Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

Fekete Sándor s

Petőfi élete

IX.

Mint az idézetből is látszik, a feszültséget, az izgalmakat a boldog derű és könnyed vidámság időszaka követte. Az oroszlán, ha nem is megszöktette, de szinte elrabolta Júliát, mint a nyílvesszőt. Meg lehetett pihenni. Petőfinek talán eszébe jutott az az oroszlános vers, melyet fentebb idéztünk, s most folytatta a képet:

Nyugszom én fáradt oroszlán Feleségem kebelén.

Mielőtt a történelem örökre kiragadná e boldogságból, vessünk egy pillantást az oroszlán utolsó nyugodt fészkére ...

Pesten egy háromszobás lakást béreltek, az egyiket Jókai Mórnak adták ki. Hihetünk hát Jókainak, aki szemtanúként így festi le a három szobát :

„Az egyik volt az enyim, a középső a közös étkező, túl rajta a harmadik, az volt Petőfiék lakása; író-, háló- és elfogadó szoba egyben. Szerény bútorzat; a legbecsesebb a könyvtár: csupa díszkiadású művek, Béranger, Hugo Victor, Heine költeményei; a Girondisták története Lamar- tinetől, Shakespeare angolul, Ossian, Byron és Shelley. Falain körül remek kőrajzú arcképei a francia forradalom kiváló alakjainak... Ez volt az egyedüli fényűzése ...”

A fiatal pár egyetlen szórakozása a színház volt. Petőfi szinte szünet nélkül dolgozott. Nem tud eltelni terveivel, egyre nagyobb vállalkozásokba fog: hősköltemény Lehelről (töredék marad), szatirikus elbeszélés a maradi magvar nemesség típusáról, a táblabíráról (ezt sem tudja befejezni, pedig legnagyszerűbb remekei egvíkeként kezdődik a vers), Vörösmartyval és Arannyal elkezdi Shakespeare fordítását (A Coriola- mis készül el, s a Rómeó és Júlia néhány jelenete), s közben ontja a kisebb verseket. köztük olyanokat is, amelyek közül egy-kettő önmagában is elegendő volna a halhatatlansághoz: A téli esték, A puszta télen .. ).

Olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hó- naoia van még, művelnek gyűjteménye ma legalább még egy kötettel többet számlálna.

De „egyszerre leszakadt az ég a földre... a forradalom kitört Olaszországban!”

„MOST, VAGY SOHA...”

A reformokat és önállóságot akaró, Kossuth vezette haladó magyar nemesség előbb-utóbb mindenképpen szembe került volna a bécsi önkénnyel. S ismerve az udvar konok ellenállását, bizonyosra vehetjük, hogy fegyverhez kellett volna nyúlnunk: a szabadságharc előbb- utóbb, de mindenképpen kitört Volna. Az a csodálatos nap, 1848. március 15-e azonban Petőfi Sándor forradalmi szellemének, cselekvő bátorságának köszönhető.

„Holnap ki kell vívnunk a saitószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki; ki várhat ennél szebb halált?” — e gondolatokkal aludt el Petőfi a március 14-ről március 15-re virradó éjszakán, miután az éj nagy részét „imádott kis feleségével” töltötte, a forradalom legelső lépéséről tanácskozva.

A forradalmi napló —mert abból idéztünk — legérdekesebb része a kérdés, amellvel Petőfi „elaludt”; és ha lelövöldöznek” ?

Bizony Petőfiék nem láthatták előre, hogy az illeték

kés hatóságok végül is nem mernek tűzparancsot kiadni. Minden eddigi történelmi tapasztalatuk, kivált az általuk annyira tanulmányozott francia forradalmaké azt bizonyította, hogy a jogaiért tüntető népnek a hatalom golyóval szokott felelni, mint ahogy 1789 júliusában, 1830 júliusában és 1848 februárjában is történt.

Azért, mert Petőfi a továbbiakban nem emlegeti éjszakai gondolatait, nem szabad azt hinnünk, hogy másnap reggel már eszébe sem jutott többé a félelem, ellenkezőleg : bizonyosak lehetünk abban, hogy az egész napot állandó forradalmi Készenlétben, idegfeszítő izgatottságban, szorongásban csinálták végig. A kételkedés és a bizakodás belső lelki harcát fel kell ismernünk azokban a tudatosan száraz, tényközlő mondatokban is, amelyek csak a cselekvésről beszélnek, s hallgatnak a lélek belső küzdelmeiről. Idézzük Petőfit, mi történt, amikor reggel előadta szándékát, a „sajtó rögtöni felszabadításáról” :

„Társaim bele egyeztek ... Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szuronv, egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.

— Jó jel! kiáltanak föl egyhangúlag.

Amint a proclamatió elkészült, s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma.

— Szerda, felelt egyik.

— Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg!”

Képzeljük el a jelenetet: Vasvári és Petőfi föl és alá

Sirokkó Sairíliában

Sciopero

Szürke ég és szürke tenger. Nap nincs, csak Afrika forró lehelete izzítja a nyugtalanítóan fojtott, feszültséggel terhes levegőt. Sirokkó van. Catániától búcsúzni kell — legnagyobb ajándékát, az Etnát úgyis megkaptuk már.

VIGYÁZAT: HIDEG!

Ne higgye, aki látta a Ve- zúvot, hogy el tudja képzelni a hatalmas délebbi testvért. Lávatömeg, de nem kopár, csak a csúcs. Derekánál följebb is gesztenye, mandarin, mandula, narancs virul. Luxusvillák tömege a kertekben, igen sok a friss építkezés.

— Nem félnek az emberek

itt élni, ide építkezni? — kérdeztem a hegyre vivő autóbuszon az egyik olasz útitárstól.

— De igen. Kicsit félnek —

hangzott a válasz olyan mosollyal, amiben büszkeség is volt és sorsvállaló fölény. Azután a hagyományos szicíliai kedvességgel magyarázták el az út adta látnivalókat. A láva termékenyítő erejét, a gyümölcsösöket, a települések és a közbeeső csúcsok nevét. Figyelmeztettek: hideg lesz

odafönn. Sajnos, későn.

A kedves, ezüstös kis elefánttal, Catánia jelképével díszített Etna-busz, ami a Via Rocca Romana központi pályaudvaráról indul naponta egyszer, délelőtt — hasznos tudnivaló, az útikönyvben nem szerepel! — a Sapienza menedékházig Visz 500 líráért, kétezer méter magasra. Zavartalan napsütésben megfelel ott a nyári ruha Lv min-.

jár a szobában. Az ifjú forradalmár történész bottal hadonászik — az izgatottság letagadhatatlan külső jegyei ezek. Utána a Bées felé repülő szuronyra „engyhangú- lag” kiáltják: „Jól jel!” Mint ahogy a szerdai napot is „szerencsésnek” találja Petőfi házassága miatt. Csakugyan olyan babonásak lettek volna a magyar értelmiség legfelvilágosultabb vezetői, hogy kedvező előjelekben és szerencsés napokban hittek? Nem, ezek a felső feszültségről beszélő apró mozzanatok azt árulják el, milyen nagy el- szánásra volt szükség, milyen szívesen támasztották meg bátorságukat jelentéktelen mozzanatokkal is.

A Pilvaxban — mint tudjuk — Jókai beszélt a fiatalokhoz és Petőfi elszavalta Nemzeti dalát, a verset, amely történelmet csinált.

Amikor Petőfi lakásáról négyen elindultak, néhány polgári ruhás titkosrendőr feltartóztathatta volna őket. Most, hogy némi — feltehetően idegesítő, sőt idegtépő — várakozás után elindulnak az egyetemi ifjúság csatlakoztatására, egyetlen fegyveres járőr elegendő volna szétzava- rásukra, sőt a vezetők letartóztatására. Ki tudná ezt jobban, mint éppen Petőfi? Ha senkinek, neki azzal is számolnia kellett, hogy már a Pilvax-beli gyülekezést jelentették a Helytartótanács urainak. Talán azért is siet annyira, nem akar tovább várni a kávéházban. „Egy negyedórát még várunk” — mondta türelmetlenül, s a negyedóra elteltével a húsz- harminc főnyi csapat a szakadó esőben az orvosi egyetemre sietett.

(Folytatjuk)

— sztrájk

két azonban sűrű ködökkel, felhőkkel fogadott a hegy, fáztunk. A Saoienzától funi- via — kötélpálya — visz fel a további ezer méteren. Nagyon drága, négyezer lira. Beértük két kisebb kráter mélyének tanulmányozásával, a menedékház közelében. így is döbbenetes élmény volt a vulkán.

A csúcs olyan néptelen, mint amilyen az állomás volt másnap, amikor elutazni akarván beléptünk oda a város nagyon is nyüzsgő, zsúfolt forgalmából. Tutto chiusö

— minden zárva, a pénztárak, az információ. Néhány vonat némán és üresen álldogált benn. A magyarázat: sciooero. Sztrájk. A vasutasok 24 órás sztrájkja. Nem az első 1972. nyarán.

Catániában kétórás várakozás után, a vasúti jegy birtokában, vonatpótló busz ingyen átvitt Taorminába. Ez nagyon kellemes volt. Ám a sztrájk után egy egész napot Messinában töltöttünk az állomáson, mert a feltorlódott utastömeg zsúfolásig tömte a vonatokat. Négyet engedtünk el, nem fértünk föl. Gyerekek feküdtek a folyósók padlóján, az egymásra halmozott csomagokkal még a mosdók Is teli voltak. Es mindenki messzire ment: az északon

dolgozó déliek népvándorlásának lehettünk tanúi.

NEMCSAK BÉRHARC

A hosszú várakozás közben beszélgetésbe keveredtünk egy mozdonyvezetővel. Hozzátartozóit kísérte ki, nem volt

_®L,

Ki kopog, \*y\

Mi kopog? "*===;

A jövő postája. Jele az

IRÁNYÍTÓSZÁM !

(295)

Dolgozókat felvesz

A lőrinci Fonó felvételt hirdet 15 éven felüli lányok részére! A betanulási idő 1 hónap, kereset: 1700—2100 a betanulás után. Vidéki lányok részére szállást biztosítunk. Cfm: PIV. Lőrinci Gyár, Budapest, XVIII, Gyömrői út 85—91. (20)

Értesítjük a vásárlóközönséget, hogy a Pécsi ÁFÉSZ Sup- rett ABC. Áruházában (Pécs- újhely, Bor u. 15 sz.) importból származó olajégők kaphatók garanciális beszereléssel, melyet fővárosi szakvállalat végez.

Irányár: 17—18/mFt.

Használják ki a lehetőséget és időben kérjen előjegyzést.

Komplett fűtőberendezések állandó jelleggel kaphatók.

Pécsi ÁFÉSZ (321)

szolgálatban. Inkább tréfásan kérdeztem tőle: — Szintén

sztrájkol?

A válasz nagyon komoly és határozott volt.

— Természetesen.

Azután elmondta, hogv nemcsak a pénzért sztrájkolnak a vasutasok. Azért Is. hiszen a keresetek nem bírják a versenyt az egyre emelkedő árakkal. Az újra és újra elhatározott munkabeszüntetések azonban a vasút modernizálását is követelik. Nem ooerett-SZtréjkok ezek. A La Sicilia című lap aznapi számából idézem a címekét: Egész Itáliában béna a vasúti forgalom. Blokád a vasúti kompokon is. Orlzetlenek a vasúti átjárók. Heves vita a szakszervezetek és a kormány között.

Messinai várakozásunk, az agyonzsúfolt vonatok, a tülekedő, ideges emberek, az elutasítás a Jegypénztárnál, ahol még a következő napra sem ígértek helyjegyet vagy hálófülkét, nyomasztó háborús emlékeinket idézte fel. Ennyiből is látni lehetett, hogy súlyos következményekkel jár egy-egy ilyen sztrájk. Miért vállalják mégis?

A mozdonyvezető elmagyarázta.

A vasút elmart a fejlődésben. Kevés a vasúti kocsi, a pályákat sok helyütt korszerűsíteni kellene. Azt követeljük, hogy ne csak a luxusvonatok számát és színvonalát növeljék, mint ahogy történik, hahem a tömegközlekedését Is. Nerrfrsak a vas*

16 évet betöltött lányokat szövőnek és csévélőnek felvesz a PTM. Angyalföldi Szövőgyára. A betanulási idő szövőnek 8 hét, Csévélőnek 3 hét. Ezen idő alatt kb. havi 1059 Ft bruttó fizetést, és napi egy forintért ebédet biztosítunk, lakást minimális térítés mellett adunk. Jelentkezés írásban a gyár munkaerő-gazdálkodásán: Budapest XI1Ï. Szekszárdi u. 19—25. (')C)

V árosgazdálkodási Vállalat

BÁDOGOS SZAKMUNKÁST keres felvételre.

Jelentkezni lehet: Szekszárd,

Hunyadi u. 4—6.

(336)

úti közlekedés rossz, hanem a városi is. Kevés az autóbusz, azt sem gyártanak eleget. Az autóktól pedig mozdulni sem lehet már, pedig hát nagyon sok embernek nincs autója. S azok hogyan közlekedjenek? A sztrájk nem csupán bérharc: a tőke és a nép alapvető érdekellentétei nyilvánulnak meg benne.

ELEVEN POLITIZÁLÁS

Itthon azt mondanák erre az emberre: sematikus. Pedig hát nagyon is eleven, hiteles, igazi volt minden szava. Olaszország másik, belső használatú arcát láttatta: a

politikai sirokkótól forró. Azt, amelyikről a „PCI” — Olasz Kommunista Párt — aláírással jelzett falragaszok, felhívások beszélnek. Pusztán ezekből az utcai feliratokból is következtetni lehet az olasz kommunisták erejére, tömegbázisára. Az ellenfelek is megjelennek, persze, látványosan. Délen kevésbé, Rómában többször láthattuk: fa.- siszta ízű megjegyzések a kommunista jelszavak fölött, obszeén rajz a sarló és kalapács mellett a falon. Szenvedéllyel zajlik itt a politika is.

Beszéltem magyar turistával, aki az olasz sztrájkot az idegenforgalmi érdekességek közé sorolta, izgult, bárcsak átélhetne egyet. Naiv kívánság. Nem kellemesek ezek sem az olaszoknak, sem a turistáknak. Bár ne lenne szükség rájuk ebben a szép és szeretnivaló országban.

CSONTOS MAGDA