Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

ay.. 'V .. fi?'..’ 1-4 titkári értekezletekről... Ne csak programot, módszertani ajánlást is adjanak A mozgalmi tevékenység eredményességének alapvető feltétele a megfelelő irányítás. A KISZ-munka napi gyakor­lata bizonyítja, hogy az irá­nyításban kiemelten jelentős szerepet adhatunk a titkári ér­tekezleteknek. Ez a forma ál­talánosan elfogadott, és való­ban nélkülözhetetlen, iskolai, üzemi, intézményi szinten épp­úgy. mint községi, járási szin­ten. Több éves mozgalmi tapasz­talatomból fakadó meggyőző­désem azonban, hogy nem használjuk ki a titkári értekez­letekben rejlő lehetőségeket. Az esetek többségében a tit­kári értekezlet mindössze fel­adatközlő, legfeljebb tájékoz­tató, így meglehetősen formá- ,lis rendezvény. S ezzel sajnos, éppen mozgalmi jellegét veszti el. Ugyanis, ha kizárólagos célja csak a soron következő — ahogy a meghívóban jelez­ni szoktuk: „aktuális” felada­tok megbeszélése, akkor je­lentőségében és hatásában nem több, mint egy — a fel­adatokat jól megfogalmazott — körlevél. Az ilven értekez­leten szinte hivatalivá mereve­dik a légkör, a hangulat és a KISZ-vezetők kanesolata. Moz­galmuk lényegéből pedig ép­pen az következik, hogy ne csak ismertessük, közöljük a tennivalókat, és a határidőket, szabjuk meg, hanem módszer­beli tanácsokat is adjunk az akciók végrehajtásához. A tit­kári értekezletek tehát valójá­ban csak akkor foglalják el az irányítási rendszerben a je­lentőségüknek megfelelő he­lyet, ha ott a titkárok, a ve­zetők a „mit” és a „hogyan” kérdésére egyaránt megnyug­tató választ kapnak Úgy is fogalmazhatjuk ezt a követel­ményt, hogy az alapszerveze­teknek címzett programajánlá­sok csak módszertani ajánlá­sokkal együtt teljes értékűek. Persze, módszert ajánlani lényegesen nehezebb, mint programot. A módszerek meg­határozásához ismernünk kell a helyi adottságokat és lehe­tőségeket. A program-megha­tározás és módszerbeli ta­nácsadás mellett a titkári ér­tekezletek nagyon komoly le­hetőséget adhatnak kölcsönös információszerzésre, alkalma­sak arra, hogy bizonyos té­mákról, tervekről véleményt kérjünk a résztvevőktől, tájé­koztassuk őket más rétegek hasonló akcióiról, azok hatá­Te is tagja lehetsz Illés-klub A Fővárosi Művelődési Ház Illés-klubjába naponta szá­mos levél érkezik — főleg vi­déki fiataloktól —, melyben a klubtagság feltételei és lehe­tőségei iránt érdeklődnek. A Fővárosi Művelődési Ház ülés-klubja 1969 óta műkö­dik. Célja, hogy az Illés- együttes és az együttes kéo- viselte zene iránt érdeklődő fiatalokat egy olyan ifjúsági klubközösség áramkörébe kap­csolja be, mely — a zene és általában a művészetek iránti fogékonyságra alapozva — a közéleti érdeklődést, a társa­dalmi aktivitást tekinti egyik fő feladatának, megtartva e mellett a szórakozási lehető­ségek, s az együttessel kap­csolatos folyamatos informá­ciós tevékenység biztosítását is. Mivel az Illés-együttes és az Illés-klub iránt országos érdeklődés nyilvánul meg, a klub tevékenységét két síkon folytatja. Minden szerdán, a Fővárosi Művelődési Házban tartja rendszeres klubprog­ramjait, elsősorban (közleke­dési problémák miatt) a fő­városi fiatalok részére. A vi­déki fiatalok igényeinek ki­elégítése érdekében a Fővá­rosi Művelődési Ház Illés- klubja levelező klubtagsági lehetőséget biztosít. A levele­ző klub tagjai részére biztosít­ja a rendszeresen (évi 3 alka­lommal megjelenő klubújsá­got, a FONOGRÁF-ot, a klub egyéb kiadványait, s a leve­lezés útján történő egyéni kapcsolattartást. Ä vidéki levelező tagok, ha a fővárosban tartózkodnak — levelező tagsági igazolványuk felmutatása mellett — a klub rendezvényeit is látogathat­ják. Az Illés-klub levelező .'■-Itibtagság? díja egy évre 40 torint, melypt a jelentkezők - ■m&Msta, 'iá postai pénzesutalványon fizet­hetnek be a Fővárosi Műve­lődési Ház Illés-klubjának cí­mére. (1119. Budapest, XI., Fehérvári út 47.) Az utal­vány „Magánközlemények” rovatában nevüket, címüket és születési évüket tüntessék fel — olvashatóan! Az igazolvá­nyokat és az esedékes külde­ményeket ennek alapján kap­hatják meg. Jelentkezési ha­táridő: 1973. február 15. sáról. Az előzőekben igyekez­tem vázolni a titkári értekez­letekkel szemben támasztható lényeges tartalmi követelmé­nyeket és jelezni néhány lehe­tőséget. Ezzel tulajdonképpen zárni is lehetne a gondolat­sort. Mégsem teszem ezt, mert véleményem szerint az alap­szervezetek irányításával, ve. zetési munkastílusával is kell ekkor foglalkozni. Erről általánosságban írni nagyon nehéz, hisz a vezetési stílus konkrét gyakorlat, ame­lyet döntően befolyásolnak az illető vezető adottságai. Az is igaz, hogy KISZ-vezetőink ve­zetési stílusa rendkívül sok­színű és sajnos színvonalában meglehetősen ingadozó. De miért ez a kedvezőtlen szín­vonalingadozás? Azért-e, mert a választások során a KISZ- alapszervezeteink élére sok — életkorából következően — ta­pasztalatlan fiatal kerül, akik­nek vezetési stílusára jellemző az ösztönösség, ami óhatatla­nul túlkapásokhoz, felületes­séghez vezethet? Nem. Kez­detben ez talán természetes. De csak kezdetben! A lénve- gi kérdés az, hogy megfelelően és rendszeresen tanítiuk-e ezeket a fiatal KISZ-vezetőket iránvftani, vezetni? Erre a kérdésre már nem mernék ha­tározott igennel válaszolni. Azt hiszem kihagyunk esy lénye­ges lénést ez irányú tevékeny­ségünkben. Az utóbbi időben — nagvon helyesen — egyre nagyobb gondot fordítunk a vezetőképzésre, de ezen belül a differenciálásra már nem. Pontosabban fogalmazva: erre nem fordítunk kellő fi­gyelmet a vezetőképzésen be­lül, módszertani vonatkozás­ban. Pedig jórészt ebbő! adód­nak KISZ-alaoszervezeti veze­tőink vezetési-stílusbeli hiá­nyosságai. -— PÉTI IMRÉ, a simontemvai községi KISZ-bizottság titkára Pályázati felhívás a Képművészet ifjú Mestere cím elnyerésére A KISZ Központi Bizottsága a Művelődésügyi Minisztérium­mal, a Népművelési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanács­csal egyetértésben pályázatot hirdet a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére. A pályázat célja: Az ifjúság 'körében elősegíteni a népművészeti alkotótevé­kenységet, a nemzeti hagyományok ápolását és továbbfejleszté­sét, valamint a nemzetiségek kultúrájának felkutatását. A leg­kiemelkedőbb alkotásokat ebben az évben a berlini VIT-en is bemutatják. Pályázati feltételek: A pályázaton 30 éves korig lehet részt venni, hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese, valamint hímzés, szövés, fafaragás, fazekasság, kerámia, csomózott és szövött technikájú szőnyeg, kékfestés, tojásfestés, kovácsoltvas-, gyékény és vessző stb. fonás művészeti ágakban. Pályázati követelmények. Hangszeres népzene: A pályázónak az általa használt hang­szeren 10 percnyi hangszeres népzenei anyagot kell bemutatnia — lehetőség szerint a népzene archaikusabb rétegeiből — par- lando, rubato és különböző karakterű giusto dallamokból válo­gatva. Népdal: A pályázó tudjon 10 percnyi időtartamban zene­kíséret nélkül népdalokat — négy lírai dalt, vagy két különböző balladát vagy ballada hosszúságú szokáséneket, illetve ezek kombinációit — előadni. (Műsorának legalább fele a régi stílus­rétegből származzon.) Néptánc: A néptáncos pályázónak tudnia kell két különbö­ző táncdialektus területéről kiválasztott, két különböző tánc­típust — a hiteles motívumkincsnek és a szerkezeti sajátossá­goknak megfelelően — legalább két-két percig szabadon rög­tönözni. Népmese: A pályázó tudjon egyéni, szépen kidolgozott mese­mondó-stílusban előadni legalább 10 népmesét — hiteles nép­költési vagy új magyar népköltési gyűjteményből, vagy saját gyűjtésből. A népi díszítőművészet, a népi Iparművészet felsorolt ágai­ban öt-öt, a csomózott és szövött technikájú szőnyeg kategóriá­ban három önálló, szabadon választott méretű alkotással kell pályázni. A pályázónak 6—10 oldal terjedelmű dolgozatban össze kel! foglalnia választott művészeti tevékenységének célját, valamint alkotómunkájával összefüggő életútját. (Kitől és hogyan tanult, mikor és milyen indítékok alapján kezdett hozzá a művészeti munkához, milyen csoportokban működik közre, stb.) A népi iparművészet műfajaiban pályázók ismertessék a be­küldött munkák technikai megoldását, és rajzzal, illetve fotóval is illusztrálják a legfontosabb részleteket. A népi iparművészeti tárgyakat és dolgozatokat 1973. április 10—15 között kell beküldeni a KISZ Központi Művészegyüttes Székhazába (Bp. VII., Rottenbitler u. 16—22), illetve egyéb ka­tegóriákban ugyanott írásban kell jelentkezni. A Népművészet Ifjú Mestere cím odaítéléséről a KISZ Köz­ponti Bizottság által felkért bíráló bizottság dönt. A népzene-, a népdal-, a néptánc-, a népmesekategóriákban jelentkezők ké­sőbb meghatározott időpontban bizonyítják be tudásukat a zsűri előtt , A Népművészet Ifjú Mestere címek kiosztására 1973. augusz­tus 20-án Budapesten kerül sor. A kitüntető címmel oklevél, plakett és 3000 forint pénzjutalom jár. . A népi iparművészet legjobb pályaműveit a VlT-en is kia. lítják. Az alkotók meghívást kapnak a Tolna megyei országos ifjúsági népművészeti táborba (Fadd-Dombori, 1973. június). A Népművészet Ifjú Mestere cím több alkalommal is meg­pályázható. A KISZ Központi Bizottsága Uj klub Bonyhádon A lehetőség adva van a bonyhádi fiataloknak, hogy magas szintű klubéletet teremtsenek. Január 17-én, Egry nyugdíjas véleménye Megvédem a fiatalokat... Nem a tizenévesekre gondo­lok, hanem a húsz és negyven év közötti nemzedékre. Még hónapokkal ezelőtt Is „öreges bölcsességgel” nem a legjobb véleményem voit ró­luk. Együtt dúdolgattam a meglett emberek kórusával, hogy ezek a mai fiatalok szép lassan tönkreisszák és tönkre­teszik az országot. Ez jutott eszembe nap mint nap, ha egy lassan vajúdó építkezést, vagy hétköznapokon, munka­időben vendéglőkben, italbol­tokban és presszókban, legin­kább töményt fogyasztó fiata­lokat láttam. Az utóbbi időben — nem megalapozatlanul — megválto­zott a véleményem. A mikro- cenzus népszámlálásának egyik, és Bátaszéken egyetlen szám­lálóbiztosa voltam. A (kb. nyolcnapos munka sok ta­pasztalata változtatta meg ál­láspontomat. Véletlenül úgy adódott hogy elég sok fiatal, rendszerint gyerekes házas lakását keres­hettem fel. S az itt szerzett tapasztalat győzött meg, Egy-két esettől eltekintve uúxxierntet u®deze1á . «tetű, munkájához jól viszonyuló, barátságos, udvarias, kelle­mes modorú fiatalokat talál­tam. Meglepő szaktudással be­széltek munkájukról, melyet véleményem szerint nagyon eredményesen láttak el intéz­ményekben, vállalatoknál, ter­melőszövetkezetekben egy­aránt. A hivatásukról elragad­tatással tájékoztattak, de arról is szívesen beszélgettek, ho­gyan osztják meg közösen, férj és feleség a család mindenna­pos ügyes-bajos gondjait, dol­gait. A legtöbb megállapodott fiatal a komfortos lakás meg­valósítására törekszik. Báta- szék legújabb lakótelepén több egyedi terv alapján építettek meseszép lakást ezek a fiata­lok. Egykori nevelőjüknek, igazgatójuknak szívesen meg is mutatták, — nem dicsek­vő szándékkal — ügyes tervek alapján megvalósított ottho­nukat. Nagyon okosan gyer­mekszobákat is terveztek és létesítettek a legtöbb helyen. Ilyen tündérien berendezett, mindenféle játékra alkalmas, levegős gyermekszobára leltem .a. váljalati-könyvelő., jl- te« .,. -fai rfr' 'im tigailUTf "MfVr- -.. 1 őszövetkezeti traktoros és a MÁV-fűtő lakásán egyaránt. A könyvespolcokon megfelelő számú szakkönyvre, lexiko­nokra, és szépirodalmi köny­vekre találtam. Sok helyen van bojlermegoldású meleg­víz-szolgáltatás. S a kislaká­sok mellett virágoskert, gyü­mölcsös- és zöldségeskert ta­lálható, szőlőlugasokkal szegé­lyezve. Mindezek láttán kissé el > is szégyelltem magam. Mögöttem is jó negyvenéves munkásélet — bár házam és majdnem összkomfortos lakásom, némi modem bútorom nekem is van — de ezek a fiatalok ala­posan lepipáltak engem. Még az is ide tartozik, hogy tisztelem azt a fiatalt is, (haj­dani bátaszéki tanítványomat) aki most a Rudas fürdőben masszírozás közben a követke­zőket mondta nekem: — Igazgató bácsi, már napok óta arí ókorban élek, mert esténként magnószalagról hall­gatom Sienkievicz Quo vadis?- át. Hát Ilyenek: a mai fiatalok; Fisért védem napokét! szerdán nyílt meg a művelő­dési ház épületében „kacsalá­bon forgó” klubjuk. Minden elképzelhető földi jóval el van látva: szőnyegpadlóval és fa­burkolattal, magnóval és kü­lönleges vetítőberendezéssel. 1971 őszén alapították meg közös KlSZ-szervezetüket azok a bonyhádi fiatalok, akiknek a munkahelyén nem működik alapszervezet. Azóta klubéletet is élnek, de a nagy lehetősé­get az teremtette meg, hogy 1972-ben az országos ifjúság- politikai alapból százezer fo­rintot kaptak a klub fejleszté­sére. Aki egy kicsit is tájéko­zott az árakban, tudja, hogy ez az összeg nem is olyan sok egy klub teljes berendezésé­re. A bonyhádiak kézenfekvő megoldást választottak: csak azt vették meg pénzen, amit nem tudtak maguk elkészíte­ni. Azaz minden munkát tár­sadalmi munkában végeztek el. A klub nagy tervekkel in­dul. Nemcsak a bonyhádi „ti­nik” és „húszkörüliek” szóra­koztatását, nevelését fogja el­látni, de módszertani segítsé­get ad a környék klubjainak is. Amolyan mintaklub lesz a. tervek szerint. A szerdai megnyitó prog­ramja a Petőfi-év jeqyében Tóth István tanár előadásával kezdődött, játékkal folytató­dott A bonyhádi klub hétfőn, szerdán és vasárnap várja a lókat, —g —s —a

Next

/
Oldalképek
Tartalom