Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-28 / 280. szám
T ï f Az alumínium 25 éve A zánkai úttörő városban Az esztendő végén a magyar alumíniumipar kettős jubileumot ünnepel: 25 éve államosították a bauxitbányákat, timföldgyárakat, alumíniumkohókat és 10 esztendejé, hogy megkötöttük a szovjet—magyar timföld-alumínium egyezményt. A háború előtt, egy évtizeden át, a hazai és a nem. zetközi tőke csatázott a Bakony lankáinak kincse felett, míg végül a német tőke — az erősödő náci hadigépezettel a háta mögött — megszerezte a fejlesztésben, a magyar bauxitvagyon kiaknázásában a dik- tálás jogát. A fejlődés egyenetlensége mellé ezzel a magyar gazdaság érdekei is másodrendűvé váltak. A világpiac kapitalista felén ma is több helyen jól tanulmányozható az a konstrukció, amely a magyar bauxit hasznosításában akkor kialakult. Fejlesztették a bauxitbányászatot, valamelyest a timföldgyártást, s nagyon csekély mértékben csupán az alumíniumkohászatot, vagy a fél- és késztermék- gyártást. Amiből az következett, hogy a magyar gazdaság csak a nagyon kis értékű bnuxitot adhatta el, illetve szállította a német iparnak — s a bauxit értékének százszorosáért kellett azután alumínium készterméket venni, ugyanazon a piacon. A bauxit- timföld-alumínium terméksorban ugyanis a világon mindenütt, húszszorta többet fizetnek az alumínium tömbért, és harmincszorta, százszorta nagyobb árat a feldolgozott alumínium késztermékekért: csomagolóanyagokért. kábelért, idomokért, különféle szerkezetekért, tartályokért. A magyar ipar újjáépítésének időszakában az alumíniumágazat háborús kárainak helyreállítása is lezajlott, s a negyvenes évek végétől hozzáláthattak az iparág munkásai az ágazat kiépítéséhez a bauxitbányászattól az alumíniumfeldolgozásig. Az államosítást követő első évtizedben — nem kevés erőfeszítéssel — de bővítették az ágazat valamennyi munkafázisában a kapacitást, s egyben egy kielégítő technológiai, technikai korszerűsítést is végrehajtottak. Ezzel, a negyvenes évek derekától számítva elértük, hogy 1962-re a timföldtermelés a tízszeresére, a tömb- alumínium-gyártás az ötszörösére, a feldolgozás teljesítő- képességét a négyszeresére emeltük. Látszott, hogy a bauxit- vagyonból futná többre is, futná a hazai és a külföldi keresletből is — ha a bauxit- kincs mellé villamos energiánk is lenne. Nem véletlenül alakul a bauxittól a késztermékig az alumínium terméksor világpiaci ára úgy, ahogy alakul: a bauxit árának százszorosa a késztermék ára. Ez az ágazat ui. egyike a leg- energiaigényesebb iparoknak. Amennyi villany kell, hogy a bauxitból titnföld legven, arty- nyit még előteremtett a gazdaság. de hogy a timföldet a kohókban alumíniummá izzítsák — ahhoz már kevésnek bizonyult az öi*sZ.1g valameny- nvi erőművének tudománya. Pontosabban ahhoz, hogy a termelés tovább bővülhessen. 1 tonna alumínium előállításához ugvanis 15 ezer kilowattóra villanyáram kell. Ott állt tehát a magvar alumíniumipar a vagyonnal a tulajdonában — energiaszegényen. Ezt a gondot oldotta fel a 10 évvel ezelőtt megkötött Szovjet—magyar egyezmény, elhárítva a magyar alumínium- ipar további dinamikus fejlődése elől az energiaszűkösség gátját. Az egyezmény lényege, hogy a bauxitot a magyar gyárak timfölddé dolgozzák fel. ezt a Szovjetunióba szállítják, ahol a szovjet alumí- niümkoHókban tömbösítik, s az alurőíniumtömböket visszaszállítják Magyarországra. Ezzel tulajdonképpen a szovjet gazdaság villamos energiát ad a magyarnak. Az idén például százhatvanötezerSzer 15 ezer kilowattot. Mert 165 ezer tonna timföldet szállít a magyar alumíniumágazat az idén a szovjet alukohókhoz és egy tonna timföld feldolgozásához 15 ezer kilowatt energia kell. Évente egy-egy komplett erőművet kap így a magyar gazdaság a szovjet partnertől — alumínium tömbökbe öntve. Ennek az egyezménynek köszönhető nagyrészt, hogy ma a magyar bauxitkincs 50 száMegjelent a Béke és Szocializmus új száma Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja „Korunk forradalmi folyamatainak fő ereje” című cikkében méltatja a Szovjetunió és a szocialista világrendszer történelmi küldetését a nemzetközi osz- tályharcban. Az imperialista országokban tapasztalható gazdasági jelenségek elemzésével foglalkozik John Gollanhak, a Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártja főtitkárának „Konkurrenciaharc az integráció kulisszái mögött” című cikke, és Paul Boccará- nak, a Francia Kommunista Párt elméleti folyóirata, az „Économie et Politique” főszerkesztő-helyettesének „Az állammonopolista kapitalizmus válsága” című cikke. A szocialista országokban folyó építómunka tapasztalataiból többek között Csehszlovákiáról, az ott alkalmazott marxista—leninista agrárpolitika sikereiről olvashatunk beszámolót, továbbá a Román Kommunista Párt nemrég lezajlott országos konferenciájáról, amely felmérte az 1969- ben megtartott X. pártkongresszus óta megtett utat, és kijelölte a párt és az állam előtt álló legfontosabb feladatokat, köztük a népgazdaság 15 évre szóló fejlesztési irányát. A „Béke és Szocializmus” szerkesztősége nagyszabású nemzetközi elméleti konferenciát rendezett Prágában, amelyen a kommunista pártok küldöttein kívül ezúttal részt vettek Ázsia és Afrika haladó pártjainak és nemzeti felszabadító rhozgaimainak képviselői is. A konferencia azt vizsgálta, hogy a nemzeti felszabadító mozgalomban milyen új vonások jelentkeznek, mennyiben ért el a mozgalom fejlődése egy magasabb fokot, és milyen problémákat kell megoldani ai ahtiimperialista erők egységfrontjának megszilárdításában az egyes országokban. A szovjet állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a folyóirat helyet adott irodalmi jellegű írásoknak is. Olyan neves szovjet írók nyilatkoznak a múltról, élménv- ikről és a jövő kilátásairól, mint Alekszej Szurkov, Mihaj- lo Sztelmah, Mirzo Turszun- Zade, Csingiz Ajtmatov és Petrusz Brovka. zaléka fémtömbben áll az ipar rendelkezésére, és így a legmagasabb árzónában — a különböző készültségi fokon álló alumínium félkész és késztermékek forgalmában értékesítheti. A bauxitkincs fennmaradó másik 50 százalékából is csak 25 százalékot exportálunk bauxitként, tehát nem feldolgozva, a többit timföldként adjuk el. Az eltelt 10 esztendőben végbement nagy változást — az iparban és az ország alumíniumfelhasználási kultúrájában egyaránt — az egy lakosra számított alumtniumfelhasz- nálás alakulása mutatja a legjobban. 1962-ben 4,3 kg-ot fogyasztott az ország alumínium termékekből, állampolgáronként. Ma: 10,3 kg-ot. Anglia 8,3-et, Franciaország 8,8-et, Olaszország 7,6-et. Ez a számsor igazolja: a magyar alumíniumipar 25 év alatt, a KGST-tagországok munkamegosztása segítségével, elérkezett ahhoz a teljesítőképességhez, amely a nyersanyag vagyon alapján természetes. A minőséget pedig jól jelzi az a megbízatás, amelyet a közelmúltban kapott ez az ágazat a KGST-partnerektől : kidolgozni az alumínium bur- kolású ún. szerelt falak, az alumínium könnyűszerkezetes építési mód legújabb, tömegméretekben alkalmazható technológiáját. Ez már felnőtt iparágakhoz illő megbízatás. A zánkai úttörővárosban, első alkalommal, a téli szezonban is indítottak őrsvezetőképző tábort. Az október közepétől májusig nyitva tartó „téli táborban” egyhónapos váltásokkal, elsősorban tanyán és kisközségekben tanuló tehetséges paraszt- és munkásgyerekek luesznek részt. A táborozó VI. osztályos úttörők az örsvezetőképző foglalkozások mellett korszerű eszközök alkalmazásával tanulják az iskolai tananyagot, tanulmányi kirándulásokon megismerik a Balaton környékét. A képen: Örsi foglalkozás. (MTI-foto: Benkő Imre felvétele — KS) Pékek vetélkedője Három héttel ezelőtt a Szekszárdi Körzeti Sütőipari Vállalat vezetőségé elhatározta, hogy vetélkedőre hívják a pékeket. A szakszervezet fogott a szervezéshez, a műszaki vezető, az igazgató, művezetők, gyárvezetők segítettek munkaidő után a sütödékben: felkészítették a brigádokat a nagy Vetélkedőre. A vállalat fennállása óta első alkalommal került sor arra. hogy összemérjék a brigádok tudásukat, ki mennyire ismeri a szakmát, hogyan, s miként igazodik el a politika, az irodalom, a sport kérdéseiben. Vasárnap reggel kilenc órakor hat brigád ült asztalokhoz, s fogott a kérdések kidolgozásához, a válaszok megírásához. A szekszárdi pékeket két brigád is képviselte: egyiket Vasai István gyárvezető dirigálta, másikat Bittér Antal a dagasztok csoportvezetője. Nagydnrogról Béres József szakmunkás vezette a pékeket. Dunaföldvárról szintén két brigád jött: Kadelovszki Etel szakmunkás vezetésével az egyiket, Tompa János szakmunkás a másikat vezette. A paksi pékek négytagú csapatát Kékesi József szakmunkás vezette a vetélkedőre. A zsűri a vállalat vezetőiből, az ÉDOSZ képviselőiből állt; a vetélkedő játékmestere Turányi László termelési osztályvezető volt. Több, mint hatvan szakmai, ötvenegy munkásvédelmi kérdésre és közel félszáz irodalmi, «portés politikai kérdésre adtak választ. A vetélkedőn a Vasai István vezette brigád lett az első, fejénként ötszáz forint jutalmat kaptak az igazgatótól, ugyanakkor jogot nyertek arra, hogy a székesfehérvári területi versenyen is részt vegyenek, amelyet a MEDOSZ központja rendez. Második volt Bitter Antal, harmadik' Kadelovszki Etel brigádja, az előbbiek fejenként háromszáz, az utóbbi brigád tagjai kétszáz forint jutalmat kaptak. Képünk a vetélkedőn készült. A Volán 11. sz. Vállalat ismét tehergépjármű-vezetői tanfolyamot szervez a szekszárdi és Szekszárd környéki lakosok részére. Tanfolyam alatt fizetést biztosítunk. Jelentkezés Volán 11. sz. Vállalat I emelet 11? szoba. (369)
