális-pszichikai hatást gyakoroljon az egyénre, annak legszemélyesebb torsfordulói alkalmával. Az évszázadok alatt kifinomult, ösztönösen és tudatosan is a leghatásosabb­ra kidolgozott egyházi szertar­tások pompája jelenti ma is a legnagyobb — gyakran egyet­len — vonzerőt azok számára, akik az egyházi ünnepek mel­Május 14—15-én az érem­gyűjtők országos találkozójá­nak színhelye lesz Székesfehér­vár, május 21—26-án pedig az ősi város falai között rendezik meg a nemzetközi tudományos számítástechnikai konferen­ciát. A történésztanácskozás Budapest történetével foglal­kozik majd. Kiemelkedő művészeti ese­ménynek ígérkezik á hat me­gye fiataljainak részvételével megrendezendő pol- és főik- beat fesztivál is. egy út a külföldi tengerhez. — Maga Gáspár ugyanis er­re rászolgált. Rászolgált erre már az apám meg az anyám is;, aki világra hozott. Miért ne hozott volna? Éjjeliőrre mindig szükség van, amíg lesz éjszaka. Ez pedig úgy tudom, nem fogyóeszköz. Nahát Ma este várom a Nel- lit. Szóval azt mondtam neki, mármint a bizalminak, anyus- kám utazz magad. Engem ne tervetek boldoggá azzal, hogy aztán dörgöljétek az orrom alá. Különben Is, jártam már külföldön. Egyszer. Ühüm. A hegyek ugye... a nagy zöld hegyek. Fehér meg színes dobozok ra­gasztva az o’dalukhoz. Na persze. Szép látvány. És ak­iéit döntenek. A társadalmi rendezvények esetében a tar­talom és a forma gyakorta nincs még egyensúlyban. A szekszárdi iroda a leg- fiatalabb az országban, hat­hét éves múltú elődök tapasz­talatai segítik működési rend­jének kialakulását. A szolgál­tatások máris elég szép szá- múak, és ha az új házasság­kötő terem elkészül, már iga­zán méltó környezetben kerül-, nek sorra a rendezvények. A szombati premiert izga­tottan várták az iroda munka­társai, a fiatal népművelő je­gyespár házasságkötésével kellett „bizonyítaniuk”. Benső­séges esemény volt, orgona- zenével, Tóth Árpád-verssel és sok-sok virággal. A fiatalok három héttel a házasságkötés előtt keresték fel az irodát a városi tanács épületében, akkor beszélték meg, mire tartanak igényt az ünnepségen. Az elhangzó ze­nét természetesen maguk vá­lasztották, a következő hónap­ban már „étlapból” lehet vá­lasztani, a legkülönböző műfa­jú zene számok közül. (Máris vannak igények operettre és tánczenére is — ami azért ko­mikusnak tűnik: milyen han­gulatú az a kézfogó, ahol kí­sérőzenének mondjuk a „Bol­dogságtól ordítani tudnék” cí­mű örökbecsű műdalt rende­lik meg?) A társadalmi szertartás nem olcsó: ha valaki minden szol­gáltatást kér, tizenkétféléti négyszáz forint körül fizet. Eb­ben az esetben azonban még a taxirendelést is az iroda in­tézi. Az iroda munkatársai öröm­mel veszik az egyre gyakoribb érdeklődést: volt ügyfelük, aki már most szólt, hogy június­ban fog házasodni, szép ünne­pélyt szeretne. — vi. — kor csak fogtam magam és mentem és mentem. Míg csak fel nem szálltam egy vonat­ra és addig néztem a tájat, míg egyszer csak azt látom, hogy itthon vagyok. Ahogy mondom, ez aztán jól sike­rült. .. Ezért ne menjen külföldre az, aki semmit nem ért. Csak magyarán. A tengerre pedig csak az menjen, aki úszni tud. Jöhet hozzám a bizalmi, de az hét­szentség, hogy én a tengerhez nem megyek. Majd ha tudok úszni. Ez van. így bizony, és a többi... I Az ésatöbbiről pedig úgy akarom folytatni, mielőtt még teljesen ellövöm a puskapo­rom, a kutyás Elzával, senki rie higgye, hogy rám nem ugatnak. Ugatnak bizony. Rám például ugat a rendész, hogy az éjjeliőr minek áll ko­ra este a portásfülkénél, annak nem ott a helye. Tudom én azt nagyon is jól. Mert ha én nem is utazom a tengerre, de ilyenkor az esti órákban utazik a szajré. Ilyen­kor a gépkocsiknak még sza­bad kijárásuk van az esti műszak miatt és ilyenkor töri a nyavalya a rendészt, hogy miért ál!»k a portásfülkénél és rágom ott a körmöm és szivarozok és figyelem, hogy idegesek-e a mucusok. Mert ha a mucusok idegesek, az mond valamit. Mondjuk, jön a front, az átvonulás. A mu­cusok már idegesek a front előtt. Ez így van. A front meg ideges lesz tőlük. Ez így halad. Világos, hogy tudnom kell, idegesek-e a mucusok, mert nálam ettől függ, hogyan si­kerül az éjszaka. Hogy félre ne beszéljünk. ! (Folytatjuk) ,J .......... ................................ ■■ 1 1 »-fii Á lba Regia napok Székesfehérvárott

Next

/
Oldalképek
Tartalom