Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
ILLUSZTRÁCIÓ Érdi Judit rajza Æ modern művészet állandó tárlata Budapesten A Szépművészeti Múzeum nemrégiben új termet nyitott: a megszépített egyiptomi gyűjteménnyel szemben levő szárnyban az utóbbi időben birtokába került XX. századi műveket állította ki. Elsősorban külföldön élő magyar művészek alkotásait, a képek és szobrok jó része donáció, de nem kevés került újabb vásárlások útján a múzeum birtokába. Csak örömmel üdvözölhetjük a nagyszerű kezdeményezést, és őszintén reméljük, hogy a modern anyag bővítése állandóan napirenden marad. És bár ez a tárlat aligha vetekedik a hasonló alkotásokat bemutató külföldiekkel, egy szempontból mindenképpen jeles: a sokfelé élő magyar származású és világhírű mesterek művei itt egy helyen vannak, a tárlat az általuk örömmel és készségesen felajánlott anyaggal állandóan bővíthető. Nemes és szinte kötelező feladatnak látjuk a külföldre szakadt magyarok állandó hazai kiállítását, hiszen az okok, amelyek elszakadásukat előidézték, eléggé távoliak tőlünk, a mi művészetszemléletünk mindenképpen befoga- dóbb. Az 1970-es műcsarnoki tárlat szép nyitánya után a képek sora és a táralatok sorozata folytatható. A művészek készséggel vállalnak közösséget a mai magyar közönséggel, a most megnyílt terem anyaga megérdemel egy katalógust, amilyennel a múzeum egyéb gyűjteményei rendelkeznek már. De nyilván erre is sor kerül. A nem magyar művészek közül az itt látható Chagall, Picasso, Corneille, André Lho- te litográfiák (és másoké), Le Corbusier, Theo von Does- burg, Jean Arp, Sonia Delaunay, Kurt Schwitters egy-egy eredeti műve kiemelkedő, a mesterek jellegzetes és jó terHa az ember háza Washingtonban éppen a minisztériumok és a követségek tövében helyezkedik el, önkéntelenül is tanakodni kezd, hogy vajon mi történik a kerítés túlsó oldalán, különösen a diplomatasor impozáns épületeiben. Nos, én két évtizeden át éltem e külföldi méltóságok közelében, de sosem nyílt rá alkalmam, hogy bármelyikükkel is szóba 'elegyedjem. Egy szép nap aztán betértem egy kínai étterembe, s ott a tányérom mellett díszes kis cédulát találtam: „Vedd el amit kapsz, és ne áhíts többet." Ez a kis papír sugallta, hogy behozzam a Sok éves mulasztást ■— összeszedtem hát a bátorságomat, s felhívtam a kínai nagy- követséget, hogy megkérdezzem, pontosan mit jelent. A fiatal hölgy, aki felvette a telefont, nagy kuncogások közepette kijelentette, hogy valóban van Kínában eféle közmondás, és körülbelül megfelel annak, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.” Megköszöntem a segítségét, s hozzátettem, nagyon örülök, hogy közös vonósokat fedezek fel népeink között. A hölgy azzaf búcsúzott, hogy hívjam fel máskor is. Ekkor döntöttem el hogy felkutatom, vajon Elaine Hart Hessmer : Veréb, vagy túzok a világ többi részén is él-e ez a közmondás. A spanyol' nagykövetségen szerencsével jártam. Amikor a „Jobb ma egy... stb." spanyol változata után érdeklődtem, az értelmes hangú, de vidámságát leplezni nem tudó fiatal nő azonnal közölte: „Jobb egy a kézben, mint száz röptében." Előre, meg sem állunk Nepálig! Telefonon elmagyaráztam, hogy egy bizonyos közmondás érdekel, mire a kisasszony egy rendkívül élénk úriemberhez kapcsolt. Az biztosított róla, hogy természetesen Nepálban is létezik ez a mondás, és hogy nepáli nyelven óhajtom-e hallani? Azt feleltem, hogy megteszi az an- ’ goi is, mire ő tájékoztatott hogy a bölcs nepáli imigy elmélkedik: „Egy vak anyai nagybácsi is johb, mint semmilyen”. Kezdtem úgy találni, hogy ez a kölcsönös előzékenység a nemzetközi kapcsolatokban, túl szép ahhoz, hogy soká tartson. A francia nagykövetségnél aztán meg is kaptam a magamét; az ottani K'ay aépT'skasebes- séggel darált valamit, de abból egy árva szó sem volt madarakról, és közmondásokról. Amikor búcsút mondtunk egymásnak, viszonyunk némi kívánnivalót hagyott maga után. A franciáknál elszenvedett kudarc után Skandinávia felé fordultam, ahol tudvalevőleg hűvösebb az emberek temperamentuma. Valamennyi Skandináv ország hasonlóan válaszolt, egyikük szerint „Egy madár a kézben, több mint kettő az erdőben,” a másik szerint ....több mint a háztetőn”, vagy „...több mint a faágon." Lehet közülük választani. Az irakiak és a szo- máliaiak nem tartoznak éppen Skandináviához, mégis ismerik ugyanezt a közmondást. A német nagykövetségen egy rendkívül udvarias idősebb hölgy közölte, hogy a németek úgy vélik: „Egy veréb a kézben jobb, mint egy galamb a tetőn". A japánok szerint: „Ne üldözd a második nyulat, ha elkaptad az elsőt, mert mindkettő elszalad.” Az ír nagykövetségen egy előzékeny úriember biztosított róla, hogy a gazdag ír néphagyományban természetesen megtalálható ez a közmondás is. Felírta a telefonszámomat, és másnap Visszahívott, közölvén, hogy Írországban „jobb a pisztráng a hálóban, mint a lazac a tóban." Aztán nagyon sajnáltam azt a szegény férfiút, akivel az olasz nagykövetségen tárgyaltam. Túl kellett kiabálni a háttérben süvítő gőzkalapácsot, de ez még semmi: először a személyzet egy, majd két, majd három tagja tárgyalta izgatottan a kérdést. Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is egyezségre jutnak, amikor emberem diadalmasan kiáltotta bele a kagylóba: „Jobb ma egy tojás, mint holnap egy csirke'1. Az oroszokat sem szabad kihagyni, ezért felhívtam a szovjet nagykövetséget, és egyenesen nekik szegeztem szokásos kérdésemet. Az ügyeletes tisztviselő hosszan fontolgatta a dolgot, majd válaszadás előtt még a biztonság kedvéért megkérdezte: „Hogy mondják a kakukkot angolul?" Ezután kis időre magamra hagyott a készüléknél, végül közölte: ,.A kakukk a kézben többet ér. mint a darumadár az é”en." Fordította: Zilahi Judit méséből való. Különösen szépek az 1920—30 közötti korszak alkotásai, amelyeket az ekkor emigrációban élő magyarok kaptak és hoztak utóbb haza (pl. Bortnyik). Budapestén van Albersnek az a képe, amelynek szerigráfiai változata nemrégiben (1970 ősz) a düsseldorfi életmű-kiállítás katalógusának melléklete és dísze volt. De ismerünk még a múzeum raktáraiból olyan műveket is (Picasso-karcokl), melyeknek véleményünk szerint helye lehetne az állandó tárlaton. Külön figyelmet érdemelnek az itt felsorakozó és a világ sok táján híres külhoni magyarok: Kepes György, Vasarely, Schöffer, Péri, Csáky, Forbat, Kolos-vary, Pán Márta, Pierre Székely és mások alkotásai. A termet Kepes György remek, nagy méretű és áradó színességű képe — Földkéreg —, a három Vasarely- mű (Marsan, Gixeh, Hokkaido), a mozgó Schöffer fényjátékok uralják (In memóriám Kassák), Pán Márta kitűnő üvegmobilja — NN 111. — és sorolhatnánk tovább a nagyhatású művekét, néhányük a műcsarnoki bemutató kiemelkedően emlékezetes darabja volt. Azután kerültek a múzeum birtokába, többnyire a művészek szíves ajándékaként Csáky nyúlánk lányfigurája ragadott meg, mellette kitűnő párhuzam egy hasonló Mattis- Teutsch-szobor. Borberéki műve a legtisztább expresszív hangulatok keveredése a konstrukcióval, az amerikaivá lett Kepes remek absztrakciója mellett a Stockholmban élő Nemes Endre alkotása í— Sírfelirat egy kísérleti egérről — a szürrealizmus összetett szellemét közvetíti a látogató elé. De a művek jó része inkább a konstruktivizmus szellemében fogant, Vasarely mellett Freund Tibor váltakozó színekben feltűnő alkotása ad ízelítőt a „mozgásban való látvány” (Moholy Nagy) 1’’,w r'*- geiből. A Passuth Krisztina által válogatott és kiállított anyag mégiscsak töredéknek tűnik, a tárlat szükségszerűen nem érzékeltetheti a modern folyamatok mindegyikét. Néhány Moholy Nagy, Tihanyi, Kassák, Uitz Béla, Hantai Simon, Orbán Dezső, Szenes Árpád kép, Kemény Zoltán, Hajdú István és Vörös Béla szobor bizonnyal teljesebb képet, történetibb és átfogóbb miliőt adna a gyűjteménynek. Helyet szoríthatnánk a Kepes foto- grammok mellett világhírű fotósaink — Brassai, Cápa, Hervé, Kertész stb. — alkotásainak. Bizonyosan lehétőséget lehetne találni a jeles külföldi művészek gyűjteményének bővülésére. És érzéseink szerint néhány külföldön élő magyar (így Peterdi Gábor) kvalitásán felüli helyet és publikációkat kapott Egy állandóan nyitott, anyagában pedig állandóan változó tárlatot képzelünk a több művet nehezen befogadó terem falaira, a továbbiakban akad majd hely a bővülő anyag teljesebb bemutatására is. És feltétlenül méltóbb keretet biztosíthatnának a Schöf- fer-fényjátékoknak a jelenleginél. Az alig elsötétített fülke, a falon látható szegényes vetítővászon túlontúl provizórikusnak tűnik, erősen lerontja a dinamikus alkotás hullámzó hatásait. Valahol végre fel kellene állítani á modem külföldi és magyar művészet közös múzeumát. Az ott megteremthető párhuzam csak kiemelhetné a modern hazai művészet igazi értékeit. Okulásul szolgálna a fiatal nemzedékek és az idősebb érdeklődők előtt. BODRI FERENC LOVÁSZ PÁL: T I S Z T A ÁQY Futnék, kúsznék, tűnnék, amerre látok nincs hova. Szülők, testvérek, társak, jó barátok testetlen hada gyülekszik köröttem, sorom van, látom, táguló körükben botorkáló, aléló léptemet irányítja a biztos üzenet. Tisztesség-párna a fej alatt egy tiszta ágyban tán nekem is akad. QROTESZK Kalandor előre, tehetség elkésve, lángész sírban fekve kapja a babért PÄLOS ROZIT A: ASYLUM levetkőzöl a sötétben világosságomban elalszol álmodban sírsz és Tengerben nézed arcod elmulasztott csendjeink a Mélységnek bemutatva
