Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

Kuba közelről 1. Két Havanna Vizsga előtt a millenniumi emlékmű A cikksorozat szerzSje az MTI kubai tudósítója, egy esztendeje él a Karib-teng éri szigetország­ban. Amikor tíz évvel ezelőtt az Egyesült Állámok teljes gazda­sági blokádot rendelt el a vi­lág legfiatalabb szocialista or­szága, Kuba ellen, az ameri­kai lapok jövőt jóslóan ilyen címekkel tálalták az intézke­dést: „A kubai paradicsom nincs többé! Az Antillák gyön­gye elvesztette fényét..Az egyik olajmágnás, amikor le­állították a Kubába irányuló olajszállítmányokat kérkedően jegyezte meg: ez az ország nem éri meg a jövő esztendőt. Most, a blokád tizedik év­fordulóján nagyon csendes volt az amerikai sajtó. Valahogy el­felejtette korábbi kijelentéseit. Hiszen a Karib-tenger másik partján, az USA-ban is be kellett látni: az amerikai blo­kád kudarcot vallott, a szocia­lista Kuba térdre kényszerítése nem sikerült. Sőt, a szigetor­szág növekvő gazdasági és po­litikai ereje egyre nagyobb vonzóerő, elsősorban a latin­amerikai népek számára. S mindennek az alapja az 1959 óta, a forradalom győzelme óta eltelt 13 esztendő, az a történelmi ív, amely átölel egy egész korszakot. A 13 esztendő, amikor új típusú állam szüle­tett Amerika földjén. Nemré­giben Kubában járt Gus Hall, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának főtitkára. Ha­vanna új városrészének, Ala- márnak építőivel való beszél­getés során így jellemezte Ku­bát: aki meg akarja nézni La- tin-Amerika jövőjét, annak ide kell jönnie. S aki idejön, mit lát ma Ku­bából? ” Ezt az országot nem lehet csak Havanna alapján meg­ítélni mondogatták nemegy­szer kubai ismerőseim. Hiszen régen, indokolatlanul sokat „szippantott” el az ország töb­bi részétől. Például az import 78 százalékát kapta, a kórházi ágyak több mint felével ren­delkezett — pedig lakossága az össznépesség 20 százaléka. Floridából naponta 12 repülő­járat hozta-vitte, a szórakozni vágyó, vastag pénztárcájú amerikaiakat. S akik jöttek, valóban mindent megkaptak. Több mint 120 szálloda, 266 bordélyház, 150 bár és éjjeli mulató, 127 étterem, a szubtró­pusi környezet minden szépsé­ge várta vendégeit. Akinek ke­vés ideje volt, s megfizette, azt helikopter hozta a repülő­tértől a város szívébe. Az ame­rikai látogatókat természetesen nem zavarta, hogy a szállodák és szórakozóhelyek többségébe színesbőrű nem léphetett. Szá­mukra az is természetes volt, hogy Öhavanna parkjaiban el­különítve sétálhatott a színes- bőrű és a fehér. S azon a be- idegződött félelmen sem mo­solygott senki, hogy a spanyol származású lány, vagy asszony különös gonddal védte arcát a naptól. Nehogy lebarnuljon, mert még azt gondolják... Mindez a történelmi valóság, nagyon is közel van még. S mélyen él az emberekben. Er­ről akkor is meggyőződtem, amikor nemrég megtekintet­tem Havannában azt a kiállí­tást, amely a kubai nép száz­éves harcát mutatta be. Az egyik helyiségben dokumen­tumfilmeket vetítettek. Batistát mutatták a filmkockák, a dik­tátort, akinek húszezer kivég­zett hazafi vére tapad a kezé­hez. Amikor az alacsony terme­tű (a hiúságból mindig magas cipőt hordó) diktátor jelent meg a vásznon, az idősebb emberek pfújolni kezdtek. Ar­cukon a kubai emberre oly jellemző vidámság, azonnal komorsággá változott. — Ahhoz, hogy megértsd — magyarázza Rolando Casama- yor, a Magyarországon végzett fiatal mérnök, aki társamul szegődött — ismerned kell né­pünk lelkivilágát, s azt, hogy mérhetetlenül nagy volt a kü­lönbség a spanyol, az amerikai Havanna lakói, valamint az ország más részén lakók élete között. Nézd azt az egyenruhás rendező kislányt. Ha tőle meg­kérded mi az a malanga, nem igen ismeri. Pedig régen, ez a trópusokon termő gumó az éhhaláltól mentette meg az emberek tízezreit. Egy statisztika még többet mond ennél. A forradalom előtt a paraszti emberek 75 százaléka vályogkunyhókban élt, villany nélkül, a legalap­vetőbb higiénia nélkül. 650 ezer munkanélküli volt ebben az országban, amikor a forra­dalom győzött. A katolikus di­ákszövetség 1956-os felmérése szerint a vidéki emberek 96 százaléka nem evett rendsze­resen húst, tojást csak 2 szá­zalékuk fogyasztott, tejet pe­dig 11,2 százalékuk. Ez is Kubához tartozik. Múlt­jához, történelméhez. Ennek ismerete nélkül nagyon hamis képet kapnánk az országról, az itteni életről. S ami lénye­ges — Kubát csak kubai mér­cével, s nem európai mérték­kel szabad mérni. Kubában ma jegyrendszer van. Minden élelmiszert és közszükségleti cikket a szigo­rú egyenlőség alapján jegyre osztanak szót. De így minden­kinek jut mindenből. Egy munkás fizetésének legfeljebb felét tudja elkölteni, ennyit tesz lehetővé a korlátozott áruelosztás. De mindez csak az igazság egy része. Mert, minden munkahelyen közét­keztetés van. Az általános, a középiskolások, az egyetemis­ták többsége nem csupán ebé­det kap, hanem reggelit és va­csorát is. Mindezt természete­sen jegyen felül. Kubában nem találni éhező embert, ké- regető koldust (ez Latin-Ame- rikában nagy dolog). Szűkösen élnek, de a nagy többség még így is jobban él, több kalóriát fogyaszt, mint a forradalom előtt. S ami még többet mond. A tanulás ingyenes, beleértve az iskolai tanszereket, tankönyve­ket, sok esetben a ruhát és az elhelyezést is. Az egészségügyi ellátás ugyancsak ingyenes. A lakbérek szimbolikusaik, nem haladják meg a fizetés 8—10 százalékát. Nem kell fizetni sem a vízért, sem a telefonért, sem a sportrendezvények be­lépőjegyeiért.. És szimboliku- sak a villany, a közlekedés és az egyéb hasonló szolgáltatá­sok árai is. Azt mondják, sehol a vilá­gon nincs olyan gyerekkultusz, mint Kubában. Mintha a ma felnőttje akarná pótolni mind­azt, amit ő nem kapott meg. Számunkra e szeretetnek egé­szen szokatlan — intézményes — formái is vannak. Ha pél­dául egy gyerek kórházba ke­rül, megengedik, hogy a szülő bent legyen vele az egész ápo­lási idő alatt. A szülő a gyó­gyulásig kapja teljes fizetését, s ingyen ellátást a kórházban. Havanna legszebb pálmaligetes parkjait a gyerekek számára alakították át játszóterekké, s a nemzeti könyvtárban olyan olvasó-, mesélőszobákat hoztak létre számukra, ahol a fal tiszta fehér. S a székeken kí­vül semmilyen berendezés sincs, ami gátolhatná a gyere­keket abban, hogy azonosul­janak a mese világával. S ha a lány ünnepli 15. születésnap­ját — ami a legnagyobb csa­ládi ünnepek közé tartozik — külön biztosítanak számára a jegyen felül enni-, innivalót. Ugyanúgy, mint a fiatal háza­sok számára, akiknek külön üzlet nyílt azért, hogy jegy nélkül megvásárolhassák a legszükségesebb holmikat. Az pedig írott törvény nélkül is törvény, hogy minden fiatal házas — ha kéri — az ország legszebb szállodáiba, üdülőibe kap beutalót. Olyan helyekre, ahová bőre színe, vagy osztály­rangsorolása miatt valamikor be sem léphetett. S ez pedig nem kis dolog. Mert Havanná­tól alig néhány kilométerre, az egyik tengerparti strand bejá­ratánál — emlékeztetőül — ott van még egy időmosta tábla: „Fara negros” — „Négerek számára”. (folytatjuk) KIRÁLY FERENC Alapos vizsgálatot végeznek a szakemberek a millen­niumi emlékműn. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat dolgozói készítik elő a hatalmas szobrokat statikai vizsgá­latra. A szobrokon vizsgáló-„ablakot” vágnak, hogy meg­állapíthassák a fémszerkezetek állapotát. Képünkön: Az egyik mintavételi hely a lovak patája. (MTI foto: Csikós Gábor felvétele — KS) Ex a való világ • •• Filmrejtvényjáték és filmpályázat indul Azok, akik szeretik a filme­ket, és szívesen játszanak, új rejtvényjátékba kapcsolódhat­nak be. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a SZOT, a KISZ, a HM, a BM, az MHSZ, a Mű­velődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága, a MOKÉP és a moziüzemi vállalatok 1972. november hetedike és 1973. május kilencediké között filmrejtvényjátékot és filmpá­lyázatot hirdetnek a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulója tiszteletére. A szovjet filmek ünnepi be­mutatói holnap — november harmadikén <— kezdődnek. Azok, akik a rejtvényjátékban részt akarnak venni, a követ­kező filmekből választhatnak: Hurrá, nyaralunk!; A hétköz­napi fasizmus; Egy év kilenc napja, Belorusz pályaudvar; Kedden este Pakson volt az idei világtakarékossági nap Tolna megyei fő eseménye. Ha formában nem is, de tar­talmát tekintve mindenkép­pen új vetélkedőt tartottak a járási művelődési házban, a Hazafias Népfront megyei és járási bizottsága, az OTP Tol­na megyei Igazgatósága, a helyi OTP-fiók és postahiva­tal rendezésében. A mintegy kétszáz fős né­zőközönséget — többnyire fiatalt — Dániel Mária or­szággyűlési képviselőt, Czéh Lajost, az OTP Tolna megyei Igazgatóságának vezetőjét, a nagyközség párt-, állami és társadalmi vezetőit Süth Mik­lós, a Hazafias Népfront Pak­si járási Bizottságának titkára köszöntötte, majd Dániel Má­ria országgyűlési képviselő tartott ünnepi beszédet, mél­tatva a világtakarékossági nap jelentőségét és ismertette a takarékosság terén elért or­szágos és megyei eredménye­ket is, nem feledkezve el a helybéli takarékoskodókról sem. A vetélkedőre ezt követően került sor. A színpadon öt asztal mellett megyénk öt járásának háromtagú csapa­tai foglaltak helyet. A vetélkedő témája termé­szetesen, kapcsolódott az ün­Ragyogj, ragyogj csillagom!; A tűzön nincs átkelés; Felsza­badítás I—V.; Vány a bácsi; A jégsziget foglyai I—IL; Kü­lönleges kiállítás; A katona visszatért a frontról; Fekete tollú fehér madár; Átutazóban Moszkvában; Oleszja; Menekü_ lés. Azok, akik a felsoroltak kö­zül legalább hat filmre vonat­kozó kérdésre tudnak válaszol­ni, már beküldhetik rejtvény­szelvényüket, de akik tizenkét helyes választ küldenek be, azoknak a pályázatát kétszer sorsolják. A felnőttpályázat mellett if­júsági pályázat is indul. Az ifjaknak a következő filmek közül lehet választani: Hurrá, nyaralunk!; Ballada a katoná­ról; A kétéltű ember; Hóki­rálynő, Ragyogj, ragyogj csil­lagom!; A lovag végakarata; nephez. A kérdések —, me­lyek helyes megfejtése ese­tén a résztvevők ötven, száz, százötven forintot nyerhettek —, elsősorban az Országos Ta­karékpénztár munkájáról, a takarékosságban elért megyei eredményekről szerzett isme­reteket „vizsgáztatták”. A járásokat képviselő cso­portok tagjai középiskolások voltak, akiknek alaposan fel kellett készülniük a verseny- kérdések helyes megválaszolá­sára. A vetélkedőt végül is a szekszárdiak nyerték meg és sikeres versenyzésük eredmé­nyeként összesen négyszázöt­ven forintot vehettek át a já­ték vezetőjétől. A győztesek különben mindhárman a szek­szárdi Bezerédj István Keres­kedelmi Szakközépiskola ne­gyedik osztályos tanulói, név- szerint Czobor Erzsébet, Mel­lár Mária és Reisz Barnabás. Mindhárman kollégisták, jó helyre került tehát a pénz. A vetélkedőt értékelve az OTP Tolna megyei Igazgatósá­gának képviselői úgy nyilat­koztak, hogy a jövőben is ren­deznek hasonlót, de az elkö­vetkezőkben a közönséget is megpróbálják bevonni a já­tékba. Felszabadítás I—V.; A bosszú, állók; A jégsziget foglyai 1— II.; A holnap lovasai; Koma kalandjai; Porondparádé; Át­utazóban Moszkvában ; Olesz­ja; Az atamán halála I—II. A rejtvényszelvényeket a mozipénztáraknál lehet kérni, a felnőtteké kék, a fiataloké sárga színű. A helyes megfejtők között 1973 júniusában a következő értékes díjakat sorsolják ki: Utazások a moszkvai nemzet­közi filmfesztiválra, teljes szo­babútor, berendezett kemping- sátor, motorkerékpár és más értéktárgyak. A rejtvényjáték mellett pá­lyázat is indul, „Melyik a leg­kedvesebb szovjet filmem és miért?” címmel. A pályázatok kettő és öt oldal közötti ter­jedelműek lehetnek. A filmmel elmélyültebben foglalkozók számára filmeszté­tikai és filmtörténeti pályázat indul. Olyan pályaműveket le­het erre beküldeni, amelyek átfogóan jellemzik a szovjet filmművészet történetét, kor­szakait és tíz-huszonöt oldal terjedelműek. A pályázatok legjobb részt­vevői is értékes jutalmakban részesülnek. A pályázatok, rejtvényjáték részletesebb ismertetőjét a mozik pénztárában kérhetik az érdeklődők. Azoknak a filmeknek a cí­me mellett, amelyeknek a megtekintése ajánlott a játé­kosok, illetve a pályázók szá­mára, a moziplakátokon az is­mert emblémában az „Ez a való világ” felirat lesz lát­ható. Az ifjúsági pályázat filmjeit Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Gyönk, Nagydo- rog, Paks, Tamási, Szekszárd, Tolna „normálfilmes” mozija­iban vetítik majd. A felnőttek­nek ajánlott filmek a fentiek mellett még Bogyiszló, Bölcs­ke, Dees, Fadd, Hőgyész, Ireg- szemcse, Nagymányok, Simon- tornya mozijában lesznek majd láthatók. A kisebb települések kes- kenyfilmes mozijai közül hú- szonnégy vetítheti majd a szovjet filmeket. Nem minden településére a megyének jut­nak el ezek a filmek, — a me­gyei moziüzemi vállalatnak ugyanis csak hat kópiája van egyből-egyből —, de így is mindenkinek lesz lehetősége rá, hogy megnézhesse azokat, amelyek érdeklik. — vfé — Világtaharékossági nap Vetélkedő Pakson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom