Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-06 / 287. szám
t 1 Valóban drágák ? Fogalmazzunk inkább úgy, a mezőgazdasági gépeket, berendezéseket nem adják ingyen, s az országgyűlés őszi ülésszakán éppen egy Tolna megyei képviselő beszélt arról, hogy erősen megkérik a gépek árát. De tulajdonképpen egyedül és kizárólag az árakon múlik, hogy drágának tekinthető-e, avagy sem a fűkasza, a rendsodró, a szárító berendezés? Kétszer kettő négy. Egyszerű tehát a dolgunk, mert mindenki tudja, elemi iskolás fokon is tudni lehet, a gépet a berendezést kétféleképpen állíthatjuk az ember, a közösség, a termelés szolgálatába. Egyszer úgy, hogy rövid idő alatt megkeresse az árát Ahhoz, hogy egy gép optimális 'idő alatt megkeresse az árát, feltételekre, legelsősorban hozzáértő, lelkiismeretes személyzetre, magasfokú szervezettségre van szükség. A termelőszövetkezetek alapjában véve lelkiismeretes, hozzáértő szakemberekkel' rendelkeznek, ami abból is kiviláglik: az erő- és a munkagépek egyhar- mada rég megkereste az árát, elavult, mégis jól üzemel, bár sajnos vinni is kezdi az árát, mert az elavult gépek „zabál- ják” a javításra szánt munkaidőt és alkatrészt. Hogy mit jelent a lelkiismeretes, tegyük hozzá gyorsan a hozzáértő üzemeltetés, karbantartás, gondozás, azt bárki lemérheti a magánautókon. Némelyik gépkocsi-tulajdonos autója vadonatújnak látszik, százezer kilométer után is, a másiké fut ötezret és „ócska kaszni”. Ki hogyan viseli, viselheti gondját. A mezőgazda- sági üzemekben sincs másként: A se ura, se gazdája munkagép, traktor vagy bármi, nemcsak akkor kerül pénzbe, amikor megveszik, attól kezdve mindig, s előfordul, hogy ócskavas koráig annyiba kerül, mintha ezüstből készült volna. Ez a nagyon sok, ez a nagyon drága. A majorok környékén, a határban, a gépműhelyek tájékán a szemlélő- dőnek gyakran olyan látványban van része, ami egy osztrák farmon például elképzelhetetlen, megengedhetetlen. Nem lehet persze mindent egyszerre, de a mulasztás az mulasztás. Előfordul, hogy befejezik a géppel a munkát, aztán míg újra nincs rá szükség, rá se néznek, eszi a sár, marja a rozsda, benövi a gyom. Ilyesmivel nagymértékben károsítja magát jó néhány termelőszövetkezet és drágítja a kifogásolt drágaságot. Dehát mi ez? Hanyagság csupán? Nem mindig. Sokkal inkább arról van szó, elegendő kellő szakképzettség híján egy-egy ember nem méri fel, hogy mi fáj annak a gépnek, mi betegíti, pusztítja idő előtt. S itt kezd kötődni a politika közelebbről a Központi Bizottság november 14—15-i ülésén hozott állásfoglalása a gyakorlathoz. a hétköznapi munkához. Olvashatjuk: A munka hatékonyságának rendszeres emelése útján biztosítani kell, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége, főként a korszerűség és a nagy sorozatokban való gyártás fokozásával. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a munka termelékenységének további javítására, a korszerű termelői kapacitások fokozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javítására, valamint a termelés önköltségének, a rezsi és az általános költségeknek a csökkentésére. — Az ötéves terv végrehajtása megkívánja a fegyelmezett és intenzív munkát, a normáknak a bevezetett új technikával és technológiával lépést tartó folyamatos karbantartást ugyanúgy, mint a jobb munka megkülönböztetett díjazását a szocialista bérezés elvének jobb érvényesítését.” S mint mindig, most is az a követelmény, hogv a párt szavát ne csak hetűpontosan idézni tudjuk, sokkal fontosabb, hogv kénesek legyünk azt maradéktalanul megvalósítani, alkalmazni, annak szellemében dolgozni. Bizonyára nem kevés gazdasági vezető amikor az állásfoglalás idézett Átmenetileg enyhíti a gondokat Távvezeték épül Szedres és Tolna kozütt Szekszárd és környékének villamosenergia-ellátása mind nagyobb feladatok elé állítja a DÉDÁSZ szekszárdi üzem- igazgatóságát. A megyeszékhely és a környező települések rohamos fejlődése napról napra több áramot igényel. A tizenöt éve, 1957-ben átadott szekszárdi transzformátorállomás lassan teljes terheléssel működik, és esetleges üzemzavar esetén már ma is csak a legnagyobb nehézségek árán tudja az Áramszolgáltató biztosítani az energiá^. A negyedik ötéves tervben Szekszárdon egy új, az országos gerinchálózatra csatlakozó transzformátorállomás építése szerepelt, 1972-es határidővel. Az időközben felmerült pénzügyi nehézségek miatt ezt a terminust 74-re kellett módosítani. Figyelembe véve, hogy a másfél évtized alatt az enerNcpisjság 3 1972. december 6. giaigény több, mint tizenegy- szeresére emelkedett, vagy még inkább azt, hogy 1971-es év során 22 és fél százalék volt a terhelés növekedése, mindenképpen szükséges valami áthidaló megoldás elkészítése. A legcélravezetőbb a szed- resi fő transzformátorállomástól egy új hálózat kiépítése, melyen keresztül energiát juttathatnak a Tolnán és környékén lévő, ez ideig még a szekszárdi alállomásról ellátott területre. A Fácánkert—Tolna között már meglévő távvezeték felhasználásával négy és fél kilométer hosszú új hálózatot kell csak építeni. Az így készülő hálózaton keresztül ellátva Tolnát, tehermentesítik a szekszárdi transzformátorállomást. A távvezeték építésével egyidőben Szedresen egy ideiglenes transzformátort is üzembe kell helyezni, amely a 35 ezer voltos feszültséget 20 ezer voltosra alakítja át Az új távvezeték építését a jövő év elején kezdik meg, és tervek szerint az első negyedév végén már áramot ad. Ez azonban csak átmeneti megoldás lesz, mert Tolna község végleges energiaellátását a Szekszárdon épülő új, nagy teljesítményű transzformátorállomásról fogják biztosítani. részét tanulmányozza, lelki szemeivel az üzemet látja: az embereket, a részlegeket, a gépeket, a berendezéseket, a képességeket, s a helyi feladatokra, tennivalókra gondol. De miként vélekedjünk azokról, akik látszólag jól ismerik, megtanulták a „leckét”, de mégse tudják, hiszen amikor, például a tamási tsz-szövetség emberei előhozzák a beiskolázást, jó néhány tsz-elnök kijelenti: ezzel nincs most időm foglalkozni. Pedig a beiskolázás nem jelent mást mint a munka hatékonysága növelésének, emelésének egyik módját, módozatát. Nem jelent mást, mint azt, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége, javuljon a termelékenység. Az adaptálás értelemszerű és logikus a mezőgazdasági üzemek gépüzemágaira is. Végső soron egy kis területen, egy mikrokörnyezetben az állásfoglalás értelemszerűen vonatkoztatható részének megvalósítása lehetővé teszi, hogy legalább menetközben ne dráguljanak túlzott mértékben a gépek, berendezéseÈr Az állás- foglalás szellemében dolgozni nem könnyű. S hogy olykor a gazdasági vezetők ideje a lényeges, a döntő feladatok elvégzésére nagyon kevés, annak talán az a magyarázata: túl sok időt, energiát rabol el tőlük az „egyéb” elfoglaltság, ami soha nem helyettesíti az „igazit”. Talán ezért fordul elő, hogy néhány hasznos, jó, korszerű dolog félben marad. Az első lépést nem követi a második, a többi. Érdemes e témánál feleleveníteni a tavalyi korrózióvédelmi ankétot. Ireg- szemcsén tartották 150-vala- hány lelkes, egyetértő, helyeslő termelőszövetkezeti szakember részvételével. A bemutató nagyon jól sikerült. De hol csinálják ma, 1972-ben azt, amit ott Iregszemcsén tavaly bemutattak? Erről most ne beszéljünk. Jobb, ha le se írjuk. Sz. P. Jegyzet Mit mond egy új üzem avatása ? A rádió új üzem avatásáról adott hírt tegnap reggel. Építése hatvanötmillió forintba került, viszont, ha ter_ mikét importálni kellen, háromszorannyiba kerülne évente a népgazdaságnak. Egy új üzem avatása mindig esemény, annyit jelent, hogy gazdagodik, gyarapodik az ország. A tegnap avatott új üzem — ha úgy vesszük, hatvanötmilliós költségével — tulajdonképpen nem is nevezhető nagynak, csupán egy régi múltú, meglevő gyár bővítése. Hivatalosan a Selypi Cukorgyár vetőmag-előkészítő üzeme. Az. hogy vetőmag-előkészítő üzem, elsősorban a mezőgazdaságban dolgozóknak mond sokat, azoknak, akik már huszonöt-harminc évvel ezelőtt is cukorrépát termeltek. Azoknak, akik tudják, milyen istentelenül derék- fájdító munka volt az egyelés, a kézzel, a rövid nyelű kapával — kaparccsal — naphosszat görnyedve végzett munka. Érthető tehát, hogy az elmúlt években kezdett népszerűtlen növénnyé válni a cukorrépa. A sok hajlado- zás, gömyedés nem volt való az amúgy is fájó, öreg derekaknak. Részben ez okozta, hogy az elmúlt években a népgazdaságnak importálni kellett a cukrot, hogy meglegyen „a mindennapi feketébe való”. Pedig korábban nem kis mennyiségű cukrot exportáltunk. Az önellátás helyreállítására a kormány hatásos intézkedéseket tett, és arra, hogy a cukorrépa versenyképes legyen azokkal a növényekkel, amelyek termelését már teljes egészében sikerült gépesíteni. Sorra, nagy tömegben kapta a mezőgazdaság a modern talajművelő, vető- és betakarítógépeket. De a cukorrépa különös növény, termelésének korszerűsítéséhez nem elég a gép, a műtrágya, a növényvédő szer. Hogy termeléséből a kézi munkát teljesen ki lehessen iktatni, korszerűen előkészített vetőmagra is szükség van, olyan, egycsirájú magra, amely az egyelést kiküszöböli. Az idén már az ország cukorrépa-területének nagyobb részén — 81,4 százalékán — ez a korszerű vetőmag került földbe, amelynek tekintélyes hányadát még külföldről kellett behozni. Az idei népgazdasági terv a cukoriparra rótt feladatok közé sorolta: biztosítani kell a szemenkénti vetésre alkalmas, genetikailag vagy mechanikailag egy- csírájú vetőmagból a komplex fejlesztéssel arányosan jelentkező szükséglet árufedezetét... Selypen hozzá kell kezdeni korszerű magfeldolgozó üzem létesítéséhez, hogy már 1972 negyedik negyedévében üzemeljen és segítse elő az 1973. épi termelés magellátását. Selypen iehát elkészült a cukorrépavetőmag-előké- szítő üzem, amely újabb, nagy lehetőséget ad a mező- gazdasági termelés fejlesztéséhez, a cukorrépa-termelés_ re fordított munkaidő, az élőmunka lényeges csökkentéséhez. Nem érdektelen megjegyezni: 1969-ben a termelőszövetkezetekben egy hektár búza termeléséhez 8,3, a kukoricához 29,2, a napraforgóhoz 15,5, a cukorrépához 85,3 élőmunka-napot használtak fel. Ezt a nyolcvanöt munkanapot rövidíti le egyebek között a selypi üzem, termelése, munkája révén. Dr. Lőrincz Józsefnek, a MÉM főosztályvezetőjének a szekszárdi élelmiszer-gazdasági kiállítás ideje alatt rendezett országos cukorrépa-termesztési tanácskozáson mondott szavait idézve — a cukorrépa-termesztés munkafolyamatából maholnap teljesen eltűnik az egyik legnehezebb, az egyelés. Ha másért nem, már ezért is megéri, ezen is megtérül az üzem létesítésére fordított hatvanötmillió forint. BI. Újítás Radó Ilona gépkezelőnek csak egyetlen mozdulatába kerül egy tekercs készítése. A régebben használt mechanikus szerkezettel kezét és lábát Is kellett használnia. A képen látható kis dobozt Teininger Jakab műszerész készítette. Az elektromos vezérlésű tekercselő menetszámlálóval van ellátva, 5« menet elkészítése után automatikusan leáll. Termelékenyebb, mint a régi gép és éves viszonylatban jelentős cloktromosenergia-megtakarí- tást is jelent a tamási Orion-gyáregységben, Foto: G. E-
