Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
J Elnökválasztás ’72 „Délelőtt usziba, délután Gazdátlan milliók t Fortuna feledékeny kegyeltjeire száz autó yár az OTP-nél Az elnök jelölő konvenciókat úgy rendezik, hogy a fő események este legyenek : akkor is figyelembe véve a nagy országon belüli időkülönbségeket, tehát „üresjáratot” tartva az első órákban, egészen addig, amíg az ország túlsó felén, Kaliforniában is a tévé elé ül a család ... A hivatalos indoklás: hadd láthassák a nappal dolgozók is a konvenciót; persze a két nagy párt kampány-nyitó látványosságnak szánja az ügyet, ingyen tévépropagandát kapva „politikai esemény” címén. A konvención tehát a tévékamerák a főszereplők. A terem magaslatán szinte uralkodnak a három nagy társaság, a CBS, a NBC és az ABC üvegkalitkái; ott ülnek az évi kétszázezer dollárnál nagyobb jövedelemü sztárbemondók. A CBS-nek egy, a híres Walter Cronkite, a másik kettőnek két-két embere irányítja a munkát, adja a szót a teremben szaladgáló riportereknek. A konvenciót tehát a tévére tervezik, de ami a republikánusok esetében történt, az még az amerikai tévéseknek is sok volt. Kiderült, hogy a gondos szervezők szabályos forgatókönyvet írtak, s „beledolgozták” az önfeledt örömujjongást” is szépen, sorra ... Nem a tévé volt a helyszínen, hanem az egész egy nagy tévéstúdió volt, és a konvenció pedig szabályosan megrendezett műsorszám — írták az amerikai lapok. A republikánus konvenció rendezői egyúttal áfra is gondot fordítottak, hogy a legkisebb érdemi vita se kerüljön a nagy nyilvánosság elé: ha már végképp nem lehetett valamit a bizottsági üléseken elintézni, akkor is a — szokatlan — délutáni ülésekre tették, melyeknek persze alig akadt nézője. A kulisszák mögött a helyzet nem volt ilyen csendes. Komoly viták folytak a párt konzervatív és liberális szárnya között; mivel Nixon jelölése eleve eldöntött kérdés volt, meglepően sokat beszélt mindenki a jövőről — 1976-ról. A küldöttválasztás szabályai ugyanis meghatározhatják: 1976-ban konzervatív avagy liberális többség lesz-e a konvención, amely aztán a maga képére választ elnökjelöltet. A miami sajtókarzaton ugyan sokan mondogatták, hogy mindez felesleges: ha Nixon ismét elnök lesz, úgyis ő fogja meghatározni az utódja személyét. Mások kételkedtek ebben. Hiszen már jövőre kibontakozik az utódjelöltek, elsősorban is Agnew alalnök és a republikánusokra kacsingató Connally versengése, s Nixonnak ki kell vonnia magát ebből, egyéb programjai sikere érdekében. E valóban komoly kérdéseken azonban főleg a sajtókarzaton meditáltak; s ott is jóval kevesebben voltak, mint a demokraták júliusi csatáján. Persze a republikánusok vezérei nem tétlenkedtek és megragadtak minden alkalmat arra is, hogy a Miamiba sereglett gazdag támogatókkal „eszmét cseréljenek”. A fenti találkozók nagy rész a jpagánvillákban és a luxusjachtok fedélzetén zajlott le. S ha előfordult is a sajtó képviselőinek meghívása — kordon mögül és messziről szemlélhették az előkelőségek csevegését... A belépőkön, melyet a tudósítók kaptak, sokat mondó felírás állt: „Korlátozott bejutás”. Közismert, hogy bár a nagytőke tartja kezében mindkét nagy amerikai párt gyeplőjét, a tőke személyiségei, a trösztök vezetői „szívük szerint” elsősorban republikánusok. A miami konvencióin ezt a külsőségek is jól jelezték; kivált, hogy a demokratáknál amolyan őrségváltás zajlott le. Ha a demokrata konvención a farmernadrág-gyáros Levi Strauss volt a „ruhatervező”, a republikánusoknál valamelyik amerikai Dior. Persze: éppen a demokrata őrségváltás folytán még erősebben érződött, hogy ma a tehetősek Nixonban és pártjában vélik meglelni a McGovern-féle kísértetek „ördögűzőjét”. Nyakkendős és kisestélyis konvenció volt az augusztusi. Indulatokat — Nixonék folytonos és forgatókönyvszerű éltetése mellett — csak az keltett, hogy a telt csarnokra és erős tévélámpákra „méretezett” légkondicionáló berendezések filmvetítés közben, ha eloltották a reflektorokat, túlságosan hűvös szellőket kavartak, s a kivágott hátú női ruhák tulajdonosai élénken panaszkodtak... A mozizás volt ugyanis a fő attrakció egészen addig, amíg a_ hagyomány nem tette lehetővé az elnökjelölt elnök bevonulását. így aztán a nem túl változatos — Nixont magasztaló, McGovernt gúnyoló — szónoklatokat alapjában kellemesen élénkítették a filmbetétek. Főleg Nixonról, persze. Az elnöknek ugyan láthatólag nehezére esett „élethűen” játszani önmagát, de megnyugtatta az a tudat, hogy a kamerák előtt közvetlen munkatársai csak jót mondtak róla... Az egybegyűlt nagyérdeműnek azonban rendkívül tetszett a produkciók mindegyike. A republikánusok lám a pesti plakát alapján cselekedtek: délelőtt a luxushotelek uszodáiba jártak, 21. Próbáltam számolni a szívverését. De kétszáznegyvenötnél abbahagytam. Nem tudom, mért éppen kétszáznegyvenötnél. Azt hiszem, azért, mert a Borzas-hegy kétszáz- negyvenöt méter magas. Természetesen a tengerszint fölött. És nem Dávidék házától számítva. így ültünk órák hosszat. Lehet, hogy közben el is aludtunk. De ha nem is aludtunk, bizonyosan álmodtunk. Arra ébredtem, hogy egy szöcske cirpel a közelben. Talán éppen a mi szöcskénk. Erősen alkonyodott. Pillanatok alatt sötét lett. Félni kezdtem. Felugrottunk. Egymás kezét fogva szeltük át a szakadékot. És szaladni kezdtünk lefelé. * Most már mindig csak róla álmodom. És éjszaka csikorgatom a fogamat. Többször felébredek erre a fogcsikorgatásra. A pizsamakabátom átizzadt, persze, mert ennyi eső után minden párás itt. Ledobom magamról a pizsamakabátot. A derekamra tapadt a pizsamanadrág. A két szára meg felhúzódott. Levetettem a pizsamanadrágot is, és a szoba sarkába hajítottam. Meztelenül feküdtem a hátamon, s bámultam a setéibe. Aztán kinéztem az ablakon. Koromsötét volt az ég, ezek szerint megint beborult, s lehet, hogy holnap újra esni fog. Ettől roppant ideges lettem, s egyszerre arra gondoltam, hogy Klót is itt feleszik, a moziba.. délután és este a konvenciómoziba. Ha nem lettek volna esténként heves tüntetések a konvencióterem környékén (melyeket a túlnyomó létszámú karhatalom némi könnygáz és sok letartóztatás segítségével rendre szétzavart), talán igaza lenne Buchwald humoros túlzásának: szép és jól szervezett show volt, de a tévéműsorok közül még a „Tanuljon otthonában spanyolul” című is nagyobb nézettségnek örvendett... Ez vitatható megállapítás, de egy sportmérkózés izgalmait aligha találta meg az amerikai tévénéző a republikánus konvenció közvetítésében. Avar János A rendkívül csapadékos nyárból átmenet nélkül ősz lett. Kellemes napokkal kezdődött, végül szokatlan korán és nagymértékben hűlt le a hőmérséklet az utolsó héten s tartja is magát. A túlságosan csapadékos előző két hónap után ugyan a havi esőátlagnak alig egynegyedét kaptuk most, de a levegő úgyszólván állandóan erősen párás, ködös volt. így a szeptemberünk a szőlőérleléshez kedvezőtlen volt, ellenben a mezőgazdaság betakarítási, szántás-vetési munkálatai zavartalanul folyhattak. Csapadékot mindössze 4 napon kaptunk; összesen csak 17 mm esőt mértek, de az áprilisi, júliusi és augusztusi rendkívüli esőzések folytán az 1972. év 2. negyedének eredménye máris túllepedő az ő bőre, s ahhoz szorítom hozzá a testemet. De a lepedő durva szövésű vászon, vagy len. Klót bőre pedig olyan, mint a selyem. Mit csinálhat vajon Klót? Ö is bizonyára ugyanígy szenved. És neki is melege van. És ő is felébredt. És őis ledobta megáról a Pizsamát, vagy a hálóinget. És akkor ő is azt képzeli, hogy ott fekszem mellette. Hosszúnak éreztem az éjszakát. Soha nein akar véget érni. Nem akar megvirradni. Itt vergődöm egyedül. Nem tudtam így kivárni a hajnalt. Felkeltem, becsuktam az ablakot és az erkély- ajtót. Aztán elővettem a hangszeremet, és klarinétozni kezdtem. A fuvókán még éreztem Klót szája ízét. Sötét volt, egvedül voltam. Azt képzeltem, hogy Klót az most n klarinét, és szerelmesen énekel a kezemben. De az igazság az. hogy Klót nem tud énekelni. Klót csak táncolni tud. Reggel elmondtam neki, hogyan szenvedtem érte. Azzal válaszolt, hogy ő is énrám gondolt egész éjszaka. De ő nem szenvedett, ö boldog volt. — Hogy lehet az, hosv te boldog vagy attól, amitői én szenvedek ? — kérdeztem Kiötlői. — Talán azérí;, mert én nő vagyok — felelte Klót. — Ezt hogy érted? — kérdeztem csodálkozva. — Én boldog vagyok akkor is, ha rád gondolok. És ha tudom, hogy te is rám gondolsz. Kölcsönhúzások előtt és után mindig szóbeszéd tárgya az, hogy egyes feledékeny nyertesek elmulasztják megnézni a nyereményjegyzéket és ennek okából jelentékeny összegek maradnak hosszabb-rövidebb ideig gazdátlanul az OTP-néL Az OTP lelkiismeretesen elősegíti, hogy a feledékenyek is hozzájussanak pénzükhöz. Az OTP-fiókok minden eddigi húzás hivatalos listáját gondosan megőrzik, s azt az érdeklődő kötvénytulajdonosok rendelkezésére bocsátják, vagy maguk adnak felvilágosítást arról, hogy a kérdéses számot kihúzták-e már. szárnyalta a szokásos egész évi csapadékátlagot. Napsütéses órákkal, közel az előző hónapéhoz hasonló mértékben — adós maradt a szeptember, amely szélben enyhe volt, több napról szélcsendet is jegyeztek fel, viharok! is elkerültek bennünket, akárcsak eddig a korai talaj menti fagyok. Huszonhat száraz napunk volt, de derült napunk kevés, ellenben a párás levegő mindvégig uralta a szeptembert — a rossz látási viszonyok többek között a turistáknak, az idegenforgalomnak sem volt kedvére való. befejezésül annyit még, hogy a szüret előtti időkről — bár több szépet és jót jegyezhettünk volna fel az elmúlt szeptemberünkről! — És ettől boldog vagy? — kérdeztem. — Akkor is ha látlak, de akkor is, ha csak rád gondolok. — De én az éjszaka nagyon gondoltam rád. És boldogtalan voltam, hogy nem voltál velem. Klót csak nézett rám bámészkodón. Én dacosan néztem vissza a szemébe. Aztán egyszerre csak furcsa érzésem támadt. Nem is álltam tovább a tekintetét. Lesütöttem a szememet. De éreztem, hogy tovább is csak néz engem. Csönd voit. Ott feküdtünk a rejtekhelyünkön. Egy fecske egészen alacsonyan repült el fölöttünk. Éreztem, amint a szárnya csücske végigsúrolja az arcomat. Hangom rekedt volt, de kimondta™. Csak éppen ránézni nem tudtam. — Azt akarom, hogy legyél velem. Kis szünet után válaszolt: — Jó. Fölállt. Még mindig nem tudtam ránézni. Görnyedten ültem. Szemem a térdét figyelte. Bőre alatt megrándult az izom. Csali hallottam a suhogást, ahogy fején áthúzza és leveti a ruháját A pázsit selymes volt és hűvös. A bokorsövény eltakarta összefonódott tesiünket. Egy idő után megszólalt Klót: — Ugye most úgy szeretjük egymást, mint a felnőttek? Próbáltam határozottan válaszolni: — Igen. Azt hiszem. — Akkor mi igazán szeretjük egymást. Akkor mi igazi szeretők vagyunk — mondta Klót. — Igen — feleltem. — Akkor most már* nemcsak én vagyok boldog. Akkor most már te is boldog vagy. ugye? Életre hívták ezenkívül a nyereményszolgálatot is, amely postán beküldött számok, vagy számlisták alapján a kérdezett számok sorsára vonatkozóan postai úton ad tájékoztatást. Arra a kérdésre, hogy utólagosan meddig lehet átvenni a kötvényekre járó összeget, ezt a felvilágosítást kaptuk: — A kölcsönök utolsó húzása 1974 decemberében lesz. Ezzel bekövetkezik az a helyzet, hogy minden kötvény beváltható — névértékben, vagy nyereménnyel. Az ettől számított három évben, tehát 1977 végéig bármelyik békekölcsönkötvény bármikor beváltható. Elég sok esetben előfordul az is, hogy autónyereménysorsoláskor kihúzott autóért nem jelentkezik a tulajdonos. Fortuna Zsigulit, Simcát, Fia- tot, vagy egyéb márkát nyert, feledékeny kegyeltjei több mint 100 autót hagytak kiváltatlanul az elmúlt húzások idején. Ez pedig szerényen számolva is kitesz 8—10 millió forint értéket. Azért írunk a kocsik pénzben! ellenértékéről, mert az a szabály, hogy aki harminc napon belül nem jelentkezik a kocsijáért, később már nem autót, hanem csak annak a forgalmi árát kaphatja meg. Az utolsó autónyereménykötvény sorsolásánál a vidéki számlista közlésével egyidejűleg az OTP felhívást tett közzé azokban a vidéki lapokban, amelyeknek terjesztési területén váltott betétkönyvekre autót nyertek, de a tulajdonos eddig nem jelentkezett kocsijáért. Tizennégy ilyen megye akadt a 19 közül. Ráhajtottam a fejemet a vállára. Ügy suttogtam a fülébe: — Igen. * Azt hiszem, Dávid nem hiszi el, hogy én már nő vagyok. Ő azt hiszi, hogy én még kislány vagyok. Ma hevertünk a Füvön. A szokott helyünkön. Én feküdtem, ő ült. Fejeim az ölében. És figyeltem az eget. És a röppenő madarakat, ó nagyon halkan klarinétozott. Olyan halkan, hogy még a madarakat se zavarta. Én csak az alsó karját láttam. Meg a klarinét tölcséres végét. Dávid ujjait néztem: Ahogy mozgatta a billentyűket. S bőre alatt az iznok minden mozgásra egészen kö- nyékig táncoltak. Dávid egy kicsit megpihent. Tréfásan végighúzta a vállamon a klarinét ezüstpene- mű tölcsérét. A kétrészes fürdőruha volt rajtam, az édes kis melltartóval. — Ne csiklandozz, Dávid. Csiklandós vagyok — mondtam. Most a combiára fektettem a feiemet. D-Wid megint fújni kezdett. Én eev bogarat, néztem. Fel akart mászni evv hosszúkás levélre. De a levél egy ponton mindig meghajolt-, s a boga* leesett. Ahol mászott, ezüstös csík maradt a levélen. Dávid megint abbahagyta a fúvást. Akkor megszólaltam. — Én már nő vagyok, tudod-e? Dávid így válaszolt: — Hát persze. Mért kell ezt külön mondani? — De igazi nő — mondtam. — Igazi, természetesen — mondta Dávid. — Nekem már lehetne kisbabám, mint a felnőtt nőknek, érted? (Folytatjuk) Nemes György : Dávid és Klotild Milyen volt az időjárásunk szeptemberben — Szekszárdon ?
