Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

Szombaton éjjel If jűságvédelmi járőrrel a Sárii őzben Mikor kezdi meg működését a paksi rendelőintézet ? A felszólítás Várdombon hangzik el a Kossuth Lajos utca 152-es számú ház előtt. “Előttünk menni is képtelen ré­szeg fiúk, de arrább, a kútnál is, egy másikat a barátok tá­mogatnak. Legelőször a trikóban dider­gő fiú szólal meg: — Mi"'! “árt hozom az iga­zolványokat — Várjon. Magával me­gyünk. Mi történik itt? — Születésnap. A járni sem tudó fiú csak hajtogatja: — Pepsi Colával élek, ké- remszépen... A sötét szobában felvillan a fény, s ijedt lányokat, fiúkat világít meg. Egyikük kikap­csolja az üvöltő magnetofont és előkerülnek a személyi iga­zolványok. — Szép. Mindnyájan szak­munkástanulók. Kendben van fiúk, majd értesítjük az igaz­gatót. A házigazda kis idő múltán fürdőköoenyben lép közénk. — Tudja, hogy mi történik itt? — Hogyne. Születésnap. — Nem gondolja, hogy fele­lőtlenség ez a maga részéről? így megengedni tizenöt—tizen­hat éves gyerekeknek a szü­lét ésnanozást? — Kérem, én nem így gon­doltam. Rövid időn belül elnéptele­nedik a ház. A kamuban rr>“g azon tanakodnak, hogy ki kí­sérje haza a részegeket. Most már hazafelé indulha­tunk. Látszanak Szekszárd fé­nyei. Szűcs főhadnagy hátraszól a városi KISZ-bizottság képvise­lőjéhez: — Az akciót a héten érié- kebiik, s utána megbeszéljük a fe1 adatokat. Bőven lesz tennivaló... VARGA JÓZSEF Paksiakkal beszélgetve tud­tuk meg, hogy a nagyközség lakóit a címben feltett kérdés igen élénken foglalkoztatja. Érthető. Végre jó lenne tud- niok, hogy az 1969 óta épülő járási rendelőintézetet mikor vehetik birtokukba. Kérdésünkre, hogy mikor kerül sor az intézmény kapu­nyitására, dr. Horváth Ferenc, járási főorvos, a rendelőinté­zet igazgatója válaszolt. — Véleményem szerint jobb munkaszervezéssel a rendelő- intézet már réges-régen mű­ködhetne. Jelen pillanatban a MEDICOR szakembereit vár­juk, akik a különböző műsze­reket szerelik be. — Késnek? — A mi szempontunkból igen, de nem az ő hibájukból. Terveikben a paksi rendelő- intézet műszereinek beszerelé­se novemberben szerepelt. Sajnos, a kivitelező nem biz­tosította számukra a megfe­lelő munkaterületet. A napok­ban itt járt a MEDICOR fő­mérnöke, aki elmondotta, hogy várhatóan január elején kezdik meg a munkát, s ha minden jól megy. a rendelő- intézetet január végén működ­tetni tudjuk. — Milyen lesz az új ren­delőintézet? — Külsőre is, belsőre is szép és modern. Tizenhárom mun­kahely lesz benne. A szakor­vosok már Pakson vannak, de sajnos, mivel az átadás még mindig nem történt meg, kénytelenek vagyunk őket nem a beosztásuknak megfe­lelően foglalkoztatni. Ez ter­mészetesen sem nekik, sem nekünk nem kedvező. A rendelőintézetben külön­ben még pillanatnyilag tart a gyógy- és kötszerek beszerzé­se. Mindezek kilencven száza­lékban már rendelkezésre áll­nak. A kisegítő személyzettel együtt a rendelőintézetben öt- venen dolgoznak majd. így látja az osztályfőn«k Mi érdekli a diákokat ? A főhadnagy kérdezi: — Izgul? — Miért ne? Árulkodnak a cigaretták? — Árulkodnak. Néhány perce még az eliga­zítást tartó tisztet hallgattuk, de a gyors autók jóvoltából már a Keselyűsi úton robo­gunk, s a reflektorok messze előre megtörik a sötétséget. — Feladatunk? — Megnézzük, hogyan szó­rakozik szombaton este a Sár­köz fiatalsága. — Szempontok? — Ismeri a szórakozóhelyek feliratait. Azt, hogy tizennyolc éven aluliakat és részegeket szeszes itallal nem szolgálunk ki ?... Ezekre kell figyelnünk. Az első állomás Öcsény, a Lukács-féle vendéglő. Énekszó hallatszik az utcára, az ajtó­ban féffit támogatnak a cim­borák. — Látom, hangulat már van ■— jegyzi meg Szűcs főhadnagy, s közben az óráját nézi. — Még fél kilenc sincs. A gyakorlott szemek pilla­natok alatt találnak kiogásolni. valót. — Mit ittak? — hangzik az első kérdés. A kislány megszeppen, kis idő múltán nyugalmat színlel­ve megszólal: — Nagyon kevés sört. — Ugye tudják, hogy tizen­nyolc éven... Nem engedik folytatni, men­tegetőznek: — Születésnap van. — De a barátnője még ti­zenhat éves sincs, és a sze­mélyi igazolványa meg otthon maradt. — Öcsényi, ismerem. — Nem baj, kísérje szépen haza. Otthon a helye. Két férfi imbolyog befelé. — Micsoda? Én részeg? Ilyet aztán ne tessék mondani. Lukács úr mentegetőzik: — Dehogy szolgálok ki ré­szegeket ...-— És azok a nagyfröcosö­sök? Szűcs elvtárs figyelmezteti Lukács Jánost, s ígéri, ha leg- közélebb hasonlókat tapasztal­nak, büntetés lesz. Fogadkozások, utólagos ma­gyarázatok. Indulunk tovább. Következő állomás Decs, Sárköz bisztró. A bejárat előtt őcsényi lányt kérdezgetnek a csoport tagjai: — Munkahely? — Most várom a végered­ményt ... ' — Három hónapja? — Eddig anyukáéknál segí­tettem. — Rendben. Tehát tudja, mikor kell jelentkezni, hogy munkahelye van? A lány bólint. Az aorő ter­metű szakmunkástanuló fogad- kozik, hogy rohan a vonatra, még időre be szeretne érni a TOTÉV munkásszállójára.., — Abból sem lesz semmi. Mindjárt tíz óra. A Rokka presszó ajtaján füst tódul ki­felé. Mielőtt belépnénk, dr. Szűcs László ifjúságvédelmi előadó panaszkodik: — Nem értem! Mindig a kö­zépiskolásokkal, szakmunkás- tanulókkal van a legtöbb ba­junk. Figyelje meg, a Rokka sem lesz kivétel... Tényleg, nem volt kivétel a Rokka sem. A felszolgálónő magyarázko­dik: — Minden üveg sör előtt kérjem a személyi igazolvá­nyokat? Jól kinevetnének. Igazoltatás. A vendégsereg fele pillanatok múltán kabát­ját veszi, hazafelé indul. — Hiába, még nincsenek ti­zenhat évesek. A szakállas fiatalembert még kifelé menet figyelmeztetik: — Nyugodtan viselhet sza­kállt, de tessék a személyi iga­zolványba ilyen fényképet te­tetni. A fiúk nézik a főhadnagyot. — Ne keresse a munkahe­lyet. Mindnyájan alkalmi mun­kások vagyunk. — Mit csinálnak? — Kukoricát böngészünk a técszben. Nagyon jól megélünk. — Mikor lesz állandó mun­kahelyük? Megszeppennek a fiúk, s a kérdésre egyszerre felelnek. — Egy héten belül. Jelent­kezni fogunk. Most mehetünk? — Igen. De haza, egyikük sincs tizenhat éves. A Rokka presszóban ennyi szabálytalanság láttán nem célszerű csak figyelmeztetést alkalmazni. Itt indokolt a bün­tetés. Kifelé menet a rendőr sza­kaszvezető noteszét mutatja: — Nézze, diákok. Egytől­egyig. — Sokallom. — Pedig ma csendes esténk van. Irány Bátaszék. A Kaszinó­ban nem időzünk. Minden rendben van. — Megszoktuk, — jegyzi meg a főhadnagy. Az autóban már arról be­szélgetünk, hogy éjfélre befe- jeződik az akció... A pilóta hirtelen a fékre tapos. — Rendőrség! Kérjük a sze­mélyi igazolványokat! Volt osztályfőnök, aki azt mondta mielőtt a tulajdon­képpeni válaszba belekezdett volna: ez nagyon nehéz kérdés. Ez így igaz, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eredményes oktató-nevelő munka egyik alapvető feltéte­le: a tanár ismerje a diákot, akit nevel, oktat, ismerje a tanulókat külön-külön, és is­merje az osztályát, mint egy­séges egészet. Ezt feltételezve tettük fel a címben szereplő kérdést három különböző tí­pusú iskola egy-egy osztály­főnökének. Mándi Gyula, negvedikes gimnazisták osztályfőnöke: — Speciális helyzetben va­gyok, mert az én osztályom fizikatagozatos. Ebből követke­zik, hogy — főleg a fiúk köré­ben — elsősorban a természet- tudományok iránti érdeklődés tapasztalható. Emellett széles és nyílt az érdeklődési körük, megnéznek minden valamire­való filmet, rendszeresen jár­nak színházba, a látottakat megbeszélik egymással és ta­náraikkal. — Az is megfigyelhető, hogy tájékozottak a közélet lényeg­bevágó jelenségeiről. Nemcsak tudnak ezekről, hanem véle­ményt is alkotnak — bár ez sokszor felületes. Érezni lehet náluk bizonyos ismeretek hiá­nyát. Szenvedélyesen állást- foglalnak és, bár Sokszor „me­redeken” fogalmaznak, feltét­lenül őszinték — ezt becsülöm bennük leginkább. Egy biztos: nem közönyösek. Tulajdon­képpen sokkal több dologról tudnak, mint amit az iskola ad nekik. Nincs olyan téma, amellyel kapcsolatban ne le­hetne kontaktust teremteni ve­lük. A kép, ami egyes idősebb emberekben kialakult róluk, az tudniillik, hogy nem érdek­li őket más, csak a tánc, meg a divat — torzkép. Czoczek Erzsébet, szakközép­iskolai tanár, másodikos lá­nyok osztályfőnöke: — Hogy őszinte legyek, er­re most nehezen tudok vála­szolni. Mi is foglalkoztatja őket? Szívesen olvasnak, de csak szépirodalmi könyveket, zenében csak a tánczenét sze­retik. Nem általános, de jó néhány gyerek lírai beállított­ságú. Az osztályban van vagy öt-hat „költő”. Persze ilyesmi­ről csak a szobatárs, vagy a barátnő tud. — Sajnos nagyon keveset foglalkoznak a napi politika eseményeivel, viszont szívesen csinálják azt a társadalmi munkát, ami nem kötelező. Ta­valy utólag tudtam meg, hogy testvéro6ztályukkal közösen el­vállalták két idős ember gon­dozását, patronálását. — A nyáron az osztálynak mintegy kétharmada Pesten volt kirándulni. Ök azt kérték, hogy a következő három hely­re menjünk: a vidámparkba, az állatkertbe és a cirkuszba. Más színvonalasabb programot nem akartak, de amikor mégis volt ilyen, akkor már tetszett nekik. Sok dologra nekünk kell felhívni a figyelmüket. — Mi a véleménve azokról a nézetekről, melyek szerint a fiatalok közömbösek, komoly­talanok? — Azt hiszem meet saját magammal, az eddig elmondot­takkal kerülök ellentmondás­ba, de az ilyen nézeteket sem­miképp sem fogadhatom el. Ez legfeljebb a felszín, az amit nagyon könnyű észrevenni : látjuk, hogy telt ház van az Illés-koncerten, de azt már nem tudjuk, hogy ugyanezek a fia­talok hetenként kétszer men­nek a könyvtárba. Szeretik a divatot? Ki szeresse, ha nem ők? Bárdoniesek János, harmad­éves kőműves szakmunkás- tanulók osztályfőnöke: — Ezeket a gyerekeket én másodikos koruk óta ismerem közelebbről, akkor lettem osz­tályfőnökük. Elődömnek az volt az alapelve, hogy ki kell belőlük kényszeríteni az ér­deklődést az úgynevezett ma­gasabb tudományok iránt, de legalábbis azt, hogy a szűk szakmai, kereteken túl is lás­sanak. — A 28 fős osztály 30 szá­zalékára lehet ráfogni, hogy igyekszik művelni magát. Éz különösen a kollégistákra vo­natkozik. A bejárók, éppen sa­Hogy mi lesz a rendelőinté­zet feladata? Elsősorban a nagyközség, be az egész járás lakosságának szakorvosi ellá­tása. Ezentúl működésével —* reméljük — hozzájárul a me­gyei rendelőintézet zsúfoltsár gának megszüntetéséhez is. — Azonkívül, hogy a mű-’ szerek nincsenek még besze­relve, hátráltatja-e még vala­mi az átadást? — Már nem. Sok gondot jeJ lentett a szennyvízelvezetés, de nagyjából ez is megoldó­dott, hiszen a rendelőintézetet már bekötöttük a főgyűjtő csatornába, mely az ülepítő medencéhez vezet. Reméljük, hogy a kivitelező, ígéretéhez hűen, még decemberben be­fejezi az ülepítő medence épí­tését. Végezetül ellátogattunk az új rendelőintézetbe. Ott a Fóti Műanyag és Faipari Ktsz szakembereivel találkoztunk. A rendelőintézet bútorzatának beszerelését végzik. Vélemé­nyük szerint január végére megtörténhet az átadás. Sajnos, felelőtlenségből, gon­datlanságból adódó hibákkal máris találkoztunk. A rende­lőintézet előtti területet be­tonlapokkal fedték be, de az utca felé eső két-három sort gondatlan gépkocsivezetők már tönkre is tették. A rendelőintézet különbért az új községközpont egyik legimpozánsabb épülete. Mel­lette gyógyszertár, vendéglátó­kombinát, OTP-társasházak, s egvéb más létesítmények épül­nek majd fel, a nagyközség rendezési terveinek megfelelő­en. Reméliük, hogy az új köz­pont egyik épülete sem okoz majd annyi bosszúságot a paksiaknak, mint a rendelőin­tézet. V.“ játos körülményeik miatt, leg­feljebb áz újság sportrovatáig jutnak el. A kollégiumban van 25 színházbérletünk. Ebből az osztályból csak egy gyerek je­lentkezett, hogy igénybe sze­retné venni. A kollégiumi könyvtárból legfeljebb P. Ho- wardot, esetleg egy-két Delfin­könyvet kölcsönöznek. Nem kéredzkednek moziba, nem ér­dekli őket az sem. Tudom, ez lehangoló kép, de ha kikerül­nek az iskolából, még rosszabb lesz, mert még annyi ösztön­zést sem kapnak, mint itt Bizonv nem éopen szívderí­tő, amit Bárdoniesek Jánostól tudtunk meg. Ezek a gyerekek az év három hónaniában — télen — járnak iskolába a hét minden napján, a többi időt a munkahelyen töltik gyakorlati képzéssel. Szerencsére ilyen osztály a szakmunkásképző in­tézetben csak kettő van. Sze­rencsére, mert a szakmunkás- képzésnek ez a formája peda­gógiai szempontból rendkívül káros. Kényszermegoldás : az építőipar télen nem tudja fog­lalkoztatni a tanulókat. A kér­désre, hogy ki a hibás azért, amiért ezekről a fiúkról csak így lehet beszélni, egy Illyés- idézettel adhatjuk meg a vá­laszt: az ifjúság hibái — ki- áltóan és leleplezően — a fel­nőttek hibái. — gy. — Népújság 5 1972. december 19, Akik Ismerték, nagyon jól emlékeznek arra, hogy boldogult Váci Mihály szerény ember volt. Egyedülálló tehetség lévén, volt neki mire szerénynek lenni. Nem lévén nemesi származék, a ne­vével sem akart hivalkodni, nem használta a régiesítő, régieske- dő „cz"-t. Az Utasellátó szekszárdi 109,_számú egységének gaz­dasági bejáratánál ott olvasható a vezető neve és lakhelye. Ez utóbbi: Pécs, III., Váczi M. út 10 szóm. Vóci Mihály valóban megérdemel egy utat Pécsett éppúgy, mint egyebütt. De a saját nevén. **• "n‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom