Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

i Fogy a termőföld Dühösek a Beremendi Ce­mentgyár, illetve a Balaton északi partján húzódó új köz­lekedési fővonal beruházói. Bi­zonyos tekintetben módosítani kellett terveiket. Ugyanis mindkét helyen csak úgy rá­rajzolták a térképre a leendő üzemi vasút, illetve országút nyomvonalát, mit sem törődve azzal, hogy kitűnő földeket tesznek tönkre, illetve majoro­kat kell a beruházás miatt le­bontani. A hatóságok azonban a kisajátítást ebben a formá­ban nem engedélyezték, a ter­vet módosítani kellett. Szomorúak a miskolci hor­gászok. Kedvenc vizük ugyan­is a közeli bányató-rendszer. Üjabban azonban a tavak egy­re mélyebbek lesznek. Tíz méternél mélyebb vízben pe­dig a ponty már nem érzi jól magát, valami új halfajta be­telepítéséről kell gondoskodni. Az történt ugyanis, hogy a ha­tóságok nem engedéyezték a sóderbányának széliében való terjeszkedését. Így a kotrók egyre mélyebbre hatolnak, hogy a kavicsellátásban fenn­akadás ne történjen. Ezek a tünetek már azt mu­tatják, hogy hat az 1961. évi hatodik törvény, illetékesek szigorúbban lépnek fel a ter­mőtalaj védelmében. Sajnos azonban igazi eredményt még ez a törvény sem hozott. Ha­zánkban 1945. és 1961. között egymillió katasztrális holddal csökkent a mezőgazdasági ter­mőterület, az ipari építkezések, a városok bővülése, új közle­kedési vonalak megnyitása stb. következtében. A törvényho­zás abból indult ki, hogy a ci­vilizáció fejlődése természete­sen térigénnyel jár, de a fen­tiekben jelzett iram nálunk nem indokolt. A termőföld vé­delmére született törvény ha­tálybalépését követően úgy tűnt, hogy a lendület megtört, de 1962-től napjainkig mégis csökkent további 325 ezer'ka­tasztrális holddal a mezőgazda- sági termőterület. Külön érdekessége a folya­matnak, hogy a beruházók nagy rokonszenvet éreznek a legjobb földek iránt. Székes- fehérvártól nyugatra például sok alacsony értékű szántó­föld található. Az új alumíni­umüzemet mégis a várostól ke­letre, kz ország legjobb föld­jein — 20 aranykoronás, hol­danként 30 mázsa búzát" termő területen — építették fel. És amint az üzem bővül, úgy ha­rap le újabb darabokat a Sza­bad Élet Tsz életteréből. Miért van ez? Az ingyenes kisajátítás hazánkban meg­szűnt. A beruházó most már fizet a földért, amelyen épít­kezik. Csakhogy keveset. A megváltási ár az aranykorona 300—5000-szeres szorzata, fo­rintban. Ez azt jelenti, hogy egy katasztrális hold gyenge területet meg lehet kapni 3000 forintért, de a legkitűnőbb föld sem kerül többe holdan­ként 100 000 forintnál. Ha arra gondolunk, hogy egy kisebb­fajta gyár beruházási költségé is legalább százmillió forint, vagy egy kilométer korszerű betonút tízmillió forintba ke­rül, akkor látjuk, hogy a kisa­játítási költség a beruházás tel­jes összegéhez képest jelenték­telen tétel. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy akitől a földet elveszik, az még a szerény kártérítési összeget sem kapja meg teljes egészében. Sőt, ha a téesz te­rületében állami tulajdonban levő föld is van, akkor a szö­vetkezet esetleg nem. kap sem­mit. Csökken tehát a területe, •• Ülést tartott Dombóvár Táros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt tartotta so­ron következő ülését Dombóvár város Tanácsa Végrehajtó Bi­zottsága. Első napirendi pontként Vi- dóczy László, városi tanács­elnök számolt be a lejárt ha­táridejű vb-határozatok végre­hajtásáról. Majd Kovács Ist­ván, termelés-ellátásfelügyeleti csoportvezető a város kereske­delmi ellátottságának szín­vonaláról. az áruválasztékról és a kiszolgálás helyzetéről terjesztette elő a vb számára készített jelentését. Eszerint Dombóvár kereskedelmi ellá­tottsága jónak mondható, hi­szen a város bolthálózatához tartozik 110 vállalatok, Szövet­kezetek kezelésében működő üzlet, valamint 17 magán­kereskedés. A bolthálózat egyes egységei között azonban igen nagy a színvonalbeli különb­ség. A központban, a javarészt a helyi ÁFÉSZ kezelésében lé­vő üzletek a mai igényeknek megfelelnek, viszont a város külsőbb területein, „perifériá­in”, a boltok nem elégítik ki az igényeket. Az itteni üzle­tek korszerűsítésére, bővítésé­re nincs ugyanis lehetőség, mivel döntő többségük magán­házakban működik. Kovács István beszámolója tartalmazta továbbá azt is, hogy ellenőrzéseik során több üzletben találtak lejárt szava­tosságú élelmiszereket, s ezek­nek a forgalomból történő ki­vonására intézkedéseket tet­tek. A városi élettel együttjáró ellátási gondok nem kerülik el megyénk második városát sem. Tavaly a nagy raktári készlet ellenére hiánycikk volt az olaikályha. A kereskedelem az idén már nagv számban raktározott olajkályhákat a fűtési szezonra, À városi tanács termelés­ellátásfelügyeleti csoportveze­tője a továbbiakban többek között azt is elmondotta, hogy a város területén nagyon so­kan építkeznek, de a szükséges építőanyagokat nem tudják mindig beszerezni a helyi TÜZÉP-től. Példaként említet­te, hogy nagy gond az égetett mész hiánya, ugyanis a TÜZÉP-nek nincs megfelelő tárolóhelye, nem tud meszet- raktároznL A város ellátása tejből és a különböző tejtermékekből megfelelő, s ugyanez érvényes a város húsellátására is. A la­kosság ilyen téren történő jobb ellátásához jelentősen hozzá­járul a Napsugár áruház, ahol a megfelelő felszerelések jó itárolási lehetőségeket biztosí­tanak. A közelmúltban a gazdasági bizottság megvizsgálta a lakos­ság húsellátását, s a megnőve, kedett igényeket figyelembe véve megemelte a lakossági húskeretet, minek következté­ben az eddigi éves 3—4 szá­zalékos emelkedés helyett 6—8 százalékkal emelkedik az áru­sítható hús mennyisége. Az előadó ezután a kiszolgá­lás helyzetéről beszélt. Harmadik napirendi pont­ként a tanácsi intézmények gazdasági helyzetéről és gaz­dálkodásuk színvonaláról tar­tott beszámolót Gondi Lajos, pénz- és munkaügyi osztály- vezető. A beszámolót a terv- és köz- gazdasági bizottság tájékozta­tó jelentése követte, melyet a bizottság elnöke, Varga János tartott. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel ért véget. u. ïj -­( if' a kieső földet nem tudja beruházásokkal pótolni. , Ha azonban elkezdtük bon­colgatni ezt a témát, akkor ér­demes megnézni a másik olda­lát is. A már említett — 10 év alatti — 325 ezer kataszt­rális holdas csökkenésnek csak felét okozta az ipar, a közle­kedés stb. A másik fele azért került ki a mezőgazdasági művelésből, mert erdősítették. Ez nem rossz dolog. Vannak ugyanis földek, amelyek szán­tóként, sőt legelőként sem té­rítik vissza a befektetéseket, viszont erdősítve kisebb ápo­lási költségeket igényelnek, ám egy idő elteltével nagyobb értéket adnak. így vizsgálva még azt a ki­jelentést is megkockáztatjuk, hogy a csökkenésnek ez az adata kevés. Bátrabban, na­gyobb területeket kellene a szántóföldi művelésből kivon­ni. Hiszen járásnyi területek vannak, amelyekbe szinte öl­jük az állami dotációt, bár magunk is tudjuk, hogy ezek a befektetések sohá nem térül­nek meg. A mezőgazdasági üzemek azonban panaszkod­nak, hogy az ilyen átminősí­tésekhez rendkívül bürokrati­kusán, nehezen, vagy egyál­talán nem kapják meg az en­gedélyt Utánajártunk a panasznak, de őszintén meg kell mondani, hogy a kérdésre egyenes vá­laszt nem kaptunk. Az illeté­kes hatóságok válaszai körül­belül így hangzottak: attól függ, hogy milyen változtatást kérnek. Tovább boncolgatva pedig rá kellett jönnünk, hogy ha egy szántóföldet gyümölcs­fákkal akarnak betelepíteni, akkor megy a dolog, hiszen így az a szántóföld , a statisz­tikában magasabb ..osztályba,’ kérül. Ha azonban a szántó­földből legelőt, vagy a legelő­ből erdőt akarnak csinálni, akkor az esetek jelentős részé­ben tengerikígyó-huzavona kezdődik. Mert akkor a sta­tisztika a termőföld csökkené­sét jelezné. Holott az említett területeket jobban lehetne hasznosítani erdősítéssel. Az elmúlt tíz esztendő alatt tehát a termőtalaj csökkené­sét sikerült fékezni hazánk­ban, de nem eléggé. A jöve­delmezően nem művelhető te­rületek más tóira való haszno­sítása megindult, de bátorta­lanul. További intézkedésekre lenne szükség, hogy az egész­séges arányok kialakulhassa­nak. Ehhez azonban változtat­ni kellene a jelenlegi hatósági szemléleten és gyakorlaton isj FÖLDEÁKI BÉLA Tizenöt éve szállt fel az első műhold Ma 15 éve, 1957. október 4-én röpítette világgá a TASZSZ hírügynökség a szenzációs eseményt: a Szovjetunióban felbocsá­tották az emberiség történetének első mesterséges holdját. A szovjet tudomány és technika eme hatalmas teljesítménye ért­hetően kiszorított minden más eseményt a világsajtó címoldalai­ról. Az első mesterséges hold fellövésével valóra váltak az »űr­kutatás atyjának”, Ciolkovszkijnak zseniális meglátásai. A mesterséges hold fellövéséről Hugh Odishaw amerikai tudós ezt mondotta: „Vitán felül századunk legjelentősebb tudo­mányos eseménye. Az atomenergia felszabadítása csupán messze ezután következik”. A szovjet mesterséges hold felbocsátása egy akkor már csaknem 10 éve folyó megfeszített tudományos-tech­nikai munka nagyszerű eredménye volt. Ha belegondolunk, hogy egy-egy világűrbe kibocsátott szerkezet létrehozásához hány és hány tudományág magas szintű együttműködésére, gyakorlati és elméleti művelésére van szükség, akkor tudjuk igazán értékelni 1957. október 4-e jelentőségét Kevés tudományos-technikai vállalkozás fejlődött olyan gyor­san századunkban, mint az űrkutatás. Hisz még fél évtized sem telt el az első mesterséges hold felbocsátása után, s a szovjet tudomány újabb, még a kezdetinél is hatalmasabb tudományos­technikai eseménnyel lepte meg a világot: Jurij Gagarin űr­utazásával. A világűr meghódítása amolyan tudományos versen­géssé vált a két technikai nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A szovjet űrkutatás Gagarin történelmi jelentőségű első útja után is dinamikusan fejlődött és szinte diktálta a világűr meg­hódításának ütemét. Az első nő, aki eljutott a világűrbe, Valen- tyina Tyereskova volt. Az első olyan űrhajó, amelynek kabinjaiban három ember foglalt helyet, a Voszhod—1, és Alekszej Leonov a Voszhod—2 utasa hajtotta végre az emberiség történetének elsői űrsétáját. Ezekhez a világraszóló sikerekhez képest már szinte „másodlagos” jelentőségű az a tudományos-technikai szempont­ból hallatlanul fontos eredmény, amelyet a szovjet űrkutatás a Luna—9 sima Holdra szállásával kivívott, megint csak először az emberiség történetében. Az amerikai űrkutatás a legtöbb figyelmet a Hold-kutatás­nak szentelte. A szovjet Luna-programmal párhuzamosan az ame­rikai Surveyorok hajtottak végre több ízben sima leszállást a Hold felszínén. 1961-ben hagyták jóvá az Apollo-tervet, s ennek ered­ményeként 1968. december 21-én indult először emberrel a fe­délzetén Apollo-űrhajó Hold körüli pólyára, Az Apollo-program leglátványosabb eredm?n yfë t ' az 1969. július Tó-án felbocsátott Apollo—11 űrhajó érte el: előbb Amstrong, majd Aldrin űrhajó­sok leereszkedtek a Hold felszínére, első ízben az emberiség tör­ténetében. Az első mesterséges hold felbocsátása után 10 év sem telt el, s a szovjet űrkutatás már nemcsak legközvetlenebb szomszé­dunk, a Hold feltérképezését tűzte ki célul. 1965 novemberében Vénusz—2 és a Vénusz—3 felbocsátásával megkezdődött a hozzánk legközelebb eső bolygó rendszeres felderítése. 1966. március 1-én a Vénusz—5 elérte a bolygó felszínét. A szovjet tudósok először laboratóriumban valósították meg a világűr körül­ményeit, majd a világűrben hoztak létre tudományos, kutató­laboratóriumot. S időközben tovább léptek: a szovjet tudomány és technika csúcsát jelentő űrhajók már a Marsot ostromolják és a bolygótárs geológiai, hőtani adottságairól hoznak információkat, A világűr meghódítására induló szovjet űrhajókat a ka­zahsztáni Bajkonurról bocsátják útjukra. Annak a Kazahsztánnak a sztyeppéiről, amelynek földjét! nem egészen fél évszázada még nomád pásztoréletet folytató törzsek uralták. A bajkonuri űr­telepről felbocsátott mesterséges holdak, tudományos laborató­riumok, űrhajók mindennél kifejezőbben jtellemzik a Szovjetunió fejlődésének ütemét, a változások mértékét. _Győri Sándor A z épülő termálfürdő Tamásiban. Könye István felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom