Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

I 1 i Csányi László; ŐSZI UTAZÁS HÓDOLAT Drezda neve . egybeforrt a német uarotsKal, Roppeimann, Permoser. baenr muvcszetenez Suoermann vaiooan ezüst csen­gésű neve társul. Az arany a királyé: Eros Ágost ma is ott rúg tat arany lován talpig aranyoan, a Neustadt térén, szemoen az északról érkező­vel, s mögötte a város, me­lyet annyira szeretett és any- nyira kizsákmányolt. A barokk mesterek neve ezért nem is őt idézi, hanem a kifosztott szász parasztokat, akik nemcsak a lengyel háború terheit izzad­ták ki, hanem a Sixtusi Ma­donna húszezer dukátját is, mivel ennyit kért és kapott 1754-ben Bianconi apát, hogy ma itt ■ csodálhassuk a parasz­tok verejtékéhez igazán nem illő reneszánsz derűt. A barokk Drezda, anogy ma már csak Canaletto város­képein láthatjuk, valójában a jogfosztott nép varasa volt, bár a misera plebs soha nem látta Rafael képét, ahogy a többit sem. Ülök, — ki tudja már há­nyadszor? — a Semper galé­ria termében, a szívémnek is­merős képek között. Nemcsak Rafael van itt, Lorenzo Costa Madonnáját például jobban szeretem. Vagy a csodálatos Mantegna képét, a két szigorú öreg között az anya és fiú sze­retet diktálta, lágyan meg­formált szépségét. Mindegyikért külön-külön hálás vagyok az ismeretlen parasztnak, akinek munkája lehetővé tette, hogy egy nagy­ravágyó fejedelem gyűjtemé­nyébe kerüljön, s aztán —1 jó­val később — valóban köz­kinccsé váljék. ÖREGASSZONYOK-. Az öregasszonyok éppen úgy jellemzik Drezdát, mint a háborús romok: a világtörté­nelem legnagyobb pusztításá­ból ez maradt meg. A férfia­kat lemészárolta a háború, s a hűséges Pénelopék, akik éve­ken át kötötték az érmelegítőt és a fuszeklit, egyszer csak le­telték a kötőtűt; vége. Már a hűségnek se volt ér­telme; a férfiak, akik erejük teljében, hódítóként vonultak hadba, vert seregként se tér­tek vissza, s a várost is el- nyelte a háború őrülete. Azon az éjszakán... — min­den öregasszony így kezdi. — mi is volt azon az éjszakán? — Az Altmarton halomban álltak a hullák, — s legyint — nem is jól mondom, inkább csak emberi testrészek voltak, egész hegy. Az Am Zwingerben ülünk, alkalmi ismerősök, a véletlen asztaltársaság konfratornitásá- ban. Az öregasszonyok valóban öregek, nemcsak éveik terhét hordják, hanem annak az éj­szakának és még hány éjsza­kának, az emlékét is. Az öregasszonyok gyászol­nak és emlékeznek, s közben a fiatalok fölépítik az új Drez­dát. Milyen volt a régi? Egy hajdan volt költő, bizonyos Dá­niel Wintzenberger, 15í)t-ben „dicsérendő, s messze földön híres választófejedelrhi város­nak” nevezte Drezdát, s a jám­bor poéta évszázadokon át nyugodtan visszatérhetett voir na: nem téved el, csak legföl­jebb csodálkozik az egyre gaz­dagodó városban. Ma viszont az első lépésnél megtorpanna. À Prater Strassét tízemeletes szállodák szegélvezik, s köz­ből furfangos szökőkutak ont­ják vizüket. _ ._ . , A róni Drezdával kapcsolat­ban Firenzét szokták emleget­ni. az űi nem egy várost idéz, hanem eev kort, a mi korun­kat. A tervezők — mind irigy­lésre méltóan fiatalok — csak annvít hagynak meg a múltból, ^mennyit a kegyelet parancsol, amennyit a háború kegyetlen­sége engedett. Igazuk van. fe­ledni akarják a múltak ...ÉS A FIATALOK Sok az öregasszony? Sok a fiatal! És sok a gyerekkocsi; Illyés Gyula is ezt jegyezte föl Drezdáról. Húsz év múlva? Még több toronyház lesz és még több szökőkút, s a Pra­ger Strasse ma még csenevész fái is megnőnek addigra. S a történelemkönyvekből minden­ki megtanulja, hogy mi történt 1945. február 14-re virradó éj­szaka. A kíváncsiak és a jó tanulók majd megnézik Cana­letto városképeit, melyek szin­te topográfiai hűséggel mutat­ják be a hajdan volt és mind­örökre elsüllyedt várost, s él­nek, elődeiknél sokkal boldo­gabban, az újban. SOROK LIPCSE EMLÉKKÖNYVÉBE Amióta utoljára jártam itt, lebontották a Pauliner Kirchét. Nem a háború vitte el, hanem a varosrendezési szándék : volt, nincs. Mutatom útitársnőmnek: itt volt. S majd elmesélem az unokáimnak, hogy én még lát­tam, keressék mgg a helyét. S ha valamelyik erre téved egy­szer, elmélázva áll meg az új városrészben, ahol valamikor a templom állt, s azt mondja magában: lám, itt volt a Pauli­ner Kirche. Öregapám még járt benne. ő már nem a templomra fog emlékezni, hanem rám, aki még látta. A maradandóság- nak ez is egy formája. Ne be­csüljük le. LOVAK A TEMPLOMBAN Az öregasszonyok mindig a háborúra emlékeznek. Ez a fürge anyóka, Arnstadtban, miközben lelkesen magyarázza a Liebfrauen Kirche valóban egyedülálló kincseit, azt is el­mondja, hogy a háborús évek­ben lóistállónak használták a templomot. Csodálkozom, a második világháború megkí­mélte a várost. Ó, nem is most történt, még a nnoóleoni há­borúk idején, mondja az anyó­ka azzal a természetességgel, mint akinek az a másfél száz esztendő igazán nem számít. BACH NEVÉRE A történelem pazarlóan bá­nik a nevekkel, lám, a Neideck név is fönnmaradt, Arnstadt történetében mindenkéno. Haj­danában kastély kapcsolódott a névhez, ami 1779-ben be­omlott, ám büszke tornya meg­maradt, s a város egyik jel­képe lett. Egy évszám kívánkozik ide: 1620-ban itt volt Hausmann, azaz toronyzenész bizonyos Caspar Bach,, akinek gyarló zenetudománya nem is sejtet­te, hogy törzséből egy Johann Sebastian támad majd. A nagyság az időben vissza­felé is megteremti vonzáskö­rét; szegény Caspar Haus­mann, az Arnstadtban elteme­tett huszonnégy Bach egyike, a halhatatlanság fényében fújja, egyre fújja kürtjét a Neideek- turm erkélyén. MON PLAISIR À hercegnő, bizonyos Augus­ta Dorothea, unatkozott arh- stadti kastélyában,' végigunaf- kozva a XVIII. század első felét. Unalmában játszott, bár fennmaradt képmásai nem já­tékos természetet . sejtetnek Lavater mester férfiasnak ta­lálta volna, erős érzéki von­zalmakkal. Az arnstadti ud­var szegény volt, a hercegnő pedig magánvos, valamivel kárnótolnia kellett magát. A gondolat elég hóbortos: a her­cegné bábukat készített és ké­szíttetett, gondolom, a cseléd­ség apraja-nagyja oáoukat fa­ragott, öltözteted, évüzedeKen át. míg vegre eiKészüit a kör­nyező világ mása, koldus, apaca, kézműves, herceg, pa­raszt, tudós, pap kezdte meg második életét a hercegnő babaházában. Nem lehet tudni, hogy a hercegnő miért éppen ebben a megkettőzött világban lelte kedvét, hisz a bábuk modell­jei is ott voltak neki. Vagy csak a hercegi illem tiltotta, . hogy szóba álljon a dégoûtant paraszttal, akinek mégbabásí- tott mása viszont játéknak mégiscsak megtette. A hercegnői hóbort csodára volt képes: az őrület határán lebegő babaszenvedély valóban páratlan művelődéstörténeti gyűjteménnyé vált. Ezek a másfél araszos (a hercegek cs hercegnők mindig nagyobbak) \ babák a XVIII. század első felének életét élik, szorgalma­san tesznek-vesznek babahá­zaikban, mintha megállt volna az idő, s azóta nem történt volna egy és más a világban. Azt mondják, a Mon plaisir egyedülálló érték., Bizonyára az. De valami más is. Mert amikor bekukkantunk a baba- házak intim életébe, nem a fél­évszázados munka előtt tisz­telgünk. hisz ennyi időt és <• erőt másra, hasznosabbra is lehetett volna fordítani, ha­nem az eevszerű embereknek kiáltunk á,t több mint kétszáz év falán, akiknek munkájából mé? arra is űrfott hogy mes- kettŐTzók pay boldogtalan her­cegnő életét. WIELAND, VAGY A CINIZMUS Meghatódni mindig lenne ok, de gyakran mégsem tudunk meghatódni. Itt van például a régi hattyúhoz címzett ven­dégfogadó Erfurtban, melynek falán emléktábla hirdeti, hogy 1769-től 1772-ig itt lakott Wie- Jand. Most kellene meghatód­ni: a . genius loci örömét hir­deti a ház. Mert Wieland való­ban géniusz, nélküle, aki meg­újította a német nyelvet, Goe­the se Goethe, s elképzelni is nehéz, hogy mennyi minden nem következik be nélküle. De hatása régen fölszívódott, s immár nem ő hat. hanem az, amivé tette a nyelvet és iro­dalmat. Hálátlanok vagyunk? Bizo­nyára, mert nem olvassuk Wie- landot, pedigj nem is olvasha­tatlan, csak nem érdemes ol- | vasni. Igaz, Wieland nélkül nincs Goethe, legalábbis ez a Goethe, de miután van Goethe, 1 ' épp elég ok arra, hogy hálát­lanok lehessünk Wielanddal szemben. De vajon nem Wie- landnak vagyunk hálásak, ami­kor Goethét olvassuk? De ez kevés ahhoz, hogy itt, az erfurti ház előtt, megható- dást érezzünk. pedig itt la­kott, semmi kétség, az erfurti egyetem filozófiaprofesszora- | ként, míg csak Weimarba nem szólította egy igazán közepes képességű hercegnő, aki maga sem tudta, hogy bekerül a világirodalomba. Weimar és, a világirodalom: ez is Wiela'nd- dal kezdődött. ILMENAU Ilmenau egÿ vers, semmi több. Esik az éso, a város és a ‘táj nem a verset idézi, még­is erre gondolunk, mert a vers, mint remekmű, önmagá­ban is él, már régen saját pá­lyáján kering, s egyformán re­mekmű Révfülöpön vagy Csib- ■ rákon: Anmutig Tal! du immergrüner Hain! Mein Herz begnügt euch wieder auf das beste... Goethe gyakran időzött Il­menauban, itt próbálta ki ál­lamférfiúi képességeit — si­kertelenül — sa közeli Kickel­hahnon írta a világirodalom egyiK legszebb verset, amit főt is rótt az erdei ház faia­ra: Uber alien Gipfeln ist Kuh,.. Az immergrüner Hain eső­ben ázik, az egykori Amtshaus, ahol Goethe lasott, s természe­tesen múzeum lett belőle, zár­va, elégedjünk meg hát az Oroszlán szállóval, melynek falán emléktábia hirdeti, hogy Goethe itt ünnepelte 1831. au­gusztus 28-án utolsó születés­napját. Az idő tréfát űz velünk, csak számunkra, visszatekint­ve, az utolsót, a meghívottak igazán nem gondoltak erre, az ünnepeltről nem is beszélve, aki egyenesen trágárságnak te­kintette, ha valaki a halálról beszélt jelenlétében. De a daliás aggastyán, aki nem sokkal előbb még nősülé- si ' tervekké! foglalkozott, már búcsúzott. Fölvitette magát a Kickelhahnra, a vadászház fa­lán megkereste keze fél év­század előtti vonásait, s köny- nvezve olvasta az Über allen Gipfeln sorait. Állunk az Oroszlán szálló előtt, s ömlik az eső, mintha azóta, is a búcsúzó Goethét siratná. ERFORDIA TURRITA Erfurt történetét olvasom, s a tudós könyvből azt is meg­tudom, hogy a középkorban Erfordia turrita, vagyis tor­nyokban gazdag Erfurt névvel illették: tornyairól egyébként ma is meggyőződhetünk. Mi­lyen is volt a régi Erfurt, vagyis Erfordia? Tulaidonkéo- pen olyan, n^int bármelyik eu­rópai város: papok, polgárok, nincstelenek harcoltak egvmás ellen, s miközben az urak eavmóst is elárulták, miben bízha+ott a nincstelen? A XVI. század elején min­den megmozdul, elérkezik az „eszeveszett év”, das .tolle Jahr, talán ez a fordulópont, igaz, hogy ekkor Európában is megfordul valami. Egyre több­ször fordul elő bizonyos Hein­rich Kellner neve. története a régi Erfurt botránykrónikájá­nak legmozgalmasabb része. Kellner, mint a város vezető­je '(Obervierherr) bizonyos pénzekért felelősségre vonat­ván, már XIV. Lajos előtt megpróbálta a hatásos formu­lát, mert midőn ellenfelei a közösségre hivatkoztak, a zsar- nokíelölt dühösen fölugrott, s magára mutatva kiáltotta: „Diest ist die Gemeinde!” — Ez itt a közösség. Hei ’.rich Kellner elbukott, lőtO. június 28-án fölakasztot­ták a városház előtti téren, s •j n"»r p-rv Vinlrrj 7Sümr'VVa] 1"'­Erdős János képe szekszárdi kiállításáról. vesebbről tud a történelem.' Szazad múlt századra: ennyi történt. Közoen Erfordia tur­rita tornyai megfogyatkoztak, a második világháború is ledön­tött néhányat. JÁTÉK A meiningeni vonaton egy atya játszik gyermekével. A fiúcska legföljebb négyéves, s akkora műanyag puska lóg a nyakában, mint ő maga. A puskát játékos atyjára fordít­ja, újra meg újra, lő, bum. bum, mondja vidáman, hogy teljes legyen az illúzió. A jó­ságos atya horkánt egyet, az­tán elnyúlik a lócán, a fiú pe­dig elégedetten leengedi a pus­kát. Szerepcsere. Most a jóságos atyg lő, gondosan céloz előbb, aztán azt mondja, bum, bum, a fiúcska pedig elnyúlik a vasúti kocsi lócáián. Úgy tű­nik azonban, a jóságos atya hisz á hpltak föltámadásában, ezért a puskát a fiúcska fejé­hez szorítja, bum, bum. aztán még egyszer, bum, bum, hogy biztos legven a dolgában. A fiúcska élettelenül fekszik a lócán. Fejét >is szétlőtték, most már valóban halott. Maustot. WEIMAR Weimarba is bekukkantunk, aztán — túl sok .emlék fűz eh­hez a városhoz — maradunk. De ez már személves ügyünk, bár valószínűleg Weimar min­denkinek személyes ügve. Sok minden változott, szé­pült. hogy utoljára itt jártunk. Teljes pompájában ékeskedik a Markt, 1 a színház előtti téren sem kell, pallókon ugrálnunk, hogy eljussunk a ma Schiller Sirassanak nevezett hajdani Esplpriádra. Mi történt még? Talán sem- _ mi. A park fáin nem látszik meg .az idő, Cranach háza pe­dig íalárí szebb, mint új korá­ban. Ülünk hát a Frauenplan lu­gasában, szemben Goethe há­zával, mintha arra várnánk, hogy az öregúr kidugia feiét az egyik emeleti ablakból. Az­tán betérünk az Am Oobethe- brunnen nevű csapszékbe, hi­vatalos nevén altweimarische Bierstube: itt is minden a ré­gi, pontsabban altweima- risph. A néni is. aki most is ply fáradhatatlan, mint ami­kor megismerjük, s a bécsi is énn oly sokat beszél, mint hm. danán, emcébként köszöni, iöl vap. A BrqtHopse is a régi, tessék csak hozni még egy adagot. Semmi nem' változott, senki. A r? - - r> ovr*

Next

/
Oldalképek
Tartalom