Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-04 / 2. szám
Jobb misioségű termékek, több szolgáltatás a lakosságnak Az OKISZ elnökének nyilatkozata Az ipari szövetkezetek áru- ellátási és szolgáltatási tevékenységéről nyilatkozott Rév Lajos, az OKÍSZ elnöke az MTI munkatársának. 1972-ben a hazai boltokba került iparcikkek 16 százaléka szövetkezeti üzemekből került ki. — Az idei évre számolunk azzal, hogy az ismert bérpolitikai intézkedések nyomán elsősorban az ipari munkásság körében várhatóan növekvő vásárlási kedv nagyobb és választékosabb árualapot igények Ezért 6—8 százalékkal több árut szállítunk a belkereskedelemnek, mégpedig jobb minőségben, szélesebb választékban. Ez azonban nem jelentheti az árak indokolatlan emelését. — Számottevően növeli termelését a hazai fogyasztás számára a szövetkezeti fémtömegcikk-, építőanyag-, papír, és műanyagipar, továbbá a kézmű- és a háziipar is. Különösen fontosnak ítéljük az úgynevezett hiánycikkek körének szűkítését. A Belkereskedelmi Minisztériummal már korábban kialakított jó együttműködésünknek köszönhetően az ipari szövetkezetek rendszeresen értesülnek arról, hogy mely cikkekből van hiány, s korszerű kis. és középüzemeink — adottságaiknál fogva — képesek arra, hogy ezek többségének gyártását gyorsan bevezessék. — Ipari szövetkezeteink 1973-ban tovább bővítik a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Ez különösen vonatkozik azokra az ágazatokra, amelyekben még kielégítetlen igények jelentkeznek, illetve ahol az igényeknek további számottevő növekedése következtében már tavaly is a tervezettnél gyorsabban növekedett a gépkocsi-, motorkerékpár-karbantartás és -javítás, az elektromos háztartási készülékek és az elektroakusztikai berendezések javítása, továbbá a mosás-vegy tiszti tás. Nem teljesítették azonban az ipari szövetkezetek lakáskarbantartási előirányzataikat. Elsősorban Budapesten. Ez azonban nem a kapacitáshiányon, hanem a tanácsi szervek mérsékeltebb pénzügyi lehetőségein múlott. Az úgynevezett hagyományos szolgáltatási ágazatokban, mint például a férfi- és női fodrászatban, kozmetikában, fényképészetben — egyes még ellátatlan területek kivételével — a lakosság igényeit általában ki tudjuk elégíteni. E szakmákban tehát a kultúrál- tabb kiszolgáláson, az üzletek megfelelő karbantartásán a fő hangsúly. Újszerű szolgáltatások vannak elterjedőben; csomagtovábbítás, kisebb szállítási feladatok ellátása vidéken és a fővárosban egyaránt. Bővül a személyi szolgáltatások köre: egyedi megrendelésre készülnek bútorok, háztartási felszerelések, fellendülőben a bútortisztítás, -javítás. 1973-ban is folytatjuk az elElőtérben a helyes, egészséges táplálkozás Az Egészségügyi Felvilágosítási Központ idei programjából —• Szeretnénk a társadalom figyelmét fokozottan felhívni a helyes, egészséges táplálkozás fontosságára. Ez ugyanis sokféle betegség — például a szív- és érbántalmak, az anyagcserezavar, mozgásszervi megbetegedések stb — megelőzésében döntő szerepet játszik, — mondotta dr. Métneki János, az Egészségügyi Felvilágosítási Központi igazgatója, akitől az 1973. évi programról kért tájékoztatást az MTI munkatársa. Arra a kérdésre, milyen nagyobb feladatok állnak az intézmény előtt az új esztendőben, az igazgató a következőket válaszolta: — Február végétől a MÉM- mel közösen megrendezzük az élelmiszer- és fagazdaság egészségügyi hónapját, amit a mezőgazdasági múzeumban sorra kerülő nagyszabású kiállítással kötünk egybe. A hónap során több előadás is elhangzik majd, amelyek az élelmiszer- és fagazdaság különböző munkaterületein dolgozók főbb egészségügyi problémáival foglalkoznak. Nagy hangsúlyt kap e rendezvényeken is a helyes, egészséges táplálkozás, az ehhez szükséges termékek előállítása, 8 természetesen a táplálkozás higiénés vonatkozása. — Bizonyos mértékben az előbbihez kapcsolódik az emberek táplálkozásával foglalkozó őszi tévé-adássorozat Ennek első része a téma egészségügyi oldalát érinti, második része szociológiai — társadalmi, gazdasági és egyéb — problémákat tűz napirendre. — Az idei egészségügyi világnap alkalmából, — amelynek jelszava „Az egészség otthon kezdődik” —a szülőkhöz: az édesanyákhoz, édesapákhoz szólunk, az ő felelősségüket hangsúlyozzuk a családi környezetért, de nem feledkezünk meg az ezzel összefüggő egyéb feladatokról sem. ősszel ismét megrendezzük a fogászati hónapot, hogy újból felhívjuk a gyermekek és felnőttek figyelmét a rendszeres fogápolásra, a fogromlás megelőzésének fontosságára, arra, hogy tekintsék ezt mindennapi feladatnak. múlt évek bevált gyakorlatát: növeljük a felvevőhelyek számát különösen az új lakótelepeken, a peremkörnyéki és vidéki — még ellátatlan — területeken, hogy mindenütt közelebb kerüljön a szolgáltatás a lakossághoz. Könyv 640000 forintért — Sxeksxárdon A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szekszárdi Babits könyvesboltja a karácsonyi könyvvásár során minden eddigi rekordot túlszárnyalt: a szekszárdiak az ünnepek előtt 640 000 forintért vásároltak könyvet. Az összeg még nem is tükrözi a teljes valóságot, ugyanis az üzemi könyv. terjesztők csak márciusban számolnak el, ami azt jelenti, hogy nagyon sokan még csak ezután fizetik ki a karácsonyi ajándéknak vásárolt könyvet. De nemcsak az összeg növekedésében van örvendetes vál tozás az elmúlt évekhez képest, a vásárolt könyvek minősége is sokkal jobb a korábbi évekénél. Az első eset. hogy a lista élén költők állnak: Arany, Petőfi, Babits verseiből kevesebb volt, mint kel lett volna, s az utolsó példányig elfogyott a Hét évszázad magyar versei című kötet is. A klasszikusod a várt sikert hozták. nemcsak Jókai, hanem a többiek is. min a magyar szén próza élén Jókai Anna regénye ált Az ismeretterjesztő munkáknak is nagy volt a sikere Ft fonvott valamennyi Petőfivel foglalkozó kiadvány. A festészet rövid története című mun ka. s az egyik legkeresettebb könyv Várkomn Nándor: Szíriát oszlovai című kötete volt A sikerlistára került az értelmező szótár is. amellvel kétszáz megajándékozottat orvén- deztettek meg. Sok mindenből több is keTle+t volna az ifjúsági és asierekkönyvekből vem volt elegendő, s a Prtőfi- kiadvámtokból is remélhetőleg újabb szállítmányok érkeznek. Cipők, óh! Cikkek sora foglalkozott már a cipők minőségével. A humoristák is sokat viccelődtek a cipőkkel. Mindez úgy tűnik nem sokat használt. Legalábbis az elmúlt évben nem. Az elmúlt évben is nagyon sok volt a reklamáció. A paksi áruház cipőosztályára például havi átlagban 250—300 pár cipőt vittek vissza a vásárlók, különböző hibák miatt. _ A tamási áruházban napi 3—5 pár »olt a visszavett cipők száma, a hőgyészi áruházban pedig 1—2 pár. A szekszárdi Korzó Áruházban napi átlagban 10—15 minőségi kifogást emeltek 1972-ben a vásárlók. A legtöbb reklamáció a gyerekcipőkre érkezett, melyek legfőbb hibája az volt, hogy egy megázás után tönkrementek. A legtöbb minőségi kifogás a Minőségi Cipőgyár termékeire érkezett. A vásárlók között akadt olyan, aki meg is jegyezte: „A gyárnak vagy nevet kellene változtatnia, vagy a cipőit kellene a mostani nevéhez igazítania." Igaza volt ennek a vásárlónak. Reméljük, hogy a Minőségi Cipőgyár az új évet nem névváltoztatással kezdi, hanem azzal, hogy a régi nevéhez illően, egyre jobb minőségű cipőt küld az ország, így Tolna megye üzleteibe is. ____ N yugdíjasok Mi, hárman egymást követő években mentünk nyugdíjba. A szép gondolatokkal teli búcsúztatás után szívesen adtuk át vezető állásunkat az ifjabb nemzedék képviselőinek azzal a tudattal: ők tovább viszik azt az ügyet, amit mi elkezdtünk. Ha az utcán találkozunk, kérdezgetjük egymást: ki, hogy érzi magát, mint nyugdíjas. Mi olyan nyugdíjasok vagyunk, akik egy percre sem hagytuk abba a munkát. Csak éppen nem azt tesszük, amit korábban vállalatunknál, intézményünknél cselekedtünk. Örökké nvüzsgünk, társadalmi munkát végzünk, no meg más munkát is vállalunk természetesen, mert az anyagiakat azért mi sem vetjük meg. A. barátom kis tanyát épített a kövesdi hegyoldalban. Amikor elkészült, meghívott bennünket egy kis beszélgetésre. Egyóraj gyaloglás után a takaros hefviségben frissen főzött étel kellemes illata csiklandozta orrunkat. Jó ebéd után, jő borocska mellett indult meg a beszélgetés. Gy. barátom kezdte: — Nekünk, nyugdíjasoknak tudomásul kell venni, hogy máról holnapra meg kell válnunk a munkánktól, a vállalattól, az iskolától. Csak az a Felünk a fogorvostól? A fogorvos is fél tőlünk. Ugyanis egyre többen vagyunk s a veszedelmesen romló fogú emberiség szekszárdi és Tolna megyei része reggel nyolctól este nyolcig a szó igazi értelmében megtölti' az SZTK várószobáját. Ne csodálkozzunk: a röntgennel végzett legutóbbi vizsgálatok kimutatták, hogy már az egyiptomi fáraók is sokat szenvedtek beteg fogaiktól, s azt is tudjuk, hogy náluk fogspecialista is működött Igaz, hogy az európai középkorban ilyen nem volt. de Hans Sachs nevezetes Ständebuch-jában (mesterséges könyve), már fölbukkan, ám neve itt a nem túl barátságos „Zanbre- cher”, vagyis „fogtörő“ élesen megkülönböztetve a „Doctoc"- tóL Magabiztosan mondja * nürnbergi esi zmadia -költő versében: Wolher wer hat ein bösen Zan /Denselben ich auss- brechen kan/ On We- htagn... vagyis: Ha rossz a foga, siessen/ kitöröm én annak Beszélget iin k a fogorvossal••• menten/ nem fog fájni... A XVIII. század elején működött Fau- chard mester óta, aki az első valódi európai fogorvos volt, mi is ezt kérdezzük, s az SZTK rendelőiben naponta sok százszor elhangzik: nem fog fájni? A fogorvosnak nem a mi fogunk fáj, hanem az, hogy annyi beteg fogat bíznak gondjára, hogy alig bírja. — Ne tessék csodálkozni — mondja • kitűnő fiatal orvos — egy-egy rendelés alatt átlag 50—55 betegem van. Ez azt jelenti, hogy nincs egy percre se megállás, pontosabban csak állás van. hisz a fogkezeléshez nem igen lehet leülni se. Amikor az ember hat órút áll egy helyben, s közben mindenre figyelnie kell, természetesen arra is, hogy az a fog valóban fájhat is, alig várja, hogy a végére érjen. ötven, ötvenöt be. teg egy rendelés alatt, nem sok egy kicsit? Nagyon sok még annak is, akinek sorszámmal a kezében várnia kell, hát még annak, aki szinte megállás nélkül dolgozik. — Beszéljünk őszintén, doktor úr. önnek azért van ilyen emberfeletti forgalma, mert híre ment, hogy megbízható, jól dolgozik, az pedig természetes, hogy mindenki bizalmi kérdésnek tekinti az orvos, a fogorvos kiválasztását. Ha önnek rossz híre lenne, például itt kint a váróban a páciensek azt suttognák egymás között: ehhez ne menj. goromba, kíméletlen, — ön nyugodtan üldögélhetne itt, várva a rendelési idő végét Mosolyog, de sóhaj felhőzi ezt a mosolyt — Tudom, ds aa csak természetes, hogy az ember igyekszik a legjobb munkát végezni. — S mi a jutalma ezért? Egy gyárban például, aki többet dolgozik... — Semmi. Annyi a fizetésem, mintha naponta 5—6 beteget kezelnék. (Megmondja, hogy mennyi, de nem írom ide; rös- tellnivalóan kevés.) — Akkor tehát mondhatjuk azt, hogy a fogorvosoknál a jó munka jutalma a betegek bizalma és az, hogy szakadásig dolgozhat. — Pontosan így van. — Ha a munka és a bér viszonyából indulnánk ki, akkor azt kellene mondanunk: önöknél nem érdemes jól dolgozni. — így van. — S akkor milyen konklúzióiéval zárjuk beszélgetésünket? — Azzal, hogy csak Jól érdemes dolgozni. Akkor is, ha ezt a bérezés nem fejezi ki. Viszont a betegek bizalma mindig a jő. a lelkiismeretes orvost igazolja. __________ m f ontos, hogy ez ne fájjon. Nd fájjon jobban az indokoltnál az se, ha elfelejtenek meghívni bennünket a dísztribünre^ ha elfelejtenek meghívót küldeni a nyilvános pártnapra-. A. barátom így folytatta: —- Gy.-nek tökéletesen igaJ za van. Én is messze elkerülöm a volt munkahelyemet, mert elragadnak az emlékek. A vállalat munkásai szívesen köszöntenek és melegen érdeklődnek egészségi állapotom felől. Nekem csak az fáj, hogy a vállalat új vezetői elfelejtettek meghívni a legutóbbi év végi közgyűlésre. Pedig én mindig szívesen hordoztam* volt vállalatom minden örömét, gondját, bánatát A két panasz engem is elgondolkodtatott Vajon az enyémek is így elbántak velem? Nem. Ezt nem mondhatom. Igaz, kezdetben én is kerültem a volt munkahelyemet El is utaztam, hogy a színhelyet se lássam. Aztán visszajöttem, s újból szokni kezdtem. Észrevettem, hogy egyre inkább más szemmel nézem volt munkahelyemet Aggódtam és bíztam jobb sorsában. Volt, amikor megnyugodtam, hogy jó kezekben van, volt amikor aggódtam. Ma már úgy térek be a volt munkahelyemre, mint egy régi barát, akinek nemcsak régen, hanem ma is köze van a dolgok jobb viteléhez. Úgy érzem, hogy mi, mind a hárman hagytunk valamit magunk után. Ki egy jól működő vállalatot, ki egy szellemi fellegvárat. Rábíztuk az utódokra: sáfárkodjanak tovább ők velük. Nem kívánunk mi semmi mást csak azt szeretnénk, hogy az utánunk lépegető fiatalság ne nézzen bennünket felesleges lényeknek. Helyette inkább értse meg: az idősebbek. a most nyugdíjban lévők teremtették meg a jobb, a szocialista élet alapjait. Ha összetalálkozunk és kezet rázunk, akkor érződjék ez a kézszorításból is. Feleslegesnek tartjuk a nyugdíjas pátyolgatását. Néha sértőnek is, mert az igazi nyugdíjasok nem ünnepeltetni kívánják magukat, hanem mértékkel, erejükhöz mérten dolgozni szeretnének azért a szebb és boldogabb emberi életért, amelyért korábban sem kímélték erejüket (f. L b.) Népújság J 1973. Január 4,
