Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

Uj óvodák, iskolák, diákotthonok 1973-ban Az 1973-as esztendő számos vonatkozásban minden koráb­binál kedvezőbb feltételeket teremt hazánk kétmilliós diák­seregének, pedagógustáborá­nak. Az ifjúság valamennyi ré­tege, korosztálya közvetlenül érdekelt a fejlesztési tervben. A legkisebbek, az óvodások 1973-ban 10—11 ezerrel lesz­nek többen, mint 1972-ben. A megnövekedett létszám további elhelyezési gondokat jelent, a megoldás útjaként a helyek jobb kihasználását és újabb óvodák építését tervezik. Már­is bizonyos, hogy ősszel 10 ezerrel több kisfiú és kislány lehet óvodás. Egy esztendő alatt tehát a létszámgyarapo­dás ellenére 1—2 százalékkal tovább javul a kicsin vek elhe­lyezésének aránya. 1973 szep­temberében már minden száz, három-hatesztendős apróság közül 60 óvodás lehet. A hely­zet további javítása társadal­mi összefogást sürget, amire eddig is számos jó példa akadt A következő tanévben az általános iskolai tanulólétszám eléri a mélypontot. Várhatóan 1 036 000-en tanulnak majd a „mindenki iskolájában”. A tanácsok 1973-ban 508 ál­talános iskolai osztályterem­fejlesztéssel számolnak. Az ed. digi tapasztalatok szerint az általános iskolás napközi- otthon-hálózat évről évre na­gyobb ütemben fejlődik a ter­vezettnél. Az idén a napközis ellátás a tervezettnél maga­sabb arányú: országosan mint­egy 24 százalékos lesz. Meg­gyorsul az általános iskolai diákotthon-hálózat fejlesztése is: az idén a tanácsok 11 új diákotthon szervezését teszik lehetővé. Tovább javul a gyermek- védelmi, gyógypedagógiai há­lózat helyzete. Óbudán a Sző­lő utcában 100 személyes új épülettel bővül a nevelőinté­zet, Aszódon folytatódik a 2-es számú nevelőintézet re­konstrukciós bővítése, tovább halad a 320 személyes miskolci gyermekotthon, valamint a mozgássérültek 440 személyes nevelőképző- és nevelőintéze­tének építése. Várhatóan 1973- ban Nyíregyházán megkezdik a 120 személyes gyermekvédel­mi intézet, Hajdúnánáson a 160 személyes, Kisterenyén és Bu­dapesten a Neszmélyi úton a 200 személyes gyermekotthon, továbbá a hajdúböszörményi 100 személyes és a pásztói ugyancsak százszemélyes gyógypedagógiai otthon építé­sét. A középiskolások munka- feltételeit javítja majd újabb 58 középiskolai osztályterem és 65 műhelyterem építésének be­fejezése mellett 1920 közép­iskolás kollégiumi hely meg­valósulása is. Ismét kevesebb lesz tehát a faluról, kisebb te­lepülésekről naponta bejáró középiskolás diák. Gazdagabb és korszerűbb lesz a felsőoktatási intézmény- hálózat is. A nyíregyházi ta­nárképző főiskolások számára jelent előbbrelépést, hogy be­fejezik a helyi testnevelést és sportlétesítmények építését. A Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási főiskolai kara Elérte tervezett kapacitásá­nak felét, az 1,2 millió kilo­wattot a kazahsztáni jerma- kovsziki hőerőmű, amelynek negyedik energiatermelő egy­ségét most helyezték üzembe. Az erőművet a szomszédos Ekibasztuz melletti külszíni fejtésen kitermelt szénnel táp­lálják. A különösen gazdag szénlelőhelyen nyert fűtő­anyaggal előállított energia már 320 szovjet városba jut el. 1975-ig jelentősen növelik kollégiumot kap, a miskolci egyetem vegyipari automatizá­lási főiskolai kara pedig mű­helycsarnokkal és tornater­mekkel gazdagodik. Felépül a Debreceni Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje, kor­szerűbb lesz és bővül is a ker­tészeti egyetem. Folytatják a budapesti Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem elméleti tömbjének építését és a győri Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola beruházásait. Változatlanul nagy erővel munkálkodnak a szegedi József Attila Tudományegyetem men­zájának és biológiai épületé­nek megvalósításán. Az új tervek között szerepel a Veszprémi Vegyipari Egyetem új tanulmányi épülete és a Budapesti Műszaki Egyetem építész-laboratóriuma. Az ál­latorvostudományi egyetem re­konstrukciós bővítése pedig már a közeljövőben befejező­dik. 1972-ben eldőlt, hogy az Eötvös Loránd Tudományegye­tem természettudományi kara a lágymányosi vásárváros he­lyén épül majd fel. A beruhá­zási program már készül, és még 1973-ban a kormány elé terjesztik. (MTI) az ekibasztuzi bányák hoza­mát. Ám igen nagy távolsá­gokra még az olcsó szén szál­lítása sem kifizetődő; úgy döntöttek, hogy inkább ener­giatermelésre fordítják, a helybeli energiaigényes ipar­ágak fejlesztése érdekében. Ekibasztuzban felépítik a világ négy legnagyobb hőerőművét, amelyek együttes teljesítmé­nye 16—20 millió kilowatt lesz. Az erőanűsorozat első tagja már elkészült. A világ legnagyobb hőerőművei Fogjuk rövidre a szót! A manapság eléggé gyakori' tanácskozásoknak, ér­tekezleteknek kétséget kizáróan megvan a maguk cél­ja és haszna. Életünk demokratizmusának jó kifejezői ezek a megbeszélések. A kisebb vagy nagyobb közös­ségek ilyen alkalmakkor újabb és újabb információhoz jutnak, elmondhatják észrevételeiket; kritikai meg­jegyzéseik és javaslataik beleszólást és egyben segítsé­get jelentenek, hogy kevesebb legyen a gond, jobb a munka, a munkahelyi légkör. Nem közhely, ha ismé­telten arra hivatkozunk, ami tulajdonképpen hosszú idők tapasztalata: a kollektív bölcsesség adta taná­csokat még a legjobb, a legelismertebb vezetés sem nélkülözheti. Egy-egy értekezlet hasznosságát elsősorban a témá­ja fémjelzi. Ha a téma időszerű, a mondanivaló nem elvont, a vita polémikus, s a szükséges következtetés, tanulság nem kizárólag egy kisebb csoport érdekeit szolgálja, hanem magasabb célokhoz is kötődik — ak­kor ezek az együttes tanácskozások meg is hozzák az eredményt. A téma időszerűsége és konkrétsága azonban a dolognak csak az egyik oldala. Legalább ennyire fon­tos, hogy lehetőleg minél több ember kapjon módot véleményének elmondására. Mit érnek azok a tanács­kozások, amelyek bár három, négy órát, olykor töb­bet is igénybe vesznek, az órák számánál alig valami­vel többen kapnak szót? Miért? Mert akik — a je­lentkezés sorrendjének megfelelően — lehetőséget kapnak a felszólalásra, túlságosan hosszú ideig be­szélnek. A szószaporítás közben elsikkad a lényeg, el­kalandoznák a témától, a hallgatóság türelmetlenné válik; az egyik rajzolgat, a másik a szomszédjával sustorog, a harmadik már-már szunyókál. Jó néhá­nyon meg arra gondolnak: az ördögbe is, rám már biztosan nem kerül sor, hosszúra nyúlt ez az értekez­let, pedig egy fontos dolgot el akartam mondani... A felszólalások tartalmasságát sohasem az adja, hogy valaki hosszadalmason beszél. Amiről beszél és ahogyan vélekedik — ez a lényeg! öt, tíz perc alatt sok okos dolgot el lehet mondani. És sokkal érthetőb­ben, érdekfeszitőbben. A frappáns, átgondolt, lényegre törő beszéd nemcsak lebilincseli a hallgatóságot, ha- nem újabb és újabb gondolatok serkentője lehet, he­vítheti az egészséges vitát. S nem utolsósorban — jól gazdálkodva a drága idővel — nem foszt meg máso­kat véleményük elmondásának lehetőségétől. Félreértés ne essék: senki sem vitatja a hossza­dalmason beszélők jó szándékát. A „sok beszédnek” ezernyi oka lehet. Például a kifejezőkészség hiánya éppúgy, mint mondjuk az öntetszelgés, vagy az, hogy a felszólaló úgy érzi, egy szuszra „mindent” el kell mondania. A sokféle okon sokféleképpen segíthetünk. Azon viszont, hogy a kisebb-nagyobb kollektívák ta­nácskozásain minél többen szót kaphassanak, csak egyféleképpen. Fogjuk rövidre a szót! Eleinte tálán nehéz lesz. De csupán szokás kérdése az egész... ______• ■ CSALA LÁSZLÓ | A Különös házasság | igaz históriája 7. SÜRGŐS ESKÜVŐ A LÁTHATÁRON Amikor 1792. június 25-én Buttler Gábor hetveneszten- dős korában eltávozik az élők sorából, tizenkilenc éves Já­nos fia előtt egyszeriben tág­ra nyílnak a mérhetetlen va­gyon kapui. De még el sem temetik az öreg grófot, felesége máris az egri püspökhöz folyamodik, hogy rendeljen valakit mellé, „mert éppen semmivé tesznek, mint osztályban, mint becsü­letben ...” Megjelenik ugyanis a küz­dőtéren Buttler Gábor négy asszonylánya is, tekintélyes és tapasztalt férjeiktől támogat­va. Mindnyájan a maguk jus­sát, minél nagyobb koncot kí­vánnak kimarni a vagyonból. Ebben a sakite vérre menő küzdelemben mindenki min­denkinek az ellensége! János­nak éppen úgy ellenfelei nővé­rei és sógorai, mint mostohá­ja, de a Buttler lányoknak is öccsük mellett veszélyes rivá­lis Borcsa grófné, s végül, a fiatal özvegynek mindenki gyűlöletes ellenfele. Még arra is vetemedik va­lamelyik Buttler, — minden bizonnyal éppen a fiatal János gróf, — hogy a plébánián őr­zött házassági anyakönyvből kivágja atyjának Nagy Borbá­lával kötött házasságáról szó­ló hivatalos' bejegyzést. Igen! Most nem babra megy a já­ték! Buttler János látva, hogy ta­pasztalatlansága miatt képte­len még a vagyon megőrzésé­re, ezért hát Heves megyéhez fordul és kéri, hogy famíliája meghitt és tekintélyes barát­ját, Fáy Bertalan • császári és királyi tanácsost. Heves és Külső-Szolnok vármegyék al­ispánját jelölje ki vagyon- gondnokául. A vagyon utáni nagy tüleke­désből végül is hosszadalmas pereskedések árán, János gróf kerül ki győzedelmesen, ő kapja kézbe apja hatalmas, negyvenezer holdnál is többre rúgó vagyonát. Nővérei igé­nyét 17—20 ezer forintokkal elégíti ki. A zsíros koncra éhes mostohájának, „özvegyi juss”-ként, mintegy 50 ezer forintnyi vagyonnal fogja be a száját, de vele úszik a híres- neves egri Buttler-ház, az ér­tékes egri szőlők, pincék, pa­ripák s miegymás is. A temetés után hamarosan a bánáti birtokra utazik le, hogy azt átvegye, és most már gazdájaként járja be az ara­nyat érő zsíros fekete földe­ket, s hajtassa meg az orszá­gos hírű párdányi ménes acé­los izmú paripáit. Nincs ideje most a szerelemmel és meny­asszonyával foglalkoznia... 1792. július 18-án érkezik haza a Bánátból Erdőtelekre, s már várja ott mátkája sür­gető-hívó levele Girincsről. Kéri a grófkisasszony, hogy látogassa meg már végre, hi­szen mintegy hat hete nem látták egymást. Buttler nyom­ban asztalhoz ül, papírost és pennát ragad. „Angyali Katinkám! Becses leveledet egész gyönyörűség­gel vettem, melyből megértet­tem, hogy mily örömest látnál. Hidd el, igen fájdalmas, hogy meg nem látogathatlak, de azt tennem körülményeim nem engedik. Következőleg nincs időm, azonban csókollak 1000- szer s vagyok sírodig Téged igazán szerető kincsed Gr. B. J. Fordíts a levél hátoldalára! Mindazonáltal augusztus vé­gével meglátogatlak. Emlékez­zél érzékenyen szerető kin­csedre.” De a fiatal erdőtelki gróf augusztus 6-án mégis megjele­nik a girincsi Dőry-kastély- ban. S ezzel az események szinte rohamléptekkel szágul­danak az esküvő felé.., 1792. augusztus 6-át követő egy-két nap során sorsdöntő elhatározás születik a fiatalok és a Dőry házaspár között; a lehető legsürgősebben meg kell tartani a jegyespár esküvőjét! Elő is citálják maguk elé a girincsi plébánost, Olajossy János főtisztelendő urat, hogy nyilatkozzék, mit lehetne ten­ni ebben az irányban. A kato­likus egyház előírása szerint ugyanis az esküvőt megelőző­en három egymást követő ün­nep- vagy vasárnap, mind a vőlegény, mind a menyasszony lakóhelyének templomában közhírré kell tenni, ki kell hirdetni az egybekelők szándé­kát. Igenám, de három hét az fene nagy idő most a Dőry- kastélyban! Sürgősen, minél előbb! — ez most az egyetlen jelszó. A sarokba szorított girincsi plébános végül is, temploma kegy ura, Dőry gróf tekinté­lyének és befolyásának hatá­sa alatt, hajlandónak nyilat­kozik még egyházi szabályta­lanságra is: két egymást kö­vető vasárnap között, augusz­tus 10-én, Szent Lőrinc vérta­nú napján, mely valaha ün­nep volt, kihirdeti templomá­ban a fiatalokat. Erre Buttler nagysebesen hazarobog Erdőtelekre, hogy ő is intézkedjék, ottani templo­mi kihirdetéséről. Kovách Fe­renc plébános úr azonban szi­gorú ember, és mereven ra­gaszkodik püspöke előírásához, csakis három ünnep- vagy va­sárnap lehet megejteni a templomi kihirdetést! A fiatal gróf dühtől szikrá­zó szemekkel asztalhoz ül, és gróf Eszterházy Károly egri püspöktől diszpenzációt, azaz a templomi kihirdetési kötele­zettség alóli felmentését kéri. A püspök azonban a legszigo­rúbban elzárkózik a fiatalem­ber kérésének teljesítése elől. Olvassuk el csak mi is ezt a döntő fontosságú augusztus 9-i levelét Eszterházy püspök­nek '„Méltóságos Gróf! Sem szük­ségletét, nem elegendő okát nem látom, hogy a szokott hir­detésben dispensálljak, kíván­sága szerént, de a mellett kí­vánnám mégis tudni, hogy hí­vével vagyon-é ezen szándé­ka rendelt curátoránák (gond­nokának), avagy nem? Mert én illendőnek lenni látom, hogy atyja, anyja nem lévén, ily nagy dologban, minémű az házasság, curátoránák taná­csával éljen...” Az óvatos erdőtelki plébá­nos ezek után megzavarodott. Megfordult agyában annak a lehetősége is, hogy a szigorú püspöke csakis azon esetben járul hozzá a kihirdetéshez, ha felmutatja a grófi vőlegény, gondnoka, Fáy Bertalan al­ispán írásbeli hozzájárulását a frigyhez. Bekocsizik hát a plé­bános úr Egerbe, hogy ott, a tűz közelében tudhassa meg püspöke közelebbi szándékát. Végre augusztus 11-én meg­születik a püspöki döntés. E szerint a plébánosok csakis a fiatal gróf gondnokának írás­beli engedélye birtokában hir­dethetik ki a jegyeseket, hogy megakadályozza a püspök Buttler esetleges meggondolat­lan lépését! Kovách Ferenc erdőtelki plébános e rossz hírről hala­déktalanul tudósítja girincsi kollégáját A megbolygatott gépezet mozgásba lendül. Ola­jossy, a girincsi pap jobbról- balról egymás után kapja az utasításokat, hogy csak akkor hirdetheti ki, és esketheti meg a jegyespárt, ha előzőleg arra az egri püspöktől engedélyt, utasítást kapott! A hamarjában megtartani szándékolt lagzi elé tehát sú­lyos akadályok tornyosulnak— (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom