Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

r

Szabad

A VASÚTI CSOMÓPONT dombóvári kialakulása huszonöt-harminc év után (1872— 1900) már éppúgy átfogta, behálózta és ezzel! jellegzetessé tette településünket, mint a nálánál száznyolcvan esztendővel is idősebb (1691) hercegi uradalom.

Ezzel: Ö-Dombóvár településmagban új és sajátos gazdasági ágként kialakult a tőkés vasúti szállítási és közlekedési „termelés” a maga szervezeteivel, ezen szervek belső struktúrájával, szakági és társadalmi hierarchiájával, valamint technikai-műszaki, üzemi kultúrájával és hagyományaival. A vasúti szállításközlekedés megszerveződé'se alapjaiban azonban nem változtatta meg — ha szélesítette, világba futtatta is: tulajdonképpen csak „kiszolgálta” — a környék monokultúráiban mezőgazdasági jellegét.

Mégis, a Kapoe-könyök településcentrumában a kapitalizmus ezen ifjabb, most már „vaspályás” ölelése-szorítása az új kor nagy népesedési dinamizmusát és ezzel együtt jelentős átrétegződési folyamatát indította el. A múlt század végi közlekedési kapitali- záció ugyanis a helybeli munkaerő-piacon -a munkaerőkeresletben imponáló fölénynyel fektette két vállra az ugyancsak kapitalizálódó mezőgazdaságot. Mégpedig azzal a „kettős fogásával”, hogy

— egyrészt a még fiatal és szakképzetlen, viszont fizikai erejében edzett és töretlen munkavállaló korosztályok (a vasútüzem fenntartásához: állomási rakodó, pályafenntartó és építőmunkások);

— másrészt a már szakmunkás lakatosok, kovácsok és műszerészek (a vasúti gőzvontatás és karbantartás fűtőházi munkásai),

tömeges jelentkezésének és biztos felvételének kedvezett.

Fenti munkaerő-szükségletét az „idetelepült” MÁV az első munkakörökhöz (egyben a legalacsonyabb vasút-társadal- mi kategóriához) az itteni közvetlen környékről, „belülről” viszonylag könnyen és olcsón biztosíthatta. Nevezetesen: a

környékbeli hercegi nagybirtokból kiszoruló agrármunkásság, a község perifériáira mindjobban behúzódó cselédség és a „porosz utas” mezőgazdasági kapitalizáció könyörtelen versenyétől megsemmisülő 1—5 holdas kisparasztság tömegeiből. E munkavállalók és családjuk részére „a vasútra felvétel” — bár bennük ez legkevésbé tudatosult — egyben osztályváltást is jelentett. Igaz, munkások voltak ők addig is: legföljebb Eszterházy herceg, a bérlő uraság szolgáiból most a MÁV, a monarchia szolgái és napibéresei — legjobb esetben: „altisztjei” — lettek, lehettek.

A második munkakörökhöz pedig (az úgynevezett középosztály-szintű” vasúti kategóriához) szakmunkásait kezdetben elsősorban „kívülről” az ország más, vasúti szempontból ez időben már jelentős városaiból: Fiúméból, Zágrábból, Károlyvárosból, Nagykanizsáról, Pécsről, Szolnokról és Bp. Ferencvárosból át- helyeztetéssel nyerte a vasút. E rétegek számára a „kényszerítő” településváltás sokszor nagyobb gonddal-bajjal, és családon belüli átrendeződéssel (nem egyszer: megrázkódtatással is!) járt, mint a „volt mezőgazdaságiak” osztály váltása.

MEGYÉNK ELSŐ vasutastelepülésében az a század- fordulós demográfiai robbanás, amelynek során negyven év (1869—1910) alatt a lakosság

létszáma 1945 főről 6770 főre nőtt, valamint a . fentiekben röviden vázolt társadalmi átrétegződós képéz- te alanyi fundamentumát a szociális eszmék behatolásának, a vasutas-muiikáshiozga- lom kialakulásának'és későbbi kiteljesedésének. E két tényező biztosította és biztosíthatta azért is, meft a más, nagyobb

vagány:

városok vasúti csomópontjairól idekerült — elsősorban: fűtőházi — szakmunkások és műszakiak legjobbjai vagy már szervezett,' vagy a szervezettséghez közelálló munkások voltak. S Dombóvárra helyeztetésükkel , nem szűnt meg — sőt, sokuknál az' új helyzetükkel járó feszítő, ■■ belső családi és szociális problémák miatt, erősödött — a mozgalomhoz, a

szervezkedéshez

_való, további

t

artozásuk igénye-tenye, az itteni kedvezőbb szociális, feltételekért való elszánt’ küzdésük szükségessége. Ugyanakkor ezek, a „szervezett” és „szervezkedő” legjobbak a maguk törekvéseinek egy-két ev elteltével már tömeges szimpá- tizánst és szövetségest nyerhettek (nyertek is! ä „belülrSÍ- jöttek”, az agrárkapitalizmusból kiszorult, „szolgaságukat” a MÁV-nál is megtartók népes táborából. Különösen azért, mert a századforduló után a hercegiből és uraságiból „államivá” változtatott új munkahely, a „vasútra felvétel” nagy ígérete már az ő számukra is elsősorban csak a vasutasok helyzetének évről évre roszr szabbodó körülményeit, a növekvő drágaságot, s az egyre nehezebb szolgálatot jelentette. Azt, hogy bérezésükét- fizetésüket ez időben két évtizedig sem rendezték, előmenetelre nem számíthattak, — szervezkedési jogukat nem biztosították. Ez utóbbi ténynek pedig két okban találhatjuk fnég a magyarázatát. Egyrészt a vasutas munkások és általában a vasút alkalmazottainak sajátos helyzetében, másrészt az MSZDP akkori politikájában. A MÁV vasutasainak mint állami alkalmazottaknak munkarendjét a szociáldemokrata szervezkedést tiltó Szolgálati Rendtartás szabta meg. A hatóságok a vasúti dolgozók ösz- szességét az államapparátus részének tekintették, és nyilvánvaló volt, hogy a vasútnál

végzett szociáldemokrata agj- tációj npmi hajlandók eltűrqi. . ÚgyanaJíkŐF — sajnálatos/módon — egy ideig az MSZDP és a szakszervezeti vezetőség sem kívánta e korlátokat; ledönteni és átlépni. .

ILYEN •' KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, az 1903-as esztendővel — hét évtizeddel ezelőtt — indult meg a dombóvári vasutas munkások küzdelme. Küzdelmük — az országoshoz hasonlóan — itt is a- munkások természetes^és jogos szervezkedésének gondolatához 'és gyakorlatához kapcsolódott, így, ha kisebb, de' mégis élő része volt ez annak a nagyobb és sok évtizedes küzdelemnek,

síire £

am? a magyar vasutasok és az akkori' -elnyomói államhatalom között a szervezkedés jogáért folyt.

1903 február második (akkor 8-tól 14-ig tartó) . hetében azért ülésezett á „Korona? nagytermében az itteni vasutag munkásság, hogy „közös elhat tárózással csatlakozzanak ah- hoz a nemes mozgalomhoz, amelyet a fiumeiek az országos egyesülés céljából . megindítottak”. Első helyi szervet zetükbe — ekkor — már százhúszán jelentkeztek, és megválasztották a szervezet elnökét és 30 tagú választmányát! Elnöknek Kántor Lászlót, a Károlyvárosból idekerült fűtő? házi mérnököt ' választották meg. '

E kezdeti és elsősorban fiumei -hatásra beindult mozgalomról és létrejött munkás-’ szervezetről két dolgot jegyezhetünk fél:

' ■ ■ 3 !

— Dombóvárott nem vélet-. lenül találjuk a fenti följegyzésben a „fiumeiek”-hez való csatlakozás. hangsúlyozott említését. (Ez a kapcsolat későbbiekben is sok vonatkozásban' kimutatható!) Egyrészt ’ azért) ‘ mert első vasútvonalunk megépítése után (1872 aug.) az itteni vasúti pálya éppen Zákányon és Zágrábon keresztül, hamarosan Fiúméig vezetett, így ,a .dombóvári- „utazó személyzet” ' (mindenekelőtt: a;

mozdonyvezető és a fűtő, de a kalauz, vonatvezető és a fékező is) önmagánál, is messzebbre '.látó városi „kollégával”, már igazi és öntudatosuló :

Pusltaropogás

•• 4*- ember fészkelődik a moziban, keresi a helyet, ahonnan , a vetítővászon legnagyobb felülete látható. Mire elhelyezkedik- már vége is a híradónak, az annyit szidott és fitatott mozihíradónak, amely megkínzottan már-már csupa lényegtelen, ámde,színes tudósítást kapkod csokorba.

Aztán még, mindig nem a nagyfilm, a játékfilm következik, n$m, ez-.egy Jdséfőfilm. Az ember visszazökken a „les- bői”, gondolva,, a kísérőfilmnek elég a félpillantás is.

£fs érre jön egy kis remekmű, egy dokumentumfilm- JiÖíteihé'iiy: Egy' kicsit zavart lesz a nézőtér, elmélyül a csend.

Azzal kezdődött, hogy felvonultak a tintapacák, a lélektani-teszt közlőikért-ábrái. Gyerekhangokat hallunk, magabiztosán, vagy‘ éppen tétován mondják: ez ez, az meg az, csupa ''napsütéses, vidám asszociáció.. A játékgyár kőrácsos abXakflrá., hogy* kővirág. A játékgyárban rakétákat gyártanak,, a világháborúsak másait. Az óvodában a gyereitek játszanak, háborúsdit. Pattognak a fegyverek, potyognak a Hullák: Kórház? kisfiút operálnak, „harcolt” a játszótéren, lehet, hogy' iréna marad.

Szülök békééinek, mondják, mit ajándékoztak apró po- fontyükHák. Pá-skái. Géppuskát. Revolvert. Koltot. Géppuskát ... Ez most a divat. „Kap a lány is, egyenjogúság van" -r- kácag a mama, annak a kisfiúnak a mamája, aki társát megsebesítette*! „Gyerek még, játszottak” — mondja.- Azi.óvodások énekelnek. Tiszta gyerekhangon, hogy „kiskarácsony, - nagy karácsony ...” Aztán építöjátékot kapnak, mindenki építhet, amit akar. Csupa géppuska születik, a legügyesebbé még kattog is!

A gyerekek" mesélnek. Krimikről, bunyókról. A szülő azt iriondjá: „zárjam el a gyereket a világtól? A világ ilyen, a

világra.az erőszak jellemző” .

A beteg; kisfiú — hatalmas fekete szemű gyerek — azt mondja,, nem .szeret játszani, mert, mindig neki kell meghalni; Pedig ,az óvodások szeretnek meghalni — lám egy kis szürkepulóveres hol meghal,' hol feltámad, kacagva lövöldöz és elmélyűlten hullik el. A csatában, az óvoda szőnyegén.

Verrsek jutnak az eszembe: háború iszonyatából vágyódok a békére, amikor a gyerekek nem ismerik a fegyverek hangját. Dehogynem ismerik. Kiválóan utánozzák is.

Újra .a pacateszt? ugyanazok a foltok, ugyancsak gyerek- hangok. Minden képzet az erőszakból fakad: veszekedés, sötétség, gyűlölet, A kővirág — kórház ablaka lett.

Ki rendezte, kik alkották? Nem tudni, csak azt közlik a feliratok, melyik óvoda gyerekeit láthattuk. Vagy a döbbenettől nem vettük észre? Csend van a moziban, csak akkor oldódik fel, árkikor jön a következő film bemutatója. Három perc alatt nyolc halál és megszámlálhatatlan puskagolyó.

Igaz,' ez a bemutató: úgy vágták össze, hogy csábító legyen: - -— vfé —

vasutas munkással először Fiu- rhébariíéS:-Zágrábban' találkozhatott- Másrészt Fiuméhől és Zágrábból (de égyáltáláií' ' az akkori ún. „délvidékről”, még Temesvárról is!) az-itteni csomópont kialakítása érdekében Dombóvárra nagyobb számban kerültek , lakatos, . műszerész, vasas szakmunkások, mozdonyvezetők és ' távírászok. (Tanúsítják a fűtőházi és állomási irattárak .századfordulós -Szolgálati Táblázatai.) így'tehát az

ÚT JAVÍTOK

;uv„,.

Ha nem is végleges megoldás, de jobb lesz az út, rövidesen Tamási és Szakály között. A KPM komplex brigádja több kilométeres részen foltozza a felfagyott, úitestburko- latoi ■■ ■<*( Foto: K. Z.

j| itteniek. Fiúméhoz és Zágrábihoz/tendáló kapcsolata a legrégebbről és a legtermészetesebben- maradt mindig élő. A fiumeiek és a zágrábiak pedig — országos tények és iratok igazolják — a vasutasok szervezkedési jogának élharcosai voltak. (Tudjuk pl., hogy Land, ler Jenő egyik fő védence az 1904-es nagy vasutassztrájk utáni perben Joánovits Miklós fiumei „kezdeményező” volt; később Landler egyik legközvetlenebb . munkatársa a szocialista vasutasok újságjánál, a „Magyar Vasutasánál Faragó Dezső, zágrábi mozdonyvezető volt.) v

— A dombóváriak 1903-as februári első szervezkedési kísérletére azonnal felfigyelt a MÁV hivatalos felsőbbsége: a Zágrábi Üzletigazgatóság is. Mert „a felettes hatóságok úgy látszik nem jó szemmel nézik az országos vasutas-szervezkedést. Következtetjük ezt abból, hogy amint a Zágrábi UzletVezetőség értesült a dombóvári vasutasok szervezkedési értekezletéről, nyomban kiküldött Dombóvárra egy felügyelőt, hogy a saját tapasztalatai alapján, bizalmas kihallgatás és beszélgetések útján szerezzen meggyőződést a történtekről”.

VASUTAS MUNKÁSAINK küzdelmének ez volt tehát a kezdete megyénk százéves csomópontján. S 1903 végén és 1904 elején az ország egyre több vasúti „gócpontjáról” már a spontánul jelentkező „szer- vezkedők” mind nyíltabban léptek fel a vasúti munkások önálló szövetségbe tömörítéséért. Mind nyíltabban és határozottabban, hogy azután először találjanak magukra és egyesüljenek az 1904-es áprilisi országos vasutassztrájk felejthetetlen napjaiban.

SIMON KAROLY