Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-23 / 276. szám

4 i Pártsxerrexéa —- pártirányíUI« Holnap f Védjük meg elveinket! A szocializmus és a kapita­lizmus eszméjének küzdelme nemcsak világméretekben fo­lyik. A marxista és anti- marxista nézetek nap mint nap összecsapnak nálunk is, a kü­lönböző munkahelyeken, a tár­sadalmi és termelési gyakor­lat minden területén. Éppen ezért, a kommunistáknak mindenütt kötelességük a marxizmus—leninizmus tiszta­ságának óvása, a párt politiká­jának védelme. Természetesen ahhoz, hogy a párttagok és a tömegszerveze­ti aktivisták szembeszállhas­sanak az ellenséges vagy téves nézetekkel, tudni kell: ki ho­gyan támad m'lyen » szközök- kel tör a párt politikája el­len, és milyen módon lehet a káros törekvéseket, a tőlünk idegen eszmék hatását leküz­deni. Az első, amivel tisztában kell lennünk, hogy a minden­napok gyakorlatában általá­ban nem tudatos ellenséggel állunk szemben. A téves néze­tek hirdetői rendszerint jóhi­szemű, félrevezetett, vagy fer­dén látó emberek, akiket meg­tévesztenek a gyakorlati be­nyomások, vagy hatással van rájuk a burzsoá propaganda. Ezért a harc nem ellenük, ha­nem téves nézeteik ellen fo­lyik. Napjainkban különösen két területen támadnak bennün­ket: 1. A szocializmus építése során jelentkező hibákat, el­lentmondásokat a rendszer lé­nyegéből fakadónak tüntetik fel. 2. Eredményeinket a leg­fejlettebb kapitalista országok gazdasági, technikai eredmé­nyeivel hasonlítják össze, s eb­ből vonnak le elmarasztaló következtetéseket. Hogyan jelentkezik ez a tá­madás az első problémakörrel kapcsolatban? Ha valahol a szocialista elveknek ellent­mondó esetet, tényt látnak, nyomban felteszik a kérdést: „Ez a szocializmus?” És a mi agitátoraink ilyenkor nem egy esetben tehetetlenül hallgat­nak, ahelyett, hogy őszintén megmondanák: „nem, ez nem a szocializmus, ez néhány em­bernek, esetleg egy rossz ve­zetőnek a hibás cselekedetéből fakad”. Egyesek, ha hanyagságot, fe­lelőtlenséget látnak, azt is nyomban a szocialista rend­szer rovására írják. Pedig az nem más, mint az ellenőrzés, a felelősségre vonás hiányának a következménye. Az alapszer­vezetben dolgozó kommunis­ták, tömegszervezeti aktivisták feladata ilyenkor nem az, hogy megvédjék, kicsinyíteni vagy leplezni próbálják a hibákat, hanem az, hogy megkeressék a hanyagság, a felelőtlenség okait, és mielőbb megszüntes­sék azokat. Ha kell — ha nem megy másként — akkor moz­gósítsák az egész kollektívát. Teremtsenek olyan légkört, olyan üzemi, hivatali szelle­met, amelyben nincs élettere a hanyagságnak, a felelőtlenség­nek. Az ellenséges nézetekkel szemben a leghatásosabb érv a helyes gyakorlat. A szópár­bajban egyik ember megcá­folhatja a mások nézeteit, de ezzel az ellenséges ideológia nem semmisül meg, más em­berek tovább terjesztik. Csak­is a marxizmus helyes gyakor­lata, helyes alkalmazása az, amely véglegesen rácáfol min­den téves nézetre, amely meg­semmisítheti a vele szemben­álló ideológiai hatásokat. Válasszunk állításunk bizo­nyítására egy gyakorlati pél­dát. A marxista tanítás szerint a szocialista építés időszaká­ban az az egyetlen helyes el­osztási elv, hogy mindenki a végzett munkája szerint része­süljön a megtermelt javakból. Előfordul azonban, hogy egye­sek munka helyett ügyeske­déssel, más emberek rovásá­ra gyűjtik saját javaikat. Má­sok viszont — akik helytele­nítik a harácsolást — nemcsak a harácsolókat marasztalják el, hanem bírálják magát az el­osztás elvét is, egyenlősdit kö­vetelnek. A kérdés megint csak az: mit tehetnek a kommunisták, a párt politikájának hirdeté­sére, elfogadtatására hivatott aktivisták? Magyarázzák az elv helyességét és próbálják kisebbíteni a torzulásokat? Nem! Akkor cselekednek he­lyesen, ha harcot indítanak a torzulások megszüntetéséért és érvényesítik a helyes elvet a gyakorlatban. A pártszervezet, a kommunista kollektíva se­hol sem tűrheti el, hogy vala­kit érdemein felül bérezzenek, vagy jutalmazzanak. Min­denütt megvan a mód, a lehe­tőség arra, hogy a pártszerve­zet, a szakszervezet, az ifjú­sági szövetség hallassa a hang­ját az anyagi javak elosztá­sánál és megakadályozza a durva torzulásokat. A kómmu- nista kollektívának — és min­den egyes párttagnak külön- külön is — kötelessége, hogy leleplezze azokat az embere­ket, akik mások bőrén élős- ködnek, akik meg nem érde­melt jövedelemhez próbálnak jutni. Elveink védelmének másik frontján — a kapitalizmussal való összehasonlítgatásban — sem lehetünk megalkuvók. An­nál kevésbé, mert ha reálisan, igazságosan vetjük össze hely­zetünket, akkor minden terü­leten kibírjuk az összehason­lítást. Csodálattal állunk meg a nyugati gépkocsik előtt. Az angol, francia, német gépko­csigyártásnak százéves múltja van. A mi autóbusz- és motor­vonatgyártásunk alig néhány évtizedre tekint vissza, még­sem kell miatta szégyenkez­nünk az összehasonlításnál. Mennyivel kisebb az érde­münk? Az amerikai mezőgazdaság gépesítése a múlt század vé­gén kezdődött A mienk 1950- ben. Az angolok a televíziózást * az 1920-as évek végén, mi az 1950-es évek végén kezdtük. A fejlett kapitalista államok­ban a háztartások gépesítése a századforduló idején kezdő­dött, nálunk 1950-ben. Milyen versenyfutás ez? Száz évet és ötvenet kellett behoz­nunk húsz év alatt. Le va­gyunk maradva? Le! De meny­nyivel? Néhány évvel? Ki fu­tott jobban? Van nekünk szé­gyenkezni valónk? Életszínvonal? Lássuk. Egy francia munkás átlagkeresete 1200 frank. A magyar mun­kásé 2300 forint. A. frank ér­téke öt és félszerese a forint értékének. Ha a kereseteket összehasonlítjuk, a francia munkás csaknem a háromszo­rosát keresi, mint a magyar munkás. Budapesten egy mo­dern, háromszoba-összkomfor- tos lakás bére, rezsije maxi­mum 1000 forint. Párizsban 1200 frank (azaz mintegy 6500 forint). Egy átlagkeresetű francia munkás legfeljebb ál­modhat modern háromszoba- összkomfortos lakásról, de nem lakhat benne. Egy kiló mar­hahús nálunk 30—35 forint. Franciaországban 20—22 frank, (110—120 forint). A többit nem soroljuk. A ruha olcsóbb, a cipő nem. Tessék beosztani a keresetet. v-' v-i: • Párizs csillog, Párizs csodá­latos. A mi turistáink elámul- nak a gyönyörtől, ha meglát­ják. Csak éppen azt nem ve­szik észre, hogy a fény, a pom­pa, a csillogás nem a munká­soké. Akik -csak egy-két hetet töltenek Párizsban, azok végig­sétálnak a Champs-Elysées-en, megállnak a Concorde téren, megcsodálják az Eiffel-tor- nyot, a Diadalívet, a Notre- Dame-t, de a munkásnegye­dekbe nem jutnak el. A pári­zsi életről szerzett benyomásuk egyoldalú, „élménybeszámoló­juk” pedig emiatt gyakran fél­revezető. Budapesten kisebb a fény és a pompa, mint Londonban, Párizsban, vagy Rómában. De a külvárosban ugyanúgy öl­töznek és ugyanúgy étkeznek az emberek, mint a belváros­ban. Ami szép és jó, az nem egyeseké, nem a kiváltságosa­ké, hanem mindinkább min­denkié! , Nem is szólva a társadalmi életről : a mi közösségünkről és a kapitalista társadalom­ról. Nálunk a munkásnak — bármilyen kicsi is — elhallik a hangja az igazgatóig. Ha kell, megmondhatja a magáét bárkinek. Elmehet igazával a járáshoz, a megyéhez, bárme­lyik központi állami vagy párt- szervhez. Ott, a gyártulajdo­nos döntése ellen nincs felleb­bezés! A tőke érdeke a döntő. Lehet ellene tiltakozni, tüntet­ni, sztrájkolni, de a hatalom az övé. Minderre rá lehet mutatni, ki' lehet fejteni, meg lehet vi­lágítani. Ä kommunisták ne féljenek az ilyen vitáktól. Ali­jának ‘ ki bárhol, bármikor, bárkivel szemben, nem marad­nák alul. Év vége előtt Kisvejkén ¥ zgalmakban gazdag, ne- * héz esztendőt zárnak idén a kisvejkei Szabadság Termelőszövetkezetben. Négy kedvezőtlen adottságú szövet­kezet, négy falu termelőszö­vetkezeti lakossága lépett 1970-ben közös útra, a Sza­badság Termelőszövetkezetben. A meredek lejtőkön, erodált talajon gazdálkodó termelőszö­vetkezet az idei évet 450 ezer forint óvadékkal kezdte. Te­hát ebben az évben szanálták a szövetkezetét. Bottyán Sán­dor elnökkel, Néma Miklós párttitkárral és Várhelyi S. Zoltán főkönyvelővel beszél­gettünk arról, hogyan sike­rült átvészelni az 1972-es évet, milyen gazdasági eredménye­ket értek el, s ennek alapján hogyan zárják az esztendőt. Elöljáróban annyit, hogy a termelőszövetkezet 6652 ka- tasztrális holdjának majdnem felén 17 foknál nagyobb lej­tésszögű hegyes-dombos a terület. Intenzív művelésre mindössze 1580 hold alkal­mas — a 6652-ből. A föld át­lagos aranykorona értéke 6. A genetikai talajtérkép ezen a vidéken agyagbemosódásos, és csernozjom barna erdőta­lajt jelez, azonban az eső sok­helyütt a C szintig lemosta a termőfelületet. Az erózió mi­att kilugozódik a talaj, s ne­hezen hasznosul a műtrágya. A termelőszövetkezet nemré­giben talajvizsgálatokat vé­geztetett, s ennek alapján jut­tatják évről évre az optimá­lis műtrágyamennyiséget a ta­lajba. Erózió, erózió, a be­szélgetés során számtalanszor elhangzik ez a szó. Idén pél­dául a kukoricavetéshez elő­készített talajt levitte egy hir­telen jörtt zápor. Kezdhették élőiről újra a magágykészí­tést A lejtős terület nehezen művelhető, magasak a terme­lési költségek. Az erő- és vei hamarabb elkopnak, el­használódnak, mint sík, vagy enyhén meredek területen. Sok az üresjárat, nagy a bale­setveszély. A tápanyagban szegény talaj hatása a termés- eredményeken is megmutat­kozik, «tfl Ilyen körülmények, adottsá­gok mellett a szövetkezet fél­ezernél több családnak bizto­sít megélhetést. A szövetke­zetnek 634 tagja van, ebből 196 a nyugdíjas és . a járadé­kos. Garantált munkabért fi­zetnek; tavaly a tízórás mun­kanapra kifizetett összeg ér­téke 81,60 forint volt, s úgy számítanak, hogy hasonlóan fizetnek idén is. Ez azt je­lenti, hogy a szanálás ellené­re a tavalyinak megfelelő pénzt fizetik, s tehetik ezt azért, mert van miből, van mögötte fedezet. Hogyan sikerült mínusz 450 ezer forintról idáig eljutni? Elsősorban a növényter­mesztés többleteredményéből : egymillió-hétszázezer forinttal több jövedelmet hozott a nö­vénytermesztési ágazat, mint amennyit terveztek. S ha a sokat emlegetett mostoha idő­járás ebben az évben nem sújtja a téeszt, a termés- becslések alapján ennek a dupláját is elérhették volna. Kenyérgabonából 17 mázsa 30 kilót, kukoricából 22 má­zsát, cukorrépából pedig 220 mázsát takarítottak be hol­danként. Búzából 22 mázsára számítottak — de a ledőlt gabona egy részét éppen hogy sikerült megmenteni. Szép eredmény ez így is, a hat aranykoronás földhöz képest. S része van benne annak is, hogy Kisvejkén az utóbbi években az a nézet honoso­fektetés a műtrágya. S ha a föl­det egyszer egyensúlyba hoz­ták, akkor már egyszerű ma­tematikai módszerekkel kiszá­mítható, hogy milyen táp­anyagból, mennyit kell visz- szapótolni évenként. Ennek egyik számokban kifejezhető eredménye: 1970 óta évente négy mázsával emelkedik a búza termésátlaga. Kisvejkén is, mint más ked­vezőtlen adottságú szövetke­zetben a gazdaságos termelés járható útja: az állattenyész­tési ágazat fejlesztése. A gyen­ge talajon- jól megterem a szálastakarmány, s a magas lejtős területek legelőnek ki­válóan alkalmasak. Sajnos pénz híján ez az elképzelés egyelőre megvalósíthatatlan. Körülbelül ötmillió forint kel­lene az állatállomány felfej­lesztéséhez, és a kiegészítő be­ruházások létesítéséhez. A szö­vetkezet vezetői azonban hi­telt felvenni semmiképpen sem akarnak, — hanem lassan, ap- ródonként saját erőből kíván­ják fejleszteni az ágazatot. Tehéhférőhelyben nincs hiány — jelenleg a férőhelyek 35 százaléka kihasználatlan — s hozzáértő szakember is akadna bőven a négy völgységi köz­ségben. Szarvasmarha-tenyész­tés, -hizlalás és tejtermelés lenne kifizetődő, de a számí­tások szerint négy-öt évnél korábban nem indulhatnak be teljes kapacitással. A tejhozam pedig szépen emelkedik: tavaly 2309 liter tej volt á fejési átlag, idén pe­dig 2700 liter tehenenként. A hegyi legelők .haszonállatai is szépen fizetnek: a 410 anya­juh után 10 hónap alatt 420 pecsenyebárányt adtak el. Szarvasmarha- és juhtenyész­tésre szakosodni: ez a tsz ve­munkagépek hároma-négy dojtt aagg. ftpgy a legjobb-be­Babits Mihály ifjúsági versmondóverseny Immár ötödik alkalommal rendezik meg 1967 óta Szek- szárdon a Babits Mihály du­nántúli ifjúsági versmondó­versenyt. E szép versengés történetéről annyit, hogy az elsőt 1967-ben hirdették meg, de akkor még Babits Mihály Tolna megyei ifjúsági vers­mondóverseny címmel. A ver­seny iránti érdeklődésnek tud­ható be, hogy három évvel ez­előtt a versenyt az egész Du­nántúlra kiterjesztették. Holnap délelőtt tíz órai kéz* dettel tehát a Dunántúl kü­lönböző megyéiből érkezett negyvenhárom versenyző lép dobogóra. Holnap a verseny­zők a kötelező szavalatokat adják elő, Babits Mihály köl­tészetéből, szombaton pedig • szabadon választottakat, Ju­hász Ferenc, Nagy László, és Weöres Sándor költészetébőlJ Az idei verseny három dön­tőből áll. Az elődöntőn, már­ciusban 166-an indultak, s az új versenyszabályok értelmé­ben a középdöntőbe jutott versenyzők mindannyian to­vábbjuthattak a döntőbe. Az ünnepélyes eredményi hirdetésre és a díjak kiosztá­sára szombaton este hat órai kezdettel, a megyei művelődé­si központ márványtermében, gálaest keretében kerül sori melyen részt vesz Juhász Fe­renc Kossuth-díjas költő, Ma­jor Tamás Kossuth-díjas ki­váló művész, Lux Erikái Liszt-díjas, az Országos Fil­harmónia szólistája. A gálaest műsorát Kollár Endre zene- történész vezeti. zetőinek az elképzelése, s en­nek első lépését idén máz megtették; felszámolták a sertésállományt. A szövetkezet ez évi gazdái« kodására a takarékosság jel­lemző. Ez elsősorban az igen drága alkatrészekre vonatko­zik — szerencsére az előző évekről némi tartalékkal bír­tak. Lemondtak minden olyan vásárlásról, ami nem égetően szükséges ; ennek ellenére azok a kisebb beruházások, ame­lyek a középtávú és az éves tervben szerepeltek — szociá­lis létesítmény, fészer — el­készültek. Az- őszi betakarítá­si munkákkal még nem végez­tek: 350 holdon töretlen a ku­korica. Kukoricatörés után a zárszámadási előkészületek kö­tik le a dolgozók figyelmét: leltároznak, számokba foglal­ják a téesz vagyoni állapotát. A szövetkezet vezetősége anya­gi helyzetét mérlegelve úgy döntött, hogy jövő évre csak annyi készletet tartalékolnak, amennyi a termeléshez szük­séges, nélkülözhetetlen. A meg­lévő készletet ugyanis forint­tal kell fedezni, a pénznek pedig meglehetősen szűkében vannak. A szövetkezetben legfeljebb a növénytermesztési kampány- munkák idején van munkaerő- hiány. Kisvejke, Lengyel, Mucsfa és Závod termelőszö­vetkezeti tagsága az évek so­rán összeszokott, s nem a lak­hely, hanem a munka határoz­za meg hogy hol dolgozzanak. Kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a traktorosok: Da­radics Antal, Karmmer János, Nagy József, Penes Péter. Rá­juk, gondos, szervezett munká­jukra alapozzák elsősorban en­nek a mostoha körülmények között gazdálkodó szövetkezet­nek a jövőjét. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom