Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
í I KORUNK Szovjet tudomány — 1972. A láthatatlan mikrobák új szakmája A láthatatlan mikrobák serege az élelmiszeripar, a mezőgazdaság területén a termelés fokozásával szolgálja az emberiséget. A mikroorganizmusok újabb feladatukat teljesítve az „élet anyagát”, a nélkülözhetetlen fehérjéket termelik. A mikrobák segítségével előállított takarmányfehérjék termelését ismerteti az össz-szö- vetségi F ehér je-bioszintézis Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Szergej Konovalov. — Mit jelent az állattenyésztés szempontjából a fehérjetermelés ? — A fehérje a legfontosabb és leginkább hiányzó tápláléka az embernek és takarmánya az állatoknak. A világnak a jelenleginél 2 millió tonnával több állati és 1,5 millió tonnával több növényi fehérjére lenne szüksége. A kutatók a természet titkait feltárva új, hatékony módszereket dolgoznak ki fehérjék előállítására. — Miért tarthat számot érdeklődésre a mikróba-fehérje? — Egy kilogramm mikroorganizmus 24 óra alatt 10 kg fehérjét termel. Hasonló intenzitással növekvő borjú 1 nap alatt mérhetetlen naggyá fejlődne. Ugyanakkor a mikroba-fehér jetermelés kevésbé munkaigényes, mint a mező- gazdaság, független az éghajlati sajátosságoktól és az időjárás szeszélyeitől, a talaj minőségétől. A vágóállatokkal ellentétben a mikroorganizmusok kifejezetten igénytelenek. — Milyen takarmányt kapnak a mikrobák? — A Szovjetunióban negyven évvel ezelőtt hozták létre a hirrolízis-ipart, amely fa-, napraforgó- és kukoricahulladékból gyárt takarmányélesztőt. Bármilyen olcsó és elérhető a hidrolízisipar alapanyaga, időszakosan hiánycikk. Ezért előnyösebb a könnyen szállítható és az év minden szakában rendelkezésre álló alapanyagként a kőolajat és a földgázt felhasználni. A mikroorganizmusok ezeket is szívesen elfogyasztják. — Mondana néhány szót a kőolajból nyert fehérjékről? — A szovjet tudósok meg a harmincas években felfedezték, hogy a mikroorganizmusok bizonyos szénhidrogéneket képesek megemészteni. Megállapítást nyert, hogy az élesztők aktívan fogyasztják a kőolaj parafinos szénhidrogénjeit. A parafint „kimazsolázva” jelentősen javul az olaj minősége. A korszerű olajfeldolgozókban is költséges berendezések végzik a parafin kivonását. Viszont a mikroorganizmusok olcsón elvégzik ezt a feladatot biológiailag értékes anyagtömeget halmozva fel. így egycsapásra két feladatot oldhatunk meg. Gázálarc — szakállasoknak A szakáll divatja feltartóztathatatlanul terjed, ami arra késztette a biztonságtechnika szakembereit, hogy újfajta légzésvédő készüléket szerkesszenek a dús arcszőrzetei férfiak számára. A szokásos gázálarcot ugyanis nem tudják légzáróan felcsatolni az arcukra. A katonákat, tűzoltókat stb. saját érdekükben még rá tudják venni, hogy szakálluktól megváljanak, de a vegyi üzemek és laboratóriumok dolgozóinál ezt nem tudták elérni. Márpedig üzemi baleset, gázömlés esetén életmentő jelentőségű lehet a légzésvédő készülék. A szakállas ember szájába kell vegye a gázszűrőkazetta „csutoráját", miközben egy erős csiptető elzárja az orrnyílását. A készülék 3—5 percen át teljes biztonságot nyújt, még nagy gázkoncentráció esetén is. Csupán egy hátránya van az arcot teljesen befedő hagyományos gázálarccal szemben; a szemnek nem nyújt semmiféle védelmet. A kőolaj-parafinból tenyésztett élesztők aminósav-tartal- ma azonos értékű a háziállatok, szárnyasok húsával és a halakéval. Jelentősen magasabb a növényekénél, mivel azokból három nélkülözhetetlen aminósav hiányzik. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy fehérjét leg hatékonyabban kőolajból állíthatunk elő. Szokásos takarmányozással a sertéseknél na ponta 300 gramm súlygyarapodást érhetünk el. Ha a takarmányba viszont kőolaj fehérjét keverünk a súlygyarapodás 600—650 gramm lesz. A tenyésztési idő és a fajlagos takarmányfel használás jelentő sen csökken. A fiatal szarvas- marháknál a tejet pótolja. — A kőolajszármazék takarmányélesztők titkát világszerte kutatják. Hol tartanak jelenleg a szovjet tudósok? — A Szovjetunióban hatalmas gyárak épültek kőolaj- alanú takarmányfehérjék előállítására. Ez azt jelenti, hogy az elmélet után a gyakorlati megvalósítás területére léptünk. Ez nehéz feladat volt, mert sem külföldi, sem hazai tapasztalatok nem álltak a rendelkezésünkre. A speciális szovjet üzemek több tízezer tonna takarmány- élesztőt, kőolajparafin takarmányt állítottak elő. Elkészült egy 240 ezer tonna/év teljesítményű takarmányélesztőgyár műszaki terve. (APN — KS) Halászat és számítógép HPriTi.p A Szovjetunióban egyre szélesebb körben alkalmaznak elektronikus számítógépeket a gazdaságirányítás szolgálatában. Kalinyingrádban létrehoztak egy számítóközpontot, amely azt a feladatot kapta, hogy a halászattal és a halfeldolgozó tevékenységgel ösz- szefüggő feladatokat koordinálja. Ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen az év minden napján a hatalmas országnak több száz halászhajója járja a világtengereket. - A halászszerencse forgandó, ugyanakkor viszont a tengerparton épült halfeldolgozó üzemeknek folyamatos nyersanyagellátást kell biztosítani. A zsákmányukkal hazatérő hajók tehát nem tetszésük szerinti helyen kötnek ki, hanem abban a kikötőben, amelyet a komputer- vezérelte információs központ megjelöl számukra. A halfehérje mind fontosabb szerepet tölt be a világ élelmezésében. Friss halhús, halkonzerv formájában jut el az értékes táplálék az embermilliókhoz, de közvetett úton is hasznot hajt a tengerek hálóba került élővilága, amikor halliszttel nevelik a szárazföldi haszonállatokat A felvétel a kalinyingrádi információs központban készült a programozó berendezésről és annak kezelőjéről (szaknyelven: operátoráról). Mérgezési lánc az élővilágban Az ember és a technika együtt, néha akaratlanul is káros következményeket vált ki a természetben, és a tengeri állatok szennyezése néha érdekes láncsor formájában következik be. Az emberre is veszélyes, mérgező halfajoknak elég nagy irodalma van. Az európaiak szerencséjére, ezek a halfajok inkább a trópusi vizekben gyakoriak. Az újabb kutatások szerint egyes trópusi halfajok toxiei- tása bizonyos esetekben kikötőépítési munkáknak lehet a következménye. A csendesóceáni korallszigetek környékén érdekes és színes hal populáció él: íjhalak, betűs sügérek, csíkos sügérek és társaik. Ezek a halak súlyos tünetekkel járó betegséget terjesztenek, amelynek kissé bizarr hangzású spanyol neve van: La ciguatera. A kifejezés az Antillák környékéről ered. A felsoroltakon kívül más halfajok is terjeszthetik ezt az inkább trópusi vizeken tapasztalt betegséget. Egy mérgező hal elfogvasztá- sa után rendszerint két órával jelentkeznek a tünetek az embernél. Hasgörcsök, hasmenés, a szájban égési sebhez hasonló elváltozás, majd ájulásos állapot. A fertőzés 2—3 százalékában halált okoz. A betegséggel kapcsolatban elsősorban az foglalkoztatja az orvosokat és zoológusokat, mi az oka annak, hogy a járvány csak bizonyos területeken terjed, tehát fajokon belül egyes helyeken fertőzöttek a halak, míg más területeken fertőzés mentesek. Az egészségügyi szakemberek azt tapasztalták, hogy fajon belül a legmérgezőbbek általában a nagytestű halak. Toxicitásuk eltérő foka arra enged következtetni, hogy mérgező voltukat a táplálkozás is befolyásolja. Valószínű, hogy a kistestű halak valamiféle mérgező anyagot fogyasztanak, és így maguk is toxikussá válnak. A kisebb halakat elfogyasztják a nagyok, így a nagytestű halakban több méreg halmozódik fel. Ez a táplálkozási lánc elég messzire vezethet, mert a kísérletek során kimutatták, ha a mérgező halat húsevő állat fogyasztja, az is mérgezővé válik. A betegség tehát láncszerűen terjed. Másik érdekes megfigyelés, hogy általában a korallszigetek, zátonyok környékén lángol fel a La ciguatera, de ott ahol valamilyen formában az ember is jelen van. Megfigyelték ezt a betegséget gyöngyhalászmezők környékén, hajók horgonyzási helyei mentén. Ez utóbbi esetben különféle anyagokat öntenek be rendszerint a hajókról a tengerbe. Egy francia zoológus nemrégiben az egyik polinéziai korallsziget mellett figyelte meg ennek a betegségnek a fellángolását ,ott, ahol éppen a kikötőmunkák során megbontották a korallszirtet, illetve az építkezésnél különféle anyagokat bocsátottak le a tengerbe. A tengerbe süllyesztett anyagot — ezek között lehetnek bomló szerves anyagok is — a kék algák gyorsan meglepik. Az alga-takaró hihetetlen gyorsan terjed az idegen anyagon. Az emberi fogyasztásra alkalmas trópusi algákkal ellentétben a kék alga mérgező hatású. Nehéz ez ellen küzdeni. A kék alga megfertőzi természetesen azokat a halakat, amelyek előszeretettel lakmároznak belőle. Íme egy előre nem látott következménye az ember tevékenységének. Az orvosok a La ciguatera kialakulásáért több mérget, toxint is gyanúba fognak. Az első számó gyanúsított a: Ciguatoxin, egy zsírszerű anyag, amelyek állati és növényi sejtekre gyakorolt hatását tanulmányozzák. A tengerben, különösen ä trópusi vizekben számos mérgező halfaj,' tengeri állat és növény él. Ezek toxikus hatása azonban nem a táplálkozási szokásokra és láncra vezethető vissza. A mérgező halak közül talán a tetro- dont lehet kiemelni. Ennél a halnál a méreganyag a zsigeri szervekbe, májba, epébe, vesébe koncentrálódik. Húsa egyébként rendkívül ízletes, de igen nagy elővigyázatosság mellett kell elkészíteni. Japánban csak az Egészségügyi Minisztérium által levizsgázott szakácsok készíthetik ezt a halat, amely még így is évente elég sok halálos áldozatot követel. A tenger további szennyeződése, különösen olajszennyezés, csak növelheti ezt a szomorú fertőzési láncot, amelynek következménye a ma még nem teljesen ismert: La ciguatera.
