Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

Január l-től postai írányítószámok

Ma indul a Fekete holló akció

A Posta jóvoltából új ' fogalommal gazdagodott szókészletünk. A nyelvészek és postások alkotta új szó: irányítószám.

Sok éven át gyűjtött külföldi tapasztalatok alapján a postai küldemények továbbításának megkönnyebbítésére úgynevezett irányítószámrendszert dolgozott ki a Magyar Posta. Speciális kódrendszerbe foglalt négyjegyű számok halmaza ez, amely jelzi majd, hogy merre, milyen útvonalon továbbítsák a postai küldeményt. A módszer nem új. 1961 óta több országban vezették be.

Tolna

és Baranya megye gócközpontja Dombóvár

Hazánkban ma naponta másfél millió levelet, csomagot, pénzesutalványt kézbesít a posta. A küldemények irányítása ez ideig manuálisan történt és minden ezzel foglalkozó postai dolgozónak több mint 2900 helységbe vezető posta járatot kellett ismerni. Természetesen így előfordulhattak tévedések. Az új rendszer megszünteti ezeket a tévedési lehetőségeket.

Az irányítószám-rendszer elve az, hogy az országot kilenc részre osztja fel. Ezeknek a területeknek a központjában a postát szállító vasúti és közúti vonalak találkozásánál egy-egy gócot alakítanak ki. Ezeknek számai képezik a négyjegyű irányítószám első jegyét és egyben jelzik, hogy a feladott küldeményt melyik góchivatal felé indítsák. A további három szám a címzett pontos helyét határozza meg. Külön számot kap minden község, minden város, sőt a nagyobb helyeken az utcákat is külön számmal jelölik. Hogy egy példát említsünk: a Baranya és Tolna megyébe érkező leveleket héttel kezdődő számmal kell majd ellátni. A hetes góchivatal ugyanis Dombóvár. Az erre irányított levelek jutnak el a 7100-zal jelzett Szek- szárdra, ugyanúgy, mint a 7090-es Tamásiba, vagy a 7030- as Paksra.

Automatizálás

Az irányítószám-rendszer egyébként a posta automatizálásának első lépését is jelenti. Felmérések szerint, ha a feladók nyolcvan százaléka már feltünteti a cím irányszámát, munkába lehet állítani azokat az automata gépeket, amelyek az emberi kéznél sokkal gyorsabban, és az emberi emlékezőtehetségnél gokkal pontosabban irányítják a postai küldeményeket. Ilyen berendezések a jövő évben már érkeznek hazánkba. Az elképzelések szerint először félautomata rendszerű gépeket állítanak munkába, ahol a postai dolgozó a levélen feltüntetett irányszámot egy speciális billentyűzettel beüti a gépbe és az ezután továbbítja megfelelő irányba a küldeményt. Később vásárol a Magyar Posta teljesen automatikusan működő gépeket, amelyek fotocella segítségével már saját maguk olvassák le a borítékra feltüntetett négyjegyű számot.

A Fekete holló

Az új módszer bevezetésével egy immár tradícióvá vált szokásnak is eleget tesz a Magyar Posta. Mert minden államban, ahol már bevezették ezt a számrendszert, valamiféle szimbólumot választottak ennek jelölésére. így cselekedett a Magyar Posta is, amikor Arany János közismert verséről, a pecsétes levelet Prágába szállító madarat, a fekete hollót választotta jelképül. A holló emblémájával több reklámfilm készült, melyek az új irányítószám-rend- . szer népszerűsítését, elterjedését, bevezetését segítik elő. Mától kezdve a rádióban, tévében gyakran találkozni fogunk az immár másodszor is nevezetessé váló madárral.

És még egy. A posta elkészíttette az irányítószámrendszer-gyűjteményt. A vékony kis füzet, amelyben az ország valamennyi települését feltüntették, - természetesen ' az irányítószámmal együtt, november közepétől kapható lesz a postahivatalokban és a postai kézbesítőknél.

A tájékoztató is legyen igaz

Nagy érdeklődéssel olvastam a Népújság 1972. október 17-i számában : megjelent „Miért nincs elegendő- üzemanyag?” című cikket. - •

A tájékoztatás tartalma. nem a tényleges, helyzetet rögzíti, a valódi helyzet az alábbi: ..‘, , , • • ■ *

A MEZŐGÉP Vállalat 10— 12 éV óta használ egyenletes ütemezésben fűtőolajat horNapköxis gondok Tamásiban

„Kedves Szülő! Sajnálattal értesítem, hogy gyermeke napközis felvételét nem tudtuk biztosítani. Lehetőséget teremtünk tanulószobai elhelyezésre, ahol naponta három órán át nevelői felügyelet mellett tanulhat. Ebédet a Dám Hotel ad 9,10 Ft-ért...”

Ezt a levelet mintegy hatvan tamási általános iskolás kisdiák szeptember első napjaiban vitte haza. Természetesen nem minden szülő hagyta szó nélkül. Volt aki az iskolában, volt aki a szomszédasszonynak, ismerősnek fejtette ki véleményét. Megindult a szóbeszéd. Sokan azt mondták, hogy a körzetesített fornádi, kecsege- pusztai gyerekek szorították ki a tamásiakat a napköziből. Mi az igazság? — kérdeztük Rudas Györgyöt, az általános iskola igazgatóját.

— Fomádot korábban, Ke- csege-pusztát az idén körzete- sítettük be. Ezzel egyidőben fokozott napközis igény jelentkezett. Az alsó tagozatos jelentkezők többségét felvettük, legfeljebb azok maradtak ki, akiknek édesanyja, nágyanyja otthon van.

Mint Rudas György elmondotta, az elutasított jelentkezők számára egy másik lehetőséget biztosít az iskola. A

napközibe fel nem vett, de a tanulószobára járó gyerekek tanári felügyelet mellett tanulhatnak, naponta 9,10 forintért ebédelhetnek a Dám Hotel éttermében. (A napköziseknek — átlagosan — körülbelül ugyanennyit kell fizetniük a tízóraiért, ebédért és uzsonnáért.) A hatvan gyerek közül 17 választotta ezt.

— Sajnos, belátható időn belül nem oldódik meg a problémánk, mert az iskola konyhája eredetileg nyolcvan személy ellátására készült, és a kibővítés után ötszáz személyre főznek benne. A mintegy 280 napközis tanulón kívül innen étkeznek az óvodások is.

Két szülő véleményét is meghallgattuk. Az egyik nyolcadikos kislány édesanyjának az volt a kérése, hogy ne írjuk ki a nevét.

— Az iskola a tanulószobai elhelyezést összekötötte a Dám Hotelben történő elhelyezéssel. Egy hónapig kipróbáltuk, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább jöjjön haza a gyerek.

Horváth József az Állami Biztosítónál dolgozik, fia hatodikos.

— Kellemetlenül érintett, hogy fiamat nem vették fel a napközibe. Voltam az igazgatónál. A konyhai kapacitás

hiányával indokolta az eluta- stíást, meg a jó anyagi körülményeinkre hivatkozott. Én viszont egész napra nem szívesen bízom a lakáskulcsot a gyerekre. Most a tanulószobára jár, a Dám Hotelben ebédel, időnként még a kosztot is dicséri. Nem okozott nagy problémát a dolog, de jobb lenne, ha a napközibe járhatna.

A járási hivatal művelődés- ügyi osztályának vezetője, Nagy Imre a következőket mondta:

— Igaz, hogy maradtak ki felső tagozatos gyerekek. & napköziből, de nem lehet azt mondani, hogy az újonnan bekör- zetesítettek kiszorították a tamásiakat, hiszen mindkét puszta közigazgatásilag Tamásihoz tartozik. Legfeljebb úgy lehet fogalmazni, hogy egyik tamási gyerek helyett másik tamási került be a napközibe, az, aki inkább rászorul.

Teljesen egyetértünk Nagy Imréyel. Annál is inkább, mivel a bekörzetesített iskolák tanulói közül csak mintegy húszán jelentkeztek a napközibe, a fel nem vett tamási gyerekek száma viszont hatvan. A körzetesítés szükségességét, előnyeit pedig senki nem vitathatja.

— ÓV —

ganyzójának és öntödéjének: üzemben tartásához. Ezek folytonosan termelő • üzemrészek. Munkájukhoz szükséges üzem- anyagigényünket jóval a tárgyév előtt bejelentettük az ÁFOR III. sz. tájegységi telepéhez.'Ezt tettük az elmúlt évben és a folyó évben is. A IV.- negyedéves szükségletünket pedig már ez év júliusában megrendeltük. A cikkel ellentétben tehát nem, október elején jelentkeztünk igényünkkel.

Az időben történt intézkedés ellenére is csak „csöpög" a fűtőolaj, az egyenletes ellátás csak Ígéret maradt.

Az elmondottak alapján joggal tételezzük fel, hogy a kialakult helyzet nem a mi felkészületlenségünkből és hanyagságunkból következett be.

Szerintünk viszont nem tartozik a szocialista kereskedelemhez a mözsi telep szinte egyedülálló módszere, mely valótlan ígéretekkel „nyugtatja” >a fogyasztókat. Ezenfelül odáig is eljut, hogy az ellátási zavarok kendőzése érdekében az érdeklődő telefonhívásokat sem fogadja. így meggátolja a pontos információszerzés lehetőségét. De a termelőüzemek munkáját — és ezzel sok-sok ember tevékenységét is akadályozza. Veres Gyula

anyagosztályvezető A „Miért nincs elegendő üzemanyag?” című írás a minden héten kedden ismétlődő „hétfői kérdésünk” sorozatban jelent meg. Október 17-én kérdésünket — csakúgy, mint máskor — a legilletékesebbhez, a mözsi ÁFOR-telep vezetőjéhez intéztük. Az üzemanyaghiány okát ez alkalommal nem volt szándékunkban bővebben, részletesen megvizsgálni, s így csupán az ÄFOR- telepvezető tájékoztatását közöltük.

A kiegészítést köszönjük.

Ilyennek látja, mondja Uzdot Kiss István, a község egyik legöregebb lakosa

— Hány éves?

— Ha megérem, a jövő hónap 12-ét, akkor betöltőm a hetvennyolcat. Nem vagyok mai gyerek. Katonáskodtam az első világháborúban, de behívtak még 1943-ban is.

— Korban kik járnak maga előtt "István bácsi?

— Három idősebb férfi él Uzdon. Szóval, akik tőlem öregebbek. Nagy György, Gáspár János... Dehogy három, csak kettő. A harmadik meghalt. A többiek kint laknak a temetőben. Sok halottat kikísértem, sok sírt megástam. Látja, már csak ketten járnak előttem. Az asszonyokat nem tartom számon.

— Hát miért nem?

— őket nem.

— Milyen volt István bácsi a régi Űzd, és milyen a mostani?

— Értem a kérdést. Ismerem a régit" is, meg jól ismerem az újat is. A régi Uzdból magam előtt látom a tejcsar- nokot. ; Kiemelkedett a házak közül a cseréptetővel. Ez volt az egyetlen cseréptetős épület. Még Kajdacsról is ide hordták a tejet. Mi gyerekek oda jártunk a vajköpülót hajtani. Egy pohár írót kaptunk. A mostani gyerek az írót nem hiszem, hogy -ismeri. A vajat, a szendvicset, meg az ilyesmit ismerik ők. Részésaratók és cselédek lakták a községét. Ez a mesterség elmúlt,' megszűnt. Én magam is hét esztendeig cselédkedtem - Kalaznóri. Oda mentem dolgozni és német szót

tanulni. Szorgalmas, dolgos kisközség volt ez mindig. Az most is.

— Miből él István bácsi?

— Kapom a nyögdíjat. Há- romszáztizenkét forint havonta. Aztán a háztáji földből és a szőlőből.- De baromfit is tartok. Egyedül vagyok, a feleségem elhalt szegény. Az arany- lakodalmat még megtartottuk, utána itt hagyott. Megvagyok valahogy. Elhagyott idős emberről egyáltalán nem tudok, nem teher az idős ember a háznál, mint a múltban any- nyiszor.

— Azt mondják, maga nagyon nehezen lépett a tsz-be.

— Nehezen? Belebetegedtem. Nekem nem volt mindegy, odaadni a földet, hiszen a tíz holdat ezzel a tíz körmömmel kapartam össze. Nézze, ezzel ni. A kórházban tértem magamhoz, a rácsok mögött.

— Most, jó tíz esztendő után hogyan látja a dolgokat? így a jobb?

— A fiataloknak feltétlenül így a jobb. Valamikor tudja úgy volt, hogy két-három család lakott egy fedél alatt. Most ez már nem divat. Most megesküsznek, lagzi, és itt se vagyok. Nem úgy van, mint régen. hogy egy lámpásnál, egy asztalnál, egy sporthertnál, öreg-fiatal, mindenki.

— Hová költöznek a fiatalok?

— Uj házba! Hát miért van az. OTP. Uj háza van még a cigánynak is. Az emberek az állami gazdaságban dolgoznak, meg a termelőszövetkezetben

dolgoznak és jól keresnek. Ettől van az, hogy az öregek közül senki nem szorul kegyelem- kenyérre és nincs útban. Nemcsak az új ház, az új bútor, a tévé, ez megy most. És a motorbicikli.

— Dolgozott azért a termelő- szövetkezetben ?

— Nyolc évet dolgoztam. Szerettek. Az elnök mikor meglát, még most is messziről köszön. Tisztelnek, becsülnek, de el. is várom tőlük, hogy tiszteljenek, becsüljenek.

— Mit mondana István bácsi, az egészségről?

— Az enyémről sok jót nem mondhatok. Eljárok Harkány- fürdőbe.

— Most egészségesebbek az emberek?

— Ennyi gyomorbajos soha nem volt Uzdon. Főleg a gépesek. És a fiatalok. Tudja, hajtják magukat. Most akarnak keresni, gyűjteni, gyarapodni. Mivel hogy az igények nagyok. Éppen tegnap is beszélgettünk, vannak itt nagyon jó dolgos emberek. Éppen úgy. mint a múltban. Vissza- emlékszem Nagy Györgyre és Komlódi ' Eerehcre. Hát ilyen jó dolgos emberek most talán még többen vannak. Érdemesebb is talán. Elnézem, hogy az alsópéli gazdaság segíti a dolgozókat az építkezésben. ,Bizonyára rászolgálnak, és ez is mutatja, hogy szorgalmasak lehetnek. Akármilyen emberen nemigen segítene, a gazdaság sem— Istenfélő emberek lakják Uzdot? „

— Nem nagyon lehet vele dicsekedni.

— Maga mikor járt templomban ?

— Hát igazán megmondom, hogy nem is tudom megmondani. Még az első világháborúban történt: a tábori pap misét mondott és biztatott minket, hogy kitartani, kitartani. Odacsapott egy gránát, erre a pap futott, akár a nyúl. Azóta nekem elegem van a papokból. A szegényember különben soha nem volt templomba járó, újabban meg csakugyan kiment a divatból.

— A pinceszerezés?

— Olyan nóták mentek itt.,1 Kiment a divatból a pinceszerezés is.

— Most miből áll a szórakozás ?

— Elmennek az italboltba.

— Tartják az uzdiak a rokonságot?

.— Nem járnak úgy össze, mint valamikor. A gazdaság, a . tsz olyan, mint a hivatal. Állandó munka. Nincs idő ko- mázni. Mindenki el van foglalva a maga dolgával.

— Mikor érte legnagyobb öröm Uzdot?

— Amikor Pesti Pál miniszter lett.

— Mikor érte a legnagyobb csapás?

— Huszonnyolcban, vagy huszonkilencben, amikor elfa- gÿott minden és a gabonát le kellett vágni zölden.

— Hallom, Uzdon régen is volt nők napja?

— Minden esztendőben egyszer, hamvazószerdán. Akkor az asszonyok összeszedelőz- ködtek, elmentek pinceszerezni. Kolbászt, tojást sütöttek, boroztak, nótáztak. Oda férfi nem tehette be a lábát. De ez a szokás is elmúlt. Elmúlik lassan minden.

— SzP —