Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
Sokkal könnyebb megmondani, hogy mi nem barátság, mintsem azt, hogy mi valójában? Nem rokonság, ismeretség, bajtársi, kollegiális, szaktársi, kartársi, vagy akár — ami legközelebb áll a barátság klasszikus fogalmához — elvtársi kapcsolat. Épp ily kevéssé jóbanlét, cimboraság, érdekközösség, netén haverság. A barátság a legmélyebb emberi kapcsolat, aminek igen szerves alkotóeleme az egymás hibáit is megbocsátó, tudomásul vevő szeretet, segíteni akarás és segíteni tudás. Nagyon sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a barátság megszüntethetetlen, ebből nem lehet „kigyógyulni”. Nem függ tértől s időtől. Száz vagy akár ezer kilométereket lehet áthidalni félévente váltott levelekkel és a barátság nem szakad meg. Aztán öt-hat, nyolc-tíz esztendő után az ember véletlenül találkozik barátjával és minden törés, erőltetés és különösebb gondolkodás nélkül ott folytatja a beszélgetést, ahol — már maga se tudja mikor — abbahagyta. Valami ilyesféle a barátság, amiről a köztudatban az :, rögződött, hogy csak a férfiak ismerik. Ez többnyire igaz, de nem száz százalékig az. A barátok száma majdnem arányosan fogy az évek számának szaporodtával. Aki néhány napot eltöltött a középiskolák valamelyikének első osztályában, hajlamos azt mondani, hogy a padokban ülők fele barátja. Az egyetemen már, ritka kivétellel elfeledi őket, és ha egyáltalán szerzett, cseppet sem biztos, hogy barátai maradnak azok között, akikkel együtt szerzett diplomát. Később — ha gondolkodik felette — rádöbben, hogy valódi barátait két keze ujjain is meg tudja számolni, sőt később a fél keze is elég lesz erre a célra. Miért a barátai éppen azok? Nem tudja. Mit vár tőlük? Lehet, hogy semmit. Azt, hogv legyen valaki, vaav lényének valakik, akikkel az ember megoszthotia gondolatait, s akik tudomásul veszik emberi gvenaeséaeit, hibáit. Nem várnak viszonzást és talán nem adnak feláldozást se, hiszen végtére is nem papok, hanem „csak" barátok. Akik meaosztják velünk gondolataikat, leplezetlenül elárulják emberi gyenneséaeiket, hibáikat és nem várnak se azonosulást, se feloldozást, hiszen végtére is mi sem vagyunk papok, hanem „csak" barátok — és ez így jó. Ha van. A szólás űay tartia, hogy az ember a rokonait készen kaoja, a barátait maaa választja. Ez nem iaaz. A barátság nem tudatos kiválasztás, valamiféle szelektálás eredménye: — ez alkalmas arra. hogv barátom leaven, amaz meg nem. Lehet, hoav ennek én nem, amannak meg éppen én lennék megfelelő erre a célra. A fogalom ma- aa azonban, úav éreztük, amikor ehhez az íráshoz hozzáfogtunk, devalválódott. Csökkent az értéke. Többször^mondjuk valakire azt, hogy „barátom”, semmint az illetők megérdemelnék. Azt tudakollak, hogv ki mit ért a „barátsáaon”? Vannak-e barátai? Mit vár tőlük? A tények érvelnek. Egyetlen előrebocsájtott gondolatunk volt csupán: — naayon szegény ember az, akinek életéből hiányzik a barátság. M. E. A FIATAL NY OMDÂSZSZ AKMUNKÂS Elmosolyodik, s közben olajos kezét köpenyébe törli. — Éppen jókor kérdezett. Most kaptam levelet a barátnőmtől. és elgondolkodtam, éppen tíz éve annak, hogy barátnők vagyunk. A barátság szerintem kölcsönös őszinteséget, egyforma gondolkodást, egymás megértését, egymás segítését jelenti. Hogy létezik-e ma is? Természetesen. Az embernek szüksége van barátra. A barátnőmről annyit, hogy kiállta ő is, én is a próbát. — Mi volt az? — Nem is egy adott eset, hanem a távolság. Pécs és Szekszárd között. Ö elkerült innen, de ez tulajdonképpen kettőnk barátságában semmit sem jelent. Levelezünk, látogatjuk egymást. A barátság címén azt várom barátnőmtől, hogy megértsen. Ez a legfontosabb. De ugyanakkor magamtól is elvárom, hogy ha neki segítségre van szüksége, akkor én is segítsek. Ez sokszor előfordul. Különösen, ha szívügyekről van szó. Ha valami csalódás éri, vígasztalom, bátorítom. Ez is a barátsághoz tartozik. V. V. J. IRODAGÉP-MŰSZERÉSZ Közel jár a harminchoz, nős, egy kislánya van. — A?t kell először is tisztázni — mondja, — hogy a haverság nem barátság. Az a véleményem, hogy a haverság- ből is lehet barátság. Ehhez viszont valami próbatételre van szükség. Hogy miért? Talán ezzel ellenőrzőm le a barátságot. Ha nehéz helyzet áll elő, egykönnyen elválik, ki a barát és ki a haver. Természetesen ma is létezik barátság. Az a véleményem, hogy mindig volt, van és lesz is. Az embereknek szükségük van rá. Ettől függetlenül mégsincs barátom. íMem mondom, volt, nagyon hosszú ideig. Több mint tíz évig. Magasabb beosztásba kerültem, ez már zavarta a barátomat. Hiába mondtam, hogy semmi jelentősége, nem értette meg. Abban az időben gépeket is kellett eladnunk, vállalatunk kereskedelmi tevékenységet is folytatott. Minden eladott gép után kaptunk egy bizonyos összeget. Mindenki ott adta el a gépet, ahol tudta. Kétszer egymás után megtörtént, hogy a barátom kollégáim előtt azt állította, hogy en ott akarok üzletet kötni, ahol ő már megegyezett. Ez nem volt igaz, néha nagy bonyodalmak árán is bebizonyítottam. Az utóbbi esetnél megszakadt kettőnk között a barátság. Ettől függetlenül rendes ember volt. Talán ezek miatt az esetek miatt is, meg hogy odalett a régi barátságunk, elment a vállalattól. Ő csak annyit mondott, hogy az új helyén jobban fizetik. Én viszont tudom, hogy nem ez volt a fő szempont. Azóta nincsenek barátaim. Illetve vannak, de munkahelyi barátoknak nevezném őket. Kollégák vagyunk, nem mindegy, hogy milyen a kapcsolat köztünk. Ennél szorosabb kapcsolatot, a barátommal való eset után, nem teremtek senkivel. RÉGI ISMERŐSÖM A fiatal rendőr, miközben a forgalmat figyeli, a barátságról mesél el egy történetet, — Barátok voltunk, kölyök- korunk óta. Nem mondom, néha voltak i súrlódások közöttünk. de hát az ilyen mindenütt előfordul. Az évet sem nevezem meg, amikor az eset történt, nem akarom, hogy rámismerjen. Tudja, annyira a kettőnk dolga volt. Tehát tavasszal történt, nyereségosztás volt náluk. Egy baja volt, ha ivott, elvesztette a fejét és mindenfélét összebeszélt, feltűnősködött Gondolom, szép pénzt kaphatott Bent a városban kezdte el az ivást, aztán otthon, a faluban, — most is ott lakunk mindketten — a buszról leszállt, és irány a kocsma! Én is otthon voltam, szabadságon. Este jönnek értem, s mondják, menjek a kocsmába, verekedés van. Gyorsan magamra kaptam a ruhát és gyerünk. Akkor történt a baj. A barátom verekedett. Nem volt mit tennem. közbe kellett avatkoznom, egyáltalán nem barátságosan. Megharagudott rám, vége lett a barátságnak. — Van-e azóta más barátja? — Nincs. Ez az eset valahogy elvette a kedvemet a barátkozástól. No és megnősültem, időm sincs nagyon cim- borázni. — Mit gondol, van-e ettől függetlenül, ma is barátság? — Van. Bár kevésről tudok. Sajnos inkább haverság van. Az nedig messze áh a barátságtól! G. E. ROKKANTNYUGDÍJAS — Illúzió kérem. Az ember, akinek úgy alakul az élete, hogy ötvenkét éves korára magára marad, sokáig még azt hiszi, hogy nincs egyedül. Aztán történik valami, amikor beszalad a gatyamadzag és segítségre lenne szüksége. Meg is marad a szükség, mert a széles baráti körben majd mindenki, akitől várhatna valamit az ember, szétfröcskölődik. Tudja, meddig vannak valakinek barátai ? Amíg minden rendezett körülötte, a dolgai olajozottan futnak, amíg a barátkozásnak csak kellemes, napos oldala van. De amikor már nem megv a lépéstartás, megszaporodnak a borúlátók... ugyan kérem! Barátság, manapság? Ne nézzen engem gyereknek, hiszen nv'g a családok se úgy tartoznak össze, mint valamikor! Nekem ismerőseim vannak. Futó. meg jó ismerőseim, akik közül egyikkel-másikkal meg lehet inni egy-két kisfröccsöt, meg lehet beszélni az időjárást, a szőlőt, meg azt, amit az újságok összefirkálnak. Kis pénzen, néha kártyázni szoktam, de azok se a barátaim, akikkel ilyenkor leülök. Tudja mióta van ez? Elhiheti, voltak nekem is barátaim, de történt velem valami olyan, ami miatt hátat fordítottam mindenkinek. Ne írja ki a nevemet, mert ha kiírja, nem mondom el mi volt az. ami engem egy életre vérig sértőit. Na... akkor még nem ért ez a baleset, ami miatt most döglődök csak. Disznókat is hizlaltam, eladásra is egyet-kettőt. Olyan munkahelyem volt, meg beosztásom, hogy hozzáférhettem ezekhez a ma divatos sertéstápokhoz. Könnyű volt, visze- gettem hát haza. Szemesnek áll a világ, tudja. Isten nyugtassa, még élt a feleségem. Annak nem tetszett. A hozzánk járatos legjobb barátomnak se i?eh, aki munkatársam' is volt. Ezért is nem ért meglepetésszerűen, hogy amikor kiderült, honnan szerzem én a disznotapot. az én barátom volt az. aki ’""hangosabban követelte a felelősségre vonásomat. Hát barát az ilven? G. E. nagyon pmeharagu- de+t. amikor i-'úesúi''*onan a»t foi oltom: — Igen. többed között ilyen is az igazi barát! M. M. — DIÄK _— Igenis, létezik igazi barátság, két ember között olyan kapcsolat, ami semmi másra nem terjed ki, csak arra, hogy teljesen őszinték legyenek egymáshoz. Sok mindent neveznek barátságnak, ami tulajdonképpen nem az, mindössze egy lazább kötelék. Két lány vagy két fiú között lehet barátság, de egy lány és egy fiú esetében csak addig, míg fel nem fedezik — legalább az egyik — hogy a barátja, barátnője a másik nemhez tartozik. Akkor vagy szerelem lesz a dologból, vagy teljesen elidegenednek egymástól. Ezt bizonyítja az egyik ismerősöm példája is. — Én a barátnőimet két csoportra osztom. A legjobb barátnőmmel minden gondom, bajom megosztom — az az első, hogy elmondjuk egymásnak. A többivel elmegyünk moziba, színházba, de csak a jelentéktelenebb dolgokat beszéljük meg, mert egyébként pletyka kerekedne belőle. Tőlük is csak enny’t várok, pontosabban azt. hogy elbeszélgessünk egymással, és a hibáimat a szemembe mondják. Az igazi barátnő viszont támogat mindenben, segít, vagv ha valami bánt, tanácsát ad. P. E. — ADMINISZTRÁTOR — Feltétlenül létezik barátság napjainkban is — az már más kérdés, hogy milyen formában. Sok mindenen múlik: például az emberek beállítottságán, érdeklődési körén. Azt hiszem, régen meghittebb volt ez a kapcsolat. Ma, ha két embert együtt látnak, azt mondják rájuk, hogy barátok. Szerintem igazán jó baráti kapcsolat kialakításához elengedhetetlen a közös érdeklődés, meg az is. hogy elnézzék egymás hibáit. — Az ember sokszor használja a szót. hogy barátom, vagy barátnőm, holott ez a szóhasználat nem felel meg a valóságnak. Nekem van egy igazán jó barátnőm, akivel mindent megbeszélünk, megkérdezzük a másik véleményét, őszinték vagyunk egymáshoz. Együtt járunk szórakozni, számon tartjuk a névnapot, születésnapot. Én a barátnőmtől mindenekelőtt őszinteséget, tiszteletet követelek — azt hiszem ezt meg is adjuk egymásnak. P. M. — KÖZÉPISKOLAI TANÁR — A barátság két olyan ember szoros kapcsolata, aki kölcsönösen segíti egymást, jó- ban-rosszban kitartanak egymás mellett. Mi pedagógusok sokat alapozunk a barátságra, az osztályban segítjük az ilyen kapcsolatok kialakulását. Ugyanakkor csak bizonyos életkorig beszélhetünk önzetlen barátságról. A középiskolában a közös érdeklődés, a mikroközösség létrehozza a barátságot, de utána megszűnnek a közös élmények, csak az emlékek maradnak. Ezt leginkább egyik-másik érettségi találkozó feszült légkörében lehet észrevenni. — Fiatalok esetében jelentős a vezéregyéniség szerepe. Felnőtteknél a gyengébb fél rádöbben, hogy soha nem érheti utol a másikat, nem tud úgy érvényesülni — és a féltékenység hallatlan taszítóerő. A munkahelyen a strapa, a családnak élés, a felfokozott élettempó fellazítja a szűk érzelmi kötelékeket. Felnőtt emberek között nincs is barátság — legalábbis én nem találkoztam ilyennel. Talán akkor létezik, ha legalább az egyiknek nincs családja, de ez se az az igazi barátság, ami a fiataloknál megtalálható. Kispolgári dolognak tartom az olyan kapcsolatot. amelvben fő kérdés, hogy „Mit tölthetek?”, meg hogv „Mit szólsz a lakásomhoz?” — ez üres protokoll. — Azelőtt tele voltam barátokkal, de most egy sincs — nem is hiszem, hogy valaha lesz. Haver, kollega — az más. De barát? AZ ORVOS, AKI 36 ÉVES — Ne publikálja a nevemet, mert nem prófécia amit mon-» clok. Számomra a barátság a testvéri, vérségi összetartozás mellett ma is a legemberibb és tartósabb kötelék. Érdekes, hogy öcsémmel és húgommal ritkábban találkozom, mint egyik-másik barátommal. Igaz, mindketten másutt élnek. Már rendszerint családi események kapcsán vagyunk csak együtt. A barátaim — legtöbbjük pályatársam is — mások. Csak: egyben van hasonlóságuk a testvéreimmel. Az tudniillik, hogy ha. úgy jön ki a lépés, két év múlva is ott tudjuk: folytatni a megszakított beszélgetést, ahol ma abbahagytuk^ Mi a barátság? A nagy közösségnek egy kicsi sejtje. Olyan nyílt, tartós közösségi összetartozás, amit kölcsönösségi alapon maga választ, szűkít le, vagy tágít ki az ember, de ami mindenképpen hozzásegíti ahhoz, hogy sokoldalú emberré tudjon válni. Ezzel azt hiszem nemcsak az első kérdésre válaszoltam, hanem a n ásoducra is. Vannak barátaim. Bár nem olvan sokan, mint valamikor diákéletemben, amikor — mint m.nden fiatal — én is hajlamos voltam arra, hogv felületes kapcsolatokat barátságnak nevezzek. Azt hiszem, ma megközelítően sem úgy értik és teszik élettelivé,' morálisan is hasznossá a barátság fogalmát az emberek, pint amilyennek ezt a klasz- srikusok művei alánján elképzeljük. Igaz. meglehetősen sale a magába zárkózott ember is. ami pedig egyénnek és közösségnek egyaránt káros.’ mert a magába zárkózottság azt rombolja szét az emberben, ami benne a legemberibb. Ne vegve tőlem rossz réven, ha Fekete Gvulának Az orvos halála című regényére hivatkozom itt. Lehet, hogy nem lén soha a klasz- szikusok előkelő sorába ez a könw. én mégis szeretem és nem kizárólag azért, mert a regény hőse orvos, hanem mert emberként őt is a barátaim közé sorolhatom csak. Ez az én életből irodalomba örökített öreg barátom mondia,' hogy aki önző. az magának él. ami teljes képtelenség, a legtisztább antagonizmus, mert aki magának él, az a halálnak él. Perspektíváját veszti az ilven jól szeparált, bespalettázott ab- lakú élet Akiknek tehát nincsenek barátaik, olyan barátaik, akik nélkül az individuum, az egyén beszűkül, sivár érzelem- és értelemvilágú emberekké válnak. Az életük, bármennyire kinárnázzák magukat, csonka élet. Nem adnak senkinek semmit, nem is várhatnak, követelhetnek semmit. Én mit várok a barátaimtól? Nehéz erre tömören válaszolni, de azért nem akarom elkerülni a feleletet. Azt várom, amit kölcsönösségi alapon ők is elvárhatnak tőlem. A barátság az én eddigi tapasztalataim szerint csak egy valamire épülhet és ez nem más, mint az, hogy tisztellek, szeretlek, tudom, mi rejlik benned, tehát sokat várok tőled. És megjegyeznék még valamit, a barátságon belül ma, amikor ez a fogalom bizonyos mértékig értéke vesztett fogalomként ismeretes, nagyon fontos, hogy a barátokat közösen vallott hivatásbeli, világnézeti, erkölcsi elvek kössék össze. Ez a legmegbízhatóbb az egymás mánU őszinte érdeklődés, segítőkészség szálainak erősítésére. — ovlgy —
