Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-28 / 280. szám

? Népfront-munkaközösségek A LEGUTÓBBI NÉPFRONT. KONGRESSZUS határozatá­nak megfelelően kilenc köz­ponti munkaközösség alakul a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett. Korábban csak három ilyen bizottság működött, az eltelt évek jó tapasztalatai és a lakosság ré­széről jelentkező igények arra késztették a népfront elnöksé­gét, hogy újabb bizottságokat, munkaközösségeket hívjon életre. A nemrég megalakult falu- és szövetkezetpolitikai munka- közösség lényegében a korábbi mezőgazdasági bizottság mun­káját folytatja, csak valamivel szélesebb területre terjesztve ki működési körét. A munka- közösség elnevezésében kifeje­zésre jut az a tény, hogy ma falvainkban az élet, a munka, a művelődés elképzelhetetlen a szövetkezetek közreműködé­se nélkül. Ott vannak minde­nütt a termeléstől kezdve a különböző szolgáltatásokig. A falvakban jelentkező feladatok többségét — legyen az kom­munális igény, kereskedelmi ellátás, vagy szociális problé­ma — nélkülük nem lehet megoldani. A MUNKAKÖZÖSSÉG fon­tos feladatának tekinti — ez­zel is az előd, a mezőgazdasági bizottság jó hagyományait folytatva — a munkás-paraszt szövetség ápolását. Továbbra is szükség van ugyanis arra, hogy a két nagy osztály reális információkkal rendelkezzen egymás munkájáról, életkörül­ményeiről. Még ma is talál­kozni például olyan téves né­zetekkel, hogy a termelőszö­vetkezetekben mindénki jólét­ben dúskál. Vagy: azért drága a piacokon bizonyos zöldség- gyümölcsféle, mert a szövet­kezetek spekulálnak. A mun­kásemberek életéről, kereseti viszonyairól is többet kellene beszélni falun — főleg a fia­talok előtt — akiknek egy ré­sze a várost a nagy lehetősé­gek, a könnyű és gondtalan életmód területének véli. A munkaközösség azokkal a kérdésekkel foglalkozik majd elsősorban, amelyek leginkább érdeklik és érintik napjaink­ban a falun élő embereket. Ilyen például a zártkertek rendezésének problémája, a háztáji gazdaságokban rejlő tartalékok mozgósítása, a kert- barát-mo'zgalom szélesítése. Mind a három vonatkozásban a népfronttevékenység földdel, termeléssel kapcsolatos és kö­zös a cél is: elősegíteni, hogy a nagyüzemi gazdálkodáson kívül eső területek is minél több terméket adjanak a csa­ládok önellátására, a piacra oly módon, hogy a növekvő szabad idő hasznos, egészséges eltöltésében is fokozódjon a szerepük. A nagyüzemi 'gazdaságok aktuális termeléspolitikai kér­déseit is napirendre tűzik. A munkaközösség egy témát már meg is vitatott: hogyan mű­ködhetnek közre a népfröntbi- zottságok a szarvasmarha­tenyésztésről szóló kormány- határozat végrehajtáséiban. A vitából több tanulság is levon­ható. Rámutatlak például ar­ra, hegy bár a jövő a korszerű, zárt rendszerű szarvasmarha- tenyésztésé, ma még azonban jelentős tertal&ók vannak ná­lunk az egyszerűbb tartási for­mákban is. Elengedhetetlen, hogy a háztáji szarvasmarha- tenyésztést is mindenütt úgy kezeljék, mint a közös gazda­ság egyik kiegészítő üzémágát. Szükség van a tej és tejtermé­kek jobb „terítésére” is. A korábbi években előfordult ugyanis, hogy a gazdaságok értékesítési nehézségekkel küz­döttek, amikor számtalan fa­luban, ipari településén, s nem utolsósorban az iskolákban hiánycikk volt a tej. A NAGYÜZEMI GAZDÁL­KODÁST SEGÍTŐ TÉMÁK csoportjába tartozik a munka- tervben a szőlőtermesztés hely­zetének elemzése, különösen a homokterületeken. Sokfelé problémát okoz jelenleg, hogy a gazdaságok saját erőforrás­ból nem képesek .a szükséges rekonstrukciókat, ültetvény­felújításokat elvégezni, és így évente nagy szőlőterületek es­hetnek ki a termelésből. Az egyszerűbb típusú szövetkeze­tekben is felhalmozódott szám­talan olyan probléma, amely igényli a társadalmi segítsé­get, a> hozzáértő szakemberek avatott elemzését. A munkaközösség program­jában szerepel több olyan té­ma is, amelyek csak közvetve kapcsolódnak a termeléshez, elsősorban az emberek élet- körülményeivel, kulturális igényeik kielégítésével foglal­koznak. így például vizsgálják az elvándorlási folyamatot, a nők foglalkoztatásának lehető­ségeit, az öregek helyzetét. Különösen nagy figyelmet kí­vánnak fordítani a tanyai la­kosság sorsára. Javaslatként hangzott el, hogy a népfront más munkaközösségeivel kar­öltve hívják össze a hét ta­nyás megye — Bács, Békés, Szolnok, Csongrád, Hajdú. Pest, Szabólcs — tanácskozá­sát azzal a céllal, hogy az utóbbi években végbement változások alapján tisztázzák a legfontosabb általános ér­vényű tanyapolitikai kérdése­ket. A korábbi mezőgazdasági bi­zottságnak elsősorban csak a termelőszövetkezetekkel és a tanácsokkal vólt gyümölcsöző kapcsolata: A falu- és szövet­kezetpolitikai munkaközösség máris lépéseket tett annak ér­Munkásőrök elismerése U Ünnepi gyűlésen értékelte az év során végzett munkát a szekszárdi városi-járási munkásőr-egység ellátó és híradós alegysége. Az eseménynek a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi kerülete adott helyet. Kiss József szakaszparancsnok részletesen ismertette, ho­gyan teljesítették a szakasz tagjai feladataikat, hogyan já­rultak hozzá az idei lövészetek, gyakorlatok sikeréhez. Nagy Sándor, a híradós alegység parancsnoka kiváló munkáról ad­hatott számot: úgy érték el az egység kiváló raja címet, hogy a megye többi munkásőr-szakalegységével folytatott ver- versenyben is a legjobbaknak bizonyultak a megyei törzs értékelése alapján. Gál Antal, járási-városi parancsnok elismerését fejezte ki, hasonlóképpen a megyei pártbizottság képviseletében je­len levő dr. Péter Szigfrid, és Kemény István, az állami gazdaság párttitkára is. Osztermayer János kerületvezető azt méltatta, hogy a munkásőrök munkahelyükön is kiváló teljesítményt nyújtot­tak — különösen most, az ősz' folyamán a kukoricabetakarí­tásban — ezért a gazdaság nevében kiemelt pénzjutalomban xészesítette Kiss József és Drinóczi György munkásőröket. dekében, hogy szoros együtt-« " működést építsen ki a fogyasz­tási,- a kisipari ■ szövetkezetek­kel és azok érdekképviseleti szerveivel, a takarékszövetke­zetekkel, a társulásokkal, a. la­kásszövetkezetekkel. Az új há-' zak, lakások építésével kap­csolatban olyan viták rende-* ■ zését is tervbe vették, amelyek, célja felmérni: az új otthonok mennyire felelnék meg a kor­szerűség követelményeinek, mennyire illenek a tájba, mi­lyen gondokkal küzdenek a % építtetők. A jellegtelen -„'me-, kaház"-áradathak ugyanis sok­felé szerítoértek gátat vetíti a ‘ település arculatával törődő, a jövőnek is építeni szándékozó tervezők, építészek. A NÉPFRONT központi fa­lu- és szövetkezetpolitikai' munkaközösségének megalaku­lása után móst sorra alakul­nak meg a megyékben a ha­sonló munkaközösségek.- A ' központi munkaközösség nem lesz valamiféle felettes szer­ve a megyeieknek; de azt fon­tos feladatának tekinti, hogy útmutatókkal, segédanyagok­kal támogassa a vidéki. mun­kaközösségeket,- koordinálja tevékenységüket, felkarol jaj és terjessze hasznos kezdemé­nyezéseiket. K. É. Tanácsi dolgozók továbbképzése Számítástechnika — Készletgazdálkodás — Oktatáspolitika Míg a hatvanas években a tanácsi dolgozók alapképzésén volt a hangsúly, addig az ufóbbi időben egyre inkább : előtérbe kerü 1 a továbbképzés. Ezt' a megyei tanács személy­zeti osztálya koordinálja. Az itt kapott tájékoztatás szerint noveriibef 20 és 24 között Szekszárdoh tartották a Szá- mítá'steéhniká az államigaz- gatásbai), című tanfolyamot, mélyen"a. járási hivatalok, a városi tanácsok osztályvezetői és a ihegyei tanács csoportve- ttefőí, ' főelőadói vettek részt. Előadás ' " fiángzott el többek között à számítógépről, mint á korszerű vezetés és irányí­tás eszközéről-, a pénzügyi in­formációs rendszer felépítésé­ről, az 'államigazgatási szerve­zés metodikájáról- és a tanácsi szervek információs rendsze­rénéit számítógépes feldolgo­zásáról. A megyei tanács ipari osz­tályának felügyelete alá tar­tozó vállalatok igazgatói, fő­mérnökei november 20 és 25 között? tfgyah'csák Szekszárdion vettek részt továbbképzésen. ./V főkönyvelők november 27- től, december 2-ig hallgatnak előadásokat a vezetőképzés és-továbbképzés fontosságáról, a gazdaságos termékstruktúrá­ról, a készletgazdálkodásról. A megye valamennyi okta­tási intézményének igazgató­ja november 20-tól 25-ig Ba- latonaligán tanácskozott. Az első három napban személyi; munkaügyi kérdések szerepel­tek a napirenden. Ezután a középiskolai szakfelügyelők az általános iskolai vezető szak- felügyelők és a járási tánul- mányi felügyelők részvételé­vel — november 23—25 között — a közeljövőben megtartan­dó nevelési értekezleteket ké­szítették elő. A tanácskozás második hetében november 27- től, december 2-ig a szakfel­ügyelők előadásokat hallgat­nak a Központi Bizottság ok­tatáspolitikai határozatáról^ illetve a pedagógiai mérések­ről — ez utóbbival kapcsola­tos feladatokat oldanak meg, gyakorlatokat végeznek. A tervek szerint a községi tanácsok elnökei január 29 és február 3 között, a vb-titká- rok február 5 és 10 között Ba- latonaligán értékelik az 1972j évi munkát és megbeszélik a legközelebbi feladatokkal kap­csolatos tennivalókat. Megerősödve várják a telet, az őszi kalászosok .Az utóbbi 10 napban lénye­gében leállt a munka — a vetés, a. betakarítás — a har, tárban, csupán a nehéz szántó-« traktorok küszködnek az.át­ázott talajjal, hogy csökkent­sék a még tetemes lemaradást- az őszi mélyszántásban. Pedig még lenne tennivaló éppen elég. Az 52 hektár sze- detlen cukorrépa mellett — melynek kétharmad része à várdombi és az őcsényi terme- lőszövetk^etben van — be­takarításra vár még 7560 hek­tár kukorica, a tavasszal el­vetettnek több mint 12 száza­léka. Persze, há ez a' közös gazdaságok között egyenletesen oszlana meg, alig jelentene két kemény munkanapnál töb-, bet, és máris biztonságban len­ne a termés. Sajnos nem így van. Néhány gazdáság a vetésterület ‘ ?élé-., ről, vagy valamivel többről tudta csak a'kukoricát letörni és góréba, magtárba szállíta­ni. Gyengén áll' ezzel a mun­kával a felsőnyéki Egyetértés ahol a terület 43 százalékáról, Miszlán és Szakadáton 50«—50 százalékáról, Németkéren 48 százalékáról. Gyulaion 60 szá­zalékáról, Kocsolán 65 száza­lékáról takarították be a ter­mést, de töretlen még Decsen 362, Bátán 166. Tengelicen 149, Sióagárdon 138, Dombóvárott 196 hektáron a kukorica. Szek- szárd város termelőszövetke­zetei a megyei átlagon mo­zognak. A Béri Balogh Ádám 89, a Gárav János 86, a Jóre­ménység 83 százalékra áll. A járások között élen jár a pak­si járás 92 százalékos eredmé­nyével. Igaz, hogy a még sze- detlen 968 hektár egy része nehézséget okoz, mert a no­vember 18-i ' vihar a járás északi részén á lábon álló sze- detlen kukoricákat szinte le-* hengerelte. Itt ezeken a terü­leteken már csak a kézi sze­dés lehetséges. A megyében tehát 3—4000 vagon májusi morzsolt kuko­rica van még kint a határban. Ma még annyi. De holnap, holnapután, mindennap ke­vesebb. Nemcsak azért, mert a közös, a megtermelt érték mentése munkába sarkallja a tsz tagjait, és dacolva az idő- - iárás viszontagságaival törik, hordják a kukoricát. Nagy csapatokban dézsmálják a szedetlen kukoricatáblákat a vadaik, őzek, vaddisznók. szarvasok. És ez nem kis ve- * szélyt jelent a termésre, főleg Möcsényben, Kisvejkén, Nagy- mányokon, Mucsiban, Gyula-« jón, Miszlán, de a többi he- . íy-en is. Nyilván ebből a meg- ■ gondolásból is kiindulva szor­galmazta és fejezte be a ku­koricabetakarítást- a vadkár­nak erősen kitett Kisszékely és Nagyszékely. Még akadnak szép számmal olyan gazdaságok is, ahol le­tették a kukoricatörés gondját.. Ilyenek az előbbi kettőn kívül a gerjeni Rákóczi, a paksi Dunamenti Egyesülés, a báta- széki Búzakalász, a faddi Le­nin, a Ííölesdi Egyetértés, a rngdipai Béke, a tolnai Arany­kalász, a pincehelyi Vörös­marty,. a tamási Uj Élet. A H munkával, megszorultak azon- ’ ban nem maradnak magukra. Közeli és távolabbi szomszé- dok, tsz-ek, állami gazdaságok adnak gépet’ szállítóeszközt a betakarításhoz. A Hőgyészi ÁG. gépei Kisdorogon, Gyula­ion, Kufdon dolgoznak, a Len- gveli Tangazdaság Kisvejkén, Mucsiban^ • a. paksi Dunamenti Egyesülés Németkéren, a pusz- tahéncseí Kossuth Nagvdoro- gon, az őcsényi Kossuth Bo- gviszlÓn,''a tolnai Aranykalász Mőzsön, a tamási Uj Élet Varsádon és Udvarin, a nagy- könyi Haladás Felsőnyéken, a kölesdi Egyetértés Miszlán se­gít. Hidasi gépek dolgoznak a nagymányoki termelőszövetke­zetben. Ilyen összefogás és se­gíteni akarás mellett a siker, a gyors befejezés nem marad­hat el. A kukoricatörő gépeket, kézi szedőket és böngészőket köve­tik’ a jövő évi termést meg­alapozó, a mélyszántást végző gépek. De nem elég serényen. Maholnap vége az 1972-es év­nek, és az őszi mélyszántás eddig alig haladja meg a 40 százalékot. Ez azt jelenti, hogy 60 ezer. hektárt kell még fel­szántani. , Nem lehetetlen,» sőt nem is túl nagy feladat, ha a szántógépek legalább felével kettős műszakban dolgoznak. A bonyhádi járás és Szekszárd város gazdaságai csak negyed-, a dombóvári és tamási har­madrészével. a szekszárdi iá­rás és Dombóvár város a fe­lével, a paksi járás közel két­harmadával végzett. Amennyire aggasztják a ha­tárjáró embert az előbb el­mondott lemaradások, úgy ör­vend a szíve a szépen zöldello vetések láttán. A vetés lénye­gében befejeződött. Néhány • hektárral még fog nőni "a" na­pokban a búzavetés, de ez már lényegtelen. Az időben leszállított és csávázott vetőmag mindenütt kiválóan előkészített, alap­műtrágyával ellátott talajba került. Szakemberek egybe­hangzó véleménye szerint ta­lán még soha nem készült ilyen tökéletes magágy az őszi kalászosoknak. Ez igaz, de az utóbbi években, ilyen jó talaj­előkészítési lehetőségek, adott­ságok sem voltak. Még az el­múlt évek növekvő termés- eredményei szemléltetően bi­zonyították, hogy a jó termés­hez a legjobb magágy és vető­mag, elegendő műtrágya kell. Ezt tartották elsősorban szem előtt az idén ősszel a gazda­ságok. Igaz, a búza vetése az optimális időn túl is elhúzó­dott és a táblák 10 százalékán november első felében vetett búzát találunk, sőt 2—3 szá­zaléka még később került a talajba. A kelésnek azonban kedvezett a jó magágyon kí­vül a kellő nedvesség és táp­anyag-ellátottság, valamint a 10 fok körüli, vagy azon fe­lüli napi középhőmérséklet. így az őszi kalászosok beál- lottsága jó, a kelés egyenletes. Rozsból, triticaléból csak néhány száz hektár vetés van a megyében, főleg a gyengébb tápanyag-ellátottságú, lazább, homokos talajokon. Ezek ál­lapota több mint 40 százalék­ban jó, közel 60 százalékban közepes. A már több ezer hek­táros területen vetett őszi ár­pa 80 százaléka ió minősítésű, 20 százaléka közepes. A fél­százezer hektár búzavetés is biztató képet mutat. Több, mint a fele olyan „ahogy a nagykönyvben meg van írva*’. Nagyon szép. Szebb, mint ta­valy. 30 százaléka közepes, de ígéretes. 10—12 százaléka — a novemberben vetett — minő­síthető csupán viszonylag gyengének, mivel egv esetle­ges keményebb fagy ezeket könnyen károsíthatja. De még ezek is adhatnak kiváló ter­mést. Mindezeket összevetve a jövő évi kenyérgabona-termést a gazdaságok becsülettel meg­alapozták és az őszi kalászosok megerősödve várhatják a te­let, a hótakarót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom