Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

I 1 ! Ketten a tizenhatból Vegyiparunk termelékenysége a KGST-felmérés tükrében f (Tizenhétről harminchá- ; romra nőtt a pártalapszer- vezet tagjainak száma a bá- taszéki kádár szövetkezetben az utóbbi másfél év követ­kezetes pártépítő munkájá­nak eredményeként.) A terem hideg. Hosszú pvc- szőnyegek kígyóznak benne, egyelőre összevissza. Két mun­kás „közlekedik” rajtuk tér­den, és nyúlós masszát ken rá­juk. Megtörlik kezüket, bemu­tatkoznak : — Krutki Pál. — Farkas József. És mindjárt elnézést kémek a „hideg” fogadtatásért: — Robbanásveszélyes a ra­gasztóanyag, és amikor vele dolgozunk, nem éghet tűz a helyiségben. Szívesen vennénk mi is a meleget, dehát ehhez a szakmához ez is hozzájár... — Mióta dolgoznak ebben a szakmában? — Még két éve sincs. Nem ez az eredeti szakmánk. — Hanem? Farkas József: — Én kádár voltam. Krutki Pál: — Én épületbútor-asztalos, de én is a kádár részlegben dolgoztam, hogy úgy mond­jam, kitanultam azt a szakmát is, mert akkor még menő volt, meg szerettem is. — Én már ipari tanuló is itt voltam- Tíz éve ... — Én nem itt tanultam, de ez a szövetkezet az első mun­kahelyem. Szép a kádár szak­ma ... — Miért lettek műanyag­burkolók? — A kádáriparnak már nincs olyan keletje, mint volt. Ahhoz, hogy a szövetkezetünk meg tudjon élni, új terméke­ket kellett bevezetni. Mivel az eredeti faipari jellegű, termé­szetesen főként e körben ke­restük a lehetőségeket. — A műanyagburkolás ho­gyan kapcsolódik a faiparhoz? — Tessék csak nézni! A bur­kolás egy fűrészporos réteggel kezdődik. Fűrészpor bőven ke­letkezik a műhelyeinkben. Mi akkor látunk munkához, ami­kor kész a sima betonréteg. Erre magnéziummal összeve­gyített fűrészport rakunk, ami ezáltal megköt, szilárddá vá­lik, és kiváló hő- és hang- szigetelő lesz. A hangszigete­lésnek főként a társasházak­ban van jelentősége. Erre a fűrészporos rétegre rögzítjük a pvc-szőnyeget, ami könnyen tisztítható. Kívánságra műszá­las, gumírozott aljú szőnyeget is felrakunk. Nagyon jól he­lyettesíti a hagyományosat. Eddig ilyenek főként csak a szállodai szobákban voltak láthatók, de ma már egyre job­ban megkedvelik a lakások­ban is. Ma nálunk ez a leg­modernebb padlóburkolás. Külföldön már régebben el­terjedt. — Nagy tételben foglalkozik a szövetkezet műanyagburko­lással ? — Egyelőre még csak mi ketten alkotjuk ezt a részle­get. Először tapasztalatokat kellett szerezni, hogy egyálta­lában van-e benne ráció a szö­vetkezet részére. És megtanul­ni, begyakorolni magát a szak­mát a tanfolyam után a gya­korlatban is. Enélkül nagyon rizikós lett volna a részleg hirtelen felfejlesztése. Most már szó van a további fej­lesztésről. Az első munkáink­nak már lejárt a garanciális határideje, és csupán két rek­lamációnk volt. Ebből is az egyik olyan, hogy végered­ményben nem a mi mulasztá­sunkból adódott az utólagos javítanivaló, de magunkra vál­laltuk presztízsből. Azt hiszem, ez mond valamit... Hozzáté­ve, hogy sok helyen dolgoz­tunk, mert hiszen többnyire nem a közületek jöttek hoz­zánk megrendeléssel, hanem magánosok. A közületek még csak most kezdenek megismer­ni bennünket szélesebb kör­ben. • Illés Gyula párttitkár: — Ezt a két elvtársat akko­riban vettük fel a pártba, ami­kör ez a részleg indult. A ko­rábbi jó munkájuk, elvi meg­győződésük, kiállásuk tette in­dokolttá felvételüket. Az új részleget rájuk alapozta a szö­vetkezet vezetősége, tehát nagyfokú bizalmat előlegeztek nekik ilyen szempontból is. A bizalomra felelősségteljes mun­ka, harcos kommunista kiállás mindkettőjük válasza. E két elvtárs sokat tesz azért, hogy kialakuljon egy olyan részleg, amelynek nagy jövője lehet szövetkezetünk számára. — Min dolgoznak jelenleg? — Ezúttal saját magunknak, mármint a szövetkezetnek. Az új szociális épületet burkol­juk. Tessék megnézni ! Már tu­lajdonképpen kész, csak a sző­nyegek felrakása van vissza ebben a helyiségben. Végigjárjuk az épületet. Korszerű mosdók, öltözők, kü­lön a férfiaknak, külön a nők­nek. Kiskonyha, étkező. — És most tessék megnézni a régit. Az minden volt, csak éppen nem szociális épület. Nagyon kellett ez a fejlesztés. Kérem, manapság már igénye van a dolgozónak: akitől el­várják, hogy tegyen eleget a munkahelyi kötelességének, az joggal várja el, hogy gondos­kodjanak a munkahelyi jó kö­rülmény eirőL * Huszár István, a szövetke­zet elnöke: — Egymilliós beruházással készült a szociális épület. Tűr­hetetlenek voltak a szociális körülményeink, és végre e té­ren is sikerült előrébblépnünk. * Az utolsó simításokat két fiatal kommunista munkás, szövetkezeti tag végzi a szo­ciális épületen. Ketten az utóbbi másfél évben felvett 16 párttag közül. Akik egyben egy új részleg meghonosítói az eredetileg teljesen hagyomá­nyos szakmára alakult szö­vetkezetben. Az öreg Takács igencsak mérges. Az éjjel valaki meg­pakolt egy vontatót a kint hagyott részkukoricából. A gaz­gazdaság részéből... . A Zmaj-csőtörők az idén sok kukoricát elhagynak. A sok eső. a viharok sok kukorica­szárat letörtek, és hiába jó a gép, nem képes „lehajolni” a földön heverő szárakért. A Tamási Állami Gazdaság ezért a felszedést kiadta felesbe. Egy-egy asszony összeszedett naponta két-három-négy má­zsa kukoricát, így jól járnak a böngészők, de a gazdaság is, mert a termés nem megy ve­szendőbe. Takács Ferenc, a mezőőri teendőkkel is megbízott vad­őr a horhi dűlőben ügyelt fel a böngészőkre, hogy a felezés tisztességesen történjék meg. Eddig nem volt semmiféle zűr, mert az öreg pontosan ellátta kétrendbeli feladatát. — Ismerem a népeket, tu­dom, kinek kell dolga miatt járni a határban. Különben is, kevés, nagyon kevés van, aki rosszban sántikál. De most va­lakit elragadott az az átkozott kapzsiság, kihasználta az al­kalmat... — Tegnap egész nap külföl­di vadászokkal kellett járnom, németekkel, franciákkal, így este éppen csak kinéztem ho­gyan hordják be a böngészők részét. Kora reggel jövök ki, hát látom, hogy elvittek leg­alább harminc zsákra való ku­koricát. A harmatos, nedves földön jól lehetett látni a trak­torkerék nyomait. A legújabb Szuper-Zetor volt. Elmentem jó darabon a .csapáson, de köz­ben eltaposták a teherautók, amint reggel korán hordták a műtrágyát a tábla végébe. Az a gyanúm, hogv gazdaságbeli lehetett a tolvaj, mert ilyen traktora nincs a környékbeli téeszeknek. — Biztos abban, hogy Zetor- tól származnak a nyomok? — Na hallja, már csak is­merem a nyomokat, akár va­dét, akár gépét, mert huszon­négy éves korom óta vadőr vagyok. — És most mennyi? — Haívankilenc... — Azt hiszem, már a rend­őrök jönnek, mert délelőtt be­szóltam Fürgédről az igazgató A KGST termelékenységi munkacsoportja nagyszabású felmérést végzett több szocia­lista országban a termelékeny­ség alakulásáról. Ebbe a mun­kába bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia ipar- gazdasági kutatócsoportja, és a közös tapasztalatok, módsze­rek felhasználásával a Nehéz­ipari Minisztérium közgazda- sági főosztálya átfogó képet vázolt egyetlen iparág, a di­namikusan fejlődő vegyipar termelékenységének helyzeté­ről, az elmúlt években bekö­vetkezett fejlődéséről és e folyamat tendenciájáról. Huszonhárom nagyvállalat­tól gyűjtötték össze az adato­kat, amelyekből megállapít­hatták, hogy 1960 és 1971 kö­zött évente átlagban 7,25 szá­zalékkal nőtt a vegyipar ter­melékenysége. A növekedés el­sősorban a nagy kapacitású üzemek belépésének, a terme­lékenyebb technológiák alkal­mazásának köszönhető. Egyes gyárakban az országos átlag­növekedés többszörösét is el­érték, a Péti Nitrogénművek­ben a termelékenység csaknem megháromszorozódott A felmérés összegezi azokat a véleményeket is, amelyek a termelés növekedését serkentő, A közeli hetekben több tíz­ezer példányban bocsát ki az M3ZBT színes képekkel il­lusztrált írásos kiadványokat, érdekes cikkgyűjteményeket, könyveket a Szovjetunió meg­alakulásának közelgő 50. év­fordulója alkalmából. A gazdag, változatos témákban összeállí­tott kiadványok értékes segít­séget nyújtanak az országszer­te működő 700 MSZBT-tagcso- portnak, az évfordulóhoz kap­csolódó ünnepségeihez, kultu­rális rendezvényeihez. Nyolckötetes reprezentatív sorozat készül a Szovjetunió illetve gátló tényezőkre vonat­koznak. A magyar szakembe­rek véleménye szerint a növe­kedéshez elsősorban az új ter­mékek jellege és műszaki szín­vonala járult hozzá, ezt köve­ti a vállalat méreteinek vál­tozása és az egyre szakkép­zettebb munkásgárda. A cseh­szlovákiai felmérés azonban első helyre a sorozatgyártást, a lengyel tapasztalat pedig a specializációt teszi. A nagyszabású elemző mun­ka lehetőséget adott az össze­hasonlításra is. Az európai fejlett ioari országok vegyipari termelékenységének csuoán 63 százalékát érték el hazai üze­meink, 75 százalékát a cseh­szlovák üzemek. Az anyag- és energiafelhasználás a veavinari termékeink 65 százalékánál megfelelnek a legjobb európai átlagnak. A KGST-beli és a hazai fel­mérések lehetőséget adtak ar­ra. hogy prognózist készítse­nek a vegyipari üzemek ter­melékenységének 1980-ig vár­ható alakulásáról. Ezek sze­rint a vegyipar teljes termelé­se Magyarországon évente 9,4 százalékkal, Csehszlovákiában 7,7, Lengyelországban 9,6 szá­zalékkal emelkedik. (MTI) 15 köztársaságának megismer­tetésére. A közelmúltban bocsátották közre „A kommunizmus út­ján” című, képekkel illusztrált brosúrát, amely a Szovjetunió kilencedik ötéves tervének programjáról, a szovjet embe­rek országépítő munkájáról szól. A műsoros estek prog­ramjaihoz kiváló témák közt válogathatnak az előadók négy cikkgyűjtemény segítségével. December elején az MSZET a Kossuth Könyvkiadóval kö­zösen minikönyvet jelentet meg. (MTI) Konokul Egyedül öregedni? Október 24-én hosszabb cikk jelent meg lapunkban egy idős nő magányosságáról. Szokásunktól eltérően, a cikkben nem szerepelt az illető neve, akit nem sokkal előbb látogattunk meg nagyon rossz állapotban lévő otthonában. A házat, melyben lakik, fényképen is megörökítettük. Be­szélgetésünk lényegét, melyet hosszú időn át — részben a nagyközségi szociális állandó bizottság egyik tagjának jelenlétében — folytattunk, a cikk tartalmazta. Találkozá­sunk másnapján expressz levél érkezett a szerkesztőségbe, melyben Kiss Anna nyugdíjas óvónő Bátaszékről, előre megköszönte segítségünket, de kérte, hogy cikkünkben névtelen maradhasson. Ezt akkor természetszerűen megtettük, most ugyan­ilyen természetszerűen nem tehetjük meg. Október 24-i cikkünket az illetékesek — járási pártbizottság, megyei tanács — közügynek tekintették, mint ahogyan az akkor nekünk is annak tűnt. A legilletékesebbek jártak el annak érde­kében, hogy a rossz körülmények közt élő óvónő 81 521/1972. számon iktatott kérelme, melyben szociális otthonban való elhelyezést kért, elintézést nyerjen. Nem akármelyik szociális otthonban, hanem éppen a tengeliciben, ame­lyet ő különböző családi okok miatt személyére a leg­előnyösebbnek vélt. A kedvező határozat messze a ren­deletben szabályozott harmincnapos ügyintézési határidőn belül megszületett és azt a kérelmező 1039-es sorszámon megkapta. Nem csekély megdöbbenést keltett ezek után a me­gyei tanács egészségügyi osztálya szociálpolitikai csoport­jánál, amikor szinte postafordultával megérkezett Kiss Anna nagyon udvarias válasza, melyben megköszönte a segít­séget, de a szociális otthonbeli férőhelyről köszönettel le­mondott, mert, mint írta: „helyzetemen másként próbálok változtatni." Ezzel természetesen korábban beadott kérvényét ér­vénytelenítette. Nem érvénytelenítette azonban sokak se­gítőkész munkáját elfecsérelt idejét, melyet érdekében áldoztak. A magunk részéről éppúgy pontot tettünk a Kiss Anna-ügyre, mint az intézkedésre hivatottak. OlíDAS IVAN B. F. A vad is, a tolvaj is otthagyja a nyomát elvtársnak, jelentettem a lo­pást. Azt hiszem, nem sokáig örül a szajrénak a tolvaj. — Járnak erre külföldi va­dászok? — Hajaj, de még mennyi­en... Apróvadra is, nagyvadra is. Egy némettel most, az ősz­szel lövettem egy aranyérmes bikát. Tizenegy kiló huszon­nyolc deka volt az agancsa, valami kétszázhúszezer forint jött be érte. Én ötezret kap­tam. — Augusztus közepe óta et­tek miatta a szúnyogok, min­den éjjel a Zsigmondi határ­szélen. Megfigyeltem, mikor megy be, mikor jön ki a ku­koricából. — Szeptember 14-én megjött a német, még aznap este meg is lövettem vele. Elálcáztuk magunkat. Éppen elment a félhetes vonat, jöttek ám. Leg­elöl a vezértehén, aztán a többi, majd a bika. Megállt, elbőgte magát, én meg kétszer halkan visszabőgtem. Jött ám a bika, mint a ménkű, egye­nesen nekünk. Súgom a né­metnek, most aztán siessen ám. A német lőtt, a bika meg­ugrott, eliramodott. Láttam, '-alálos lövés érte. A német hadonászik a puskával, most mi lesz. Mondom neki, ne nyavalyogj, meglesz a bika. de szép kényelmesen várjunk még fél órát. — Amikor odaértünk a bi­kához, akkor esett le a német álla, mert nem tudta a kezé­vel átfogni az agancsot. Ajaj, kisebb kellett volna — magya­rázta. Én meg mondtam neki: ja, komám, aki vadászni akar, annak pénze is legyen. Nem piac ez, ahol a kofákkal al­kudozni lehet, hogy kisebb dinnye is elég lesz. Ha bika, legalább aranyérmes legyen. Én sem vagyok ellensége a pénzemnek. Inkább jöjjön öt­ezer, mint kevesebb. Itt ké­rem, nem lehet kukoricáén!, még a tolvajnak sem. Mert meglesz az is, hiába ravasz- kodott, járta összevissza a táblát, a nyoma megmaradt. Bognár—Komáromi MSZBT-kiadványok, képes krónikák, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára

Next

/
Oldalképek
Tartalom