Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-11 / 8. szám
A szarvasmarha-ágazat beruházásainak, termelési támogatásának új rendszere A szarvasmarha-tenyésztés érdekében már a korábbi években is történtek részintézkedések, amelyek számos előnyt adtak, mégis az erőteljes fejlesztés érdekében, olyan gyökeres változást hozó, mindenre kiterjedő állami intézkedésre volt szükség, mint a múlt év közepén született kormányhatározat. A szarvasmarha-állomány csökkentését az utóbbi években nemcsak közgazdasági tényezők befolyásolták, hanem a mezőgazdaságban dolgozók életkörülményeiben bekövetkezett változások is. Az állatállománynak közel fele a háztáji gazdaságokban volt, az ott megindult csökkenést nem tudta pótolni a a mezőgazdasági üzemek fejlesztési törekvése sem. Számolni kell azzal, hogy a háztáji állomány tovább csökken, annak ellenére, hogy az állami kedvezmények erre az állományra is kiterjednek. Tehát a nagyüzemekre, hárulnak a jövőben is a fejlesztés terhei — illetve az államnak egyre inkább a nagyüzemekkel kell azokat megosztani. A kormányhatározat egyebek között elrendelte a mező- gazdaság beruházási és termelési támogatási rendszerének módosítását. Ezt egészíti ki a pénzügyminiszter és a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 1973. január 1-től életbe lépett együttes rendelete, amely módosította a szarvasmarhatartási beruházások megvalósítását, támogatását célzó korábbi támogatási rendszert. Ennek lényege, hogy az üzemek a szakosított telepek építéséhez a korábbi százalékos kulcs helyett férőhelyenként, fix összegű támogatást kapnak, valamint újabb ösztönzést a korszerű, de egyúttal olcsóbb megoldásokra. Ezzel az összeggel az adott üzem számolhat, függetlenül attól, hogy mennyibe kerül az adott létesítmény. Az új telepek építése mellett üzemi és népgazdasági érdek is a meglevő épületek, te— vezetékes fejes és hig- trógyakezeléses rendszernél 27 930 forint, — fejőházas és almozott trágya kezeléses rendszernél 27 690 forint, — fejőházas és hígtrógya- kezeléses rendszernél 29 640 forint a tehénférőhelyenkénti támogatás összege. A legalább 400 férőhelyes növendék-, vagy hízómarhatelepre férőhelyenként 10 300 forint, a legalább 300 férőhelyes húshasznosítású, vegyes szarvasmarhatelepre férőhelyenként 16 000 forint a támogatás összege. A fix összegű támogatást a bekerülőéi költségektől függetlenül megkaphatja a mezőgazdasági üzem, ha a MÉM által meghatározott normatívák szerinti létesítményeket maradéktalanul megvalósítja. Ha a normatívákban felsorolt — de egyébként elhagyható — valamely létesítményt az üzem nem épít meg, a fix összegű támogatást a normatívában adott létesítményre megjelölt összeggel csökkenteni kelL A meglevő szarvasmarhatelep szakosított teleppé bővítéséhez is adható a már ismertetett fix összegű támogatás, ha az állatférőhelyek legalább 60 százalékát újonnan építik. Szarvasmarha-létesítmények egyedenkénti megvalósítása esetén továbbra is az 50 százalékos állami támogatást lehet igénybe venni, a teljes bekerülési költség alapján, a MÉM által kiadott normatíva felső határáig. A szakosított teleppé minősítő határozatot 1973. január 1-től csak abban az esetben lehet kiadni, ha a mezőgazda- sági üzem nyilatkozatban vállalja, hogy az üzemeltetéshez szükséges takarmányt, állat- állományt és szakembereket az üzembe helyezés időpontjára biztosítani tudja. Szólni kell a forgóalapkiegészítésről is, miután a szarvasmarhatartás az egyik legtöbb anyagi eszközt igénylő ágazat. Befektetései hosszabb idő alatt térülnek meg. Az egy tehénre jutó évi forgóeszközszükséglet 40—50 000 forint Ezért az állam a beruházási ártámogatáson felül külön forgóalap-kiegészítéssel is segíti a tehénállományukat növelő mezőgazdasági üzemeket és társulásokat. Ez a támogatás az évi átlagos tehénállomány előző évihez viszonyított növelése esetén illeti meg az üzemeket, összege többlettehenenként 20 000 forint. A szarvasmarha-tenyésztést segíti továbbá az árkiegészítés, amelyet az üzemek a borjűszaporulat után, illetve az helyett az értékesített tej- mennyiség alapján vehetnek igénybe. Darabonként háromezer forint az árkiegészítés a közös tulajdonban lévő, tenyésztési ellenőrzés alatt álló tehénállomány élve született, marhalevelükön azonosítási számmal ellátott borjúszaporulat után. A tejtermelésre szakosodott, egyedi elbírálás alapján kijelölt gazdaságok és társulások vehetik igénybe az értékesített tej utáni ártámogatást, amely literenként 1,10 forint Tejárkiegészítés igénybevételére 1973-ban azokat az üzemeket, társulásokat lehet kijelölni, amelyekben az egy te. hénre jutó tejtermelés meghaladja a 3000 litert; a tehénállomány tbc- és brucellózismentes, vagy legalább a megyei állategészségügyi állomás által jóváhagyott brucella- mentesítési programmal rendelkezik, annak érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket; a tehénállomány termelési ellenőrzés alatt áll, vagy ellenőrzésbe vételét a kérelemmel egyidejűleg megrendelik. Tejárkiegészítés csak a közös állomány által termelt tej értékesítése után számolható el. A Tolna megyei (Folytatás az 1. oldalról) kellene az ipart. Az intézkedések is ezt segítik érvényre jutni. így például a szövőnőnek járó nyugdíj-korkedvezmény, és az a tény, hogy a tolnai gyárat is bekapcsolták a bérezési rendszer kísérletébe — segít majd a problémák megszüntetésében. A textiliparban nagyobb mérvű bér- fejlesztésre kerül majd sor, — olvashattuk a KB állásfoglalásában — érthető, hisz itt a könnyűipar nehéz ágában éveken át alig volt bérfejlesztés, ugyanakkor a munkarend maradt a régi, háromműszakos. Mayer Rezső, a Népbolt Vállalat szb-titkára elmondotta, hogy a gazdaságban jelentkező áremelkedés a vállalat dolgozóinál csapódik le: a fogyasztó itt találkozik azzal, hogy a hivatalosan bejelentett, s indokolt áremelésen túl burkolttal is találkozik. Példákat is mondott Mayer Rezső. Néhány bútorgyárban például egyes típusoknál, két-három havonként egy-egy sorozatszámot jelző számot írnak a bútor fantázianeve elé, vagy utána, s máris ok ez arra, hogy az azonos értékű bútort drágábban árusíthassák. Árdrágításnak fogják fel a Nép- altnál azt is, amikor például szezon idején nem lehet 9,60- as cukrot vásárolni, csak tíz forintosat. A kereskedőket éri a támadás, holott az iparnál kellene szigorúbb ellenőrzést kezdeményezni. Abban bíznak, hogy a decemberi határozat megjelenése után e tekintetben is stabilizálódik a helyzet. Ezután K. Papp József kért szót. Elmondotta, hogy a KB ülése óta elértük: aki akarja, érti miről van szó, hogy a párt őszintén, s mélyrehatóan foglalkozott munkánk eredményeivel, a kongresszus óta eltelt két évet tettük mérlegre. Arról volt szó, hogy a párt a közvélemény elé állt a tapasztalatokkal. S ez úgy történt, mint egy kis családban: a kívánalmakat, a vágyakat a lehetőségekhez határozzák meg. A társadalom munkája révén fejlődhet az ország, boldogulhat az egyén. lepek korszerűsítése, amennyiben azt gazdaságosan el lehet végezni. Az állami támogatás éppen ezért kiterjed a korszerűsítésekre és átalakításokra is. A szakosított szarvasmarha- telepek építéséhez az egy férőhelyre vonatkozó támogatás összege a tartástechnológiai rendszerektől függően differenciált (Meg kell jegyezni, hogy 1973. június 30-tól csak a MÉM által meghatározott, és közzétett, vagy egyedi eljárás keretében engedélyezett tartástechnológiájú telepet szabad szakosított teleppé nyílvánítani. Szakosított teleppé minősítésre — a beruházó kérelme alapján — tejtermelő telep esetében a MÉM. egyéb szakosított állattartó telepek esetében a megyei tanács szakigazgatási szerve jogosult.) A legalább 300 tehénférőhelyes tejtermelő telepre: — vezetékes fejés és almozott trágyakezeléses technológia esetében tehénférőhelyenként 25 980 forint. Népújság 1973. Január 11. Már a kezdet biztató. A kisszékely! Április 4. Termelőszövetkezet hirdetőtáblájára január elején krétával felírták, hogy „Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a tsz tagjainak a vezetőség és a pártszervezet.” Nem nagy dolog, s mégis ... Rögtön valami meghittséget, törődést, belső emberi összetartozást érez az ember. A falu télen, összeszámolni se tudnám, hányszor láttam ezt a címet az újságok hasábjain. S tényleg. Mennyire más a porszagú nyár. Menynyire másképp néptelen a falusi utca nyáron, mint télen. Sokkal zajosabb ez a téli csend, mint a nyári. Az élet a házak apró, fűtött konyháiba szorul; öregasszonyok kuksolnak a kályha mellé húzott hokedliken, öreges fiatalasz- szonyok gyúrják a tésztát, morzsolják a kukoricát, vigyáznak a füstölőre, s hamuval szórják a síkosra fagyott járdát. Anakronizmus? Az utcákat járva úgy érezni, hogy a falusi emberek élete hetvenhárom telén sem más, mint a húsz, vagy a harminc év előtti teleken. Az asszonyok a házakba húzódnak, a férfiak meg végzik a kinti munkákat Csupán a zsúptetők, meg a cseréptetők tetején ágaskodó tv-antennák jelzik, hogy az apró konyhákból kilátni a nagyvilágba is. Szitál az ónos eső, vékony réteggel borítja a szántást, megtelepszik 4 iákon, az úton. Kisszékely, január a boltba igyekvő asszonyok berlinerkendőjén. A traktorok, a gépek fedél alá kerültek, s szerelők bontják, javítják, hogy helyén legyen minden, ha újra meg kell húzni az indítókart Tél van, kemény fagyos tél; mégis naponta 110—115 ember kezdi a munkát a szövetkezetben reggel fél nyolckor. Az egész évben dolgozó asszonyok — Péti Jánosné, Máyer József né, Slégel József né. Péti Imréné, Jankó Lászlóné, Botos Ferencné — most is dolgoznak, kukoricát morzsolnak, zsákokat foltoznak. A „gyalogos férfiak” az erdőt gyérítik. A rozsé, a fa nagy érték itt még mindig; olcsóbb, jóval olcsóbb, mint az olaj. S ha már jár a szabadság, hát érdemes vele úgy gazdálkodni, hogy közben beszerzi az ember az egész évre való tüzelőt. A többiek — szerelők, állattenyésztők, fo- gatosok a napi munkát végzik; javítanak, etetnek, s hordják haza a tagoknak a szalmát, meg a juhoknak való csutaszárat. Betanítottmunkás-,' szakmunkásképzés a szövetkezetben nincs. A traktorosok jönnek össze péntekenként az aprócska pártirodán, hogy a KRESZ anyagát ismételjék. Nem árt felújítani, frissíteni a rég szerzett ismereteket. Nem hiába figyelmeztetett a krétás felirat; az együvé tartozás Kisszékelyen nem csupán szólam. Hetenként három este a tsz-klubban jönnek ösz- sze a férfiak baráti beszédre, tévénézésre, kártyapartira. Főleg az idősebbek, köztük Dóczi János, Bognár Antal, Nagy Sándor. Persze csak a férfiak — mert hát az asszonyok mégis csak családosak. Nincs kötött program, bárki bemehet, akinek kedve szottyan kártyára, beszédre. Mondják, azelőtt a falu öt kocsmárasa is vígan megélt, most meg az az egy is alig- alig... Főleg a fiatalabb ja rákapott az olvasásra. Mónus János szerelőnek, Sárdi József villanyszerelőnek egész szép kis könyvtára gyűlt össze. A Képes Újságon keresztül veszik, kivágják a megrendelőlapot, s a posta hozza a sorozatot. Vajon számolnak-e az ő igényeikkel, s főleg alakításukkal, formálásukkal a sorozatok összeállítói? S vajon gondolnak-e a tévé szerkesztői eléggé arra, hogy a falusi ember televíziót nézni kizárólag télen ér rá? Könyv, tévé, a Déryné Színház simontomyal előadásai, a tsz-klub és a tsz-fórum elszippantja az embereket a kocsmából, s a fehér nova bor mellől. Tsz-fórum. Itt hallani először erről a rendidvül rokonszenves szaktanács ülése — A következőkben a fő figyelmet már a határozatok végrehajtására kell fordítani. A SZOT határozata jó, az SZMT itt tárgyalt munkaterve, programja ugyancsak alkalmas arra, hogy segítse a munkánkat. A szakszervezeti munka fontos szerepet tölt be, mindennapi politikánk részévé vált. El kell azonban érni, hogy az alapszervezeteknél jelentkező feladatok megoldására irányítsák a fő figyelmet. Volt olyan gyakorlat például, hogy mindenütt a beruházás- stoppról beszéltek, ugyanakkor az adott üzemben a folyamatos termeléshez nem volt nyersanyag, vagy éppen szállítóeszköz. Az egyes üzemekben, a vállalatoknál jelentkező feladatokat kell pontosan, időre végrehajtani. Ez az alapja annak, hogy a párt állás- foglalása, határozata nyomán előbbre lépjünk, s teljesítsük a kongresszus négyéves időszakra jelölte feladatokat. Néhány társadalmi-politikai kérdés helyes értelmezésére hivta fel K. Papp elvtárs a szakszervezeti tanács tagjainak figyelmét, arra, hogy nagyobb megbecsülést adjanak a tisztességes munkának, a hétköznapi gondok is kellő fontossággal szerepeljenek a szakszervezetek munkaprogramjában. Perger Imre a Simontomyai Bőrgyár szb-titkára elmondotta, hogy az üzemi dolgozók informálásának új módját vezették be, ma már mindenki tudja mi történik a gyárban, egyes intézkedések hogyan, s miért látnak napvilágot. Reisz Antal a tolnai kultúrotthon igazgatója a munkások körében folyó felnőttoktatás tapasztalatairól beszélt, majd dr. Tamás László erfíelkedett szólásra. Elismeréssel beszélt a Tolna megyei szakszervezetek munkájáról, maid néhány mozgalmi feladatról beszélt. Végül Kovács András, a 11-es Volán szb-titkára szólalt fel. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa végül elfogadta a féléves munkatervet, majd egyéb ügyekben, a két tanácsülés között végzett munkáról szóló jelentést fogadott el. — Pj — kezdeményezésről. Bizonyára a tv-fórum kapcsán jutott Czin- kon György tsz-elnök eszébe; hogy ha kötetlenül beszélgethet az ország külpolitikájáról, gazdaságpolitikájáról, miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni kicsiben Kisszékelyen. A tsz- fórum a faluban szokássá vált. A vezetőség, a szövetkezet tagjai (még a „női személyek” is!) ilyenkor, télen két-három hetenként összejönnek, hogy beszélgessenek a szövetkezet dolgairól. Elnökség, meg „résztvevők” nélkül, a vezetők egyben hallgatók és a „hallgatók” egyben vezetők, s elnökségi tagok is. Demokratizmus ez a javából. Felelni lehet arra, hogy miért tértek át a munkaegységről készpénzfizetésre, meg lehet kérdezni, hogy miért emelkedett a tej, meg a cigaretta ára, hogy kinek miért mi jár, vagy mi nem jár. Zárszámadáskor biztos nem hangzanak el indulatos kirohanások, hogy miért annyi a részesedés, vagy hogy miért került a háztáji kukorica a falu másik határába. Kisszékely tágul is, meg szűkül is egyszerre. Gépesítik a háztartásokat és egyre többen vesznek személyautót. Lakodalmat utoljára tavaly őszszel tartottak, mostanában nem született gyerek, s a téli szabadsága idején senki sem utazott el kikapcsolódni. Szépítik, csinosítják a régi házakat, de újat nem épít senki. D. VARGA MÁRTA