Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-19 / 298. szám
Szombaton éjjel If jűságvédelmi járőrrel a Sárii őzben Mikor kezdi meg működését a paksi rendelőintézet ? A felszólítás Várdombon hangzik el a Kossuth Lajos utca 152-es számú ház előtt. “Előttünk menni is képtelen részeg fiúk, de arrább, a kútnál is, egy másikat a barátok támogatnak. Legelőször a trikóban didergő fiú szólal meg: — Mi"'! “árt hozom az igazolványokat — Várjon. Magával megyünk. Mi történik itt? — Születésnap. A járni sem tudó fiú csak hajtogatja: — Pepsi Colával élek, ké- remszépen... A sötét szobában felvillan a fény, s ijedt lányokat, fiúkat világít meg. Egyikük kikapcsolja az üvöltő magnetofont és előkerülnek a személyi igazolványok. — Szép. Mindnyájan szakmunkástanulók. Kendben van fiúk, majd értesítjük az igazgatót. A házigazda kis idő múltán fürdőköoenyben lép közénk. — Tudja, hogy mi történik itt? — Hogyne. Születésnap. — Nem gondolja, hogy felelőtlenség ez a maga részéről? így megengedni tizenöt—tizenhat éves gyerekeknek a szülét ésnanozást? — Kérem, én nem így gondoltam. Rövid időn belül elnéptelenedik a ház. A kamuban rr>“g azon tanakodnak, hogy ki kísérje haza a részegeket. Most már hazafelé indulhatunk. Látszanak Szekszárd fényei. Szűcs főhadnagy hátraszól a városi KISZ-bizottság képviselőjéhez: — Az akciót a héten érié- kebiik, s utána megbeszéljük a fe1 adatokat. Bőven lesz tennivaló... VARGA JÓZSEF Paksiakkal beszélgetve tudtuk meg, hogy a nagyközség lakóit a címben feltett kérdés igen élénken foglalkoztatja. Érthető. Végre jó lenne tud- niok, hogy az 1969 óta épülő járási rendelőintézetet mikor vehetik birtokukba. Kérdésünkre, hogy mikor kerül sor az intézmény kapunyitására, dr. Horváth Ferenc, járási főorvos, a rendelőintézet igazgatója válaszolt. — Véleményem szerint jobb munkaszervezéssel a rendelő- intézet már réges-régen működhetne. Jelen pillanatban a MEDICOR szakembereit várjuk, akik a különböző műszereket szerelik be. — Késnek? — A mi szempontunkból igen, de nem az ő hibájukból. Terveikben a paksi rendelő- intézet műszereinek beszerelése novemberben szerepelt. Sajnos, a kivitelező nem biztosította számukra a megfelelő munkaterületet. A napokban itt járt a MEDICOR főmérnöke, aki elmondotta, hogy várhatóan január elején kezdik meg a munkát, s ha minden jól megy. a rendelő- intézetet január végén működtetni tudjuk. — Milyen lesz az új rendelőintézet? — Külsőre is, belsőre is szép és modern. Tizenhárom munkahely lesz benne. A szakorvosok már Pakson vannak, de sajnos, mivel az átadás még mindig nem történt meg, kénytelenek vagyunk őket nem a beosztásuknak megfelelően foglalkoztatni. Ez természetesen sem nekik, sem nekünk nem kedvező. A rendelőintézetben különben még pillanatnyilag tart a gyógy- és kötszerek beszerzése. Mindezek kilencven százalékban már rendelkezésre állnak. A kisegítő személyzettel együtt a rendelőintézetben öt- venen dolgoznak majd. így látja az osztályfőn«k Mi érdekli a diákokat ? A főhadnagy kérdezi: — Izgul? — Miért ne? Árulkodnak a cigaretták? — Árulkodnak. Néhány perce még az eligazítást tartó tisztet hallgattuk, de a gyors autók jóvoltából már a Keselyűsi úton robogunk, s a reflektorok messze előre megtörik a sötétséget. — Feladatunk? — Megnézzük, hogyan szórakozik szombaton este a Sárköz fiatalsága. — Szempontok? — Ismeri a szórakozóhelyek feliratait. Azt, hogy tizennyolc éven aluliakat és részegeket szeszes itallal nem szolgálunk ki ?... Ezekre kell figyelnünk. Az első állomás Öcsény, a Lukács-féle vendéglő. Énekszó hallatszik az utcára, az ajtóban féffit támogatnak a cimborák. — Látom, hangulat már van ■— jegyzi meg Szűcs főhadnagy, s közben az óráját nézi. — Még fél kilenc sincs. A gyakorlott szemek pillanatok alatt találnak kiogásolni. valót. — Mit ittak? — hangzik az első kérdés. A kislány megszeppen, kis idő múltán nyugalmat színlelve megszólal: — Nagyon kevés sört. — Ugye tudják, hogy tizennyolc éven... Nem engedik folytatni, mentegetőznek: — Születésnap van. — De a barátnője még tizenhat éves sincs, és a személyi igazolványa meg otthon maradt. — Öcsényi, ismerem. — Nem baj, kísérje szépen haza. Otthon a helye. Két férfi imbolyog befelé. — Micsoda? Én részeg? Ilyet aztán ne tessék mondani. Lukács úr mentegetőzik: — Dehogy szolgálok ki részegeket ...-— És azok a nagyfröcosösök? Szűcs elvtárs figyelmezteti Lukács Jánost, s ígéri, ha leg- közélebb hasonlókat tapasztalnak, büntetés lesz. Fogadkozások, utólagos magyarázatok. Indulunk tovább. Következő állomás Decs, Sárköz bisztró. A bejárat előtt őcsényi lányt kérdezgetnek a csoport tagjai: — Munkahely? — Most várom a végeredményt ... ' — Három hónapja? — Eddig anyukáéknál segítettem. — Rendben. Tehát tudja, mikor kell jelentkezni, hogy munkahelye van? A lány bólint. Az aorő termetű szakmunkástanuló fogad- kozik, hogy rohan a vonatra, még időre be szeretne érni a TOTÉV munkásszállójára.., — Abból sem lesz semmi. Mindjárt tíz óra. A Rokka presszó ajtaján füst tódul kifelé. Mielőtt belépnénk, dr. Szűcs László ifjúságvédelmi előadó panaszkodik: — Nem értem! Mindig a középiskolásokkal, szakmunkás- tanulókkal van a legtöbb bajunk. Figyelje meg, a Rokka sem lesz kivétel... Tényleg, nem volt kivétel a Rokka sem. A felszolgálónő magyarázkodik: — Minden üveg sör előtt kérjem a személyi igazolványokat? Jól kinevetnének. Igazoltatás. A vendégsereg fele pillanatok múltán kabátját veszi, hazafelé indul. — Hiába, még nincsenek tizenhat évesek. A szakállas fiatalembert még kifelé menet figyelmeztetik: — Nyugodtan viselhet szakállt, de tessék a személyi igazolványba ilyen fényképet tetetni. A fiúk nézik a főhadnagyot. — Ne keresse a munkahelyet. Mindnyájan alkalmi munkások vagyunk. — Mit csinálnak? — Kukoricát böngészünk a técszben. Nagyon jól megélünk. — Mikor lesz állandó munkahelyük? Megszeppennek a fiúk, s a kérdésre egyszerre felelnek. — Egy héten belül. Jelentkezni fogunk. Most mehetünk? — Igen. De haza, egyikük sincs tizenhat éves. A Rokka presszóban ennyi szabálytalanság láttán nem célszerű csak figyelmeztetést alkalmazni. Itt indokolt a büntetés. Kifelé menet a rendőr szakaszvezető noteszét mutatja: — Nézze, diákok. Egytőlegyig. — Sokallom. — Pedig ma csendes esténk van. Irány Bátaszék. A Kaszinóban nem időzünk. Minden rendben van. — Megszoktuk, — jegyzi meg a főhadnagy. Az autóban már arról beszélgetünk, hogy éjfélre befe- jeződik az akció... A pilóta hirtelen a fékre tapos. — Rendőrség! Kérjük a személyi igazolványokat! Volt osztályfőnök, aki azt mondta mielőtt a tulajdonképpeni válaszba belekezdett volna: ez nagyon nehéz kérdés. Ez így igaz, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eredményes oktató-nevelő munka egyik alapvető feltétele: a tanár ismerje a diákot, akit nevel, oktat, ismerje a tanulókat külön-külön, és ismerje az osztályát, mint egységes egészet. Ezt feltételezve tettük fel a címben szereplő kérdést három különböző típusú iskola egy-egy osztályfőnökének. Mándi Gyula, negvedikes gimnazisták osztályfőnöke: — Speciális helyzetben vagyok, mert az én osztályom fizikatagozatos. Ebből következik, hogy — főleg a fiúk körében — elsősorban a természet- tudományok iránti érdeklődés tapasztalható. Emellett széles és nyílt az érdeklődési körük, megnéznek minden valamirevaló filmet, rendszeresen járnak színházba, a látottakat megbeszélik egymással és tanáraikkal. — Az is megfigyelhető, hogy tájékozottak a közélet lényegbevágó jelenségeiről. Nemcsak tudnak ezekről, hanem véleményt is alkotnak — bár ez sokszor felületes. Érezni lehet náluk bizonyos ismeretek hiányát. Szenvedélyesen állást- foglalnak és, bár Sokszor „meredeken” fogalmaznak, feltétlenül őszinték — ezt becsülöm bennük leginkább. Egy biztos: nem közönyösek. Tulajdonképpen sokkal több dologról tudnak, mint amit az iskola ad nekik. Nincs olyan téma, amellyel kapcsolatban ne lehetne kontaktust teremteni velük. A kép, ami egyes idősebb emberekben kialakult róluk, az tudniillik, hogy nem érdekli őket más, csak a tánc, meg a divat — torzkép. Czoczek Erzsébet, szakközépiskolai tanár, másodikos lányok osztályfőnöke: — Hogy őszinte legyek, erre most nehezen tudok válaszolni. Mi is foglalkoztatja őket? Szívesen olvasnak, de csak szépirodalmi könyveket, zenében csak a tánczenét szeretik. Nem általános, de jó néhány gyerek lírai beállítottságú. Az osztályban van vagy öt-hat „költő”. Persze ilyesmiről csak a szobatárs, vagy a barátnő tud. — Sajnos nagyon keveset foglalkoznak a napi politika eseményeivel, viszont szívesen csinálják azt a társadalmi munkát, ami nem kötelező. Tavaly utólag tudtam meg, hogy testvéro6ztályukkal közösen elvállalták két idős ember gondozását, patronálását. — A nyáron az osztálynak mintegy kétharmada Pesten volt kirándulni. Ök azt kérték, hogy a következő három helyre menjünk: a vidámparkba, az állatkertbe és a cirkuszba. Más színvonalasabb programot nem akartak, de amikor mégis volt ilyen, akkor már tetszett nekik. Sok dologra nekünk kell felhívni a figyelmüket. — Mi a véleménve azokról a nézetekről, melyek szerint a fiatalok közömbösek, komolytalanok? — Azt hiszem meet saját magammal, az eddig elmondottakkal kerülök ellentmondásba, de az ilyen nézeteket semmiképp sem fogadhatom el. Ez legfeljebb a felszín, az amit nagyon könnyű észrevenni : látjuk, hogy telt ház van az Illés-koncerten, de azt már nem tudjuk, hogy ugyanezek a fiatalok hetenként kétszer mennek a könyvtárba. Szeretik a divatot? Ki szeresse, ha nem ők? Bárdoniesek János, harmadéves kőműves szakmunkás- tanulók osztályfőnöke: — Ezeket a gyerekeket én másodikos koruk óta ismerem közelebbről, akkor lettem osztályfőnökük. Elődömnek az volt az alapelve, hogy ki kell belőlük kényszeríteni az érdeklődést az úgynevezett magasabb tudományok iránt, de legalábbis azt, hogy a szűk szakmai, kereteken túl is lássanak. — A 28 fős osztály 30 százalékára lehet ráfogni, hogy igyekszik művelni magát. Éz különösen a kollégistákra vonatkozik. A bejárók, éppen saHogy mi lesz a rendelőintézet feladata? Elsősorban a nagyközség, be az egész járás lakosságának szakorvosi ellátása. Ezentúl működésével —* reméljük — hozzájárul a megyei rendelőintézet zsúfoltsár gának megszüntetéséhez is. — Azonkívül, hogy a mű-’ szerek nincsenek még beszerelve, hátráltatja-e még valami az átadást? — Már nem. Sok gondot jeJ lentett a szennyvízelvezetés, de nagyjából ez is megoldódott, hiszen a rendelőintézetet már bekötöttük a főgyűjtő csatornába, mely az ülepítő medencéhez vezet. Reméljük, hogy a kivitelező, ígéretéhez hűen, még decemberben befejezi az ülepítő medence építését. Végezetül ellátogattunk az új rendelőintézetbe. Ott a Fóti Műanyag és Faipari Ktsz szakembereivel találkoztunk. A rendelőintézet bútorzatának beszerelését végzik. Véleményük szerint január végére megtörténhet az átadás. Sajnos, felelőtlenségből, gondatlanságból adódó hibákkal máris találkoztunk. A rendelőintézet előtti területet betonlapokkal fedték be, de az utca felé eső két-három sort gondatlan gépkocsivezetők már tönkre is tették. A rendelőintézet különbért az új községközpont egyik legimpozánsabb épülete. Mellette gyógyszertár, vendéglátókombinát, OTP-társasházak, s egvéb más létesítmények épülnek majd fel, a nagyközség rendezési terveinek megfelelően. Reméliük, hogy az új központ egyik épülete sem okoz majd annyi bosszúságot a paksiaknak, mint a rendelőintézet. V.“ játos körülményeik miatt, legfeljebb áz újság sportrovatáig jutnak el. A kollégiumban van 25 színházbérletünk. Ebből az osztályból csak egy gyerek jelentkezett, hogy igénybe szeretné venni. A kollégiumi könyvtárból legfeljebb P. Ho- wardot, esetleg egy-két Delfinkönyvet kölcsönöznek. Nem kéredzkednek moziba, nem érdekli őket az sem. Tudom, ez lehangoló kép, de ha kikerülnek az iskolából, még rosszabb lesz, mert még annyi ösztönzést sem kapnak, mint itt Bizonv nem éopen szívderítő, amit Bárdoniesek Jánostól tudtunk meg. Ezek a gyerekek az év három hónaniában — télen — járnak iskolába a hét minden napján, a többi időt a munkahelyen töltik gyakorlati képzéssel. Szerencsére ilyen osztály a szakmunkásképző intézetben csak kettő van. Szerencsére, mert a szakmunkás- képzésnek ez a formája pedagógiai szempontból rendkívül káros. Kényszermegoldás : az építőipar télen nem tudja foglalkoztatni a tanulókat. A kérdésre, hogy ki a hibás azért, amiért ezekről a fiúkról csak így lehet beszélni, egy Illyés- idézettel adhatjuk meg a választ: az ifjúság hibái — ki- áltóan és leleplezően — a felnőttek hibái. — gy. — Népújság 5 1972. december 19, Akik Ismerték, nagyon jól emlékeznek arra, hogy boldogult Váci Mihály szerény ember volt. Egyedülálló tehetség lévén, volt neki mire szerénynek lenni. Nem lévén nemesi származék, a nevével sem akart hivalkodni, nem használta a régiesítő, régieske- dő „cz"-t. Az Utasellátó szekszárdi 109,_számú egységének gazdasági bejáratánál ott olvasható a vezető neve és lakhelye. Ez utóbbi: Pécs, III., Váczi M. út 10 szóm. Vóci Mihály valóban megérdemel egy utat Pécsett éppúgy, mint egyebütt. De a saját nevén. **• "n‘
