Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

A szovjet film ünnepe

Elnökválasztás *72

Nem konvencionális konvenció

„Mintha a Hair színpadára tévedtem volna” — háborgott egy ősz szakszervezeti vezér a demokraták júliusi elnökjelölő konvencióján. Hát valóban elég sok farmernadrágot és hosszú hajat lehetett látni a miami csarnokban. Egy londoni kollégám elgondolkozva állapította meg: — Eddig csak egyetlen szivarozóval sikerült találkoznom...

' A demokrata párt reformja és McGovern sikere valóban eléggé átalakította az elnöki elölő konvenció „küldöttképét”. Amerikai show volt ez is, hogyne, zászlókkal, öklömnyi jelvényekkel, földig érő nyakkendőkkel. Uncle Sam-nek öltözött élő reklámokkal és sok vérpezsdítő zenével. De meglepően sok volt a fekete bőrű, a fiatal, a nő, a közöttük szinte elszigeteltnek tűntek azok a politikai nrofik, akik — ha nem McGovern emberei voltak — maguk elé meredve, vagy bosszús, fölényes kézlegyintésekkel kísérték az „amatőrök tobzódását”.

Holott a profiknak sajátos módon talán még nagyobb szereplehetőség jutott, mint a korábbi konvenciókon. Ezt a megállapítást akkor tettem, amikor — a teremben járkálva — felmérhettem a mcgo- vernista stáb gondos irányító munkáját. Az „Állítsuk meg McGovernt!” mozgalom szervezetlen volt, kedélyhullámzásai egyenesen amatörizmus- ra vallottak. Ezzel szemben McGovern régi kennedysta

emberei és néhány nagyon fiatal, de az amerikai kortesfogásokat meglepően értő „új” ügyesen ujjára csavarta a konvenciót.

,, A sok első-konvenciós küldött ugyanis felületesen volt csak tisztában a „játékszabályokkal” — tehát objektíve megnőtt azok szerepe, akik viszont minden trükköt értettek és alkalmaztak is.., Utólag aztán nem győzött ál- mélkodni az amerikai sajtó, hogy mily ravasz fölénnyel irányították a konvenció

egyes meneteit McGovern

emberei. Egy ál-erőpróba például lázas izgalmat keltett a sajtókarzaton. Mindenki

McGovern megállítását emlegette, s mi több: a tévébemondók világgá kürtölték,

hogy fordulat történt, a dakotai jelöltnek „elúszik” a többsége.

Az történt ugyanis, hogy az egyik mandátumvitában McGo- vernék elvesztették a szavazást. A vereség azonban — csél volt. McGovern emberei úgy irányítottak néhány delegátust, hogy szavazzon az ellentáborral, amely akként — új erőviszonyokra gondol- ' va — vérszemet kapott, s hogy úgy mondjam, idővel előtte, a kulisszák mögötti tárgyalásokat be nem fejezve, erőszakolta ki a sorsdöntő szavazást arról: vajon McGovern megkapja-e a tőle elvitatott kaliforniai szavazatokat.

Ezt a kritikus szavazást Mankiewicz, McGovern politikai koordinátora (Robert Kennedy sajtótitkára) mellett állva szurkoltam végig. Man' kiewicz noteszában ott álltak fekete . tintával azok a _ számok, amelyek azt jelölték, hány küldött szavaz a McGo- vern-táborral. A „fekete végeredmény” 1538 volt, tehát több az elnökjelöléshez minimálisan szükséges 1509-nél. Mankiewicz lila filctollával sorra jegyezte a fekete számok mellé az elhangzott szavazatokat; lefelé szinte nem kellett helyesbítenie, legfeljebb — a győzelmi hangulat hatására — „felfelé” javult a vártnál jobbra az eredmény. Egv-egy ilyen felfele-javítás után Mankiewicz felkiáltott: „Jól van Gordon! Ez jó munka volt, Jack!” — az elis-.

mérés a minden állam delegációjánál működő rncgover- nista szervezőnek szólt, aki „jól szállított”.

Persze McGovern vezérkara sem volt mindenható: képtelenek voltak megfékezni azokat a reformküldötteket, akik kiebrudalták a konvencióról Daley-t, a hírhedten nagyhatalmú chicagói polgármestert, és az ő küldötteit. (Azóta McGovern már Canossát járt a polgármesternél, aki a demokrata régi gárda oszlopos tagja.) McGovern taktikus profijai idegesen nézték a Daley évtizedes önkényuralma ellen sikerrel „fellázadt” chicagói küldöttek (négerek, fiatalok) diadaltáncát a mandátumcsata megnyerése után — pedig a makacs Daley az utolsó pillanatban hajlandó lett volna megalkudni a mcgovernistákkal. De ekkor már Mankiewiczék gépezete sem lehetett úrrá az „új erők” szenvedélyein.

Más azonban egy demokrata konvenció „meghódítása”, és megint más dolog az országos hatalom. A miami napokban már látható volt: a demokrata párt régi gárdája alig várja McGovern elnök- választási vereségét, hogy „re- vansot” vegyen. Persze: a

konvenció az 1968-ban elfogadott reformok következtében valóban új arcú lett, és minden korábbit meghaladó

20.

— Mondom, semmi szükséged nincs rá — feleltem.

— De én szeretnék még szebb lenni. Hogy még jobban szeress — mondta.

— Én így is szeretlek — feleltem.

— Szeretnék én lenni ez a klarinét. És akkor rajtam fújnád el a legszebb zenét — mondta.

— Hát azt lehet — feleltem.

Letettem magunk mellé a

klarinétot. Átöleltem, és nagyon erősen csókolni kezdtem.

Hirtelen elengedtem Klót testét. Éreztem, hogy mindketten lángolunk a hőségtől.

Klót hirtelen felpattant. Láttam. arca eltorzul a sírástól. Arcomat a lába fejére tettem,

és megcsókoltam.

•

Reggel* arra ébredtem, hogy esik az eső. Kilencig vártam az ablaknál, hátha eláll. De csak esett, mint aki megőrült.

Kilenckor lementem reggelizni. Reggeli után azt mondtam anyucinak:

— Szerinted meddig fog esni, anyuci?

— Szerintem ez országos eső. Ez nem áll el estig.

— Azért szeretnék elmenni. Fölveszem az esőkabátomat — mondtam.

Anyuci úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna.

— Hová akarsz te menni ebben az esőben? — kérdezte szigorúan.

— Dávidhoz — mondtam.

— Szó sem lehet róla! Menj fel a szobádba. Olvass, vagy rádiózz, vagy forogj, spiccelj, bánom is én. Ki nem mész.

Nagyon ideges volt anyuci. Úgy látszik, az eső frontátvonulást is jelent. Az ment az idegeire.

Egyébként igaza lett Egész nap esett. Lámpagyújtás felé kezdett elállni. Már nem lehetett elmenni. Akkor már őrjöngtem. A fehér majmomat darabokra téptem. Aztán már megbántam. Makit nagyon szerettem. Kabalamajom volt

mértékben képviseltették magukat nők, fiatalok, színesek. Igaz, csak elvétve jutottak fórumhoz Amerika igazi szegényei; ők ezúttal is a konvenciótermen kívül táboroztak, s csak kérelmeik, küldöttségeik révén, meg békés tüntetéseikkel adhattak „életjelt” magukról. Felettébb jellemző az egy hónappal későbbi, az augusztusi miami republikánus konvención elhangzott demagógia: a jobboldali kaliforniai kormányzó, Reagan azon évelődött, hogy Shriver „érti a nép nyelvét: az inasától tanulta ...” Persze Reagan se másképp.

A júliusi farmernadrágok láttán sem lehet azt állítani, hogy a demokrata őrségváltás következtében valamiféle dolgozók pártja lett McGo- vernné. Az elmélkedések az új elitről inkább más formában igazak: jelentős értelmiségi térnyerés történt az őrségváltással, hiszen McGovern fő tábora a diákság és értelmiség. De ez az „új gárda” mindenesetre fogékonyabbnak tűnik Amerika valóságos problémái es válságának igazi okai iránt. Aminthogy természetéből következik az a hajlama is, hogy most lázasan taktikázik, és keresi a „hidakat” a régi gárdához. Hiszen mégiscsak ott az út a hatalom felé.

(Folytatjuk)

AVAR JÁNOS

Klotild

Vizsga előtt mindig hétszer megpusziltam. Próbáltam visz- szavarrni a karjait, de nem lehetett. így, darabokban, becsomagoltam egy papírba. A papírcsomagot a párnám alá dugtam.

Másnap reggel újra esett. Bírva fakadtam. Mit tehettem mást? Belefúrtam a fejemet a párnába. Úgy suttogtam a párnának.

— Dávid, Dávidom. Mi lehet most veled? Mit csinálsz vajon?

Ebéd után kisütött a Nap. Percek alatt lett felhőtlen az ég. Itt a völgyben ez gyakori.

Berohantam anyucihoz. Egy halom mosatlan edény előtt állt Katival, és töprengett.

— Elmehetek? — kérdeztem.

— Hová mész? — förmedt rám. De gyorsan megbánta. Ezt már szelíden mondta: — Persze, Dávidhoz. Csak úgy mehetsz. ha esőköpenyt is viszel magaddal.

Rohanás föl a szobába az esőköpenyért. Rohanás ki az erdei útra. Rohanás felfelé, az. tán kicsit lefelé, Dávidékhoz menet.

Félúton szembe jött velem Dávid, ö is csak a napfényre várt. Egymás karjába estünk.

— Dávid. — Nem tudtam mást mondani.

— Klót. — Ezt meg ő mondta.

Aztán nagy nehezen kibontakoztunk az ölelésből. Szótlanul egy irányba indultunk el. Föl, a mi tisztásunkra.

Most nehezebb volt az út.' A sok esőtől meglazult a föld. Minden sáros volt, minden csúszott.

Újra teljes erővel kisütött a Nap. A fák alatt pedig minden párás volt. A falevelekről még csöpögött az esővíz.

Dávid hamarosan levetette az ingét. Én is legszívesebben levetettem volna a blúzomat. Most megint szoknya volt rajtam meg blúz.

A szovjet filmek ünnepi bemutatói Budapesten a Corvin .moziban kezdődnek, ahol díszelőadásokon mutatják be a „Fekete tollú fehér madár” című filmet. A november 3- tól 8-ig tartó ünnepi hét során Jurij Iljenko alkotását még kilenc vidéki városban is vetítik majd. Budapesten, továbbá tíz vidéki városban kerül a nézők elé. „A katona visszatért a frontról” című film, amelyet Nyikolaj Gubenko rendezett. A „Felszabadítás” című monumentális háborús tabló IV. és V. részét panoráma változatban mutatják be Szegeden, a 35 milliméteres verziót Budapesten és kilenc vidéki városban láthatja a közönség. November 3- tól három új szovjet rövidfilm is színezi a programot, az „Odessza”, a „Vörös nap országa” és a „Hevszur földön”.

December 30. és január 5. között a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából is több új film kerül a filmszínházak műsorára. A „Kezed melegével" játékfilm, „A Szovjétunió 50 éve” egész estét betöltő dokumentumfilm, s ugyancsak dokumentumok alapján készült a „Találkozás Gorkijjal” című alkotás. Budapest és két vidéki város moziVégre felértünk a második tisztásra. Átrepültünk a szakadék fölött. X bokrok mögött ott várt a mi rejtekhelyünk. Leterítettem a fűre az esőköpenyemet. Ráültünk.

Körülöttünk gőzölgött minden. A Nap rásütött a rétre, s az sok-sok színben pompázott. Nekidőltem Dávidnak. Hátamat a mellének támasztottam. így .kémleltük az eget és a fák koronáját.

— Nézd, itt vannak a fecskék — kiáltottam föl. Ott csicsongtak egy nagv fa körül. Suhantak, lebuktak, magasba emelkedtek!

Esvszer csak valami megcsiklandozta a bőrömet. Először megriadtam. De láttam, hogy az egvik fecske elől menekülve hullott rám egy röodöső bogár. Vagv lehet, csak én láttam így. És valójában a földről ugrott rám egy szöcske.

— Mi van veled? — kérdezte Dávid, mert észrevette, hogy megrázom a hátam.

— A blúzomba esett valami — mondtam.

Dávid egyik keze a vállai mon nyugodott. Most hirtelen benyúlt a blúzomba. Egy pillanatra éreztem, milyen forró a tenyere. De már el is szakadt a bőrömtől. Kihúzta

A szocialista gazdasági integráció tagállamai 15 esztendős távlati mezőgazdasági fejlesztési terv kidolgozásán munkálkodnak. A programban szerepel magashozamú mező- gazdasági kultúrák széles körű alkalmazása, új műszaki eszközök felhasználása, hatékony műtrágyázás és az öntözés bővítése.

A KGST-tagországok már régóta együttműködnek a mezőgazdaság területén. Az elmúlt tíz esztendő folyamán a Szovjetunió több mint 100 000 traktort, kombájnt és más gépet szállított a tagországoknak; ugyanakkor sok szovjet szövetkezeti gazdaság hasijainak műsorán hét felújított filmből álló összeállítás szerepel, amely a Szovjetunió nemzetiségeinek filmgyártását reprezentálja. A Moszfilm stúdióban készült Bondarcsuk filmje, az „Emberi sors” és a Romm rendezte „Egy év kilenc napja”, a Grúzia filmstúdióban készült a „Lombhullás” Ioszelliani rendező alkotása, Mihalkov—Koncsalovsz- klj filmje, „Az első tanító” a kirgiz filmművészetet reprezentálja. Az „Egy falat kenyér" üzbég film, az „Olesz- ja” a Dovzsenko stúdióban készült, a „Senki sem akart meghalni” litván alkotás.

Felújították a „Haza hű fiai" című, egész estét betöltő dokumentumfilmet, s két önálló (tematikus), egyórás rövidfilm-műsor is szerepel a programban.

November 7-től a MOKÉP az MSZBT-vel és más társadalmi szervezetekkel közösen nagyszabású filmrejtvény-játékot és -pályázatot rendez „Ez a való világ” címmel, amely szorosan kapcsolódik mindkét évfordulóhoz, illetve az akkor bemutatandó és felújított filmekhez. A pályázat jövő év május 9-én zárul. (MTI)

blúzomból a szöcskét Arcom elé tartotta.

— Ö is muzsikus, ugye? — kérdeztem.

Dávid csak bólintott, szótlanul. Mintha nem tudott Volna válaszolni. Én arra gondoltam, hogy ez a szöcske szokott esténként cirpel- ni. Ezt hallom az ablakom alatt. A cirpelésröl a hegedűre gondolok. A hegedűről meg a klarinétra. A klarinétról meg Dávidra.

Gyorsan összecsuktam Dávid tenyerét. El ne ugorjon a szöcske. És Dávid csukott kezét visszadugtam a blúzomba.

Dávid közben szétnyitotta a tenyerét. A szöcske elugrott, láttam.

így ültünk ott egész délután. Karja a vállamon ölelt át. Én a hátamat a mellének támasztottam. Néztük a kék eget, és én rá gondoltam.

Többé nem szóltunk egymáshoz egy siót se. Nem is tudtam volna megszólalni. A. torkom kiszáradt. S éreztem, milyen száraz a szám is. Ahogy nyelvemmel megnedvesítettem, nyelvem hegye kis cserepeket súrolt.

Hátammal jól éreztem, milyen hevesen ver Dávid szíve.

(Folytatjuk).

nál az NDK-tói, Lengyelországtól, Magyarországtól,

Csehszlovákiától vásárolt gépeket. Bulgáriában, Magyar- országon és Romániában mintegy ötmillió hektárnyi vetésterületen termesztenek szovjet kutatók által ki tenyésztett magas terméshozamú búza- és kukoricafajtákat.

A statisztikai adatok szerint a KGST-tagállamokban a mezőgazdasági termékek terme- melése az elmúlt esztendőkben 25—30 százalékkal emelkedett. 1971-ben összesen 240 millió tonna gabonát takarítottak be; ez a világ össztermelésének egyötöde. '

Nemes György :

Dávid és

240 millió tonna gabona a KGST-országokban