Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-19 / 298. szám
\ 50 éves a Szovjetunió A fogyasztásra koncentrálnak Valamikor a 20-as évek elején nagy visszhangot váltott ki a világsajtóban az, hogy a fiatal szovjet állam — a GOELRO-terv alapján — rövid idő alatt villamos energiával akarja ellátni az ezernyi1 városon kívül a hatalmas ország valamennyi községét, faluját. A kétkedés hangját szép lassan mégis elcsendesítették a szovjet villamosenergia- program eredményei. Napjainkban már csaknem egybillió kilowattóra energiát termelnek évente a szovjet hő-, vízi- és atomerőművek. A legújabb terv káprázatos lehetőségeket ígér: egyesítik az európai, a szibériai, a kazahsztáni és a közép-ázsiai energiarendszereket. , A 30-as évek nagy vállalkozása az volt, hogy a Szovjetunió óriási léptekkel látott hozzá vaskohászatának megteremtéséhez. Azután az Ural és a dél-oroszországi területek hatalmas kohói elkezdték ontani a nyersvasat, az acélt. És ismét egy mai adat: a Szovjet-, unió 121 millió tonnás acél- termelésével megelőzte a korábbi idők vitathatatlan első helyezettjét, az Egyesült Államokat. Folytathatnánk a sort, az egyes évtizedekre jellemző kiemelkedő eredmények vissza- idézését. Emlékeztethetnénk azokra a hatalmas erőfeszítésekre, amelyekkel újjá kellett építeni a romokban heverő országot a második világháború után. Felidézhetnénk az 50-es évek második felének elejét, amikor a világ első szputhyik- ja elhagyta Földünket. Emlékeztethetnénk 1961 tavaszára, amikor már emberrel a fedélzetén repült Föld körüli pályára az űrhajó. Visszaidézhetnénk a monumentális beruházásokat tükröző számsorokat, amelyek arról tanúskodna!:, hogy a népgazdaság jövedelméből talán sehol a világon nem áldoztak ennyit új gyárak, üzemek építésére, a mezőgazdaság fejlesztésére, a hadsereg ütőképességének fokozására. A szovjet lakosság a nemzeti jövedelem egyharmadáról mondott le, hogy biztosabban nézhessen a jövő elé és egyszer majd minden korábbinál jobban előtérbe kerülhessen ez a szó: életszínvonal. A 60-as évek végére megértek a feltételek arra, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzésekben a fogyasztás, az életszínvonal felé tolják a hangsúlyt. Személyes tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az azóta eltelt három év lényeges változása; már az utcákon is észrevehetőek. Az emberek másképpen öltöznek. Az üzletekben lényegesen több az áru. nagyobb a választék. Mindez nem azt jelenti, hogy máris elérték a célt. Azt jelenti csupán, hogy ha ez a hatalmas kapacitással rendelkező ország a 70-es évek fő feladatának az életszínvonal lényeges emelését, a fogyasztási kultúra javítását tartja, akkor ezt a tervét is a korábbi sikerekhez hasonlóan valósítja meg. Igaz, hogy a Szovjetunió valameny- nyi ötéves tervében fontos helyet kapott a lakosság anyagi, szociális és kulturális ellátásának javítása. Az 1971. január 1-én elkezdődött kilencedik ötéves terv azonban valameny- nyi korábbi időszaknál erőteljesebben, minőségileg másképpen törekszik e cél megvalósítására. Ügy is mondhatnánk, hogy a mostani ötéves tervnek — és valószínűleg a következőnek is — ez a legjellemzőbb vonása. Tizennégy szakmában kezdődött a szakmunkások továbbképzése Az idei év a szakmunkástovábbképzés beindításának esztendejeként szerepelt a Munkaügyi Minisztérium terveiben. Mi valósult meg a tervekből? — erről kért tájékoztatást az MTI munkatársa. A minisztériumban elmondották, hogy nem egészen egy év alatt kidolgozták a szükséges jogszabályokat más fontos dokumentumok — központi tematikák, tantervek stb. — készültek; életre hívták az Országos Továbbképző Kutatóintézetet és a munkaügyi miniszter tanácsadó testületét, a továbbképzési bizottságot is. Kijelölték azokat a népgazdasági szempontból legjelentősebb szakmákat, amelyekben elsőként indították meg a munkások új rendszerű ismeretfelújító és korszerűsítő továbbképzését. Az elsők között a rekonstrukciók során munkába állt új gépek szerelésével, karbantartásával, a korszerű berendezések gyártásával, illetve az ipari jellegű szolgáltatásokkal foglalkozó, de már régebben vizsgázott szakmunkásokat vonják be a képzésbe. Ennek megfelelően 14 szakmában 55 vállalatnál láttak hozzá a tanfolyamok megszervezéséhez. Eddig 16 helyen kezdődtek meg a továbbképző tanfolyamok, részint helyben, részint szakmunkásképző, illetve szak- középiskolák tantermeiben. Budapesten és vidéken most mintegy félezer lakatos, villanyszerelő, mechanikai és irányítástechnikai műszerész, víz-, gázvezeték- és készülékszerelő, építőgép-, illetve vil- lamosgép-szerelő, autószerelő és gyógyszergyártó valamint több más érintett szakma munkása tanul, frissíti fel Mit követel meg általában az életszínvonal emelése? Természetesen szükség van a fizetések, a jövedelmek növelésére. A kilencedik ötéves tervben 22 milliárd rubelt fordítanak a fizetések, a nyugdíjak, az ösztöndíjak stb. emelésére. A fizetéseknél is nagyobb mértékben nőnek a reáljövedelem egyéb tételei: ebben az ötéves tervben 56 milliárd rubellel. A legbeszédesebb számot mégis a lakásépítési program szolgáltatja: évente 11 millió ember költözik új otthonba. Az életszínvonal emelésének azonban csupán szükséges — de nem mindenképpen elégséges — feltétele a fizetések, a jövedelmek emelkedése. Meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ezeket a jövedelmeket el is lehessen költeni, hogy értük szebb ruhákat, modernebb bútorokat, háztartási berendezéseket lehessen vásárolni. Ez a felismerés vezette a szovjet kormányt arra. hogy minden erejével megpróbálja felszámolni a korábbi áruhiányt és lehetőséget teremtsen a jövedelmek elköltésére. A Szovjetunió történetében most először nő majd gyorsabb ütemben az úgynevezett B- szektor, vagyis azoknak az üzemeknek a termelése, amelyek elsősorban a fogyasztási javakat állítják elő. És miután nem lehet egyik évről a másikra könnyű- és élelmiszer- ipari üzemek százait felépíteni. újfajta módszerrel is kísérleteznek: számos nehézipari üzem — a magas színvonalú technikát, a modem gépeket és a munkások szakképzettségét felhasználva — másodlagos termékként fogyasztási cikkeket gyárt. Hogy a szükség szülte ezt a furcsa intézkedést? Valóban így van. Most ugyanis a fogyasztásra koncentrálnak. És mint az elmúlt fél évszázad bebizonyította: a Szovjetunióban jód megtanulták az összpontosítás művészetét. GUBCSI LAJOS Lengyel mérőműszerek bemutatója Elektromos és elektronikus mérőműszereket, elektromos laboratóriumi mérőműszereket állított ki a METRONEX lengyel külkereskedelmi vállalat Budapesten, a Lengyel Kultúra székházában, öt gyártó cég világszínvonalon álló áruit kínálja a magyar szakembereknek. A lengyel külkereskedelmi szakemberek elmondták, hogy műszereik keresettek az NDK-ban, a Szovjetunióban, Romániában, Csehszlovákiában. Több terméket a KGST- specializáció és -kooperáció jegyében gyártanak. Számos tőkés országba is exportálnak lengyel műszereket. Magyar- országgal ugyan már 1960 óta kapcsolatban áll a METRONEX, mégis úgy tűnik, a magyar szakemberek nem ismerik eléggé a lengyel műszeripar termékeit, keveset vásárolnak, rendelnek Lengyelországból. A kínálat megmutatása a célja a mostani budapesti bemutatónak, ahová ugyan csak áruik kis r&i szét hozták el lengyel partnereink. Mégis, az érdeklődésre jellemző, hogy valamennyi kiállított terméket megvásároltak a magyar vállalatok. Köztük az újdonságnak számító PFL—23 integrált, nyomtatott áramkörű frekvenciamérőt, az LMZ—4 rádióakusztikai zajszintmérőt, az elektronikus térfogatmérőt, a Lengyel Tudományos Akadémia kísérleti üzemének gyártmányát, a manovoltométert A kiállított mérőműszereken kívül a METRONEX egyebek közt számítógépeket, digitál komputert, generátorokat, komplett gyárak automatizálását kínálja. Részt vesznek minden jelentősebb nemzetközi vásáron, így máris jelezték, hogy legközelebb a májusi Budapesti Nemzetközi' Vásáron találkozhatunk ter' mékeikkel. A METRONEX-cég egyik érdeklődést kiváltó számítógépe. Ismereteit, ismerkedik közelebbről is a legkorszerűbb eljárásokkal. Bevonták a továbbképzésbe a különféle munkáskollektívák — munkacsapatok, brigádok — vezetőit és több helyütt a segédművezetőket is. Általában 150 órás — a munka ütemétől függően 5—6 hónapos — tanfolyamok kezdődtek, egyebek között a Magyar Villamosművek T-ösztnél, a Csőszerelőioari Vállalatnál, a Pamutnyomóipari Vállalatnál, a Borsodi Vegvikombinátban, a Péti Nitrogénműveknél és a Chinoin Gvógyszerárugyárban. Több KGM-vállalatnál különféle előkészületi és szervezési gondok miatt a tanfolyamok csak januárban kezdődhetnek. Tervezik, hogy jövőre további szakmákra, vállalatokra terjesztik ki az új rendszerű tanfolyamokat. Indítanak ismeretbővítő és úgynevezett specializáló tanfolyamokat is. Amíg a felűjító-korszerűsítő továbbképzés a mai követelményeknek megfelelő szakmai tudásszintet hivatott biztosítani, addig az ismeretbővítő továbbképzés célja sokféle lehet. Ezeken elsajátíthatják például a munkások a jelenlegi szakmájukkal határos, illetve rokon szakma meghatározott tevékenységi- körének tudnivalóit, vagy újonnan keletkező szakmák ismereteit. Tulajdonképpen e csoportba tartoznak mindazok a képzési formák, amelyeket eddig „céltanfolyamoknak” neveztek. A specializáló ^továbbképzés keretében a különleges munkakörök ellátására készítik fel a hallgatókat. Szó van arról is, hogy a későbbiekben a betanított, illetve a segédmunkásokat is bevonják a képzésbe. (MTI) Intézkedések az építőipari vállalatok hatékonyabb költséggazdálkodására A kormány a napokban megtárgyalta az építőipari vállalatok költséggazdálkodásának javítására tett intézkedésekről előterjesztett jelentést és felhívta az építésügyi és város- fejlesztési minisztert, hogy az eddigieken túl, további hatékony rendelkezésekkel szorgalmazza az építőipari vállalatok önköltségének csökkentését. Az előterjesztés, — amelyről az MTI munkatársát tájékoztatták az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumban — az építőipari vállalatok költségeinek 1968. és 1971. évek között változásait elemezte. Többek között megállapítja, hogy az állami építőipari vállalatoknál az építési-szerelési munkák átlagos ára ebben az időszakban 12,2 százalékkal emelkedett. Az árbevétellel arányos nyereség azonban 2,5 százalékkal mérséklődött, mert növekedtek a termelési költségek és egyéb kiadások. A jelentés szerint az állami építőipari vállalatok termelési költsége az utóbbi három évben 14,7 százalékkal emelkedett, s a növekedést elsősorban a felhasznált ipari termékek beszerzési árának emelkedése okozta. Az építőipart megelőző .termelési fázisokból származó termékek drágulása miatt az építőipari vállalatok költségei 9—10 százalékkal növekedtek. Hozzávetőlegesen egy százalékkal növelte a termelési kiadásokat, hogy az anyagellátási gondok miatt a korábbinál jóval több építőanyagot kellett vasút helyett a drágább közúti fu\ arozással a szokásosnál messzebbről szállítani, ugyanakkor a rakodási költségek is mintegy 30 százalékkal növekedtek. Az előregyártott szerkezetek és a gépek fokozottabb felhasználása javította a termelés hatékonyságát, de ennek kedvező hatása ebben az időszakban még nem bontakozhatott ki teljesen. A munkaerőgondok ugyanis sok helyen arra kényszerítették a vállalatokat, hogy a hatékonyság növelését meghaladó bérfejlesztéssel csők. kentsék a munkaerő-vándorlást és késztessék maradásra a dolgozókat. A munkaerőproblémák miatt fokozták a gépesítést is. Ebben a három évben a gépek számát 32,4 százalékkal növelték, a technikai felszereltség tehát javult, de a gépek kihasználásában alig jutottak előbbre. A gépköltségek változásai 0,8 százalékkal növelték a vállalatok termelési kiadásait, a bérváltozások pedig 0,7 százalékkal. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint az építőipari vállalatok saját gazdálkodásának költségváltozásai végeredményben 2,3 százalékkal növelték a termelési kiadásokat. A tények tehát azt mutatják, hogy — egyes laikus véleményekkel ellentétben —• az építőipari árak 14,7 százalékos emelkedésének zöme, 11 százaléka kívülről más ágazatok termékárainak változásaiból és a fuvarköltség-növekedésből, 1,4 százaléka különféle adók, illetékek és kamatterhek emelkedéséből ered, és csak 2,3 százaléka származik az építőipar saját gazdálkodásából. Ezek a költségarányok természetesen nem mentik fel az építőipari vállalatokat a költségcsökkentési feladatok alóL Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium számos intézkedése segíti a vállalatok gazdálkodásának fejlesztését. A vállalatok anyagellátásának, készletgazdálkodásának és a piaci kapcsolatok fejlesztése érdekében vevő-eladó találkozókat szervez, s az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel együttműködve szigorúan fellép a monopolhelyzetüket kihasználó és jogtalan felárakat felszámító szállítókkal szemben. A KPM-mel közösen kidolgozta az építő- és építőanyag-ipari szállítás és anyag- mozgatás fejlesztésének műszaki-gazdasági koncepcióját Az • ÉVM központi gépellátó szervezetet - létesített, amely a korábbi 12 helyett három hónap alatt biztosítja a vállalatok részére a gépeket, alkatrészeket, s lehetővé teszi, hogy az ágazati fejlesztési koncepcióknak megfelelő gépállományt alakítsák ki. A munkaerő hatékonyabb felhasználása érdekében dolgozták ki az /építőipari idénymunkarendet, korszerűsítették a bértarifarendszert, s a legjelentősebb vállalatok a minisztérium kezdeményezésére már összeállították a szervezés-fejlesztés középtávú programját. Gondos elemző munkával készülnek most a jövedelmezőség javítására, elsősorban az önköltség- csökkentés és a munkaszervezés tartalékainak feltárásával és haladéktalan hasznosításával, (MTI)
